Kazahsztán hiába  Belarusz után a legközelebbi szövetségese Oroszországnak, és Kaszim-Zsomart Tokajev hiába köszönheti a januári forrongások után a hatalomban maradását a  beavatkozó orosz csapatoknak, Nur-Szultan nem vált lelkes támogatójává Moszkva Ukrajnával szembeni háborújának. Épp ellenkezőleg, a Tokajev-rezsim a szankcióktól való félelem miatt amennyire lehet, igazodik a Moszkva elleni nyugati döntésekhez. Ennek megfelelően a kazah államfő nem hajlandó elismerni a kelet-ukrajnai szakadár népköztársaságokat. Tamur Umarov, az amerikai Carnegie Intézet moszkvai szakértője joggal teszi fel a kérdést, vajon az oroszok szempontjából „méltatlan szövetségesnek” aposztrofált Kazahsztán mitől ennyire merész? Mi Vasa Lászlóval, a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) vezető kutatójával kerestük a választ, és beszéltük át Kazahsztán jelenlegi helyzetét, és jövőbeli kilátásait.

– Az idei turbulens év eseményei (év elejei zavargások, júniusi népszavazás) után milyen úton megy tovább a Kazahsztán? Lehetséges-e egyfajta politikai liberalizáció? 

– Közép-Ázsiában a demokrácia kísérletek rendre elvetélnek. Vegyük csak például Kirgizisztánt.  A törzsi társadalmakba általában nem lehetséges a demokráciát exportálni. Láthattuk, ahogy e kísérlet megbukott Irakban, Szíriában és legutóbb Líbiában, Afganisztánról nem is beszélve. Bár Kazahsztánban megvannak a mi fogalmaink szerinti polgári demokrácia bizonyos elemei – választott törvényhozás, politikai pártok, obudsmani hivatal – azt kell megértenünk, hogy ezekben a társadalmakban létezik egyfajta igény az erős vezető iránt.  Mindamellett Tokajev elnök komoly liberalizációt hajtott végre a januári eseményeket követő reform csomagokban, többek között bizonyos településméretig választott tisztséggé tette az akimokat (polgármester), megkönnyítette a politikai pártok bejegyzését, és komoly összeférhetetlenségi szabályokat alkotott magára az elnöki hivatalra is. Ráadásul mindezt népszavazással erősíttette meg (A reform csomagokról bővebben Vasa Lászlónak ebben az elemzésében lehet olvasni). Tehát egyfajta nyitás mindenképpen látható. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az erős elnöki rendszert szalonképesebbé tette. Nem mintha a nyugati országokat bármiféle demokrácia-deficit zavarná a térségben, amíg az üzleti dolgaik jól haladnak.

– Az év eleji véres zavargások kapcsán rengeteg hír szólt Kazahsztánról, ellenben a januári események hatására július elején megrendezett népszavazásról már kevesebbet írt a sajtó. Röviden összefoglalná ez utóbbi jelentőségét?

– A januári események során felszínre törtek azon társadalmi feszültségek, mint hogy az ország jövedelmének eloszlása nagyon egyenetlen, a bevételek zöme egy rendkívül gazdag, szűk elithez került, miközben az átlagember éppen csak meg tud élni a jövedelméből. Miközben a kazah gazdaság igen nagy dinamikával növekedett, a megtermelt jövedelem nagyon egyenlőtlenül oszlott el. A Nazarbajev-érában a mintegy 18 millió kazah 0,001 százaléka birtokolta az ország vagyonának 50 százalékát, azaz kevesebb, mint 200 ember, ezen belül is a top 50 leggazdagabb a 42 százalékát. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a jövedelmek közötti egyenlőtlenség tekintetében az országban korántsem olyan súlyos a helyzet, mint a többi közép-ázsiai államban.

Ennek megfelelően a zavargások után megerősödött Tokajev elnök politikai irányvonalának a nép általi megerősítését akarta demonstrálni egy népszavazással, ami sikeresnek bizonyult.  A referendumon a többség jóváhagyta a kazah alkotmány reformot, ezzel szimbolikusan is lezárták Nurszultan Nazarbajev volt elnök korszakát. A népszavazásra bocsátott alkotmánymódosítások a kazah alaptörvény cikkeinek mintegy egyharmadát módosítják, és legfőképpen megszüntetik Nazarbajev „a nemzet feje” – címét, amely jelentős hatalommal ruházta fel. Az alkotmánymódosítás célja a jelenlegi „szuperelnöki” rendszer megszüntetése, amelyet régóta Nazarbajev személyi kultusza jellemzett. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy ők most tartanak a nemzetépítésük elején, és ennek is egyfajta eszköze volt ez politikai aktus.

