//Megmenti-e a Gazprom Európát?
Egekbe szöktek az európai gázárak #moszkvater

Megmenti-e a Gazprom Európát?

MEGOSZTÁS

A koronavírus járványból még ki sem lábalt, máris újabb válság sújtja Európát. Ezúttal energetikai. Az egekbe szöktek az európai gázárak. A nyugati importőrök most a Gazpromra mutogatnak. Pedig nemrég még harsányan hirdették, hogy megvannak ők az orosz gáz nélkül is. Most látjuk, hogy miként alakul az európai energia piacon a helyzet, ha nincs elég orosz gáz. Miért nem mentette meg szokásához híven a termelés növelésével ezúttal is a Gazprom Európát? Meddig tartható ez a magas gázár, Milyen következményei lehetnek ennek? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Deák András Györggyel, az NKE Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet Oroszország-szakértőjével.

Egekbe szöktek az európai gázárak #moszkvater
Egekbe szöktek az európai gázárak
Fotó:Pxhere

– Tele van a sajtó az európai energiaválság híreivel. Tényleg ennyire tragikus a helyzet? Miben nyilvánul meg ez a válság? 

– Egyelőre ennek a válságnak másfél látható eleme van. Az egyik az európai gázárak látványos megugrása. Történik ez annak ellenére, hogy feszül ugyan a piac, de egyelőre nem kezelhetetlenül. A másik az áram árának emelkedése. Ez utóbbi kapcsán azért jegyezzük meg, hogy komplexebb dologról van szó, hiszen ez az áremelkedés programozott. Arról van ugyanis szó, hogy az európai klímapolitika eredeti elképzelésének megfelelően az emissziós díjak jelentősen megnőttek, és ez kihatott az áram árára is.

– A  nyugat-európai gáztározók mintegy 20 milliárd köbméterrel vannak a normális szint alatt. A tél közeledtével elképzelhető, hogy romlik a helyzet?

– Nagyon sok függ attól, hogy az oroszok végül milyen szállítási politika mellett döntenek. Az ár önmagában elméletileg nem okvetlenül vezet ellátási válsághoz, a gyakorlat azonban ennél kicsit bonyolultabb. Az adminisztratív árszabások ugyanis érzékenyen érinthetik egyes cégek pénzügyi helyzetét. Lehetnek tehát gondok, én azonban nem számítok arra, hogy makroszintű gázhiány alakul ki. Más kérdés, hogy az ár okozhat ugyanakkor szociális problémákat.

– A gáz ára már az 1200 dollárt is elérte, ami azt jelenti, hogy az Európában leginkább iránymutató holland egynapos TTF tőzsdén az árak a tavaly júliusi 4-5 euró/megawattóra szintről idén augusztusra 45 euró/megawattóra fölé kúsztak, és azóta is folyamatosan emelkednek. Ennek kapcsán a leggyakrabban a Gazprom árpolitikáját emlegetik, ám ennek a járványtól az ázsiai keresletnek az LNG-t elszívó növekedésén át az átlagosnál hidegebb téltől a forró nyárig egyéb oka is van…

– Az eddigi gyakorlat szerint, ha valami probléma volt az európai gázpiacon, akkor a Gazprom növelte a termelést, és helyreállt a rend. Ez akkor is működött, amikor az LNG, a cseppfolyósított gáz piacán szűkület volt, és Európába nem jutott elegendő mennyiség. Az oroszok most nem gyakorolják ezt az európai piacot megmentő funkciójukat. Ezért alakult ki egyfajta hiány helyzet, méghozzá akkor, amikor az LNG piac az Ázsiában szintén megnövekedett kereslet miatt is feszes. De meredeken csökken az európai kitermelés is, amelyben szerepe lehetett a kovidnak. A járvány idején alacsony árak miatt ugyanis előrehoztak későbbre tervezett leállításokat, és ennek a hatása mára beérett. S persze a mondat végén ott van, hogy a Gazprom stratégiájában változás következett be.

– a Gazprom és Európa függősége kölcsönös, mivel magyarázható akkor mégis ez a változás?

– Erre három magyarázat is adódik. Az első, hogy rövidtávú zsarolásról van szó, és a Gazprom így akarja elérni az áttörést az Északi Áramlat kapcsán a szabályozásban. Ez logikus magatartás, hiszen megépítették a vezetéket, így magától értetődik, hogy már használni is akarják. Az Északi Áramlat bővítését blokkoló amerikai politika visszavonulót fújt, amit Moszkva győzelemként élt meg, és szeretné learatni e győzelem gyümölcseit. Ez egy rövid távú logika. De a hosszabb távra vonatkozó elképzelésekben is van ésszerűség. Az európai energia átmenet kapcsán ugyanis nemcsak a szenet, majd a nukleáris energiát akarják kivezetni, de hosszabb távon a minimálisra szeretnék csökkenteni a földgáz felhasználását is. Ez oda vezet, hogy Európa mindenképpen csak a minimumot veszi meg, akármennyi is legyen az ára. Viszont azt meg is kell vennie, mert amúgy is ki akarja vonni a szenet. Mindezt akkor, amikor feszes a piac, nincsenek alternatív beszállítók. Közgazdaságilag úgy mondanám, hogy a földgáz kereslet- és árrugalmassága is alacsony, mindeközben pedig azt ígérjük, hogy húsz év múlva szinte semmit sem fogunk Keletről venni. Ilyen körülmények között érthető, ha a Gazprom és Oroszország akár középtávon is magas árakra törekszik, nincs igazán okuk nem így tenni. Ráadásul retorikai értelemben is alátámasztott, hiszen már jó tíz éve hangoztatja Európa, hogy nincs is ráutalva a Gazpromra. Most meg lehet nézni, hogy néz ki a helyzet orosz gáz nélkül.

– Ez egyben azt is jelenti, hogy az orosz gáznak egy ideig még biztosan fontos szerepe lesz Európa energiaellátásában?  

– Az azért érdekes lesz, hogy ilyen magas gázár esetén az amerikaiak meggondolják-e magukat, és nem Ázsiában, hanem Európában adják el az LNG-t? A mostani 1000 dollárt meghaladó ár mellett már megérné itt eladni a cseppfolyós gázt, így amennyiben fennmarad ez a szint, akkor két lehetőség van. Ázsiában is ugyanígy megdrágul a gáz, vagy ide jön az LNG. Nem szabad tehát erről sem elfeledkezni. Mint ahogy van egy sor olyan hatás, amely 500 dolláros ár felett elkezd érvényesülni. Ezek lényege, hogy a vártnál gyorsabban esik vissza a gázfogyasztás. A magas áraknak tehát pozitív, a fogyasztást visszafogó hatása is van. Inkább leszigetelik például a lakásokat, vagy befűtik csak az egyik szobát, átállnak a fára stb. Ezeknek a legjava egyébként az európai klímapolitika által tervezett lépések, csak most legfeljebb korábban és kevesebb állami, több magánforrásból valósulnának meg, mint amúgy. Ezek a hatások nagyon hamar érvényesülhetnek, ezért nem gondolnám, hogy ez a nagyon magas árszint hosszú távon fenn tud maradni. De ezt már láthattuk 2008 előtt is, amikor felment az olaj, ennek következtében a gáz ára is, és ezután érezhetően csökkent a fogyasztás. A tűzifa pedig közben eltűnt a piacról. Ha pedig mégis ilyen magasan maradnak az árak, akkor beépül a tudatba, hogy a földgáz drága, így nem igazán megvásárolható energiaforrás. Az emberek elfordulnak tőle, méghozzá előbb, mint azt megtennék amúgy. A Gazpromnak tehát továbbra is sok mindent végig kell gondolnia a stratégiaválasztásánál, a hagyományos korlátok ha meggyengülve is, de még léteznek.

– Említett egy harmadik, kissé konteós magyarázatot is. Mi lenne ez? 

– Nézze, az nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy a permafroszt megolvadása északon érintetlenül hagyná az infrastruktúrát. Volt például nemrégiben egy baleset, ami miatt az orosz szállítások visszaestek. Több hétre kiesett ugyanis ekkor a gázkondenzátumot a földgázról leválasztó egyik állomás. Máig nem tudjuk azonban, hogy mi okozta a balesetet. De visszatérve a permafrosztra, ennek megolvadása érinti nemcsak a kitermelést, hanem a szállítást is. Ha megmozdul például a talaj, szétcsúszhatnak a csövek. Erre az egyik adekvát válasz lehet, hogy átmenetileg – főként nyaranta – csökkentik rajta a nyomást. Erről a Gazprom és az oroszok nem beszélnek. Ettől függetlenül tudjuk, hogy van olyan orosz kutató csoport, amelyik már kimondottan ezt vizsgálja. Azt próbálják előre jelezni, hogy hol vannak ezek a gázkitörések, és hogyan lehet ettől az infrastruktúrát, a vezetékeket és mást megmenteni. Ez nagyon fontos ellátásbiztonsági, orosz szempontból pedig az exportot befolyásoló kérdés.

– Ebben a helyzetben, az egekben lévő gázárak mellett kötötte meg Magyarország a Gazprommal a 10+5 évre szóló hosszú távú gázmegállapodást. Az ellátás biztonságát ez a szerződés egyértelműen növeli, de mennyire előnyös nekünk ez az árban? Egyáltalán divat ma hosszú távú szerződéseket kötni?

– Kezdem ez utóbbival. Nem feltétlenül. Közép-Kelet-Európában még van némi létjogosultsága, Nyugat-Európában azonban olyan körülmények között, amikor a fogyasztás nagyon bizonytalan, egy kereskedelmi, tehát nem állami szereplő nehezen tud ilyen hosszú távú szerződést felvállalni. Nem tudja ugyanis, hogy el tudja-e majd adni azt a gázt, amelyre egyébként átvételi kötelezettsége van, és milyen áron. Az állami szereplők helyzete könnyebb, az ő gondolkodásukban fontosabb szerepet játszik az ellátás biztonsága. Húsz éve még nem ez volt a helyzet, hiszen a hosszú távú szerződés volt a norma az európai gáziparban. Földgázhoz szinte csak így lehetett jutni. Nem volt tehát feltétlenül szükségszerű megkötni ezt a szerződést, de jól tettük, hogy a korábban szerződött mennyiség felére megkötöttük.

– A magyar szükségletek másik felét honnan szerezzük be?

– A piacról. Van egy szerződésünk az amerikai LNG-re, amely a hazai piac 10 százalékát fedi le, és Baumgarten. Emellett még mindig van saját termelésünk.

– A hosszú távú szerződésnek milyen hatása van az árra?

– Ez is a tőzsdei árakhoz kötött. Emellett ad egyfajta flexibilitást, amely nem közvetlenül az árindexben érződik, a teljes költségre azonban hatással van. Szezonálisan, havi vagy akár napi szinten többet vagy kevesebbet kérhetünk, és ez azért fontos, mert így a többletet nem kell betárolni, és ez pénz, mint ahogy a kitárolás is. Ha pedig nem elég az adott időszakban a gáz, akkor feltehetően magasabb áron be kell azt szerezni. Ez tehát eleve plusz szolgáltatás ebben a szerződésben, és ezen túl a Gazprom még az árban is értékelheti azt, hogy számára is biztonságot, kiszámíthatóságot jelent ez a megállapodás. Elvárható, hogy ennek fejében a tőzsdei árakhoz képest az eladó tegyen egy kicsi árengedményt. –

– Ráadásul akkor is biztosított az ellátás, ha olyan helyzetek állnak elő, mint most Európában…

– Igen, kaphatunk, mert a Gazpromnak szállítási kötelezettsége van, de az sem lesz olcsó.

– Ukrajna pedig közben úgy oldja meg a saját gondjait, a tranzit kiesését, ahogy akarja…

– Igen, abba nem nagyon tud beleszólni, hogy milyen szállítási útvonalon kapjuk mi a gázt.

– A most Európában előállt helyzetnek a legfőbb nyertese most a Gazprom, de kik a legnagyobb vesztesei?

– Egyértelmű, hogy rövid távon az exportőr a nyertes, míg az importőr a vesztes. Nagy kérdés, hogy az importőr miképpen tudja áthárítani ezeket a költségeket másokra. A versenyszférában egy cég minden bizonnyal áthárítja, amennyiben nincs hosszú távú rögzített elkötelezettsége. A kelet-európai állami cégek esetében nagyobb a mozgástér, főképp akkor, ha lakossági ügyfeleket szolgálnak ki. Nagyon sok múlik azon, hogy az adott országban milyen az árképzés, és mit enged meg a szabályozó. Ahol adminisztratív, vagy ehhez közeli árképzés van, ott az állami importőr nem tudja áthárítani a költségeit a lakosságra. Ebben az esetben a lakosság, mint fogyasztó nem szenved, a veszteségeket pedig egy ideig lenyeli az állami importőr, aztán természetesen belép ebbe a történetbe a költségvetés. Végül ezt is az adófizetők fizetik meg. Ahol rugalmas az árképzés, az importőr áthárítja a költséget, és az ipari fogyasztók, valamint a lakosság bukik rajta. Közép- és hosszú távon abban reménykedek, hogy ebből a globális klíma jön ki nyertesen. Egyetlen kellemetlen elem van itt, mégpedig az, hogy előbb a szenet kellene kivezetni az energia mixből, nem pedig a földgázt. A magas gázár kicsit meghosszabbítja a szén bennmaradását, ám kibocsátási kvóta egyértelműen ez ellen hat. Üzletileg megértheti, hogy sok gázüzemű erőművet állítsanak le azért, hogy megtartsanak néhány, olcsó szénnel fűtöttet, de nem ez lenne a helyes út.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.