//Mit ad a Patriot Ukrajnának?
„A szovjet eredetű készletek kimerülésével Kijevnek és szövetségeseinek egyszerűen nincs más választása, mint átállítani az ukrán haderőt a nyugati fegyverrendszerekre” #moszkvater

Mit ad a Patriot Ukrajnának?

MEGOSZTÁS

Zelenszkij washingtoni látogatásával bizonyítást nyertek a korábbi pletykák, és a legújabb, amerikai katonai csomag részeként a MIM-104 Patriot légvédelmi rendszer is megérkezik Ukrajnába. Részben persze az utolsó pillanatban, mivel Kijev egyszerűen kifogyóban van a légvédelmi háló gerincét biztosító szovjet rakétákból. Ám hasonlóan számos más korábbi fegyverszállításhoz, a Patriot bejelentése sem mentes a túlzott csodavárástól. Bár egy üteg Patriot még nem csinál nyarat, ám a HIMARS-hoz hasonlóan precedens értékkel bírhat. Igaz Moszkvát sem kell félteni, mivel már hónapok óta készül erre az eshetőségre.

„A szovjet eredetű készletek kimerülésével Kijevnek és szövetségeseinek egyszerűen nincs más választása, mint átállítani az ukrán haderőt a nyugati fegyverrendszerekre” #moszkvater
„A szovjet eredetű készletek kimerülésével Kijevnek és szövetségeseinek egyszerűen nincs más választása, mint átállítani az ukrán haderőt a nyugati fegyverrendszerekre”
Fotó:EUROPRESS/Handout/TAIWAN DEFENCE MINISTRY/AFP

Bár a tranzakció kapcsán több, a működés szempontjából kiemelten jelentős részlet továbbra sem világos, ami biztos, hogy egyelőre Kijev csak egy ütegnyi Patriotot fog kapni az elkövetkező hónapokban. Az üzlet Kijev számára némileg keserédes, mivel egyrészt bár megkaphatta azt a légvédelmet, amit már a háború első napjaitól kért – sőt követelt – Washingtontól, ám a biztonsági játék részeként felajánlott egy üteg érdemben nem fog tudni változtatni a háború felállásán.

„De miért is érkezik a Patriot Ukrajnába?”

Nos, a válasznak sokkalta inkább az ukrán légvédelem képességeinek kimerüléséhez, minthogy Amerika jóindulatához van köze. Ugyanis hiába érkezett eddig számos nyugati rendszer a német IRIS-T SLM-től kezdve a NASAMS-on át a hordozható légvédelmi rakétákig – mint a FIM-92 Stinger –, a légvédelmi feladatok döntő hányada továbbra is az egykori szovjet Sz-300PSz/PT, valamint Buk rendszerekre hárul. Kifejezetten igaz ez a nagy hatótávolságú elfogó feladatokra, amelyekre a Patriotok beérkezéséig kizárólag az említett Sz-300 verziók voltak képesek. Viszont, mint azt több korábbi elemzésünkben is említettük, a szovjet eredetű ukrán készletek utánpótlás hiányában a háború kezdete óta drasztikusan megfogyatkoztak. Bár a szovjet időkben egykoron még létezett ukrán légvédelmi rakétagyártás az Sz-300 rendszerekhez – lásd a Lengyelországban lezuhant 5V55 esetét –, számos más ágazathoz hasonlóan az elmúlt 30 év kijevi vadkapitalizmusában az is megszűnt létezni.

Ukrán Sz-300 légvédelmi rendszer roncsai #moszkvater
Ukrán Sz-300 légvédelmi rendszer roncsai
Forrás:Telegram

„Ukrán jelentések szerint a légvédelmi ütegek számára elérhető rakéta javadalmazás átlagosan a felére esett vissza, de egyes esetekben teljesen el is fogyott”

A megfogyatkozott fegyverzet pedig óhatatlanul a légvédelem eddig sem magas elfogási arányának további csökkenését vonná maga után, potenciálisan teljes légiuralmat engedélyezve Oroszországnak. Bár jelenleg az ukrán hivatalos jelentésekkel szemben átlagosan nagyjából 25-30 százalékos elfogási arányról beszélhetünk, a december 5-i 70 darabos szalvó esetét alapul véve légvédelem hiányában 17-23 további rakéta csapódhatott volna be az ukrán kritikus infrastruktúrába. Bár a háború kezdetén a kelet-európai raktárkészletek kisöprésével Kijev némi utánpótláshoz jutott – mint a szlovák Sz-300PMU indítók és azok 40 rakétás javadalmazásának átadásával –, az egykori szocialista országokból érkező segítség csak minimális mennyiséget jelentett a légvédelem esetében.

„Így tehát nyugati beavatkozás nélkül rövid időn belül az ukrán légvédelem egyszerűen megszűnt volna létezni”

A The Economist lapnak adott nagyinterjújában személyesen Valerij Zaluzsnij ukrán vezérkari főnök is említette a légvédelmi rakétakészletek terén tapasztalható problémákat, valamint a rendelkezésre álló készletek kimerülését. Viszont míg más, szovjet eredetű technika esetében van némi lehetőség utánpótlás szerzésére, addig az Sz-300 család esetében erre gyakorlatilag nincs esély. Moszkván kívül más állam egyszerűen nem gyárt rakétákat a típushoz, a jelenlegi üzemeltető országok közül pedig Görögországon kívül aligha valószínű, hogy bárki is rendelkezésre bocsátaná készleteit Kijev számára. Egyúttal, mint azt az egykori keletnémet BMP-1 harcjárművek átadása körüli huzavona is mutatta, Athén az egyre feszültebbé váló török viszony következtében nem feltétlen hajlandó legalább ugyanolyan mértékű ellentételezés nélkül átadni saját technikáját Ukrajnának.

 Az egykoron Ciprus által megrendelt, ám erőteljes török nyomás hatására végül görög szolgálatba állt Sz-300PMU1 indítók gyakorlaton

Illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt hetekben drasztikusan megnövekedtek az ukrán Sz-300 indítóállások, illetve a hozzájuk tartozó felderítő/tűzvezető radarok elleni sikeres orosz dróntámadások. A főképp Lancet öngyilkos drónokkal végrehajtott akciók során számos radarállomás vált használhatatlanná, tovább növelve az ukrán légvédelem nehézségeit, kiemelten a frontvonalak térségében.

Ukrán P-18 felderítő radar kilövése Lancet öngyilkos drónnal

„Milyen tulajdonságokkal bír a Patriot rendszer?”

Nagy vonalakban nézve gyakorlatilag a Patriot a szovjet-orosz Sz-300 légvédelmi rendszer nyugati megfelelőjeként írható le, hasonló működéssel, felépítéssel és fejlődési pályával. Az Sz-300-hoz hasonlóan elődjeihez képest a Patriot is egy immár mobil alapokon nyugvó, ám korlátozottan mozgásképes légvédelmi rendszer különböző modulokból összeállítva. A rendszer szemét és agyát a parancsnoki központ mellett az AN/MPQ-53 típusú felderítő-tűzvezető radar adja, amely más légvédelmi rendszerekkel ellentétben – így például az Sz-300/400 családdal – önmaga képes ellátni egyidejűleg a két feladatkört.

„A legújabb, PAC-3 verzió esetében pedig az utód AN/MPQ-65 típusú radar képes az ellenséges célpontok passzív detektálására is”

Mindehhez konfigurációtól függően 4-8 indítóállvány tartozhat, egyenként 4 rakétával. Összességében tehát egy Patriot üteg maximálisan 16-32 légvédelmi rakétával rendelkezik, amelyek közül a PAC-2 változat főképp aerodinamikus – azaz légi –, míg a PAC-3 inkább ballisztikus – rakéta – célok elfogására alkalmas. Orosz példával élve úgy lehetne mindezt megfogalmazni, hogy míg a PAC-2 verzió az Sz-400 megfelelője, addig a PAC-3 az Sz-300V családba illeszthető be. A légi célokkal szemben a Patriot 160, míg a ballisztikusok esetében 30 kilométeres maximális hatótávolsággal rendelkezik optimális körülmények közt. Bár szokás emlegetni a Patriotot, mint az orosz ballisztikus rakéták elleni ellenszert, sokkalta valószínűbb, hogy Kijev a korábbi, PAC-2 verziójú rendszerből kap egy ütegnyit.

Patriot üteg működése #moszkvater
Patriot üteg működése
Forrás:globalsecurity.org

„Milyen változást hozhat a Patriot megjelenése az ukrajnai háborúban?”

Nos, egyelőre gyakorlatilag semmit, ám a távlati következményeket nem szabad alábecsülni. A bevezetőben is említett konkrétumok hiányában bizonyos részben becslésekre vagyunk kényszerűek hagyatkozni, miután e sorok írásakor még mindig nem tudjuk melyik verziót kaphatja Ukrajna. Ellenben a szállítandó mennyiséget tekintve az egy Patriot üteg legfeljebb egy nagyváros védelmére lesz alkalmas. A prioritásokat figyelembe véve vélhetően a többi nyugati rendszerrel együtt Kijev védelmét fogja a Patriot ellátni, de nem kizárható, hogy az ukrán hadvezetés esetleg Harkovba telepíti az indítókat. A NASAMS rendszerek mintájára vélhetően a maximális 16-32 rakétás javadalmazás többszörösét fogja Ukrajna utánpótlásként megkapni, ám kérdés az orosz rakétacsapások mellett ez a gyakorlatban mennyire lesz elegendő.

Patriot üteg felépítése #moszkvater
Patriot üteg felépítése
Forrás:US Army

„A Patriot legnagyobb előnyét a NATO integrációja, valamint a hozzá tartozó nagy mennyiségű tartalék rakéta jelenti”

Egyrészt a Patriot az első hálózat alapú nyugati légvédelmi rendszerként integrálva van a NATO lég- és rakétavédelmi infrastruktúrájába – NATINAMDS –, amely drasztikusan megkönnyíti együttműködését a többi Ukrajnába szállított légvédelmi rendszerrel, illetve lehetővé teszi a közvetlen információátadást a NATO felderítés oldaláról. Bár technikailag lehetséges a szovjet eredetű légvédelmi radarhálózat elemeinek integrálása is egy egységes közös ukrán architektúrába, az akkora erőforrásokat és időtartamot igényelne, amely egyelőre nem áll Kijev rendelkezésére. Másrészt a Patriot mellett a szintén amerikai NASAMS, a német IRIS-T SLM, valamint a francia Crotale rendszerek beérkezésével Ukrajna lokálisan újra képessé válhat a többszintű légvédelmi ernyő kialakítására, drasztikusan megnövelve annak potenciális eredményességét. Míg a Patriot a nagy, addig a NASAMS és IRIS-T SLM a közepes, a Crotale pedig a kis hatótávolságú elfogásra lett kifejlesztve, így a rendszerek a folyamatos információcserén túl részben egymást is védve növelik össz eredményességüket.

Rétegelt légvédelmi háló ábrája #moszkvater
Rétegelt légvédelmi háló ábrája
Forrás:US Army

Másrészt miután a Patriot az Sz-300 párjaként fogható fel mind felépítés, mind elterjedtség szempontjából, jelentős mennyiségű tartalékalkatrész, valamint rakéta áll rendelkezésre nyugati oldalon. Csak az Egyesült Államok 16 Patriot zászlóaljat tart hadrendben, amelyek egyenként 50 üteget üzemeltetnek, az össz indítójárművek számát 1106-ra téve. Az eddig legyártott rakéták számát nyugati becslések 12 ezerre teszik, miközben a fejlesztő Raytheon vállalat a jelenlegi ütem mellett évi 300 rakéta előállítására képes, amelyet 2024 végére egy új arkansasi gyár bevonásával 550-re kíván növelni.