– Kazahsztán többségében muszlim ország, így adódik hát a kérdés, van-e esély arra,  hogy egy szélsőséges iszlamista párt kerüljön hatalomra?

– Nem érzem reális veszélynek az iszlamizációt több okból sem. Erősen szekularizált országról beszélünk, ahol a társadalom többsége jól él. Anno a kazak törzsek számára az iszlám felvétele névlegesen történt. Az alkoholfogyasztás elfogadott, és az italokhoz mindenhol hozzá lehet jutni – a hazai termelésnek köszönhetően elég olcsón. A kazah nép egyébként nagyon toleráns. Többek között azért is, mert az államalkotó nemzet aránya az összlakosságon belül itt a legalacsonyabb (80 százalék) a térségben. Megjegyzendő az is, hogy az iszlám hívők a vallás nem radikális ágához tartoznak. Jó példa, hogy a januári zavargások idején az iszlamista mozgalom képtelen volt jelentős tömeget mozgósítani a maga oldalán. Nazarbajev korábbi elnök egyébként élen járt a tolerancia hirdetésében, és nagyon komoly energiát fektetett a vallási békesség propagálására. Hogy mást ne is említsek, az új főváros kialakítása során nem csak mecset, hanem zsinagóga és katolikus templom is épült.

– Mit lehet tudni a kazah gazdaságról, milyen kiugrási lehetőségeik vannak? Egy interjújában úgy emlegette a kazahokat, mint akik a közepes jövedelmű országok csapdájába estek. Ez pontosan mint jelent?

– Hazánk is ettől szenved. Azokat az országokat tekintetjük közepes jövedelmi csapdába esetteknek, amelyek először gyorsan növekedve elértek egy közepes szintet, azonban ebből nem tudtak továbblépni, és bekerülni a magas jövedelmű gazdaságok közé. Tehát nem tudnak szinten lépni; a témának elég elterjedt szakirodalma van. Sokáig a távol-keleti kis tigriseket is annak tekintették, de néhányuknak sikerült kikerülni ebből az állapotból. A kazahok stratégiai programokat indítanak ennek a leküzdésére, és az adottságaik megvannak hozzá. Különböző zászlóshajó projekteket hoznak létre, például  Asztana/Nur-Szultan pénzügyi központ kiépítése. A másik lényegében már megvalósult program, kiemelt logisztikai folyosója legyenek Kína Egy övezet – egy út giga beruházási projektjében. Az új selyemút középső korridorja halad rajtuk keresztül. Kazahsztánban esetében előjönnek az erőforrás problémák. Kimagaslóan alacsony relatív lakosságszámmal és népsűrűséggel bír, miközben a világ kilencedik legnagyobb területű álláma (Kazahsztán területe 2 724 900 km²). Ebből következően Kazahsztán rendkívül ritkán lakott ország.  A fertilitási rátájuk azonban magas és többen költöznek be az országba, mint hagyják el. Továbbá nagy a kitettségük a különböző nyersanyagok piaci áringadozásának. Ezt a függést  szeretnék megszüntetni, például az innováció erősítésével, és a zöld gazdaság fejlesztésével. Szintén kevés a saját maguk által gyártott nagy hozzáadott értékű késztermék, amivel a GDP-t lehetne növelni. Tokajev két stratégiai prioritást jelölt ki, az adórendszer modernizálását a nemzeti jövedelem igazságos elosztása érdekében, valamint az állami tulajdonú vállalatok kazah gazdaságban betöltött szerepének csökkentését. Továbbá egyértelmű lépéseket tett Kazahsztán mezőgazdaságának és élelmiszer iparának fejlesztéséért is. Így célként jelölte ki az öntözött földterületek mennyiségének jelentős bővítését, 2030-ig a mezőgazdasági termelés négy és félszeresére növelését. E stratégia jegyében a mezőgazdasági földterületeket nem lehet értékesíteni külföldi jogalanyok számára, a megműveletlen földeket pedig kisajátíthatják.

– Korábban a kazahok létrehozták a tetemes – a kazah GDP 60 százalékát kivevő összeg – felett rendelkező Samruk-Kazyna nevű kazah nemzeti vagyonalapot. Egyik elemzésében megemlíti, hogy ennek a megreformálása is szerepelt Tokajev még a zavargások előtt bejelentett reformjai között. Mi lett a sorsa ennek a több millió dolláros gazdasági „ékszerdoboznak”?

– A hatalomátadás előtt Nazarbajev családja rendelkezett felette, mostanra ők távozni kényszerültek a menedzsmentjéből.

– A kazah futball és politika összefonódásról szóló cikkünkben arról írtunk, hogy a Samruk finanszírozta az Astana elnöki szuper sportklubot. 

– A hivatalos alapítói okirata szerint nem lehetne ilyen célokra felhasználni az alap vagyonát. Mivel az alap egy eszköze annak, hogy felkészítsék a gazdaságukat arra az időszakra, amikor elfogynak  nyersanyagkincsek. Norvégia, és az öböl-menti országok is rendelkeznek hasonló konstrukcióval.

– Térjünk át az ország külpolitikai helyzetére. Elhelyezkedésük okán a kazahok geostratégiailag egyszerre függenek az „orosz medvétől és a „kínai sárkánytól”. A nazarbajevi többvektorú külpolitika lényege az volt, hogy miközben egyenlő távolságot tart a két nagyhatalomtól, az ország élvezi a gazdasági kapcsolatok hasznát. Mennyiben változott ez, az év elejei események tükrében?

– Az orosz kapcsolatokkal kapcsolatban szeretném megjegyezni, amikor a januári zavargásokat követően kint jártam, többen úgy nyilatkoztak – hangsúlyozom, ez csak feltételezés –,  hogy az oroszoknak az egész esemény tulajdonképpen kapóra jött. Lehetett mire hivatkozni a bevonuláshoz. Ezzel megmutatva, ha kell, nagyon gyorsan rendet tudnak tenni a saját hátsó udvarukban. Nehogy eszébe jusson bárkinek itt „kavarni”, amíg az orosz seregek le vannak kötve Ukrajnában. Ez nem megerősített elmélet, de van benne logika.

– Az elmélet szerint egyfajta megelőző csapás lehetett ez Moszkva részéről, hogy elvegye Washington (vagy valaki más) kedvét az esetleges zavarkeltéstől a régióban?

– Igen, de meg is fordíthatjuk, igazából Amerika érdeke is lehetett  a tüntetéshullám kirobbantása, éppen amikor az oroszok felvonulnak Ukrajna felé.

– Amennyiben ez a teória lenne az igaz, akkor nem sikerült igazán az amerikai terv. Mindesetre az oroszok sem lehetnek teljesen elégedettek. Tokajev nem mutatkozik túlságosan hálás szövetségesnek, mintha nem is az orosz csapatoknak köszönhetné azt, hogy hatalomban maradhatott. A kazah elnök egyelőre próbál manőverezni, nehogy az országa egy lapon szerepeljen  Oroszországgal vagy Belorusszal. A júliusban megrendezett szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon (SPIEF) Tokajev határozottan kijelentette, hogy nem fogja elismerni kelet-ukrajnai szakadár köztársaságokat, a sajtó hírek szerint nem vett át egy orosz állami kitüntetést sem.

– Szerintem ennek nagyobb a füstje, mint lángja, kazahok több szempontból is függenek az oroszoktól, 7600 kilométer hosszú a közös határszakaszuk, a kazah haderő nem összevethető az ukránnal, kifejezetten gyengének számít. Az orosz kisebbség közel 20 százalékát adja az össznépességnek, ráadásul nagyrészük, egy tömbben, az orosz határ mellett él.

– Mit tudunk jelenleg a kazahsztáni oroszok helyzetéről? Mennyire lehetnek akadályai a korábban emlegetett kazah nemzetépítésnek?

– Már a Nazarbajev érában elkezdődött, és jelenleg is erőteljes „orosztalanítás” folyik az országban. A közigazgatásból és az akadémia életből folyamatosan történik a vezető pozíciót betöltő oroszok kiszorítása.

– Az Egyesült Államokon kívül még egy térségbeli szereplőt meg kell említenünk, akinek az érdekeire még inkább negatívan hatott a konfliktus oroszok általi megoldása. Ez pedig nem más, mint Erdogan Törökországa. A törökök „nagy turán projektjében” kiemelt szerepet szántak Kazahsztánnak. Ezt most egyértelműen el kell vetniük? 

