A két legnagyobb olajcégre kirótt amerikai szankciók után Washington – a svájci céget a Kreml bábjának nevezve – blokkolta azt is, hogy a Lukoil eladja külföldi eszközeit a Gunvornak. Ez a döntés akár 14 milliárd eurós veszteséget is okozhat az orosz olajtársaságnak, és felélesztette azokat a pletykákat is, hogy a másik szankcionált orosz olajóriás Rosznyefty felvásárolja a „törött szárnyú madárrá” vált Lukoilt. Vlagyimir Putyin korábban számos alkalommal blokkolta Igor Szecsinnek ezt az elképzelését. A két cég a Kreml teljes, napi 5,1 millió hordónyi olaj exportjának körülbelül a felét teszi ki. Maga a Lukoil a globális olajtermelés nagyjából 2 százalékát biztosítja. De erőteljesen érdeklődik a cég külföldi eszközei iránt az energetikai szektor több nemzetközi szereplője is. A legújabb hírek szerint az amerikai Chevroné lehet cég aktívumainak többsége, de romániai hálózatot például megvenné a MOL is. A Lukoilnak eredetileg november 21-ig van ideje eladni nemzetközi üzletágát, de még egy hónap haladékot kapott az amerikaiaktól. Közben egyes európai országok is kétségbeesetten keresik a megoldást arra, miként oldják fel a függőségüket a szankcionált orosz cégtől.

„Úgy tűnik, hogy mégsem valósul meg a gigantikus, 22 milliárd dolláros tranzakció, amely átrajzolta volna a globális olajpiac térképét. Mi lesz most az olajellátás és a Lukoil sorsa?”
Fotó:EUROPRESS/Olesya KURPYAYEVA/AFP
Visszavonta a Lukoil nemzetközi eszközeinek megvásárlására vonatkozó 22 milliárd dolláros ajánlatát a Gunvor, miután az Egyesült Államok úgy döntött, hogy blokkolja az üzletet. Az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma az X platformon (korábban Twitter) közzétett bejegyzésében kijelentette, hogy nem ad engedélyt a svájci kereskedőcégnek a Lukoil eszközeinek kezelésére, „amíg Putyin folytatja értelmetlen gyilkosságait” Ukrajnában. A minisztérium a Vlagyimir Putyin orosz elnök közeli szövetségese által alapított, de később az országtól elhatárolódni próbáló Gunvort a „Kreml bábjának” nevezte.
„A Lukoil azután kezdett vevőket keresni a nemzetközi eszközeire – beleértve az amerikai tevékenységeit is – miután a Donald Trump adminisztrációja átfogó szankciókat vezetett be az orosz olajóriás ellen. Ezek a Kreml által ellenőrzött Rosznyeftyet is érintő intézkedések fokozták Washingtonnak az ukrajnai háború lezárását célzó nyomását Putyinra”
Az amerikai pénzügyminisztérium Gunvorral kapcsolatos nyilatkozata Washington azon stratégiájának legújabb lépése, hogy elvágja az orosz olaj exportcsatornáit, amely továbbra is Moszkva katonai műveleteinek kulcsfontosságú finanszírozási forrása. A Lukoil 22 milliárd dollár értékű külföldi eszköz eladását fontolgatja Európában és a Közel-Keleten az amerikai szankciók bevezetését követően.
A visszalépéssel egy emberi ésszel szinte felfoghatatlan méretű üzlet hiúsulhat meg. A Lukoil nemzetközi üzletágának értéke 22 milliárd dollár, ami több mint háromszorosa a Gunvor saját tőkeértékének. Az üzlet révén a Gunvor a világ egyik legnagyobb olajkereskedőjéből egy csapásra egy hatalmas, integrált olajipari kolosszussá válhatott volna. Az eladásra kínált csomagban minden volt, ami a globális olajipari dominanciához szükséges, finomítók Európa kulcsfontosságú kikötőiben, hatalmas termelőkapacitás, és egy a világ jórészét átszövő benzinkúthálózat. A cég ezzel mintegy napi 440 ezer hordónyi olajkitermelő kapacitáshoz jutott volna, ami nagyjából teljes Ecuador napi termelésének felel meg.
„A Gunvorral tervezett üzlet a tervek szerint magában foglalta volna a vállalat romániai és bulgáriai olajfinomítóit, benzinkút-hálózatát az Egyesült Államokban és Európában, valamint olaj- és gázmezőit a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában és Afrikában”
A Lukoil, Oroszország legnagyobb magán olajvállalata világszerte mintegy 5000 benzinkútból álló hálózattal rendelkezik, ebből több száz kutat üzemeltet az EU-ban – Belgiumban, Finnországban, a balti országokban és a Balkánon van rengeteg benzinkútja. Ezenkívül a Lukoil körülbelül 200 benzinkútból és kisboltból álló hálózatot üzemeltet az Egyesült Államokban. Hatalmas finomítókat működtet Romániában és Bulgáriában – Nyeftohim Burgasz, a Balkán legnagyobb finomítója, valamint a Petrotel Romániában -, valamint 45 százalékos részesedéssel rendelkezik egy holland üzemanyag-feldolgozóban. A Lukoil legnagyobb külföldi eszköze egy iraki olajmező, amely a világ egyik legnagyobbja, és amelyben 75 százalékos részesedéssel rendelkezik.
A burgaszi finomító Bulgária üzemanyag-szükségletének több mint kétharmadát látja el, míg a romániai Petrotel finomító az ország finomítói kapacitásának körülbelül egyharmadát teszi ki. De a Lukoil jelen van Közép-Ázsiában is. Üzbegisztánban például az Uzbekneftegazzal közösen birtokolja a Kandym Gázfeldolgozó Komplexumot. Ez azonban nem a Lukoil egyetlen projektje az ország gáztermelési és -feldolgozási szektorában, nem is beszélve a vállalat kiterjedt benzinkút-hálózatáról.
„Az amerikai pénzügyminisztérium közleményére reagálva a Gunvor alapvetően hibásnak és hamisnak nevezte a céggel kapcsolatos állításokat”
Mint hangsúlyozta, a vállalat az eddigiekben “nyíltan és transzparensen” járt el az Oroszországgal összefüggő ügyleteikben és az elmúlt „több mint tíz évben igyekeztek eltávolodni Oroszországtól”. A Gunvor ezt megelőzően folyamatosan tárgyalt az amerikai szankciókért felelős hatóságokkal, hogy megszerezze a jóváhagyást az üzlethez. Úgy tűnik, hogy nem ezek voltak a cég legsikeresebb tárgyalásai a fennállásuk óta.
„A svájci Gunvort az 1990-es években alapította Torbjörn Törnqvist vállalkozó és Gennagyij Timcsenko, Putyin egyik legközelebbi szövetségese”
A határozott amerikai állásfoglalás újra felszínre hozta a Gunvor (múltbéli) orosz kapcsolatait. A múlt árnyéka most újra utolérte a vállalatot. Törnqvist korábban éppen arról beszélt, hogy az üzlet szakítást jelentett volna a Lukoil eszközeinek orosz befolyás alatti kezeltségéből. Az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma már 2014-ben azt állította, hogy Putyinnak befektetései vannak a Gunvorban. A Krím annektálása után Timcsenko amerikai szankciók hatálya alá került, és eladta a vállalatban lévő részesedését Törnqvistnek, aki a mai napig a vezérigazgató. A Gunvor képviselői korábban állítják, hogy Timcsenkónak „semmi kapcsolata” nincs a vállalattal a részesedésének eladása óta.
„Úgy tűnik, hogy mégsem valósul meg a gigantikus, 22 milliárd dolláros tranzakció, amely átrajzolta volna a globális olajpiac térképét. Mi lesz most az olajellátás és a Lukoil sorsa?”
A Gunvor visszalépésével a Lukoil nemzetközi érdekeltségei újra a piacra kerültek, az egyik kérdés az, hogy akad-e másik vevő, aki Washington haragjától nem fenyegetve tehet ajánlatot. A másik pedig, hogy a visszalépése milyen hatással lesz az ellátásra. Ez különösen, akkor érdekes ha az amerikai, brit és európai hatóságok nem hosszabbítják meg a Lukoil engedélyét, a cégcsoport még folyamatban lévő tranzakcióinak lezárására. Ez közben megtörtént, a Lukoil egy hónapos hosszabbítást kapott, közben pedig bejelentkezett vevőként az amerikai Chevron. Az amerikai energiaórás várhatóan nem a teljes portfólióra, hanem azokra az eszközökre hajt, ahol a két vállalat már most is együttműködik vagy érintkezik a működésben. Több stratégiai terület is szóba kerülhet, így a kazahsztáni Karacsaganak mező 13,5 százalékos Lukoil-részesedése és az 5 százalékos Tengiz-pakett, ahol Chevron, Exxon, ENI és Shell is jelen van. Vagy a nigériai OML-140 offshore blokk, amelyet a Chevron üzemeltet, illetve az iraki West Qurna 2 mező, amely a világ egyik legnagyobb olajprojektje. De több szereplő is rajta tartja a szemét a portfólión. A Carlyle private equity-óriás már szintén jelezte érdeklődését.
„Nem meglepő tehát, hogy a Lukoil külföldi eszközei iránt a kedvező feltételek reményében komoly az érdeklődés. S ahogy a Bloomberg fogalmaz, Európától Közép-Ázsián át a Közel-Keletig megindult a harc a Lukoil vagyonáért”
Ahogy a birodalom összeomlik, a kormányok és partnerek abban reménykednek, hogy alacsony áron megszerezhetik a vállalat külföldi vagyonát. Kazahsztán állami tulajdonú vállalata, a KazMunayGas a hírek szerint ajánlatot készül tenni a Lukoilnak az országban lévő vagyonára. A Lukoil ugyanis az Eni, a Shell, a Chevron és a KazMunayGas mellett részesedéssel rendelkezik a Karacsaganakban, a világ egyik legnagyobb gáz- és kondenzátum mezőjében. A kazah energiaügyi minisztérium közleménye szerint a projekt résztvevői a szankciók figyelembevételével döntenek az új partnerségről. A Shell a Lukoil mélytengeri blokkjai iránt érdeklődik Ghánában és Nigériában. Egyiptomban a Lukoil három koncesszióval rendelkezik, és tájékoztatta a kormányt az eszközök esetleges eladására vonatkozó terveiről. A moldovai kormány közben megkezdte a tárgyalásokat a Lukoil chisinaui repülőtér infrastruktúrájának államosításáról.
„Az orosz vállalat komoly dilemma előtt áll. Az eladás a bevételek befagyasztásához vezethet, míg a várakozás bizonyos eszközök államosításához”
Az érintett európai és közel-keleti kormányok a Lukoil külföldi vagyonának megőrzésére törekszenek. Bulgária és Románia tárgyalásokat folytat az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumával a burgaszi legnagyobb olajfinomító működésének megőrzéséről és felette az ellenőrzés megszerzéséről. Eddig azonban csak Magyarországnak – s Németországnak a schwedti finomítóra -sikerült felmentést kapnia a szankciók alól.
A november 21-én hatályba lépő szankciók bejelentése után Bulgáriának már csak egy hónapra elegendő benzinje van, ami aggodalmat keltett Szófiában a tél előtti üzemanyag-ellátás miatt. A Bolgár Állami Tartalékügynökség szerint az országnak 50 napra elegendő dízelolaja, 35 napra pedig benzinje van. A Lukoil üzemelteti ugyanis a burgaszi olajfinomítót, amely a vállalat külföldi üzleti birodalmának kulcsfontosságú eleme, valamint több száz benzinkutat. A válság elmélyülése esetén a bolgár kormány összeomolhat, ezért Bulgária és Románia szeretné elérni, hogy mentesítse az orosz olajfinomítókat a szankciók alól, ennek érdekében mind Szófia, mind pedig Bukarest afelé hajlik, hogy a német modellt lemásolva az állam átvegye az irányításukat. Sőt, a bolgár elképzelések szerint az állam értékesíthetné is a finomítót, és a befolyt vételárat a Lukoil csak majd a szankciók feloldása után kapná meg. A moldovai hatóságok közben a Lukoillal is tárgyalnak egy üzemanyag raktár megvásárlásáról a chisinaui repülőtér számára.
„Átmeneti ellátási gondokat okoznak a szankciók Finnországban is. A Lukoil teljes tulajdonában lévő Teboil ugyanis 430 benzinkúttal rendelkezik, ami az északi ország 2250 állomásának nagyjából egyötöde”
A Helsingin Sanomat című napilap beszámolója szerint a Teboil benzinkút hálózat kifogyóban van az üzemanyagból, mivel az anyavállalata ellen elrendelt amerikai szankciók megakadályozták a működést. Ez az első EU-s ország, ahol leállnak a benzinkutak. „Kimerítjük az üzemanyagkészleteinket, ami azt jelenti, hogy egyes állomásokon már kifogytak bizonyos üzemanyagtípusok, és a kiürülő benzinkutak száma folyamatosan nő” – mondta Toni Flyckt, a Teboil marketing- és kommunikációs igazgatója a HS-nek. A finn pénzügyi felügyeleti hatóság a múlt hónapban kijelentette, hogy a szabályozásaik hatálya alá tartozó bankoknak és más finn intézményeknek óvatosan kell eljárniuk a Lukoillal és az általa közvetlenül vagy közvetve tulajdonolt vállalatokkal való üzletelés során.
„A Lukoil korábban vis maiort jelentett be egy iraki olajmezőn, ami a vállalat koronaékszerének számító lelőhely termelésének kiesésével fenyeget. A West Qurna -2 mező a világ egyik legnagyobb olajmezője, és jelenleg napi mintegy 480 ezer hordóval Irak teljes kitermelésének közel 9 százalékát adja. A Reuters arról számolt be, hogy november 7-én a Lukoil elbocsátotta külföldi alkalmazottait, és csak orosz és iraki szakembereket tartott meg”
Nem Irak az egyetlen szankciós gócpont, ugyanis sok partnercég már beszüntette a Lukoil felé kifizetéseit, amíg a tiltás fennáll, vagy egyéb megoldást nem találnak. Emiatt rengeteg külföldi érdekeltsége kerülhet hasonló vis maior helyzetbe. Az orosz olajipari óriásnak gyorsan kell lépnie, mert a november 21-ét követően élesedő szankciók teljesen ellehetetleníthetik a külföldi piaci jelenlétét.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
HandaBandy says:
Ez a legújabb békepolitika a Nagy Vízen túlról? Miért is? Megint a kedvenc vesszőparipán, a “akkor nem kapsz két nagy pofont fiam” mint tárgyalási alap. Ez a nyugati, kifinomult meggyőzési terv? Ágyúnaszád stratégia reloaded? Ha visszanyal a fagyi akkor “nem is úgy” gondoltuk? Megint szabadság molekula? Messze még az a budapesti békecsúcs.
Álmos Andor says:
Amerika csak rábök valakire, és az a érvényes nemzetközi jog maximális tiszteletben tartása mellett fog tönkre menni. Nix agresszió.