„Ám korai lenne az ukrán légvédelmi ernyő helyreállításáról beszéljünk”

Ugyanis ehhez nagyjából 100-150 ütegnyi nyugati légvédelmi rendszer beérkezése szükséges, amelyek a fent említett példa alapján rétegelt ernyő kialakítását tennék lehetővé. Csak a nagyobb városok és a stratégiai objektumok védelme több tucatnyi Patriot telepítését igényelné, amelyek önmagukban még részben védtelenek az orosz radarromboló rakétákkal, illetve az öngyilkos drónokkal szemben. Az eddig beérkezett nagyjából 20 egységnyi nyugati légvédelem inkább csak Kijev és a környező területek védelmére alkalmas, ám mint a korábbi orosz támadások esetében is láttuk, nem 100 százalékosan. Sőt, még egy hipotetikus teljes nyugati légvédelmi háló esetében sem lehet 100 százalék eredményességű légvédelemről beszéljünk, mivel egyszerűen ilyen nem létezik. Még a légvédelmi szempontból leginkább védett Izrael esetében sem tudja a Vaskupola az összes beérkező célpontot elfogni, nemhogy egy akkora méretű ország esetében mint Ukrajna.

Ukrán Sz-300PT munka közben

„Egyúttal a rendszernek megvannak a negatívumai is”

Elsőként érdemes magát a költségvonzatot tekinteni, ugyanis az amerikai CSIS kutatóintézet júliusi adatai alapján csak egy légvédelmi rakéta ára újonnan mintegy 4 millió dollárba kerül, ami a korábbi változatok esetében sem megy 1 millió alá. Egyúttal ugyanezen jelentés szerint az indítójárművek 10 millió dolláros árcédulával érkeznek, amely így a rendszer költségét további 40-80 millió dollárral növeli konfigurációtól függően.

„Új gyártás mellett egy Patriot üteg ára meghaladja az 1 milliárd dollárt, amiből 400 milliót csak maga az eszközpark, míg 690-et a rakéták költségei tesznek ki”

Továbbá egy Patriot üteg telepítéséhez és üzemeltetéséhez 80-90 fő szükséges, amiből nagyjából 25-30 fő a kezelőszemélyzet, míg további 50-60 személy kell magához a telepítéshez. Utóbbi közel egy órát vesz igénybe egy nagyjából egy négyzetkilométeres területen, így a M142 HIMARS rakétatüzérség 5-10 perces reakcióidejével szemben a Patriot jobban ki van téve az orosz válaszcsapásoknak. Ami pedig a kezelőszemélyzet kiképzését illeti, még a gyorsított képzés esetében is mindez minimum 2-3 hónapot vesz igénybe. Bár már korábban érkeztek információk az ukrán Sz-300 légvédelmi tüzérek németországi kiképzéséről, nagy valószínűséggel január vége előtt ők sem lesznek bevethetőek, valamint a szükséges eszközpark sem érkezik meg a tavasz előtt. Ez idő alatt pedig Oroszország tovább tudja pusztítani a hadsereg működése szempontjából kulcsfontosságú ukrán stratégiai infrastruktúrát.

Német Patriot telepítése Szlovákiába az Ukrajnának átadott Sz-300PMU indítók pótlására

„A Patriot kapcsán további probléma, hogy az orosz cirkáló rakéták az ukrajnai földrajzi adottságok maximális kihasználásával érkeznek”

Avagy a főképp a folyók mentén, terepkövető üzemmódban – azaz 100 méter körüli alacsony magasságban – repülő cirkáló rakéták csak későn jelennek meg a Patriotok látómezejében, drasztikusan lecsökkentve a lehetséges reakció idősávját. Az egyszerű fizikai elvek alapján ugyanis minél magasabban repül az adott cél, annál messzebbről lehet érzékelni, ám ha az a radarhorizont alatt érkezik, akkor legfeljebb a folyamatosan levegőben keringő légi-harcálláspontokkal – AWACS – lehet nagyobb távolságból észlelni. Természetesen ez az Iszkander típusú ballisztikus rakétákra nem igaz, ám azok ellen jórészt csak a dedikált rakétavédelmi rendszerek képesek védelmet nyújtani. Nem véletlenül került kifejlesztésre a fentebb említett PAC-3 Patriot verzió sem.

PAC-3 rakéta tesztelése

„Másrészt a Patriot üteg szinten körkörös lefedettség helyett csak bizonyos irányokba képes a védelmet biztosítani”

Utóbbi főképp a szovjethez képest eltérő fejlesztési filozófia következtében alakult ki. Ugyanis az Egyesült Államok a tüzérséggel szemben a légierőre alapuló harcászati doktrína miatt a Patriot alkalmazásakor is alapvetően saját légifölénnyel számolt. A rendszer 270 fokos tűzívvel rendelkezik, azaz például Kijevbe, a fehérorosz légtér felé telepítve nem tudnak védelmet nyújtani a dél felől beérkező rakétákkal szemben. Utóbbira megoldást a több üteg telepítése jelentené, ám mint az a fenti költségvonzatok alapján látszik, ez egy rendkívül drága művelet lenne. Ráadásul a Patriot ütegek önmagukban nem képesek saját maguk védelmére, mivel a szovjet-orosz Sz-300/400 családhoz hasonlóan szükséges melléjük egy kis hatótávolságú légvédelmi rendszer, többek közt az öngyilkos drónok vagy egyéb beérkező eszközök megsemmisítésére. Míg orosz oldalon ez a feladat a Pancir és Tor rendszerekre hárul, az ukrán félnek megfelelő mennyiségű technika hiányában e téren ismét problémája adódik.

Kilőtt ukrán Sz-300 üteg közelről

„A Patriot rendszer hiányosságaira érdemes Szaúd-Arábia jemeni háborúját példaként említeni”

Avagy a húszi erőknek az Oroszország által szintén alkalmazott iráni Shahed-136 típusú öngyilkos drónokkal, valamint Badr-1 ballisztikus rakétákkal több alkalommal is sikerült a szaúdi Patriot PAC-2 ütegek által védett olajfinomítókat, a rijádi nemzetközi repülőteret – sőt magát Rijádot –, illetve egyéb stratégiai infrastrukturális létesítményeket támadniuk. Ez részben fent említett korlátozott lefedettséggel, a felderítés hiányosságaival, valamint az orosz oldalhoz hasonlóan a terepadottságok maximális kihasználásával is magyarázható. Ahogy azzal is, hogy a Patriot rendszert nem az öngyilkos drónok elleni harcászatra fejlesztették ki, egyszerűen arra mind keleten, mind nyugaton eltérő eszközök vannak hadrendben.

Meghibásodott szaúdi Patriot rendszerhez tartozó elfogórakéta becsapódása Szaúd-Arábiában

Viszont ne feledjük, hogy Rijáddal szemben Ukrajnát folyamatosan több száz nyugati műhold, illetve szinte az egész NATO felderítő infrastruktúrája segíti valós idejű adatokkal, így az Arab-félszigettel szemben nem marad észrevétlen rakétaindítás. A rakéták indítási zónájának, repülési útvonalának és végső célpontjának pontos ismerete viszont már a beérkezést megelőzően lehetővé teszi a felkészülést az elhárításra, drasztikusan megnövelve annak eredményességét. Míg nyugati felderítési adatok hiányában az ukrán légvédelem tűt keresne a szénakazalban, addig a támogatással már előre felkészülhet mely városok objektumait érheti támadás.

„Hogyan tud Oroszország reagálni a Patriotok ukrajnai megjelenésére?”

Nos, ahogy már elemzésünk több pontján felvetettük, drasztikus változást a Patriot rendszer megjelenése nem fog hozni a háborúba, Oroszország pedig vélhetően a már eddig is alkalmazott módszerekkel fogja kezelni az amerikai légvédelmet. Avagy ahogy kilőhetetlen harckocsi, úgy detektálhatatlan és elpusztíthatatlan légvédelmi rendszer sem létezik, amelyek leküzdése során meglepően kevés különbség van az Sz-300 és a Patriot között.

„Ahogy arra már számos orosz elemzés rámutatott, a Patriot rendszerek semlegesítéséhez elsődlegesen az AN/MPQ-53/65 felderítő/tűzvezető radarok kilövésére van szükség, mivel ezek hiányában a rendszer gyakorlatilag megvakul”

Elsőként érdemes megemlíteni, hogy már a légvédelmi rendszerek múlt század közepi megjelenésétől kezdve mind az amerikai, mind az orosz fél külön dedikált eljárásmódot dolgozott ki az ellenséges légvédelem lefogására – SEAD –, illetve megsemmisítésére – DEAD. Utóbbiak a hagyományos felderítési módszerek mellett az ellenséges légvédelem által kibocsátott elektronikus jelek – rádióhullámok, kommunikációs adatközlés stb. – alapján detektálják azok pontos elhelyezkedését, majd az erre a célra kifejlesztett radarromboló rakétákkal iktatják ki az azok legfontosabb elemének számító radarállomást.

SEAD taktika működés közben #moszkvater
SEAD taktika működés közben
Forrás:US Government Work

„Gyakorlatilag ezeket az eszközöket úgy kell elképzeljük, mint a hőképalkotáson alapuló légiharc rakétákat, csak a célpont pontos helyének meghatározására a hajtóművek hőjéből származó infravörös sugárzás helyett a radarállomások rádióhullámait veszik alapul”

Többek közt így tudta az Egyesült Államok az Irak és Jugoszlávia elleni légi hadjárat részeként rövid idő alatt megsemmisíteni azok légvédelmének döntő hányadát. A megsemmisítés természetesen lehetséges egyéb fegyverzet alkalmazásával is, ám ilyen időérzékeny célpontok esetében a legjobb választást még mindig a radarromboló rakéták jelentik. Bár az ukrajnai háború során az orosz SEAD/DEAD képesség jelentős hiányosságai kerültek a felszínre – mivel az ukrán légvédelem egyes egységei a mai napig üzemelnek –, a fentebb említett sajátosságok miatt egy kevésbé mobil Patriot üteg kiiktatása jócskán könnyebb feladat, mint egy HIMARS indítóé.

Jugoszlávia bombázása során kilőtt légvédelmi állás Kragujevác térségében #moszkvater
Jugoszlávia bombázása során kilőtt légvédelmi állás Kragujevác térségében
Forrás:Wikipedia

„Az orosz hadrendben pedig megvan a nyugati SEAD feladatok királyának tekintett AGM-88 HARM alternatívája a H-31 család képében”