– Kazahsztánban a törökök kulturális befolyása látványos.  Emellett jelen vannak és nyomulnak a gazdaságban is, már korábban jelentős pozíciókat szereztek az építőiparban és kereskedelemben. Érdekesség, hogy a közép-ázsiai iskola hálózatuk a güllenista irányvonal mentén épült ki, török vállalkozók finanszírozásában. Az térségbeli török magánegyetemek szintúgy. Nyilván ez mára megváltozott. A törökök látványosan arra törekszenek, hogy ezekben az elit intézményekben kiképezzék, és magukhoz kössék felnövekvő kazah vezetői elitet. Így valóban csalódottan vették tudomásul, hogy Tokajevék nem tőlük kértek segítséget, hanem oroszoktól.

– Rebesgették, hogy a Türk Tanács államainak is kellene létrehozni egy közös katonai szervet a tagjai megvédése érdekében. Lehet realitása egy türk NATO-nak?

– Nem reális, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (ODKB) és a Sanghaji Együttműködés Szervezetének lenne a feladata a térség biztonságát szavatolni. Ha nem az oroszok, akkor vagy a török, vagy a kínaiak vonultak volna be rendet tenni.

– Beszéljünk akkor a térség másik befolyásos hatalmáról. Pekingnek nagyon fontos a régió és kiemelten Kazahsztán stabilitása, ez egyértelmű. Kettejük viszonya mégsem felhőtlen…

– A kínaiak nagyon nem szeretnék, hogy esetleg egy nacionalista-iszlamista vezetés kerüljön Nur-Szultanban hatalomra, amely esetleg elkezdené feszegetni az ujgurok helyzetének a kérdését. Mint ismert, az ujgurok szintén türk eredetűek, a kazahok rokon népként tekintenek rájuk. Geostratégia jelentőségét tekintve is komoly tényező Kazahsztán, a kínaiak rajtuk keresztül kapják például Türkmenisztánból a gázimportjuk jelentős részét.

– Ahogy látjuk Szibériában, a kínaiak előszeretettel küldenek nagy számban vendégmunkásokat a kínai határ melletti térségekbe, és ez a kazah-kínai határon is jellemző.

– Abszolút, ezek úgynevezett speciális gazdasági zónának, ahol nemcsak gyárak, hanem lakótelepek is épültek az ott dolgozó kínai munkások részére. Voltak is atrocitások, amit a hatóságok nem kommunikáltak. Előfordult, hogy kínai migránsokat öltek meg egy kazah településen. Egy másik eset még 2016-ban történt. A kínaiak földszerzését lehetővé tévő törvénytervezet ellen országszerte nagyszabású tiltakozások zajlottak – a döntéshozók le is fújták a földtörvény megváltoztatását. A kínaiakkal szemben kialakult ellenszenvben véleményem szerint nagy szerepe van az országban fogható orosz állami tévéadásoknak, amelyek nagyon negatív színben tüntetik fel a kínaiakat. De rá vannak szorulva a Pekingre elsősorban gazdasági szempontból, ahogy oroszoktól pedig biztonsági szempontból függnek. Ez a kölcsönös függőség jellemzi a kazah-orosz-kínai háromszöget.

– Mit gondol, Kazahsztánban  várhatóak-e újabb zavargások. Ezek aztán okozhatnak-e hosszabb távon instabilitást akár Kazahsztánban, akár a régióban?

– A kazahok nem lázadó típusok, mint a kirgizek, itt ez nem jellemző.  A klánok megegyezésén múlik a hatalomátadás, és ez eddig zökkenőmentesen történt. Mint már említettem, egyik nagyhatalomnak – beleértve az Egyesült Államokat is – sem érdeke egy újabb széteső, muszlim többségű állam, így aztán úgy vélem, nem lesznek „színes forradalmak” a térségben.

♦

Névjegy

Vasa László agrárközgazdász, német szakfordító és nemzetközi MBA tanulmányai után a Szent István Egyetemen szerzett PhD- és habilitált doktori végzettséget. A Széchenyi István Egyetem professzora. Főbb kutatási területei az átmenet gazdaságtana, a posztszovjet térség és a nemzetközi agrárgazdaságtan. Tiszteletbeli professzor kinevezést kapott Közép-Ázsia egyik legjobb felsőoktatási intézményében, a Kazah Közgazdasági Egyetemen Almatiban, több kazah, kirgiz és üzbég egyetem vendégprofesszora, a térség vezető közgazdaságtudományi folyóiratainak szerkesztőbizottsági tagja.  A Külügyi és Külgazdasági Intézet főtanácsadója, vezető kutatója.