„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„a Nyugat rögeszmésen törekszik az egypólusú világrend fenntartására, és szemérmetlenül semmibe veszi az országok szuverén egyenlőségének elvét”
Fotó:EUROPRESS/AFP/Russian Foreign Ministry
Már a bemutatása előtt elárulta a dumában tartott kormányóra keretében az aktualizált külpolitikai koncepcióról Szergej Lavrov, hogy az a Nyugat dominanciájának lezárásáról szól. Mint még akkor a külügyminiszter fogalmazott, a frissített külpolitikai koncepció arról fog szólni, hogy véget kell vetni a Nyugat monopóliumának a nemzetközi élet kereteinek alakításában. Ezeket a kereteket ezentúl nem a Nyugat önző érdekei, hanem az érdekek igazságos, egyetemes egyensúlya alapján kell meghatározni, ahogyan azt az ENSZ minden állam szuverén egyenlőségének elvét rögzítő alapokmánya előírja. Lavrov kiemelte, hogy
„a Nyugat rögeszmésen törekszik az egypólusú világrend fenntartására, és szemérmetlenül semmibe veszi az országok szuverén egyenlőségének elvét”
Vlagyimir Putyin most rendeletben hagyta jóvá az aktualizált külpolitikai koncepciót. A Biztonsági Tanács állandó tagjaival tartott ülésén az orosz elnök hangsúlyozta, hogy a kulcsfontosságú stratégiai dokumentumokat a világban bekövetkezett súlyos változások miatt kellett kiigazítani. A frissített koncepció közép- és hosszabb távon Oroszország gyakorlati lépéseinek, intézkedéseinek az alapjául fog szolgálni, és szilárd doktrinális alap lesz a nemzetközi kapcsolatok terén végzett további munkához.
„A 42 oldalas, hat szakaszból és 76 pontból álló, egyfajta útitervként szolgáló dokumentum kiinduló pontként leszögezi, hogy Oroszország nem tekinti magát a Nyugat ellenségének, nem szigetelődik el tőle, és nincsenek ellenséges szándékai”
Oroszország elvárja, hogy a Nyugat felismerje a konfrontáció hiábavalóságát, és visszatérjen az egyenrangú interakcióhoz. Moszkva az Egyesült Államok politikai irányvonalát tekinti nemcsak a saját biztonságát, de a nemzetközi békét is fenyegető kockázatok fő forrásának. A koncepció értelmében Oroszország prioritásként kezeli az amerikai dominancia maradványainak felszámolását a világban. Ezzel csökkenti Amerika és szövetségesei számára a lehetőséget arra, hogy visszaéljenek a gazdasági pozíciójukkal. Emellett megteremti a feltételeket ahhoz, hogy az országok lemondjanak neokolonialista és hegemón törekvéseiről. Oroszország arra törekszik, hogy a kölcsönösség elve alapján minden ország számára egyformán garantálja a biztonságot. A dokumentum kimondja, hogy az oroszellenes politikáról való lemondás, és az Egyesült Államoktól való függetlenedés kedvező hatással lenne Európa biztonságára és jólétére. A koncepció az orosz-amerikai kapcsolatok alakulását attól teszi függővé, hogy Washington mennyire hajlandó lemondani az erőalapú dominanciájáról, az angolszász államokhoz fűződő kapcsolatokét pedig attól, hogy hajlandóak-e feladni oroszellenes politikájukat.
„A koncepció kiemelten fontosnak tartja a kapcsolatok és az együttműködés átfogó elmélyítését Kínával és Indiával”
Oroszország fontosnak tartja annak elősegítését, hogy Afrika a világ fejlődésének befolyásos központjává váljon, valamint a Latin-Amerikával folyó együttműködés javítását. Támogatásáról biztosította a Sanghaji Együttműködés Szervezet, a BRICS, a FÁK és a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (ODKB) szerepének növelését.
Oroszország 21. századi zászlóshajó-projektjeként nevezi meg a koncepció, hogy Eurázsia a béke, a stabilitás, a bizalom és a jólét térségévé váljon. Az úgynevezett közel külföldön a fő célja, hogy a régió a békéjének, a jó szomszédság erősítésének és a fejlődésnek, a jólétnek az elősegítése. Érdekesség, hogy egyszer sem említi Ukrajnát vagy az ott folyó háborút.
„A dokumentum Oroszországot sajátos ország-civilizációként, nagy kiterjedésű eurázsiai és euro-csendes-óceáni hatalomként, az orosz világ védőbástyájaként határozza meg, amely egyedülálló szerepet játszik a globális erőegyensúly fenntartásában és az emberiség békés fejlődésének biztosításában”
Oroszországnak a többi államhoz való viszonyát a politikájuk – konstruktív, semleges vagy barátságtalan – jellege határozza meg. A dokumentum leszögezi, hogy az ország, tekintettel a második világháborúban aratott győzelemhez való döntő hozzájárulására, a globális fejlődés egyik szuverén központja.
Moszkva humanitárius politikájának prioritásaként határozta meg a ruszofóbia elleni fellépést, az orosz nyelv, kultúra, sport és az orosz ortodox egyház védelmét, valamint a történelmi igazságért folytatott küzdelmet. Továbbá megkülönböztetett figyelmet fordít a média szabályozását és védelmét szolgáló nemzetközi mechanizmusok javítására.
„A dokumentum szerint a bizalomhiány közepette csökkent a diplomácia hatékonysága”
A gazdasági kérdésekkel kapcsolatban a dokumentum egyebek között kifejezte Moszkva szándékát arra, hogy a semleges politikát folytató államok felé történő átirányítással növelje energetikai exportját. Emellett hozzájáruljon ahhoz, hogy a monetáris és pénzügyi rendszert hozzáigazítsák a többpólusú világ realitásaihoz, valamint javítsa az orosz cégek, befektetések és áruk számára a globális piacokhoz való hozzáférés feltételeit.
Az előző, mostanáig érvényben lévő külpolitikai koncepciót 2016 végén fogadták el. Ebből hiányzott Oroszország önmeghatározása, a koncepció nem osztotta fel az országokat barátságosakra, semlegesekre és ellenségesekre, szó volt azonban már arról, hogy a világ hatalmas változásokon megy keresztül, amelynek lényege a policentrikus világrend alakulása.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
M.I. says:
Ha ezt komolyan gondolják, akkor a minden állam szuverén egyenlőségének elve szerint kell elismerniük Ukrajna szuverén egyenlőségét és le kell mondani a neokolonialista és hegemón törekvéseikről.
Ha nem gondolják komolyan akkor viszont ezt a papírt gurigába lehet tekerni és a WC mellé tenni.
csakafidesz says:
Ide kívánkozik, hogy egy ismerősöm nemrég jött haza Dél Amerikából. Az volt a benyomása, hogy Európában háromszáz évvel korábban éltek olyan kilátástalan nyomorban az emberek, és laktak házilag összetákolt kalyibákban. Az indiai méretekhez közelítő nyomort tétezi, hogy a közművesítés terén is százéves az elmaradottság. Nem normális az a világ ahol a civilizáció áldásaiból csak az emberiség kisebbik fele részesül. De nem kell messzire menni. Marokkóban sincs áram mindenhol, vezetékes vízről nem is szólva.
Ez van, hiába az egó says:
A nyugati ember már rájött, hogy stresszesebb, depresszívebb lett a materialista élettől. Kínában egyáltalán nincs meg ez a felébredés, a totális kontrollt választották helyette. A pénz nem minden, egyszer saját magába fog visszaroskadni az az ország is. A feltörkevő országok még most másolják le a nyugati mintát, még most épül ki a pénzközpontú materializmus.
Ahogy a nyugati ember kezd ráébredni, hogy mi a lényeg, ez ugyan úgy a kollektívákra is igaz, amit lehet országokban mérni. Lehet új csoportulásokat létrehozni keleten, de a gazdaság nem minden. Ugyan úgy, ahogy egy-egy ember életében nem minden a pénz, ha végigizgulja az életét.
Nem veszik észre keleten, hogy ha össze is borulnak, a spirituális kollektíva ami még oda született le, egyszerűen elmaradóban van. Ők mire elkezdik verni a mellüket, hogy milyen nagyok lettek, csak úgy pörög a gazdaság, addigra a nyugati kollektíva már réges rég egy szeretetteljesebb közegben fog élni. Ez részben már most is látszik.
Vajon miért mindenki nyugatra menekül, s nem Oroszországba, Iránba, Kínába vagy akár még Indiába is? A válasz egyértelmű. Az egót zavarhatja, de a tény egyszerűen ez. Az ember lelkét Isten vonzza és ahol a legközelebb állnak Istenhez, úgy oda fognak vonzódni fizikai szinten is.