„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Mit szólna a Kreml Harris győzelméhez?

2024. szept. 12.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Mémek sorát generálta Vlagyimir Putyin azzal, hogy Kamala Harris nevetésén élcelődve kijelentette, a demokrata jelölt győzelméért szorít az amerikai elnökválasztásokon. Egyben odaszúrt a republikánus jelöltnek, Donald Trumpnak is. Csupán ironizált, trollkodott egyet az orosz elnök, avagy tényleg inkább a kiszámítható Harris győzelme felelne meg a Kremlnek? Sokkal valószínűbb, hogy a Kremlnek már nincsenek illúziói egyik jelölttel kapcsolatban sem, így aztán azt is megengedheti magának, hogy viccelődjön a választásokkal.

„Oroszország tényleg Kamala Harris győzelmét tartaná számára kedvezőbb forgatókönyvnek a novemberi amerikai elnökválasztáson, és nem Donald Trumpét, mint azt sokan gondolják?” #moszkvater

„Oroszország tényleg Kamala Harris győzelmét tartaná számára kedvezőbb forgatókönyvnek a novemberi amerikai elnökválasztáson, és nem Donald Trumpét, mint azt sokan gondolják?”
Fotó:EUROPRESS/Joseph Prezioso/AFP

Aligha meglepő, hogy az amerikai választások is szóba kerültek a Vlagyivosztokban rendezett Keleti Gazdasági Fórumon. Vlagyimir Putyin egy kérdés kapcsán arról beszélt, hogy az amerikai elnökválasztási kampány során Oroszország favoritja Joe Biden volt, ám miután ő visszalépett a versenytől, Moszkva most Harris mellett állhat.

„Nálunk a favorit – ha szabad így mondani – a jelenlegi elnök, Biden úr volt. De őt kivonták a versenyből, ő pedig azt ajánlotta minden támogatójának, hogy Harris asszonyt támogassák. Hát akkor mi is így fogunk tenni. Támogatni fogjuk őt”

– fogalmazott az orosz elnök. Putyin még somolyogva megjegyezte, hogy Kamala Harris nevetése ragadós – mint fogalmazott, fertőző -. és ez szerinte azt jelzi, hogy, minden rendben van vele. Ha tehát Harris lesz az új elnök – fejtegette érezhető iróniával Putyin -, akkor akár el is kerülhetik a Moszkva elleni újabb szankciók bevezetését. Komolyra fordítva a szót az orosz elnök hangsúlyozta, hogy végső soron az amerikai nép dönti el, ki lesz a következő elnök. „Ami a favoritokat illeti, ezt nem nekünk kell meghatároznunk. Ez mégiscsak az amerikai nép döntése” – fogalmazott Putyin, aki azért azt sem felejtette el megemlíteni, hogy soha egyetlen amerikai elnök nem hozott annyi szankciót Oroszország ellen, mint Donald Trump.

„A sokak számára váratlan kijelentés mémek, reagálások és találgatások sorát indította el. Washington immár megszokott módon azonnal felhorkant, és azzal vádolta a Kremlt, hogy beavatkozik a választásokba”

John Kirby, a Nemzetbiztonsági Tanács stratégiai kommunikációért felelős koordinátora szerint Vlagyimir Putyin orosz elnöknek nem kellene kommentálni az amerikai elnökválasztási versenyt a szavazás előtt. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője azonnal tagadta a beavatkozás vádját.

Megszólalt Donald Trump is, kissé zavarodottan elismerve, nem tudja, mit érezzen Vlagyimir Putyin orosz elnökkel kapcsolatban. „Nem tudtam, hogy fel kellene-e hívnom (Putyint), hogy megköszönjem neki… Nem tudom pontosan, mit mondjak erre. Nem tudom, hogy megsértődtem-e, vagy szívességet tett nekem” – állította a republikánus elnökjelölt.

Nem maradhatott ki az üzengetésből Dmitrij Medvegyev sem. Az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsának elnökhelyettese rátett Putyin szavaira egy lapáttal, és Trumpra nézve erősen gúnyolódó posztban reagált.

„A volt orosz elnök kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Trump feloldaná az Oroszországgal szembeni szankciókat”

„Kívülállónak mutatja magát, Trump azonban végső soron benfentes. Különc nárcisztikus, ugyanakkor pragmatikus. Üzletemberként megérti, hogy a szankciók sértik a dollár dominanciáját a világban, ez azonban nem elegendő ok arra, hogy szembe menjen a hírhedt Deep State oroszellenes irányvonalával, amely sokkal erősebb, mint bármelyik Trump” – fogalmazott Medvegyev, megerősítve, hogy Oroszország favoritja Harris jelenlegi alelnök, aki nem az a típus, akitől meglepetésekre számíthat az ember. „A szankciók meg örökre maradnak, pontosabban amíg az Egyesült Államok össze nem omlik egy közelgő új polgárháború során” – tette hozzá az egykori orosz elnök.

„Oroszország tényleg Kamala Harris győzelmét tartaná számára kedvezőbb forgatókönyvnek a novemberi amerikai elnökválasztáson, és nem Donald Trumpét, mint azt sokan gondolják?”

A legtöbben – köztük az amerikai hírszerző szervezetek is – úgy látják, Oroszországnak inkább Trump megválasztása áll érdekében, mivel a populista politikus nem áll olyan következetesen Ukrajna háborús erőfeszítései mögött, mint Joe Biden. Így látja az orosz média, és vélemény vezérek többsége is. Így aztán igazi csapásként élték meg az egyre inkább lemaradó Joe Biden visszalépését, és a verseny nyílttá válását. E vélemények szerint Kamala Harris győzelmével az amerikai politika irracionálissá, önpusztítóvá válik, és nélkülöz minden gyakorlatiasságot. Az orosz fősodor szemében Harris a „liberális diktatúrát” képviseli, akivel aligha lehet majd megegyezni. Így bezárulnak az ukrajnai rendezés lassan nyíló ablakai is. Ezzel szemben szerintük az autoriter politikusokkal kokettáló, a NATO-n és az Európai Unión gúnyolódó, Ukrajnával keménykedő, „a területet a békéért” elvet hirdető Donald Trump ajándék lenne a Kremlnek.

„Ne felejtsük el azonban azt sem, hogy Trump állítólagos rendezési tervének kiszivárgott részletei sok tekintetben – így például Ukrajna semlegességének kérdése – aligha elfogadhatók Moszkvának. Ráadásul a republikánus jelölt még elnökként minden elődjénél több szankciót vetett ki orosz gazdasági és politikai szereplőkre, és elsőként adott halált okozó fegyvereket Ukrajnának. Ezt a Vlagyivosztokban elhangzottak alapján Putyin is intő jelnek tartja”

Erre korábban szóvivője, Dmitrij Peszkov is emlékeztetett, rámutatva, hogy Moszkva szempontjából nincs nagy különbség Trump és más amerikai politikusok között. „Kicsit több bölcsességet mutat a párbeszéd csatornáinak fenntartása tekintetében, de ez nem sok mindent befolyásol” – fogalmazott Peszkov. Ezzel szemben a demokrata jelöltet a Kreml kiszámíthatóbbnak tarthatja. Putyin februárban még Joe Biden visszalépése előtt erre utalhatott, amikor úgy fogalmazott, azért preferálja Bident Trumppal szemben, mert a demokrata elnök „régi vágású” politikus.

