„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„Alapvetően abban is egyetértés mutatkozott, hogy Trump győzelme Amerika globális szerepének átértékeléseként értékelhető, a globalizmus vereségének, a deidelogizációnak és a nacionalizmus globális erősödésének a jele. Mint ahogy abban is, hogy az amerikaiak többsége most nem globális szempontok, a demokrácia védelmezőjének zászlaja alatt folytatott missziós tudattal megspékelt birodalmi expanziós politika, hanem a saját érdekei alapján szavazott, ami egészséges reakció a túlfűtött globalizmus tombolása közepette”
Fotó:EUROPRESS/Ronda Churchill/AFP
Ahogy az egész világ, úgy a Valdaj Klub Szocsiban zajló éves találkozójának résztvevői is kíváncsian várták az Amerikából érkező híreket. Donald Trump győzelmének egyértelműsége láttán érezhető volt némi meglepődés, ám a reakciókat alapvetően a józan visszafogottság jellemezte. Moszkva visszafogottan fogadta Trump győzelmét. Egyelőre kivár, kész bármilyen tárgyalásra, ám nem kerget illúziókat. A valdajosok első kézből hallhatták az orosz politikai elit tagjainak – Szergej Lavrov külügyminiszter, Alekszandr Novak gazdaságért felelős miniszterelnök-helyettes és Dmitrij Oreskin, az elnöki adminisztráció helyettes vezetője – értékelését, és természetesen Vlagyimir Putyint, aki egyértelműen pozitív üzenetet küldött a megválasztott amerikai elnöknek.
Putyin többször is kijelentette, nyitott arra, hogy reagáljon az amerikai elnök megkeresésére, ha arra sor kerül. Később Trump az NBC-nek nyilatkozva erre úgy reagált, egyelőre nem beszéltek, de úgy gondolja, hogy fognak. Egyértelműen pozitív gesztus volt az orosz elnök részéről, hogy a Trump elleni merénylet kapcsán kiemelte, ilyen éles helyzetekben mutatkozik meg, ki milyen ember, és a megválasztott amerikai elnök bátran viselkedett, ami előtt a legnagyobb tisztelettel adózik. Dicsérte az előző republikánus elnököket, így idősebb és fiatalabb Busht is. Putyin egyértelműen értésre adta, hogy nyitott a tárgyalásokra, és várja Trump hívását. Üdvözölte, hogy a megválasztott elnök rendezni akarja az ukrajnai válságot, és erről elődjével ellentétben kész tárgyalni Oroszországgal, ám óvatosságra intett a kampányban elhangzott kijelentésekkel kapcsolatban. „Nyitottak vagyunk, de nem tudjuk mi lesz” – fogalmazott. Ugyanakkor az orosz elnök értésére adta Trumpnak azt is, hogy az Egyesült Államok és mindenki csak nyerne azzal, ha Washington felhagyna a Kínával és Oroszországgal szembeni kettős feltartóztatás politikájával.
„Moszkva tehát Trump értésére adta, ha komolyan akar tárgyalni, akkor meg kell tennie a kezdő lépést, hiszen elődje elzárkózott a tárgyalástól. Figyelemre méltó az is, hogy a Kreml már a következő napon szükségesnek tartotta tisztázni, tárgyalási készsége nem jelent lemondást a biztonsági követeléseiről, és a téteket emelve határozottan egyértelműsítette az álláspontját”
Hasonló hangnemben nyilatkozott a kazahsztáni munkalátogatását követő sajtótájékoztatón Szergej Lavrov is. Az orosz külügyminiszter aláhúzta, Moszkva kész a nyílt párbeszédre az Egyesült Államokkal, ha Donald Trump újraválasztása után Washingtonból ilyen kezdeményezés érkezik, hiszen beszélni mindig jobb, mint elszigetelődni egymástól. Lavrov felhívta a figyelmet arra is, hogy nem Oroszország szakította meg a kapcsolatokat, és nem rajta múlik, az újraélesztésük sem.
