„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Kérjük, töltse ki kérdőívünket!

Moszkva ejtené Aszadot?

2020. máj. 22.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

A Kreml üzent az önállóskodó, az orosz érdekeket az utóbbi időben többször keresztező szíriai elnöknek, ám tisztában van vele, hogy Bassár el-Aszadnak nincs alternatívája. Legalábbis egyelőre.

Vlagyimir Putyin és Bassár el-Aszad képe egy Damaszkusz melletti katonai ellenőrzőpont falán 2018. januárjában #moszkvater

Vlagyimir Putyin és Bassár el-Aszad képe egy Damaszkusz melletti katonai ellenőrzőpont falán 2018. januárjában
Fotó:EUROPRESS/LOUAI BESHARA/AFP

Ha az orosz sajtóban az utóbbi időben a szíriai elnökkel foglalkozó, majd az ezek nyomán Moszkva közel-keleti politikájának változásait taglaló cikkeket olvassuk, akkor az lehet a benyomásunk, hogy Vlagyimir Putyin és Bassár el-Aszad szövetsége a végéhez közeledik. Moszkva számára már kényelmetlen a szíriai vezető, és ejtené az útjait egyre többször keresztező elnököt. Sőt, sokan már azt is tudni vélik, hogy a Kreml már az utódját is keresi.

 „Az Aszad ellenzékéhez közeli arab sajtóban már arról írtak, hogy Putyinnak elfogyott a türelme, és kezelhetőbb politikusra cserélné az elnököt”

Felröppent a Moszkvával jó kapcsolatokat ápoló, 2017-ben magas kitüntetésben is részesített Szuhail Al-Hasszan neve, aki a híres Tigris Alakulatok parancsnoka. Mások a korábban Ellenzéki és Forradalmi Erők Nemzeti Koalíciója néven futó Ahmed Dzsarbát nevezték meg, aki a Szíriai Elit Erőket vezeti. Ezek az írások azonban inkább csak egyesek vágyait tükrözték, semmint a valóságot. Így látta ezt a minap az erről egy videó konferencia keretében beszélő James Jeffrey is. Az Egyesült Államok szíriai külön képviselője szerint

„Moszkva sok tekintetben elégedetlen Aszaddal, ám az elnöknek nincs alternatívája”

Ezzel tisztában vannak Damaszkuszban is. Enélkül aligha engedhette volna meg magának az egyik titkosszolgálatokkal is jó viszonyt ápoló kormánypárti képviselő, Hale dal-Abud, hogy a bírálatokra válaszul partizánharccal fenyegesse meg Moszkvát. Az elnök eddig azért nem ment el, ám nemrégiben az orosz égisz alatt a kormány és az ellenzék között folyó béketárgyalásokat is szabotálta. Pedig a Kreml így szeretne nyitni a szíriai politikában, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy az összes érintett hatalom beszálljon az újjáépítésbe, amelyhez nem kevesebb, mint 250 milliárd dollárra lenne szükség. Ennyi pénze pedig a szíriai rendszer két fő pártfogójának, sem Oroszországnak, sem pedig Iránnak nincs. Erre legalábbis.

„Aszadot nem egyszerű helyzetben érték az orosz kritikák, hiszen az ország nagy része felett ugyan visszaszerezte az ellenőrzést, ám az ország jelentős területei romokban vannak, a háború 9 éve alatt a helyi valuta, a szíriai font pedig hatalmas értékvesztésen ment át”

Míg egy dollár 2011-ben 50 fontot ért, addig most már 1500-at adnak érte. Az elmúlt héten Aszad tőle szokatlan módon egy beszédében már az éhség szót is kiejtette. Ráadásul hosszú kitartásukért az elnök mögött állók is szeretnék már támogatásukat tőkére konvertálni.

 De mire alapozzák a találgatásokat az elemzők? Mindenek előtt arra a cikkre, amelyet a Kremlhez közelállónak tartott Oroszországi Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsának (RSZMD) elnökhelyettese, Alekszandr Akszjenyonok jegyzett a Valdaj Klub honlapján.

„Az Aszaddal egyébként igazán soha nem szimpatizáló volt damaszkuszi nagykövet a hivatalos megnyilatkozásoktól eltérő hangnemet megütve meglehetősen sötét képet festett a szíriai belső állapotokról”

Mint fogalmazott, nem haladnak a reformok, sokszor pedig nehéz elválasztani a terrorizmus elleni harcot a hatalom politikai ellenzékkel szembeni erőszakos fellépésétől. Az egyáltalán nem diplomatikus, mondhatjuk, durva hangú írásban a volt nagykövet kitér a kormány által ellenőrzött területeken mindent átszövő korrupcióra is.

 Az írás megjelenésének a helyéből és a szerző személyéből sokan azt a következtetést vonják le, hogy a Kreml növekvő csalódottságát tükröző cikk üzenet a szíriai elnöknek. Tény, az orosz diplomácia nem először folyamodna ahhoz a módszerhez, hogy a médián keresztül üzen. E feltételezést erősíti, hogy a szintén a hatalom belső köreihez közelálló üzletember, Jevgenyij Prigozsin tulajdonában lévő egyik portálon (RIA-FAN) megjelent, majd nemsokára lekerült egy meglehetősen furcsa közvélemény-kutatás, miszerint Aszadot már csak a szíriaiak 32 százaléka támogatja, és keresik az utódját.

„Moszkvának az utóbbi időben minden oka megvan arra, hogy nehezteljen a szíriai elnökre”

A makacs Aszad már nem először futtatja zátonyra az ellenzékkel folytatott tárgyalásokat. S ha ez nem lenne elég, februárban az Ankara által támogatott ellenzék kezén lévő Idlib ostroma a török és az orosz erők közvetlen összeütközéséhez vezetett. A helyzet eszkalálódását csak Putyin és Erdogan telefonbeszélgetése segített elkerülni. De elégedetlenségre ad okot az is, hogy Aszad a gazdasági lehetőségek kiaknázásában mostanában mintha inkább rendszerének Oroszország melletti másik védelmezőjét, Iránt részesítené előnyben.  A Kreml joggal gondolhatja, hogy miután megmentette a bukástól Aszadot, nem tisztességes vele szemben Iránnak kedvezni a befektetésekben. Tény, hogy a tortából eddig Teherán kapta a nagyobb szeletet. Iráné lett Latakia kikötője, a foszfát bányák, és Aszad még a vezető mobil szolgáltatót is iráni befektetőknek adta volna, Moszkva azonban ekkor már közbelépett.

„Az említett cikkeken keresztül megfogalmazott üzenettel Moszkva sokak szerint azt adja Aszad értésére, hogy helyzete ugyan megszilárdult, ám hatalma egyáltalán nem megingathatatlan”

A szíriai vezető azonban nagyon jól tudja, hogy Moszkva nem engedheti meg magának ebben a játszmában a kudarcot. Aszad erre rájátszik, és amikor túl erősnek érzi a Kreml felől ránehezedő nyomást, akkor Teheránhoz közeledik annak ellensúlyozására. Ráadásul kihasználhatja azt, hogy az amerikaiak kivonulása után az ország keleti részében Oroszország és Irán nyíltan verseng egymással. Aszadnak tehát egyelőre nem kell attól tartania, hogy Moszkva megbuktatja, a mostani üzenetek azonban arra figyelmeztetik, hogy túl messze ment az önállósodásban. Az egész történet pedig nagyon jól megmutatja, hogy milyen összetett kihívások elé állítja még a nyerésre álló Moszkvát is a szíriai játszma.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK