//Mit tanácsolt Peresz Putyinnak?
Simon Peresz és Vlagyimir Putyin sajtótájékoztatója 2012-ben Moszkvában #moszkvater

Mit tanácsolt Peresz Putyinnak?

MEGOSZTÁS

A néhai Simon Peresz utolsó interjúját idézi a Nyugat és Oroszország között jelenleg a végletekig kiélezett viszony kapcsán az egyik ismert brit elemző. Az izraeli politikus által felelevenített beszélgetés rámutat Oroszország gyengéire, de arra is, hogy milyen stílust enged meg Moszkvával szemben a Nyugat. Ebből talán az is látszik, hogy miért van ebből elege már Oroszországnak.

Simon Peresz és Vlagyimir Putyin sajtótájékoztatója 2012-ben Moszkvában #moszkvater
Simon Peresz és Vlagyimir Putyin sajtótájékoztatója 2012-ben Moszkvában
Fotó:EUROPRESS/POOL/SERGEI KARPUKHIN/AFP

A Chatham House ismert Oroszország-szakértője, James Sherr emlékeztetett a minap Simon Peresz utolsó interjújára, amelyben két évvel a halála előtt, 2014-ben a világ legidősebb államfőjeként nyugdíjba vonuló izraeli elnök Vlagyimir Putyinnal folytatott beszélgetését idézi fel. Sherr nem véletlenül idézi a külügyminiszterként 1994-ben – Jichak Rabin miniszterelnökkel és Jasszer Arafattal együtt –Nobel-békedíjat kapott Peresz szavait. Egyrészt a 93 éves korában, 2016-ban elhunyt, 1923-ban Szymon Perski néven a mai Belarusz területén született politikus karrierjének 66 éve alatt sokat látott és tapasztalt, így meglátásaira érdemes odafigyelni.

„Másrészt a jelenlegi kiélezett helyzetben a beszélgetés belátást enged Vlagyimir Putyin és a Nyugat gondolkodásába is”

Mint Peresz felidézi, 93 évesen azzal fordult az akkor 63 éves orosz elnökhöz, hogy mit szeretne elérni a következő 30 évben? „Minek harcol? Azt reméli, hogy felbosszantja Amerikát? Bármit is tesz, Amerika győzni fog!” Putyin ezután visszakérdezett, hogy mire alapozza Peresz ezt a kijelentését. Az izraeli politikus erre csak annyit mondott, hogy

„azért, mert ők boldogok, ti pedig nem”

Aztán Persze részletesebben is kifejtette, hogy a véleményét. „Amikor egy amerikai reggel felébred, mit lát? Délen Mexikót, és mexikóiakat befogadják az országukban. Északon Kanada Amerika legjobb barátja a világon. Két oldalt pedig ott az óceán, tele hallal. Mitől kellene félnie tehát Obamának? S ti amikor reggel felkeltek, kit láttok a szomszédságban? Japán, Kína, Afganisztán! Istenem! Nagyon jól tudják, hogy az oroszoknak milyen sok földjük van, és egy kopejkát sem kapnak ebből. Oroszország birtokolja a világ ivóvíz készletének 20 százalékát, de ebből sem kapnak semmit. Aztán amikor Szibériában elolvad a hó, az első ember, akit az oroszok ott meglátnak, az egy kínai. Mert keleten sok a kínai, és messze nem olyan sok az orosz.”

„Peresz felhívta Putyin figyelmét arra is, hogy szerinte Amerikában a legjobb, míg Oroszországban a legrosszabb a földterületek nagyságának és a lakosság számának az aránya”

„Nem vagytok olyan sokan, ráadásul az orosz népesség fogy. Soha ne tévessze meg a taps, meg amit az emberek mondanak. Nem fognak mindent megbocsátani! Miért élnek az oroszok csak 62 évig, míg az amerikaiak 82 évig?” – fejtegette Peresz.

Elmondása szerint Peresz arra is felhívta Putyin figyelmét, hogy úgy viselkedik, mint egy cár. S mit csináltak a cárok? – folytatta Peresz. Kirakatként felépítettek két várost, Szentpétervárt és Moszkvát. Ebben a két városban minden megvan, amit csak akarsz. Oroszország többi része azonban olyan, mint egy hóval borított Nigéria. A nép haldoklik, szenved. Gondolod, hogy ezt megbocsátják neked?

„Peresz szerint Amerika virágzik, mert adakozó, míg Európa bajban van, mert csak kapni akar”

Amerika ad. Az emberek azt hiszik, hogy azért, mert nagylelkűek, Peresz szerint viszont azért, mert bölcsek. „Ha adsz, barátokat szerzel. A legjövedelmezőbb befektetés a barátkozás” – fogalmazott az izraeli politikus, megemlítve a Marshall-tervet, amely szerinte a legjobb befektetés volt a világon.

Peresz beszélt Putyinnak a birodalmakról is, megjegyezve, hogy minden jelentősebb európai ország egykor birodalom volt. De mi maradt mára a franciáknak, és az angoloknak, vagy a portugáloknak?! Majd tanácsként Peresz állítólag felhívta Putyin figyelmét arra, hogy az ellenségek és az ellenségeskedés a legnagyobb pazarlás az életben.

„Ön ostoba dologba fektet be”

– fogalmazott elmondása szerint Peresz. Jellemző, hogy Sherr azt már nem idézi, hogy az izraeli politikus szerint miről beszélt orosz kollégája.

„Peresz az interjúban felidézi, hogy Putyin felvetette, mire kell a NATO, amikor a Szovjetunió már nem is létezik, és felszámolták a Varsói Szerződést is”

Az orosz elnök Peresz szerint felvetette, hogy országa akár be is lép a NATO-ba, de miért van szüksége a szervezetnek Grúziára? Vagy miért kell nekik Románia? Melyik hadsereggel akarnak harcolni?

Putyin Peresz elmondása szerint beszélt a Krímről is. „Azt hiszi, nem tudtam, hogy a Krím orosz, és Hruscsov ajándékba adta Ukrajnának? De nem érdekelt addig, amíg az ukránok nem kellettek a NATO-nak. Minek? Nem nyúltam hozzájuk. Európába akartak menni, és én azt mondtam, remek, menjetek. De miért volt szükség rájuk a NATO-ban?” – idézte a 2016-os interjúban Peresz Putyint, megemlítve, hogy az orosz elnök elmesélte azt is, hogy miként csapta be Obama Líbiával kapcsolatban.

„Peresznek sok tekintetben igaza van, ám az is látszik, hogy azért nem igazán érti, érzi Oroszországot”

Természetes módon nyugatiként gondolkodik, és nem akarja megérteni, mi fáj Oroszországnak, és mit akar elérni. Akkor is, és most is. Pontosabban érti, de nem érdekli. Mint ahogy James Sherr is nagyon jól tudja, hogy miért nem idézte bejegyzésében az interjúból Putyin felháborodását. Mert neki nem ez a fontos. Míg Oroszország úgy gondolja, hogy tovább nem hátrálhat, és most már érvényt szerez az érdekeinek. Az idei év egyik fő kérdése az lesz, hogy képes lesz-e rá, és a Nyugat megértette-e, hogy ez lassan már nem csak Moszkva érdeke.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.