„Ha van olyan kezdeményezés, hogy egyoldalú követelések nélkül leüljünk, és őszintén megbeszéljük, hol tartunk és hogyan tovább, akkor tárgyalunk”
– jelentette ki Lavrov, aki egyúttal „nagyon mélynek” nevezte az orosz-amerikai kapcsolatokat érintő problémákat. Ezt erősítette meg helyettese, Szergej Rjabkov is, mikor úgy nyilatkozott, hogy Moszkva kész meghallgatni Trump javaslatait, a megoldás azonban nem tűnik egyszerűnek. A stratégiai stabilitásról és a fegyverzetellenőrzésről szólva pedig egyenesen kijelentette, jelenleg nem lát okot arra, hogy erről felújítsa a párbeszédet az Egyesült Államokkal. Sőt, mindezt még azzal fejelte meg, hogy amennyiben lefoglalják a befagyasztott orosz vagyont, vagy Washington fokozza a feszültséget Ukrajnával kapcsolatban, akkor fennáll még a diplomáciai kapcsolatok megszakításának a veszélye is.
Miközben tehát az európai fősodor elitet sokkolta Donald Trump győzelme, Oroszországban némi megelégedéssel, ám meglehetős visszafogottsággal, különösebb remények táplálása nélkül fogadták az eredményt. Mint fogalmaztak, nem érdemes találgatni, hiszen Amerikában a döntéseket nem személyek, hanem csapatok hozzák, Oroszország pedig az Egyesült Államok szemében ellenség, vetélytárs, és ez minden esetben alapvetően meghatározza a Fehér Ház magatartását. Így Moszkvának inkább saját magára, a gazdasági szuverenitás erősítésére kell koncentrálni.
„Arra sem egyértelmű a válasz, hogy Trump visszatérése közelíti-e az ukrajnai háború intenzív szakaszának lezárását, de azért jó esetben közelíti a tárgyalások megkezdését, ha közben a fronton is a jelenlegi tempóban törnek előre az orosz erők, és így elérik a minimális célt, legalább az egész Donbassz feletti ellenőrzést”
Az orosz hivatalos álláspont abból indul ki, hogy az Egyesült Államok Kínával vagy a BRICS-szel egyetemben ellenségként, vetélytársként tekint Oroszországra, amennyiben teheti, nem engedi, hogy bárki is erősebb legyen nála, és ennek érdekében meg is tesz mindent. Ahogy elhangzott, Moszkva kész a párbeszédre, ám áttörést nem vár az elnökváltástól. Egyébként a fentiekből kiindulva Kína kapcsán is úgy látják a vezető orosz politikusok, hogy Joe Biden sem viszonyult pozitívabban Pekinghez, mint az Trumptól várható.
„Nincsenek illúziók Moszkvában az ukrajnai háború intenzív szakaszának – ahogy Trump fogalmazott – azonnali lezárásával kapcsolatban sem. Az elmúlt évek ugyanis érezhetően bizalmatlanná tették a Kremlt a Nyugattal szemben, így e tekintetben is alapvetően magában bízik, de adott esetben az orosz érdekek figyelembe vétele esetén kész tárgyalni”
Addig persze a fronton el kell érni egy olyan helyzetet, amely lehetővé teszi a tárgyalásokat. Ehhez a jelen lévő elemzők szerint még idő kell, a legoptimistább prognózisok szerint legalább néhány hónap, míg a többek szerint legalább egy év. Természetesen szóba került az is, hogy Donald Trump Európára hagyja Ukrajnát, az állam fenntartását és a háború további finanszírozását. Ennek kapcsán az egyik politikus epésen megjegyezte, hogy Európa bizony erre az úgymond büntetésre rászolgált. S hogy Moszkva miért óvatos a lehetséges tárgyalások kapcsán, azt magyarázza, hogy hosszasan sorolták a bizalom elvesztéséhez az elmúlt jó tíz év alatt vezető lépéseket. Az orosz érvelést hallva biztosak lehetünk abban, hogy a Kreml keményen fog tárgyalni, és mindent megtesz annak érdekében, hogy addig olyan helyzetet teremtsen, amelyben már elkezdhet a háború intenzív szakaszának lezárásáról érdemben egyeztetni.
„Ezt látjuk most a frontokon, de békéről ennek ellenére sem beszél még senki, legfeljebb tűzszünetről, és a tárgyalások elkezdéséről”
S hogy mikor, abban – mint említettük – megoszlik az elemzők véleménye. Abban a tekintetben viszont viszonylag egységes a vélemény, hogy Trump sikere azért hozhatja talán közelebb a háború lángjának lecsavarását, mert az ő irányításával Amerika ismét befelé fordul, így logikusan a prioritást jelentő Kínára és a Közel-Keletre koncentrál. Ez persze messze nem jelenti, hogy az ukrajnai konfliktust gyorsan le lehet zárni. Már csak azért sem, mert Kijev egyelőre még nem kész szembe nézni a vereség következményeivel. Az egyik tekintélyes orosz elemző tippet is adott Zelenszkijnek a kilépésre. Így ő a helyében – bármilyen furcsa is az elmúlt hónapok kommunikációja után -, a béke elnökeként adná el magát, és rövid időn belül elnökválasztásokkal összekötött referendumon kérné ki az ukránok véleményét a háború lezárásának lehetőségéről. Mint ahogy azt sem, hogy Amerika teljesen elengedi Ukrajna kezét, de a konfliktus finanszírozását Európára terheli. Az sem egyértelmű, hogy Trump ajánlatát Moszkva elfogadja, de tárgyalni a fent említett esetben kész róla. Különösen érvényes ez a frissen kiszivárgott amerikai rendezési tervek fényében, amelyek több tekintetben is ütköznek Moszkva alapvető érdekeivel.
„Az amerikai választások voltak természetesen a <valdajosok> beszélgetéseinek a középpontjában is. Egyértelműen konstatálták, hogy az eredmény az Egyesült Államok legszorosabb szövetségeseinek a szempontjából sokkoló, Amerika vetélytársai felől nézve azonban lényegi változásról nem beszélhetünk”
Sokan megjegyezték, sőt gratuláltak annak, hogy Trump legnagyobb európai híve, Orbán Viktor szempontjából jól alakultak a dolgok, és ez az eredmény lökést adhat az európai szuverenistáknak is. Abban megoszlottak a vélemények, hogy ez a helyzet mennyire végzetes Európa számára. Volt, aki szerint az EU vezetési válsággal küszködik, így a Harris befutásában reménykedő fősodor érthetően ideges, de ezzel még nem Európa veszett el. Mások úgy látják, a Coviddal, majd a háborúval megrendült Európa számára újabb ütés lehet, hogy Trump Amerikája részben kivonul mögüle, és megkéri a „védőernyő” árát. Olyan vélemény is elhangzott, hogy ez a váltás és Amerika elfordulása inkább esély Európának, hiszen a jólétbe, az olcsó pénzekbe és a kényelmes vazallusi szerepbe belekényelmesedett fősodor akarata ellenére is kénytelen lesz a stratégiai autonómia erősítése felé vezető lépéseket tenni. Arról nem is beszélve, hogy ez az eredmény igazolja az európai konzervatívok politikáját, és erősíti a befolyásukat.
„Alapvetően abban is egyetértés mutatkozott, hogy Trump győzelme Amerika globális szerepének átértékeléseként értékelhető, a globalizmus vereségének, a deidelogizációnak és a nacionalizmus globális erősödésének a jele. Mint ahogy abban is, hogy az amerikaiak többsége most nem globális szempontok, a demokrácia védelmezőjének zászlaja alatt folytatott missziós tudattal megspékelt birodalmi expanziós politika, hanem a saját érdekei alapján szavazott, ami egészséges reakció a túlfűtött globalizmus tombolása közepette”
Persze, voltak olyan vélemények is – ne feledjük el, hogy a világ minden részéről, így Európából is vannak itt -, amelyek szerint a történtek egyáltalán nem a normalitás, sokkal inkább az abnormalitás jele, hiszen visszatérés a befelé fordulást jelentő régimódi konzervativizmushoz. Azt is többen megjegyezték, hogy Trump vártnál biztosabb, és a szenátust és kongresszust is behúzú sikere túlságosan erős felhatalmazást ad, míg Harrisnak egy republikánus képviselőházi többséggel megspékelt győzelme kellemesebb gyenge helyzetet jelentett volna – a kiszámíthatóságról nem is beszélve – Amerika vetélytársai, így Oroszország számára. Az egyértelmű, hogy Moszkva látja, hogy Trump a végsőkig ki fog állni az amerikai hegemóniát alátámasztó dollár, és a nemzetközi intézmények védelme, jelenlegi helyzetben fenntartása mellett, így folytatják az alternatíva felépítését, a BRICS további erősítését. Mint ahogy azt sem zárják ki az elemzők, hogy a külpolitikában az elődje nyomában halad, hiszen az amerikai külpolitikát általában a globális változások alakítják, így azt leginkább kívülről lehet stimulálni. Nos, ilyen lehet a „globális Dél” további erősödése. Sőt, arről se feledkezzünk el, hogy Joe Biden hátralévő majd’ három hónapja még tartogathat meglepetéseket, amelyek szűkíthetik Trump mozgásterét.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