Noha utóbbi eredményességéről nincsenek pontos információk, a H-31 rakéták rendszeresen feltűnnek az orosz védelmi minisztérium által közzétett videókon, főképp a Szu-35Sz vadászgépek szárnyai alatt. Az ukrajnai harctéren Moszkva szinte kizárólag a P és PD verziókat alkalmazza, előbbi esetében maximálisan 110, míg utóbbinál forrástól függően 160-250 kilométeres hatótávolsággal. Miután pedig a Patriot szemeként szolgáló AN/MPQ-53/65 típusú radarok nagyjából 150 kilométeres azonosítási távolsággal rendelkeznek, így optimális körülmények közt könnyen elképzelhető, hogy egy orosz vadászgép még azelőtt tudja indítani a radarromboló rakétákat, mielőtt még a Patriot azokat érzékelni tudná. Persze aligha valószínű, hogy egy H-31 rakéta képes lenne egy egész üteg kiiktatására, ám kötelékben támadva már annál inkább. Egyúttal a Patriot kiemelt célpontként való kezelésével Moszkván túl Kijev és nyugati szövetségesei is tisztában vannak, ám kérdés milyen védelmet tudnak számára nyújtani.

Szu-35Sz javadalmazása, amely a légi célok ellen R-37M és R-77-1, míg az ellenséges légvédelemmel szemben H-31P rakétákat tartalmaz #moszkvater
Szu-35Sz javadalmazása, amely a légi célok ellen R-37M és R-77-1, míg az ellenséges légvédelemmel szemben H-31P rakétákat tartalmaz
Forrás:Telegram

„Másrészt sajátságos módon Oroszország a saját maga által kidolgozott ellenséges légvédelem lefogására irányuló hagyományos taktikán túl az iráni drónok alkalmazásának jemeni tapasztalataira is hagyatkozhat”

Avagy egyes jelentések szerint a Shahed öngyilkos drónokból létezik kifejezetten radarromboló feladatra kifejlesztett változat, ám utóbbi egyelőre nem nyert megerősítést. Ám lehet ennél kevesebb is elég, mivel egy esetleges tömeges – minimum több tucatnyi, de inkább százas nagyságrendben végrehajtott – drón támadással potenciálisan nem csak a Patriot üteget lehetne túlterhelni, de az azt védő egyéb légvédelmi infrastruktúrát is. Ez pedig lehetőséget nyitna a Patriot kiiktatására akár a már fentebb vázolt radar rombló rakétákkal, akár további öngyilkos drónok alkalmazásával. Gondoljunk csak bele, egy Fehéroroszország és a Fekete-tenger irányából egyszerre indított, kifejezetten Kijevre fókuszáló támadássorozattal könnyen akkora terhelést kaphatna az ukrán légvédelem, ahol elég csak egy Gerany-2/Shahed-136 drónnak átcsúsznia ahhoz, hogy kilője a Patriot szemének számító radarállomást.

„Moszkva oldaláról a Patriotokkal kapcsolatos félelmek inkább a fegyverszállítás lehetséges következményeihez kapcsolódnak”

Avagy lehet egy üteg Patriot nem csinál nyarat, de mi a garanciája annak, hogy esetleg nem jelennek meg újabb egységek is a jövőben? Ne feledjük, hasonló történt az M142 HIMARS indítók esetében, ahol elsőként csak pár darab indítójármű jelent meg ukrán hadrendben, majd számuk mára már lassan a 40-50-et közelíti.

„A szovjet eredetű készletek kimerülésével Kijevnek és szövetségeseinek egyszerűen nincs más választása, mint átállítani az ukrán haderőt a nyugati fegyver rendszerekre”

Ám ez egy rendkívül költséges, illetve időigényes folyamat. Nem véletlen, hogy Washington is a biztonsági játék részeként egyelőre csak egy Patriot üteg szállítását jelentette be. Amerika az azzal szerzett tapasztalatokat alapul véve dönt az esetleges további egységek beérkezéséről. Avagy amennyiben a Patriot hatékonynak bizonyul, és képes az orosz ellentevékenység mellett is életben maradni, a jövőben további szállításoknak lehetünk tanúi, ám ellenkező esetben biztosan más irányt fog venni a Pentagon politikája. Hiába a 860 milliárd dolláros rekord védelmi büdzsé és annak 45 milliárdos Ukrajnát támogató záradéka, ilyen érzékeny és drága rendszer elvesztését Washington sem engedheti meg.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.