„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A másik energetikai háború az Irán elleni amerikai–izraeli légicsapások nyomán kezdődött, Irán ugyanis de facto blokád alá vette a Hormuzi-szorost, és folyamatosan támadja az Öböl-menti országok kőolaj infrastruktúráját”
Fotó:EUROPRESS/AFP/HO/SEPAHNEWS
A gőzgép feltalálása előtt az energia kérdése a nemzetközi kapcsolatokban tulajdonképpen nem is létezett – pontosabban az az élőerő (emberek és állatok) kérdését jelentette. De még az iparosodás korai időszakában sem tett szert a kérdés önálló jelentőségre. Az első iparvidékek általában a szénmedencék közelében bontakoztak ki, a két terület – ipar és energia – tehát még közvetlenül összekapcsolódott.
Valódi változás a 20. század elején kezdődött, amikor az iparosodás, a városiasodás, ezekkel párhuzamosan pedig az elektromosság és a gépjárművek egyre szélesebb körben való terjedése megteremtette az energiahordozók, valamint a megtermelt energia szállításának szövevényes hálózatait. Olyan régiók is elkezdték élvezni az energiahordozók előnyeit, amelyek azokat csak távoli területekről tudták beszerezni – ezáltal pedig kitetté is váltak egy törékeny ellátási lánc felé.
„Az energia jelentőségének növekedését azonban nem lehetett megállítani. 1916-ban egy olajmágnás, John D. Rockefeller lett a történelem első dollár milliárdosa, Lenin pedig pár évvel később arról beszélt, hogy a kommunizmus a <szovjethatalom plusz az egész ország villamosítása> képletnek feleltethető meg”
A második világháború éveiben az olajkérdés már stratégiai fontosságúvá vált. Így 1941-ben az amerikai olaj embargó lépéskényszert jelentett Japán vezetése számára, egy évvel később pedig a német csapatok Kaukázus felé irányuló műveleteinek egyik fő célja is a szovjetek olajmezőiktől való elvágása volt.
„A hidegháború évei alatt még tovább nőtt a kőolaj jelentősége, mellette pedig egyre nagyobb teret nyert a földgáz és persze az új találmány, az atomenergia is”
Utóbbi jelentősége leginkább talán abban áll, hogy a fosszilis energiahordozókban szegény országok számára is lehetővé tette a viszonylag egyszerű és stabil energiaellátási rendszerek kialakítását. Így nem véletlen, hogy a világháborúk utáni évtizedekben gyors gazdasági növekedést produkáló európai országok építették messze a legtöbb atomerőművet, ahogy az sem, hogy az elmúlt évtizedekben Kína vette át az éllovas szerepét.
A gazdasági és demográfiai tekintetben is növekvő emberiség energiaigénye folyamatosan nőtt, a mesterséges intelligenciához kapcsolódó adatközpontok pedig ezt drasztikus mértékben fokozhatják a közeljövőben. Nem meglepő tehát, hogy az energiához való hozzáférés a nemzetközi kapcsolatokban és persze a nemzetközi konfliktusokban is kiemelt szerepre tett szert, az energiaforrásokon és az erőműveken túl pedig az energia logisztikája is ugyanolyan fontos. Az elmúlt hetekben-hónapokban ez minden eddiginél világosabbá vált
„Napjainkban egymással párhuzamosan két, globális hatásokkal is bíró energetikai háború is zajlik. Az egyiket Ukrajna és Oroszország vívja egymás elleni háborújuk keretein belül”
Az oroszok Ukrajna teljes energetikai rendszerét támadják a víz- és hőerőművektől a gáztározókon át a transzformátor alállomásokig. Az ukránok korlátozott lehetőségeik okán elsősorban az orosz energiahordozók tranzitját, és általában az orosz kőolaj infrastruktúrát vették célba. Ebbe beletartozik az Ukrajnán keresztül haladó gáz- és kőolaj tranzit akadályozása, az Északi Áramlatok elleni merénylet, az orosz kőolajtárolók és finomítók elleni támadások, valamint a Novorosszijszk kikötőjének környékét érintő akciók, amelyekben a gyakran amerikai érdekeltségű kazah olajszállítmányok is járulékos áldozattá válhatnak. Ebben az energia háborúban az európai országok és az amerikaiak az oroszok elleni szankciók révén vesznek részt, amelyek lépésről lépésre próbálták elzárni az orosz energiahordozók útját a világpiac felé – jórészt sikertelenül.
„A másik energetikai háború az Irán elleni amerikai–izraeli légicsapások nyomán kezdődött, Irán ugyanis de facto blokád alá vette a Hormuzi-szorost, és folyamatosan támadja az Öböl-menti országok kőolaj infrastruktúráját”
Márpedig az érintett országok a világ legnagyobb kőolaj- és földgázkitermelői között vannak, és a Hormuzi-szoroson keresztül halad át a világkereskedelmi forgalomba kerülő nyers kőolaj 38, az LPG (cseppfolyósított propán-bután gáz, autógáz) 29, valamint az LNG (cseppfolyósított gáz) és a finomított kőolajtermékek 19-19 százaléka. Nem véletlen, hogy a legfontosabb, referenciaértékű olajtípusok (Brent, WTI) ára hirtelen az egekbe szökött, meghaladva a hordónkénti 100 dollárt is.
