Egy korszak múlt ki a keze között. A 92. születésnapját ünneplő Jevgenyij Csazov, megteremtve a modern kardiológiát, rengeteget tett a szovjet és orosz szívgyógyászatért. De közéleti szereplőként is ismert, a híres „Kremljovka” egykori vezetőjeként pedig a Kreml kulisszái mögé is belátott.

„Szerencsés ember maga, már a harmadik főtitkárt temeti, és még mindig él!” – súgta oda Jevgenyij Csazovnak Csernyenko végső búcsúztatásán egy fontos elvtárs. Nem véletlenül, hiszen a Szovjetunió legfontosabb politikusainak egészségét őrző híres négyes osztály vezető főorvosának posztja nem volt veszélytelen állás. A Szovjetunióban ugyanis az egészség; főleg a párt vezetőinek egészsége mindig is politikai kérdés volt. Az ilyen információt fel lehetett használni a ranglétrán való előrelépéshez, de akár a hatalomra kerüléshez is. Az SZKP első embereinek egészségi állapotáról így valójában a főtitkár vagy a politikai bizottság döntött.

„Az embernek legyen egy életcélja, és ne féljen odaadni magát a kedvenc foglalatosságának”

Csazov hosszú pályafutása alatt egyetlen nap szabadságot sem vett ki. Még betegszabadságra sem ment. „Voltam vezető, miniszter, de mindig orvos maradtam” – emlékezett még egy a 90. születésnapja előtt adott interjúban Jevgenyij Csazov.

A Nyizsnyij Novgorodban 1929. június 10-én született kardiológus professzor, akadémikus egyik legnagyobb tette, hogy megteremtette a diagnosztikai központok országos hálózatát. Csazov volt az, aki jelentősen befolyásolta a mai kezelési módszereket a kardiológia területén. A kardiovaszkuláris központokban alkalmazott szinte minden technikát ő fejlesztette ki vagy fejlesztette tovább. A peresztrojka idején egészségügyi miniszter lett, majd visszavonulása után az általa alapított kardiológiai tudományos központot vezette, most már tiszteletbeli elnökként. De kezdeményezője és társelnöke „A világ orvosai az atomháború megelőzéséért” elnevezésű nemzetközi mozgalomnak, amelyért 1985-ben Nobel-békedíjat kapott. Szinte minden szovjet és orosz kitüntetést megkapott, a legtöbben azonban talán a híres „Kremljovka” vezetőjeként emlékeznek rá.

„Csazov vállára ebben aminőségében nem kevés teher nehezedett. Legendás alakja volt 1980-as éveknek. Keze között nemcsak Brezsnyev, Andropov, Csernyenko haltak meg, de ott szenvedett ki, s adta vissza lelkét teremtőjének egy egész korszak”

Ezért is idézzük fel, hogy beszélt régi titkairól évekkel ezelőtt a Komszomolszkaja Pravdának Csazov.
„A legnagyobb hatást a betegeim közül Andropov és Koszigin gyakorolta rám” – emlékezett. Andropovot 1966 óta kezelte a veséjével, s a későbbi főtitkárt már akkor sokan rokkant nyugdíjba akarták küldeni. Ha nem a híres „speckórházba” kerül, le is írták volna, ám ott úgy helyrehozták, hogy ezután lett még a KGB vezetője, majd a párt főtitkára. Ráadásul az utolsó napig olyan lendülettel dolgozott, mint előtte senki. Mindezt úgy tette hozzá Csazov, hogy az utolsó évben már nagyon-beteg volt, művesén élt.

„Sokkal kevésbé volt dinamikus az utód, Csernyenko”

Egyébként kedves, jóságos ember volt, csak dolgozni már gyakorlatilag nem tudott, mivel fulladt. Valahogy az érződött rajta – idézte fel Csazov -, hogy valójában nem is akar főtitkár lenni. Csupán véletlenül került a hatalom csúcsaira. A későbbi főtitkár betegségéről persze csak nagyon szűk körben lehetett beszélni, mivel a háttérben már Andropov életének utolsó hónapjaiban megkezdődött a hatalmas harc, s Gorbacsov ellenében Csazov szerint egyesek szinte úgy lökték a csúcsra a beteg Csernyenkót.

„Brezsnyevről ellenben utolsó éveiben a politikai bizottság minden tagja tudta, hogy milyen beteg”

Leváltani azonban senki sem akarta, mert a nyugodt, csendes semmittevés, a „stabilitás” mindenkit kielégített. Ráadásul néhányan emlékezhettek arra is, mesél a nagy idők belső titkainak tanúja, hogy Podgornij távozása az elnöki székből fura módon akkor következett be, mikor az nyíltan utalgatni kezdett Brezsnyev állapotára. A mérhetetlen hatalom ellenére azonban ezek a vezetők sokszor meglehetősen szánalmasak voltak, avat be az intimitásokba a párt orvosa. Brezsnyev például nagyon jól tudta, hogy szavait szinte már senki sem érti. A nyelve nem pörgött a túlzásba vitt altatóktól. Ő azonban másra gyanakodott. Úgy vélte, a fogai miatt van mindez. Harminckét protézist készíttetett, de természetesen ez sem segített.

„Csazov keze alatt azonban nemcsak a szovjet párt első emberei voltak. Kezelte ő az arab országok vezetőit, köztük Nasszer egyiptomi elnököt, s bukásukig még az afgán királyi család tagjait is”

A legérdekesebb páciens kétségkívül Bokassa közép-afrikai császár volt, akit politikai okokból invitáltak Moszkvába. A vékony emberkéről nehéz volt elhinni, hogy valójában emberevő, emlékezett Csazov.

Az orvos beszélt Jelcinről is, akinek a szívelégtelenségével naponta 14 órát is lehet dolgozni, de abba bele is lehet halni. Igazi alkoholistával azonban – bevallása szerint – Csazovnak csak egy PB-taggal volt dolga. Ez persze nem jelenti azt, hogy az akkori vezetők ne ittak volna, legfeljebb emiatt nem kerültek kórházba.