Sajátos kormányzati felállással kívánja elérni a szerb elnök, hogy Oroszországnak és a Nyugatnak is megfeleljen.

Ana Brnabics hivatalban lévő miniszterelnököt kérte fel kormányalakításra Alekszandar Vucsics szerb köztársasági elnök szombaton, amihez közel öt hónap kellett azután, hogy április 3-án a Szerb Haladó Párt (SNS) toronymagasan megnyerte a parlamenti választásokat. A kormányalakítás elhúzódása persze már senkit nem lepett meg, mert az előző években hasonló kivárásnak lehetett tanúja a szerb közvélemény. Ami viszont igazán váratlan húzás volt, az éppen Brnabics újra jelölése volt egy olyan pillanatban, amikor Szerbiában megerősödtek azok az oroszbarát pártok, amelyeknek a leszereléséhez sokkal logikusabb lett volna Vucic részéről egy Moszkvához hű politikust ültetni a kormány élére.

„De, miért nem mert oroszbarát politikust előtérbe helyezni a szerb elnök?”

A szerb külpolitikai gondolkodás egyik legfőbb elve már egy évtizede az egyensúly, ami annyit tesz, hogy Belgrád igyekszik jó viszonyt ápolni minden nagyhatalommal, hogy ezek rivalizálásából Szerbia előnyöket szerezzen. Így Vucsics az elmúlt időszakban kitűnő viszonyt épített ki Angela Merkellel, Emmanuel Macronnal, Vlagyimir Putyinnal, Donald Trumppal, illetve Hszi Csin-pinggel, ami nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is jövedelmező üzletnek bizonyult.

„Vucsicsot ugyanis egy idő után a balkáni stabilitás garanciájának tekintették, köszönhetően annak, hogy a szerb elnök reálpolitikusként a külpolitikai konfliktusok féken tartásában volt érdekelt”

Ez az egyensúlyozás persze korántsem volt mindig egyszerű, így Vucsicsnak hol Amerika, hol pedig Oroszország felé kellett gesztusokat tennie. Jó példa erre a fegyverszállítások lebonyolítása. Miután Washinton nyilvánvalóvá tette, hogy ellenzi Belgrád fegyverbeszerzéseit Oroszországtól, Vucsicsék azonnal hátraarcot csináltk, és néhány évig háttérbe szorították a további vásárlásokat. Majd miután csökkent a nyomás Szerbián, Belgrád újabb orosz beszerzésekről döntött. Érdekes módon a szerb külpolitikai szándékok még a kormány összetételében is megmutatkoztak, így Vucsics a nyugatbarát politikusok mellett oroszbarát politikusokat is beválogatott a mindenkori kormányba, amelyeket 2017 óta már nem ő vezet.

„Ezt a gyakorlatot zavarta meg a februárban kitört ukrajnai háború, amely még jobban megnehezítette a szerb haladók dolgát”

Az áprilisi parlamenti választáson három szélsőjobboldali párt, illetve pártszövetség is bejutott a szkupstinába, nagyrészt annak köszönhetően, hogy erőteljesebb kiállást szorgalmaztak Belgrád részéről Oroszország mellett. Ezek voltak azok a hetek, amikor a NADA koalíció, a Zavetnici, illetve a Dveri tömegesen vitte utcára a híveit, akik árulónak tekintették Vucsicsot, mert a szerb delegáció is elítélte az ENSZ Közgyűlésének szavazásán Oroszországot.

Vucsicsnak azonban inkább amiatt fájt a feje, hogy ekkor még egyáltalán nem látszott, milyen irányt vesz az ukrajnai háború. Egy gyors orosz győzelem esetén természetesen egy oroszbarát politikus kinevezése lett volna logikus, ellenkező esetben pedig egy nyugatbaráté – mint ahogy ezt a szerb egyensúlyi politika eddigi gyakorlatában megszokhattuk.

„Most viszont, amikor még nem látszik a háború vége, és még kevésbé ismert, hogy milyen szerepet szánnak a megváltozott Európában a Balkánnak a nagyhatalmak, leginkább a kivárás volt a legészszerűbb döntés”

A szerb vezetés így az elmúlt hónapokban minden eszközzel lassította a kormányalakítást, amire kitűnő alkalmat adott, hogy meg kellett ismételni a választást Veliki Trnovacon.

Mindeközben a haladók vezetősége lázasan értékelte a pillanatnyi politikai (és katonai) helyzetet, hogy melyik politikus kormányfői megbízása lenne Szerbia számára a legelőnyösebb. Amit mostanra tudni lehet, hogy három ígéretes jelentkező volt erre a posztra, akik más-más szempontból ígérkeztek ideális választásnak. Habár a haladók a választások előtt összekülönböztek Ivica Dacsiccsal, a Szerb Szocialista Párt (SPS) elnökével, a szocialisták előtérbe helyezését több tényező is indokolta volna. Túl azon, hogy az SPS a vártnál is jobban szerepelt, Dacsics Szerbia második legnépszerűbb politikusává lépett elő. De ennél is fontosabb, hogy a szocialisták elnöke az egyik leghűségesebb Moszkva-barát politikus Szerbiában, aki egy orosz győzelem esetén jó választásnak tűnne.

„Ezzel viszont az SNS kiadta volna a kezéből a miniszterelnöki széket – így jött a képbe  Milos Vucsevics, Újvidék haladópárti polgármestere, aki már számtalan alkalommal adta tanúbizonyságát annak, hogy Putyin nagy tisztelője”

És akkor még ott maradt a kalapban Ana Brnabics is, akit ugyan nem nyugatbarát politikusként tartanak számon (erre a szerepre Zorana Mihajlovicsot szánta a mindenkori kormányban a szerb elnök), Washington és Brüsszel számára eddig elfogadható partnernek bizonyult.

A külpolitikai helyzet miatt végül Vucsics úgy döntött, hogy ismét Brnabicsot teszi meg kormányfőnek, méghozzá egy sajátos megoldással. A tervek szerint Brnabics nem fogja négy éven át vezetni a kormányt, 2024-ben már kormány átalakításra kerülhet sor. Vucsics ezt azzal indokolta, hogy azért döntött így, mert fontosnak tartotta, hogy a hivatalban lévő miniszterelnök folytathassa a munkáját a nehéz őszi és téli időszakban, vagyis egy tapasztalt kormányfő vezesse ki az országot a válságból. Szakértők szerint azonban sokkal valószínűbb, hogy Vucsics ezzel inkább mozgásteret kíván biztosítani magának abban a kérdésben, hogy az egyensúlyi politika keretében később változtathasson.

„Ennél is meglepőbb húzás, hogy Vucsics Ivica Dacsicsnak miniszterelnök-helyettesi posztot adott, emellett a szocialista politikus fogja koordinálja innentől a biztonsági szolgálatok munkáját. De ezúttal Vucsevics is miniszterelnök-helyettesi posztot kapott, amiből jól látszik, hogy az SNS a két oroszbarát politikusnak szimbolikus szerepet is szánna az új kormányban”

Látni kell azonban, hogy Vucsics ezzel a húzásával mégis csak elrántotta a kormányt, mert egy oroszbarát politikus miniszterelnöki megbízatása garantáltan kimozdítaná az országot az egyensúlyi helyzetből egy olyan időszakban, amikor egyre megosztottabb a világ. Vucsics tehát ismét reálpolitikusnak bizonyult – kérdés viszont, hogy ennek milyen hatása lesz a haladók támogatottságára akkor, amikor Szerbiában reneszánszát éli az oroszbarátság.