Az amerikai vezetés hangzatos kijelentései ellenére még nem sikerült megoldást találni a szoros problémájára, ami több szempontból is problémás Washington és Tel-Aviv számára. Hiszen, míg az Öböl-menti arab országok szállítmányainak többsége benn ragadt, több helyen pedig csökkentették a kitermelést is vagy éppen leállították a gáz cseppfolyósítását, addig Irán a Wall Street Journal cikke szerint egy picit még növelni is tudta kőolaj exportját. Éppen ezért valószínűsítik sokan, hogy az amerikaiak rövidesen megpróbálhatják elfoglalni az iráni olajkereskedelem kapujának számító Hárg-szigetet – erre utalhat az is, hogy amerikai tengerészgyalogosok érkezhetnek a térségbe. Az izraeli légierő az iráni olaj infrastruktúrára is csapásokat mért korábban, Washington tervei között azonban vélhetően az iráni olaj export ellenőrzése, és nem annak megszüntetése szerepel.
„A kialakult helyzetnek több nagy vesztese van”
Míg az orosz energiahordozók elleni európai szankciók több ázsiai ország számára is kifizetődőnek bizonyultak, hiszen kedvezményesen tudtak vásárolni ezekből, addig a Hormuzi-szoros lezárása már fájdalmasan érinti őket is. Szintén rosszul járnak a legszegényebb, jórészt afrikai országok is, amelyeknek az orosz-ukrán háború kitörésekor is aggódniuk kellett a gabona- és műtrágya kereskedelem sorsa miatt, most pedig ismét veszélyezteti őket a műtrágyákhoz elengedhetetlen alapanyagok tranzitjának elakadása, illetve az alapanyagok drágulása.
„Az elsődleges vesztes azonban kétségkívül Európa, amely a kialakult körülményeket még saját lépéseivel is tetézte”
Az orosz földgázzal és kőolajjal szembeni európai, valamint az atomenergia ellen vívott német küzdelemnek köszönhetően az európai gazdaság a távol-keletinél is jobban megszenvedheti a hormuzi válságot, az egyébként is magas energiaárak további növekedése miatt.
Azt, hogy atomenergiáról való lemondás hiba volt, már Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök is elismerte. Ezzel persze a németek és a gazdaságukkal szoros kapcsolatban élő európaiak már nem sokat érnek. Már csak azért is súlyos hibáról beszélhetünk, mert az elmúlt időszak energia háborúi két dolgot bizonyítottak.
„A fosszilis energiahordozók ellátási láncai rendkívül törékenyek, a nukleáris energia ellenben rendkívüli stabilitást biztosíthat, és majdnem ugyanolyan értékes biztosíték egy veszélyessé váló világban, mint a kevesek számára elérhető atomfegyverek”
Jellemző erre Ukrajna esete, amely annak ellenére, hogy Oroszország folytatólagosan támadta energetikai rendszerét, több egymást követő télen is, máig kitartott tartós teljes áramkimaradás nélkül. Ez pedig elsősorban az atomerőműveinek köszönhető, amelyek működésében ugyan okozott zavarokat az azokban megtermelt áramot a háztartási vezeték rendszerekbe átvezető transzformátor-állomások elleni támadások, de nem kellett teljesen leállítani őket. Közvetlenül a nukleáris reaktorokat pedig egyik fél sem támadta jelentős erőkkel a másik elérhető atomerőműveiben,1 hiszen annak kockázatai meghaladnák az esetleges előnyökét, és saját szövetségeseik szemében is nehezen tudnának érvelni egy atomcsapással felérő vagy annál is súlyosabb szennyezést okozó nukleáris katasztrófa mellett.
Az atomerőművek így néhány kisebb dróntámadást leszámítva érintetlenek maradtak, így pedig Ukrajna energetikai rendszere is túlélte a téli időszakokat. Az atomerőművek jelentőségét mutatja az is, hogy a donbasszi régió maradéka mellett éppen a zaporizzsjai atomerőmű jelenti a tárgyalások egyik fő területi kérdését.
„Valószínűleg Kuba helyzete is jobb lenne, ha a Szovjetunió felbomlása miatt félbemaradt atomerőműve elkészült volna, és az amerikaiak által a venezuelai akció után a sziget köré vont energia blokád nem érintené ilyen súlyosan az ország közműrendszereit is”
Ráadásul, bár a nukleáris fűtőanyagot is be kell szerezni valahonnan, ami szintén nem mindig egyszerű feladat, annak ellátási láncai sokkal kevésbé volatilisek, mint a folyamatos vezetékes vagy tengeri szállítást igénylő gáz vagy kőolaj kereskedelme. Nem véletlen hát, hogy néhány évnyi hisztéria után a nukleáris energia reneszánsza van kibontakozóban világszerte.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
csakafidesz says:
A legfontosabb energiahordozó már régóta a villanyhálózat és ennek kiépítettsége változó. Jelentősége az elektromos autók és a drónok korában -rövidesen- nagyon meg fog nőni. Akinek már jól kiépített, nagykapacítású hálózata van az előnyre fog szert tenni. Minden gonddal együtt (zárlatok, elektroszmog, stb.) a legelső helyre került, és ez belátható ideig így is marad, mert nincsen jobb módszer az energiaellátásra. Csak jelezni kívánom a problémát, mert a vidéki házunkba háromfázisú áramot kértünk és elég komoly bürokráciával járt a vezetékbővítés. Magyarországon az ellátó kapacítás -szerintem- nem elegendő az elektromos hajtású autók maradéktalan kiszolgálására, és a jövőben még jobban el fogunk maradni a hirtelen megnőtt igényektől.