//Milanović, a filléres elnök
Zoran Milanović horvát köztársasági elnök szűk körű beiktatása Zágrábban, 2020. február 18-án. Mellette felesége, Sania Milanović #moszkvater

Milanović, a filléres elnök

Takarékos beiktatási ceremónia. Mindössze 40 meghívott jelenlétében iktatták be hivatalába a héten Zoran Milanovićot, a Szociáldemokrata Párt (SDP) volt elnökét, egykori kormányfőt, Horvátország új köztársasági elnökét.

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

Zoran Milanović horvát köztársasági elnök szűk körű beiktatása Zágrábban, 2020. február 18-án. Mellette felesége, Sania Milanović #moszkvater
Zoran Milanović horvát köztársasági elnök szűk körű beiktatása Zágrábban, 2020. február 18-án. Mellette felesége, Sania Milanović
Fotó:EUROPRESS/Denis LOVROVIC/AFP

A résztvevők legtöbbje azt tartotta a ceremónia legfőbb erényének, hogy a nagyobb pompával megrendezett korábbi ünnepségekkel szemben, amelyek súlyos tízezrekbe kerültek, ennek a költsége csupán néhány száz kuna volt. A horvát gárda most még felvonult színpompás történelmi egyenruhájában, amely hagyományt a független Horvátország első elnöke, Franjo Tudjman vezette be, de valószínűleg ismét naftalinba kerül, mint korábbi baloldali kormányok idején.

„Milanović beiktatási beszédében – többek között – a társadalmi különbségek csökkentését ígérte, hangsúlyozta, hogy igent mond a patriotizmusra, de elveti a nacionalizmust”

Honfitársait felhívta, felejtsék el a mítoszokat, ne emlegessék a régi traumákat, mert „a háborúnak vége”. Olyan Horvátországot kell építeni, amelyben senkinek sem kell félnie. Külön kiemelte, hogy megkülönböztetett figyelmet fog fordítani a tudomány, a bíróságok és a média szabadságára. A horvátországi közbeszédet uraló témákat ismerve az utóbbi inkább a magyar határon túlra szólt, semmint saját honfitársainak, ami már előrevetíti, hogy felmelegíti kapcsolatait a magyarországi baloldallal, s együttes erővel gáncsolják majd az Orbán-kormányt. Megígérte, hogy a horvát kabinethez való viszonyában nem a korrekciót, hanem a kooperációt tartja feladatának, a közös munkálkodást Horvátország javáért.

De vajon mi jó Horvátországnak? Ezzel szorosan összefügg a horvát polgárokat leginkább megosztó kérdés:

„hol is van Horvátország helye tulajdonképpen, Közép-Európában vagy a Balkánon”

Az Andrej  Plenković vezette jobbközép kormány és annak legerősebb pártja, a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ), illetve az általa támogatott Kolinda Grabar Kitarović, volt köztársasági elnök úgy gondolta, hogy Közép-Európában lenne a legjobb Horvátországnak. Az új elnökről azonban, előélete, főként miniszterelnöksége (2011-16) idején szerzett tapasztalatok alapján joggal feltételezik, hogy a Balkánon látná a legszívesebben. A horvátok azonban ahhoz túl nagy árat fizettek a Jugoszláviából való kiszabadulásért, amit a Balkántól való megszabadulásként is értékeltek, hogy ezt egy viszonylag szűk, a szocializmusból hasznot húzó politikai és gazdasági elit kedvéért, zokszó nélkül elfogadják. Még élénken bennük a háború emléke, s nem csupán az úgynevezett honvédő háborúé (1990-95), hanem a II. világháborút követő kommunista terroré is. A traumákat, tehát, nem olyan könnyű elfelejteni, mint arról beszélni.

„Grabar Kitarović igyekezett ismét Közép-Európához közelíteni Horvátországot, amelyhez történelmi, kulturális és vallási szempontból is közelebb áll, mint a Balkánhoz”

Ennek kerete lehetne a 12 közép-európai országot tömörítő Három Tenger Kezdeményezés (angol rövidítése: BABS), amelynek célja az Adriai-, a Balti- és a Fekete-tenger közötti térség összekapcsolása az energetika, a közlekedési infrastruktúra, a digitális kommunikáció és a térségnek Nyugat-Európához való gazdasági felzárkóztatása terén. Milanović azonban már a kampány során sem rejtette véka alá, hogy ellenzi a részvételt, mert legalább annyira megosztó, mint amennyire egyesítő ez a tömörülés, arról nem is beszélve, hogy nagy országok nem támogatják.

„A Három Tenger Kezdeményezés céljainak megvalósítására az Egyesült Államok által felajánlott 1 milliárd dollár pedig, mint mondta, még kávéra sem elég”

Trumpról egyébként sincs jó véleménye, de más okból is feltételezhető, hogy szakítani fog elődje Amerika-barát politikájával. Többször hangoztatta, hogy Macron, francia elnököt tartja kívánatos partnernek, vagyis nincs kifogása az EU föderális átszervezése, az „Európai Egyesült Államok” ellen, ilyenformán nem érthet egyet a V4 –nek a nemzeti szuverenitáshoz ragaszkodó politikájával. Orbán Viktor, magyar miniszterelnököt „kis diktátornak” nevezte, míg Putyinról azt mondta: „tisztelem”. Bizonyára meg van győződve róla, hogy Putyin Oroszországa demokratikusabb Magyarországnál. Bár az elnöki jogkör főként ceremoniális, van némi beleszólása a külpolitikába, nem mindegy, tehát, hogy elődjénél jobban összpontosít majd a Nyugat-Balkánra, ám ez a közeledés egyelőre nem lesz látványos.

Nem megfelelőek a körülmények és a partnerek. Alekszandar Vučić, szerb elnök és közte nem jó a kapcsolat. Mivel Vučić győzelme borítékolható a tavaszi választáson, hosszú időre kell vele számolni, s a horvátországi szerbség is Belgrádból kapja az utasításokat. Szlovéniával Milanović kiemelten jó kapcsolatokra törekszik, de a legfontosabb vitás kérdésben, a tengeri határ kijelölésében nem hátrálhat meg. A horvát parlament egyhangúan szavazta meg a kilépést a döntőbírósági eljárásból, a végül mégis megszületett határozat végrehajtását viszont Szlovénia szorgalmazza. Ebben a relációban sem várható lényeges változás. Bosznia-Hercegovina viszonylatában szintén lehetetlen visszatérni a horvát baloldal által vitt korábbi kurzushoz, mert túlságosan lelepleződtek a bosnyák központosítási törekvések, s a saját „állammal” rendelkező szerbekkel ellentétben a boszniai horvátok ennek nagyon ki vannak téve.

„Mindkét említett szomszéddal gondot jelent az illegális migráció. Bosznia-Hercegovinából átengedik, Szlovéniából pedig visszatoloncolják a migránsokat. Horvátország, tehát, továbbra is hol ide, hol oda húz majd, de NATO-tagként ezt a hintapolitikát sokkal kisebb az esélye sikerre vinni, mint Szerbiának”

Az államfőváltás a külpolitikainál „eredményesebb” lehet a belpolitikában. A baloldali jelölt győzelme nyomán az elnökválasztáson máris friss szelek dagasztják az SDP vitorláit. A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok alapján a támogatottsága 290,1 százalékos, míg a HDZ továbbra is lejtmenetben van (26,9 százalék). Utóbbi helyzetét nehezíti, hogy a jövő hónapban esedékes tisztújításra is készülnie kell. A kormányfő, Plenković elnöki mandátumának meghosszabbítását egyelőre többen támogatják (43,26 százalék), mint a Miro Kovač volt külügyminiszter vezette trónkövetelőket (38,20 százalék).

Az Európai Tanácsi elnökség és a párton belüli választás sok energiát köt le, félő, hogy a HDZ kifullad a késő ősszel sorra kerülő törvényhozási választásra. A baloldal teljes hatalomátvétele változást hozhat az alkotmányos berendezkedésben, legalábbis a köztársasági elnöki jogkör további szűkítésében, és a közvetlen választás megszüntetésében. Summa summarum Milanović fő választási ígérete a „normális országról” aligha fog teljesülni, sőt, a megosztottság nagyobb lehet, mint valaha.

MEGOSZTÁS