„Abban a Trumpot istenítők is egyetértenek, hogy Ukrajnát támogató politikája ellenére a hidegháborúban szocializálódott, így Oroszországgal óvatos Joe Biden sokkal kiszámíthatóbb politikus, és soha nem kockáztatná a háború eszkalációját, így a közvetlen ütközést Moszkvával. Mint fogalmaznak, ő legalább tisztában van a <vörös vonalakkal>”

Kamala Harris kapcsán az orosz véleményformálók többsége azért bizalmatlan, mert ismeretlen a számukra, és ezt veszélyesnek tartják. Ehhez még hozzáteszik, hogy tapasztalatlansága miatt teljesen kézben tartja majd az úgynevezett mély állam, ami nem jó Oroszországnak. Arra azonban ezeknek az elemzőknek nem nagyon van érvük, hogy a súlyos egészségi és mentális problémákkal küszködő Joe Biden esetében ez miért nem igaz. Legfeljebb azt hozzák fel, hogy Biden mindezek ellenére profi volt a külpolitikában, míg Harisról ez nem mondható el.

„E fenntartások ellenére azt azért kijelenthetjük, hogy Putyin Harrist favorizáló szavaiban nem csak az irónia, hanem a racionalitás is ott van”

Minimum határozott üzenet az össze-vissza nyilatkozgató Trump irányába, amely éreztet egyfajta távolságot, bizalmatlanságot a republikánus jelölttel szemben. A Kreml azt üzeni ezzel, hogy szépek azok az ígéretek, amelyeket hallottunk tőle, a gyakorlatban azonban nem mindig így festenek a dolgok. Trumpban ráadásul sokkal inkább benne van a meglepetés, a kiszámíthatatlanság, mint éppen a tapasztalatlansága miatt is a folyamatosságot képviselő Harrisban. Ahogy Medvegyev megfogalmazta, „ő nem éppen az a típus, aki meglepetéseket okoz. Tapasztalatlan, és ahogy ellenségei állítják, egyszerűen ostoba. Szép, semmitmondó beszédekkel és unalmas, helyes válaszokkal fog készülni a kérdésekre, amelyeket súgógépről fog felolvasni, miközben ragályosan nevet.” Szóval Harris politikája kiszámíthatóan ellenséges lehet, míg Trump esetében túl sok az ismeretlen. Arról már nem is beszélve, hogy jelen állás szerint Harris inkább el tud majd fogadtatni a kongresszussal egy esetleges megegyezést Oroszországgal, mint Trump. Moszkva számára ugyanis az is fontos, hogy a győztes legyen olyan erős, hogy az elképzeléseit otthon át is viszi a politikán. Ha pedig ilyen politikus nincs Amerikában, akkor a Kreml jobb híján a minél nagyobb káosznak drukkol.

„Azt világosan látják a Kremlben, hogy a szembenállás egyik jelölt győzelmével sem szűnik meg, mivel az amerikai érdekek jelenleg élesen szemben állnak az orosz érdekekkel”

Oroszország számára nem előnyös, ha az Egyesült Államok élén erős, az új világrendről határozott realista elképzelésekkel rendelkező, a tartalékokkal hatékonyan gazdálkodó, az amerikai hegemóniát kemény kézzel őrző elnök áll. De nem áll az érdekében az sem, hogy a Fehér Házba egy túlságosan gyenge, ezzel magát Amerikát, és a világot is káoszba döntő elnök kerüljön. Ez ugyanis kiszámíthatatlanná teszi a világot, ami veszélyek sorával jár. Moszkva a kapcsolatok normalizálásában, és semmiképpen sem a világháború felé vivő további éleződésében érdekelt. Ebből logikusan következik, hogy a Kreml Amerika élén egy kiszámítható, határozott, de nem agresszív, így az orosz érdekeket is figyelembe vevő, döntéseinek a következményeivel tisztában lévő elnököt szeretne látni. Kamala Harris pedig se nem túl erős, se nem túl gyenge, eléggé kiszámítható, így akár meg is felelhet a Kreml elképzeléseinek. Ezért aztán érdemes elgondolkodni azon, hogy Putyin talán nem is viccelt, amikor Harrist favorizálta.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK