Egy háborúban természetes, hogy fontos szerep jut a haditudósítóknak, akik a frontvonalakról vagy közvetlenül mögülük számolnak be a hadi események alakulásáról. Különösen igaz ez az Oroszország és Ukrajna közt zajló háborúra, amely talán soha nem látott mértékben zajlik a nyilvánosság előtt, nem kis részben az online közösségi platformoknak köszönhetően. A haditudósítók (vojennij korreszpondent, vagy röviden vojenkor) így nem csak gyorsabban, de közvetlenül érhetik el a hírfogyasztókat, és a háború iránt érdeklődőket, így pedig a súlyuk és jelentőségük is megnő. A vezérkari és szerkesztőségi cenzúra szempontokat megkerülve politikai tényezővé válhatnak.

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

A haditudósítók jelentőségére több szempontból is az ukrán hadsereg Harkiv megyei offenzívája világított rá. Ukrán részről hírzárlatot rendeltek el a herszoni támadási kísérletek első napjai után – részben a magas veszteségek miatt –, az orosz védelmi minisztérium kommunikációja pedig a háború alatt hagyományosan az események után kullog. A nemzetközi, és benne a magyar sajtó jelentős része is „leleplezte” forráshasználatát, hiszen mindössze foszlányokban számolt be az ukrán ellentámadás megindulásáról – miközben a herszoni támadási kísérletek a tulajdonképpeni megindulásuk előtt egy hónappal is már „felpörögtek” és „berobbantak” -, az ukrán források hallgatagsága miatt. Pedig az eseményekről, az orosz hadsereg szorult helyzetéről, és a frontvonal megroppanásáról akkor már részletesen beszámoltak, éspedig az orosz (!) haditudósítók.

„Az eleinte félénk, majd annál diadalittasabb ukrán hivatalos bejelentések után persze a világsajtót is bejárták az orosz kudarc hírei, a balaklijai és izjumi frontvonal kiürítésének krónikásai azonban így is a visszavonuló csapatokkal tartó haditudósítók lettek”

Őket általában propagandistának nevezik, és azt semmiképpen sem lehet állítani, hogy minden ok nélkül. Egyértelműen elkötelezettek, többen közülük nem nélkülözik a sértő szavakat sem, ha az ukrán katonákról van szó, és enyhén szólva is szívesebben számolnak be az oroszok számára kedvezőbb hírekről, mégis úgy alakult, hogy nélkülük még többé-kevésbé hiteles képet sem lehet kapni a front eseményeiről. Ugyanez igaz persze az ukrán oldalra is. Természetes, hogy úgymond semleges, és főképp ellenséges tudósítókat nem szívesen engednek a frontvonalak mögé, ezek az elfogult közvetítések is fontos információforrások.

„Gyakran egyébként az orosz hadsereg ellátottságának hiányosságaira, a parancsnoki döntések hibáira vagy késlekedéseire, a leselkedő veszélyekre is a haditudósítók mutatnak rá, nem titkolván elégedetlenségüket az események oroszok számára nem kedvező alakulása esetén”

Ez persze ukrán oldalon is jellemző. A kijevi vezetés egyik elsőszámú kritikusa éppen egy haditudósító és hírportál-főszerkesztő, Jurij Butuszov lett, aki nyáron főképp a Szeverodonyeck és Liszicsanszk környékén kialakult helyzet miatt kelt ki élesen az Elnöki Iroda ellen. Butuszov persze nem most vált ismertté. A háború előtt néhány nappal például azzal került a hírekbe, hogy egy tévéműsorban összeverekedett Nesztor Sufrics parlamenti képviselővel. De már azelőtt is aktív volt, 2004 óta vezeti a Cenzor.NET portált, és a Majdan, majd a kirobbanó donbaszi harcok közvetítésében is aktív volt. 2020-ban pedig ő volt az egyik első, aki ukrán részről a Wagner-ügy ukrán Elnöki Irodához vezető szálairól beszélt, és azóta is az Elnöki Iroda, és annak vezetője, Andrij Jermak kritikusa.

„Egyes haditudósítóktól tehát ukrán oldalon is érkezik kritika a vezetés felé, az azonban inkább illeszthető be a háború előtti politikai játszmák körébe, és érdekes módon éppen az orosz környezetben váltak a háború alatt új kollektív politikai és médiatényezővé a katonai riporterek”

Olyan közeg alakult ki, amely elsősorban a Telegramon, kisebb részben pedig a szövetségi tévék talk-show-iban egyrészt radikálisan támogatja a hadsereget, másrészt olykor szintén radikálisan bírálja annak hiányosságait, harmadrészt pedig folyamatosan a hátország és a társadalom fokozottabb mozgósításának szükségessége mellett érvelnek. Ennek a közegnek a magját képviselik az egykori és jelenlegi haditudósítók. A haditudósítók saját Telegram- és YouTube-csatornáiknak köszönhetően a hagyományos médiánál gyorsabban tudják elérni közönségüket, olyan tartalmakat is közvetíthetnek, amelyek a televízióba nem férnek be, ráadásul gyakran megelőzik a védelmi minisztériumot az események közvetítésében és értelmezésében, így egyfajta tűzoltókként is funkcionálnak a döcögő orosz információs gépezet mellett.

„A haditudósítói csatornákat nagyjából több szempontból is osztályozhatjuk: vannak közvetlenül a frontról tudósítók, és olyanok, akik a begyűjtött információk alapján elemzik a helyzetet; vannak anonim, vannak névvel vállalt, és vannak álnéven írt, de ismert szerzőjű csatornák is”

A frontról tudósítók közül a legismertebbek talán Alekszandr Koc (633 ezer Telegram-követő), Jevgenyij Poddubnij (861 ezer), Alekszandr Szladkov (939 ezer), Szemjon Pegov (WarGonzo csatorna, 1,2 millió követő), míg a hátországból elemzők közül a legtöbben az egyébként Ukrajnában felnőtt, videó elemzéseivel elhíresült Jurij Podoljaka csatornáját követik (2,6 millió), de népszerűnek számít a szintén egykor ukrán állampolgár Borisz Rozsin (Colonel Cassad, 790 ezer) és a moszkvater.com olvasói számára már ismerős anonim csatorna, a Rybar (954 ezer). Külön kategóriát képeznek azok, akik a harcok résztvevőiként tudósítanak az eseményekről, közülük két donbaszi szakadárt, Alekszandr Hodakovszkij egykori SZBU-tisztet (518 ezer) és a Vladlen Tatarszkij néven futó Makszim Fomint (484 ezer) lehet megemlíteni.

A fentiek közül Alekszandr Koc a Komszomolszkaja Pravda újságírója, aki pedig anno orosz szemszögből írta le részletesen a 2020-as Wagner-ügy ukrán kormányzati és titkosszolgálati szálainak történetét.

„Koc régi motoros, nem csak az ukrajnai eseményeket kíséri figyelemmel a kezdetektől – azaz 2014-től, sőt, azelőttről –, de tudósított az arab tavasz eseményeiről, a balkáni és afganisztáni konfliktusokról, az oroszok szíriai szerepvállalásáról”

De már az ezredforduló utáni években ott volt az események sűrűjében, így jelen volt a Ramzan Kadirov apja, Ahmat elleni bombamerényletkor, és a beszlani iskolában történt tragikus túszdráma végkifejletekor is.

„Beszlanban egyébként ott volt Margarita Szimonjan, az RT mára világszerte ismert főszerkesztője, aki pályáját szintén haditudósítóként kezdte Csecsenföldön”

Szimonjan főképp azzal szokott a hírekbe kerülni, hogy más orosz „megmondóembereknél” is radikálisabban fogalmazza meg álláspontját, a nyugati média pedig előszeretettel veszi át az ilyen kijelentéseket. Persze, Oroszországon belül is a radikálisak közé tartozik, azonban ez a tábor éppen hogy sok szempontból kritikus a jelenlegi helyzettel kapcsolatban. Így a részleges mozgósítás kezdetekor Szimonjan és Koc is arra kérte követőit, küldjék el a mozgósítás során történt visszaélések részleteit, hogy azokat továbbíthassák az illetékeseknek. Egy másik haditudósító, Jevgenyij Poddubnij pedig egyenesen büntetőjogi felelősségre vonással fenyegette meg a szabálytalankodó hadkiegészítő parancsnokokat. Nem mintha az ex-haditudósító Szimonjan, a napjainkban is a fronton tevékenykedő Koc, és a többi haditudósító, akik szintén csatlakoztak a kezdeményezéshez, elleneznék a mozgósítást. Sőt, éppen ellenkezőleg, a kezdeményezés célja éppen az, hogy az orosz katonai bürokráciára is jellemző „tudjuk le” hozzáállás helyett a részleges mozgósítás a lehető legnagyobb effektivitással járjon, és a megfelelő személyeket hívják be.

„A haditudósítók szava pedig ma már messzire elér”

Koc a Telegram-csatornáján ismertette egy sebész történetét, aki nem sokkal korábban felajánlotta, hogy ingyen kezeli magánklinikáján a különleges hadműveletben résztvevőket, és akit a mozgósítás első napjaiban behívtak a hadseregbe – egy gépesített lövészhadosztály közlegényeként. Koc bejegyzését Telegram-csatornáján 3,4 millióan látták, és a híre Vlagyimir Putyinhoz is elért, hiszen az elnök egy felszólalásában, amiben a mozgósítás során elkövetett hibákra hívta fel a figyelmet, és azok korrigálására szólította fel az illetékeseket, arra is kitért, hogy többéves tapasztalattal rendelkező sebészeket lövészként soroznak be.

„A haditudósítói csatornáknak a mozgósítás szabálytalanságaival szembeni fellépése olyan jelentős volt, hogy ezzel kapcsolatban már többen is a sokat emlegetett civil társadalom megszületéséről beszélnek az orosz közösségi médiában”

Tény, hogy a tulajdonképpen alulról jövő – bár a szövetségi média által is részben megtámogatott – kezdeményezéseik segítenek az orosz hadsereg ellátási hiányosságainak a leküzdésében is, ellenben gyakran okoznak fejtörést a problémákat eltussolni kívánó katonai bürokráciának. Máskor viszont védelmére kelnek a tábornokoknak. Amikor például Ramzan Kadirov csecsen vezető bírálta Alekszandr Lapin tábornokot, több haditudósítói csatorna is a védelmére kelt. A haditudósítók egyébként szinte mindig közel állnak egyik vagy másik fegyveres szervezethez – a hadsereghez vagy éppen a szolgálatokhoz –, amit szintén érdemes figyelembe venni közléseik kapcsán.

„A haditudósítók tehát a háború alatt politikai jelentőséggel bíró tényezővé léptek elő, a különleges hadművelet támogatóinak körében népszerűek, munkájukat kiemelt figyelem kíséri, és befolyással vannak hadműveletek állapotára is”

Ezzel párhuzamosan a Telegram jelentősége is megnőtt ennek a társadalmi rétegnek az elérésében, amit jól mutat az is, hogy a rendszerliberálisként elkönyvelt Dmitrij Medvegyev ex-elnök is itt vált igazán héjává, és ezen a platformon közli egyre radikálisabb véleményeit a Nyugattal kapcsolatban, ahogy Ramzan Kadirov is rendkívül aktívnak, és népszerűnek számít.

(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója)