„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
A Donbaszban bányászott szén nagyon hiányzik az ukrán gazdaságnak
Fotó:EUROPRESS/VASILY MAXIMOV/AFP
A minszki megállapodásnak nincs alternatívája! Ez a mondat mindannyiszor elhangzik, mikor felmerül a kelet-ukrajnai konfliktus rendezésének kérdése. S tényleg! A minszki pontok alapján a Donbaszban a helyzetet megnyugtatóan rendezni is lehetne, ám jelenleg az ominózus kijelentés egyszerűen azt jelenti, hogy
Egyrészt amiatt, mert az európai nagyok, mindenekelőtt Németország és Franciaország már nem lát olyan perspektívát Ukrajnában, mint látott még 2014-ben a társulási szerződés forszírozásakor.
Az Euromajdanhoz, egészen pontosan a kedvező kilátásokkal kecsegtető ukrán piac megszerzéséhez fűzött remények ugyanis azóta elszálltak. Ez a piac már régen nem olyan perspektivikus, mint amilyennek néhány éve tűnt. Ami pedig értékes benne, azt azóta sikerült kimazsolázni. S ebben már messze nemcsak az európaiak jeleskedtek, hanem jutott bőven az amerikaiak is. Ezért aztán, a konfliktusba belefáradt, a brexittel és az Európai Unió belső problémáival elfoglalt Európának megfelel a jelenlegi helyzet. Cinikus módon már csak azért is, mert így az euroatlanti integráció kiteljesítésével belátható ideig nem kell érdemben foglalkoznia. Mint ahogy a fő célját Ukrajna leválasztásával és a szankciókkal már elérő Egyesült Államok is fenn tudja tartani a rendezetlen állapotokon keresztül az Oroszországra gyakorolt nyomást.
A jelenlegi kijevi vezetés egyik ütőkártyája a belpolitikában és a nyugati támogatók felé a Donbasz. A Krímet ugyanis hallgatólagosan már mindenki tudomásul vette, de Kelet-Ukrajnát már nem nyelnék le. Kijevnek persze esze ágában sincs teljesíteni a minszki megállapodásban a Donbasz státuszára vonatkozóan megfogalmazott, lényegében az autonómiát körülíró feltételeket. A keleti régiót nem is így, hanem a nyugati szankciók révén gondolja visszaszerezni. Ez azonban nem életszerű, hiszen Európa egyre inkább húzódozik ezektől, de az is látszik már egy ideje, hogy a keménykedő amerikaiak sem tudják gazdaságilag térdre kényszeríteni Oroszországot. Így a jelenlegi helyzetből Ukrajna legfeljebb annyit tud kihozni, hogy az „orosz agresszióra” hivatkozva lélegeztető gépen tartja a Nyugat a gazdaságát.
Így aztán Kijevben erősödik a „sem béke, sem háború” pártja, mint ahogy Moszkvában is megvan ennek az analógiája. Oroszország számára stratégiai értelemben már terhes a jelenlegi, a gazdaság dinamikus növekedését és az ország modernizációját visszafogó status quo, taktikailag azonban megfelel a Kreml érdekeinek. Az a tény ugyanis, hogy Kijev immár az alkotmányban rögzítette célként a NATO tagságot, Moszkvát még inkább a konfliktus befagyasztására inspirálja.
A Donbasz így egyfajta második Dnyeszteren túli Köztársasággá válik, azzal az óriási különbséggel, hogy Ukrajnával ellentétben Moldova bekapcsolta a szeparatista régiót a közös gazdasági vérkeringésbe. Ennek eredményeképpen a tiraszpoli és a chisinaui elitet összeköti az egységes korrupciós tér, a Donbasz esetében azonban legfeljebb kriminális csempészetről beszélhetünk. Míg a moldovai modell valamilyen mértékben összekapcsol, addig az ukrajnai semmiféle gazdasági, ezen keresztül területi egységet nem feltételezve csak szétválaszt.
Ha valami, akkor a Donbaszban bányászott szén nagyon hiányzik az ukrán gazdaságnak, azonban Kijev tiltja az importot a két szeparatista köztársaságból. Megduplázódott az import, s Kijev Oroszországból, Amerikából, Kanadából és Dél-Afrikából pótolja a kiesést. No, és a Donbaszból, méghozzá Oroszországon és Belaruszon keresztül. Szintén Oroszországon át a Donbaszból importál egyébként antracitot Ukrajna első számú európai szövetségese, Lengyelország is. A legnagyobb szállító az Ukrajna által agresszorként kezelt Oroszország, ahonnan az import 60,67 százaléka érkezett, őt követi az Egyesült Államok 32,37 százalékkal, de érkezik szén Kanadából és Dél-Afrikából is. E három országból Ukrajna legnagyobb fekete-tengeri kikötőjébe, Juzsnijba futnak be a szénszállítmányok.
Tavaly 854 ezer tonna szenet, és 107 ezer tonna antracitot exportált. A „belarusz szénből” a legtöbb Ukrajnába jutott. A belarusz út jelentősége azután nőtt meg, hogy 2018. május 1-vel Oroszország beszüntette Ukrajnán át a szén európai „tranzitját”, amelynek során a szállítmányok soha nem jutottak tovább az ukrán kikötőknél.
A Donbaszban kitermelhető ipari készleteket több mint 50 milliárd tonnára, az összkészleteket 109 milliárd tonnára becsülik. Bányásznak kokszolható szenet, zsírszenet, antracitot, barnaszenet. Az első kőszénlelőhelyet 1721-ben tárták fel. A háború kitörése előtt a donecki és luganszki területek Ukrajna teljes szénexportjának 30 százalékát adta, a bányászat azonban a Donyec-medence 2014-es kiesése után a II. világháború szintjére esett vissza. Az ország 14 hőerőművéből többet a szénhiány miatt le kellett állítani. A legválságosabb időkben az ipari termelés csökkenése mentette meg a teljes összeomlástól az energia szektort. A donbaszi szén tehát nagyon hiányzik az ukrán gazdaságnak. Enélkül a szakértők szerint lényegében elképzelhetetlen a talpraállás. Mint Dmitrij Marunics, az Energetikakutató intézet igazgatója fogalmazott, a gazdasági növekedés elképzelhetetlen anélkül, hogy ne kísérje a villamosenergia-fogyasztás növekedése. „Ez plusz energiaforrásokat igényel, amit az antracit szénhiány miatt nehéz és drága pótolni” – jegyezte meg a szakértő.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
