Az idei európai kupasorsolásokon a Bajnokok Ligája (BL) selejtezőjében érdekelt Ferencváros, és az Európa Konferencia Ligában induló Kisvárda is kazah ellenfelet kapott. A kosztanaji FC Tobol, illetve a Kajrat Almati elleni kettős magyar-kazah párharc ürügyén kerestük meg a sports.kz újságíróját, Alekszandr Sztrelnyikovot, akit a jelenlegi kazahsztáni futball viszonyokról kérdeztünk. Cikkünkben igyekszünk bemutatni a közép-ázsiai ország utóbbi húsz évben zajlott futball-fejlesztését. Azt is megvizsgáljuk, mennyire hasznosult kipcsak rokonainknál a sportágba öntött tömérdek állami pénz.

Talán a Borat című film nyitó jelenete miatt, de Kazahsztán – amely világ legnagyobb tengeri kijárat nélküli országa – sok szempontból, de főleg a futballt tekintve sokáig minimum egzotikus országnak számított kis hazánkban. Aztán a 2000-es évek elején több kupacsapatunk is összeakadt kazah ellenféllel. Összesen 14 magyar győzelem és négy döntetlen, valamint két vereség mellett arra is volt példa, hogy a magyar csapat (Kecskeméti TE az FK Aktobe ellen) húzta a rövidebbet.

 

„Igazán akkor ismerkedhettünk meg e távoli ország labdarúgásával, amikor 2018 tavaszán a válogatott simán kikapott Budapesten, az akkor a világranglista 136. helyen álló kazahoktól”

A kazah foci fejlődése – angol, szovjet és német hatásokkal

Egyes források szerint a korábban Angliában járt kereskedők hozták magukkal a focit Szemipalatyinszkba (mai nevén Szemej) a XX. század első évtizedeiben. Ekkoriban a Kazahsztán északi sztyeppéjén elterülő város a Közép-Ázsia és Szibéria közötti útvonal egyik legnagyobb kereskedelmi központja volt. Később sokkal szomorúbb okból lett ismert, mint a szovjet nukleáris robbantási kísérletek helyszíne. A város FC Jaris – „Verseny” nevű csapatban megfordult Muhtar Auezov (1897-1961), aki később irodalmárként, néprajz kutatóként, és költőként, az Abai útja (nálunk Egy költő útja címen jelent meg Rab Zsuzsa fordításában) című eposz szerzője vált híressé.

„Az 1910-es években, amikor elérte a futball a cári Oroszországot, még nem rendeztek labdarúgó-bajnokságokat. Csak barátságos mérkőzések voltak a szomszédos városok csapatai között. A Jaris csapata például Barnaul, Novoszibirszk és Tomszk együtteseivel vívott mérkőzéseket.

„A Jaris lett az első kazahsztáni csapat, amely részt vett egy nemzetközi mérkőzésen”

Az egyik ilyen meccsen a Szemipalatyinszkban fogva tartott I. világháborús foglyok által alakított csapat ellen játszott a helyi klub. A kor viszonyaira jellemző, ahogy a Jaris első játékos-edzőjének a sorsa alakult. Mint az Alas Horda képviselője, Junus Nigmatullin 1919-ben a vörös terror elől próbált elmenekülni, mikor a kínai határon elfogták és megölték. A Szovjetunióba betagozódó Kazah SZSZK-ban a harmincas évekre alakultak meg a mai szemmel professzionális (bár hivatalosan amatőr alapokon működő) klubok. Amelyek aztán az évtized közepén már feltűnnek a tagköztársaságok között kiírt kupában, illetve a Dinamo Alma-Ata a szovjet harmadosztályban szerepelt” – olvasható a kazah szövetség honlapján.

„A II. világháború után a Kazah SZSZK-ban regionális bajnokságok alakultak, melyben Kosztanaj városa is részt vett. Az FC Tobolt 1967-ben alapították Torpedo néven, de még az abban az évben átnevezték Motoristra”

A csapat becsatlakozott a szovjet bajnoki rendszerbe, és sokáig az alsóbb ligákban szerepelt, míg 1981-ben feljutott a Szovjetunió másodosztályába. A csapat első nemzetközi mérkőzését 1984-ben Laosz válogatottja ellen játszotta, és 5-1-re győzött.

A Kisvárda ellenfele, a jóval nevesebb Kajrat Almati lett a szovjet korszak legsikeresebb kazah csapata. Elhódította a szovjet kupát (1988-ban), bár a szovjet élvonalban a 7. hely volt a legjobb elért helyezésük, kétszer megnyerték a másodosztályt. A Karjatnak van magyar kapcsolata is, a válogatott Elek Ákos két évet töltött a volt főváros csapatában. „Nem szépítem, visszautasíthatatlan ajánlatot kaptam. Ami a Kajrat Almatinál fogadott, minden képzeletemet felülmúlta, kétszeres bajnoki ezüstérmesként, kupagyőztesként jöttem haza Fehérvárra” – számolt be Elek a Karjat Almatinál töltött időszakról a Nemzeti Sportnak. Rajta kívül még két válogatott, Eppel Márton és Kleinheisler László is szerencsét próbált a közép-ázsiai országban. Előbbi portálunknak is nyilatkozott kazahsztáni tapasztalatairól, de a kazah futballt érintette egy másik, az idei zavargások kapcsán készült interjúnk is.

„Az ország 1991-es függetlenedés után a kazah labdarúgás az Ázsiai Labdarúgó Szövetség tagja lett, de a fejlődés érdekében váltottak, és 2002-ben az UEFA tagállamai közé kaptak bebocsájtást”

A kérvényükben arra hivatkozva, hogy az ország területének 12 százaléka Európában fekszik. Ugyanezzel érvelt Törökország is korábban. Annak ellenére, hogy a területének mindössze három százaléka fekszik a földrészünkön. Sokáig mind a klubcsapatok, mind a nemzeti tizenegy részvétele az UEFA által rendezett kupákban, és az EB selejtezőkön inkább a tapasztalat szerzésről szólt. Egészen addig, amíg el nem jött az FC Asztana szenzációs 2015-ös BL csoportkörbeli menetelése, amely során döntetlent játszott többek között a török sztárcsapat Galatasary-jal, és az Atlético Madriddal.

 A futball, mint soft power, és családi hitbizomány

 Az ország korábbi „örökös elnöke” Nurszultan Nazarbajev küldetésként tekintett az országa és a főváros, Asztana – amelyet  2019 óta a nagy vezető után szerényen Nur-Szultannak neveztek át – népszerűsítésére , egyúttal szembeszállni a „Borat-jelenséggel”.  A helyi választásokon rendre 90 százalék fölött megválasztott vezető az autoriter berendezkedés és a cenzúrázott sajtó miatt nyugaton kialakított negatív országimázs javítására használta a sportot.

„Az FC Asztanát szintén Nazarbajev megbízásából hoztak létre. A hivatalos nevén Astana Presidential Professional Sports Club pontosan azt takarja, amit a neve is sejtet”

A mega sportegyesület ernyője alá tartozik a labdarúgáson kívül még a kifejezetten sikeres országúti kerékpár csapat, az orosz bázisú interkontinentális bajnokságban (KHL) vitézkedő jégkorong-, valamint a kosárlabda és a boksz-csapatok. Megalakuláskor a pénzügyi hátteret nem más, mint a kazahsztáni nemzeti vagyonalap, a Szamruk-Kazina  biztosította. Nem egy átlagos vagyonkezelőről van szó, hiszen a Szamruk jelenleg is a kazah GDP 60 százaléka fölött diszponál. Arról hogy, milyen összefonódások voltak a Szamruk-alap és a Nazarbajev klán között, Vasa Lászlónak ebben a tanulmányában részletesen lehet olvasni.

 „Asztana Kazahsztán fejlődésének egyik fénytornya (…) Országunk nemcsak a gazdaságban, hanem a sportban is jelentős eredményeket ért el. Hét aranyérem, és a londoni olimpiai játékokon a csapatban elért 12. helyezés is erről tanúskodik. Kazahsztánnak világszínvonalú sport nagyhatalommá kell válnia. Zseniális sportolók sora áll a rendelkezésünkre, akik győzelmeikkel hoztak dicsőséget országunknak. De nem áll szándékunkban megállni, a sportvezetés magasan professzionális szintjére kell lépnünk.

„Kazahsztánt a győztesek nemzetévé kell tenni”

Az Almatiban rendezett Universiade után (2017-ben) szeretnénk pályázni a téli olimpiára a déli fővárosban (2022-ben). Ehhez már minden feltétel adott, és remény van a nemzetközi sportközösség támogatására” – nyilatkozta Nazarbajev még 2013-ban az astanatimes.com oldalon. Végül nem Almati nyerte el a rendezés jogát.

A fenti a mondatok ismerősek lehetnek a magyar politikát követőknek. Számtalan Orbán Viktor interjúban előjön a sport és nemzeti önbecsülés kapcsolata és az Olimpia rendezésének a fontossága, ahogy az alábbi a Nemzeti Sportban megjelent beszélgetésben is:

„A sport a nemzetek versenyfutásának és teljesítmény mérésének legjobb eszköze. És mivel a futball a legnépszerűbb és legelterjedtebb sportág, kiemelt a szerepe is. A futballt Magyarországon mindig is az önbecsülés kérdésének tartottam. Különösen azért, mert voltunk már a csúcson, így nemcsak a jelenlegi világ elithez mérjük magunkat, hanem a saját múltunkhoz is. (…) A nemzeti önbecsülés és a sport szorosan összetartozik. Nekünk, magyaroknak a virtus örök erényünk, és a szívünknek ugyanabban a sarkában lakik, mint a sport. (…) És persze szeretném még megérni, hogy Magyarország olimpiát rendez. Ha nem lett volna a belföldi merénylet, legkésőbb 2032-re ezt el is értük volna.”

„A 2010-es évek elején szó volt arról, hogy a német utánpótlás rendszert ültessék át a kazahba”

A 2012-ben a Kazah Futball Szövetség (KFF) által elfogadott 10 éves fejlesztési terv szerint a klubok havonta körülbelül 1000 dollárt fizettek volna az edzőknek, hogy 10 éves kortól kezdve fejlesszék a gyerekeket a németek által felügyelt rendszerben. A szövetség arra számított, hogy az első évfolyam öt éven belül bekerül a nemzeti ifjúsági válogatottba. Nem véletlenül próbálkoztak a német szövetségnél. A két országot összeköti a nagyszámú német etnikumú népesség, amelyet Kazahsztán a Szovjetuniótól való függetlenné válása után örökölt. Ők azoknak a volgai németeknek a leszármazottai, akiket a második világháború alatt és után Sztálin bosszúból a sztyeppére száműzött. Bár jelentős részük 1991 után Németországba vándorolt, még a 2000-es évek elején is 300 ezer fő vallotta magát német etnikumúnak. Ilyen kettős identitással bír a 2010-2015 között a kazah válogatottat, és az akkor Budesligában szereplő Greuther Fürth-öt erősítő Heinrich Schmidtgal, aki kivándorolt németek gyermeke, de még a Kazah SZSZK-ban, Esik városában született.

Sztrelnyikov a projektre így emlékszik: „Eleinte úgy tűnt, hogy ez komoly vállalkozás, de néhány év múlva a nemzeti szövetség vezetősége megváltozott, és lassan minden hanyatlásnak indult.  Lehet, hogy elhangzottak ilyen kijelentések, de végül a Német Labdarúgó Szövetség csak névlegesen vett részt benne. Az edzők pedig nem dollárba, hanem a helyi fizetőeszközben, tengében kapják a fizetésüket, a tenge azóta a harmadára esett a dollárhoz képest. A futball központok edzői folyamatosan panaszkodnak az alacsony fizetésekre, és az elégtelen futball felszerelésekre, amelyekből évek óta nem kapnak újat.”

„Mi sem mutatja jobban, mennyire családi bizniszként tekintett a focira a Nazarbajev-klán, hogy a kazah szövetséget 2007-ig nem más, mint Nazarbajev sógora, Rahat Alijev vezette”

Alijev, aki számos diplomáciai és gazdasági posztot is betöltött, kegyvesztetté vált, és menekülni kényszerült. Végül egy osztrák börtönben állítólag öngyilkos lett, miközben pénzmosással vádolták, és a neve az úgynevezett Panama-ügyiratokban is szerepelt. Aztán 2017-ben Rahat és az nagyhatalmú elnök szintén befolyásos elsőszülött lányának Darigának a fiát, Aiszultan Nazarbajevet választották az FFK alelnökének. A korábban játékosként az angol topligás Portsmouth-ban is megforduló, később hányatott sorsú aranyifjúnak nem sokáig sikerült betölteni a pozíciót. Aiszultant 2020-ban Londonban, mindössze 29 évesen érte a halál. A haza atyjának kedvenc unokája ekkor már több éve drogproblémákkal küzdött, végül szívelégtelenségben hunyt el.

„A kazah fociba pumpált teljes összegről nehéz pontos kimutatást találni. Az elmúlt évtized közepén -amikor a zenitjén volt a kazah klub futball – az első osztályban szereplő egyesületek nagyjából 4-20 millió dolláros éves költségvetésből gazdálkodhattak”

Egy kazah korrupció ellenes szervezet számítása szerint csak 2018 és 2021 között 105,620 milliárd tengét (kb. 245 millió dollárt) költött az állam a futball finanszírozására. Nazarbajev elnök korábbi háttérbe vonulása, és főleg az idei év eleji véres tüntetés sorozat hatására már nem öntik dézsából a pénzt a fociba, sőt komoly megszorításokat léptettek életbe.

 „Azonban 2021 eleje óta kazah labdarúgás sokkal kisebb költségvetésből működik, mint korábban, mert az államfő döntése nyomán jóval kevesebb támogatást kapnak a klubok az állami költségvetésből. A jelenlegi kazah elnök, Kaszim-Zsomart Tokajev rendelete szerint egy profi labdarúgó klub támogatása nem haladhatja meg a két és fél millió dollárt, mai árfolyamon egymilliárd forintot. A Kisvárda FC a költségvetése alapján így az első osztályban szereplő kazah klubok között az élmezőnyben lenne, nem is beszélve a Ferencvárosról. A Kisvárda éves költségvetése meghaladja az 1 milliárd forintot, az FTC büdzséje viszont körülbelül 14 milliárd forint). A tavalyi év nagy szenzációja volt Vágner Love a CSZKA Moszkva korábbi sztárjának a Kajratba igazolása. Mint kiderült, a tulaj, Kajrat Boranbajev személyesen adott pénzt a brazil játékosért. A légiós közben eligazolt, Boranbajev pedig jelenleg börtönben ül, és a bírósági eljárásra vár” – mutatja be a jelenlegi helyzetet a sports.kz újságírója, utóbbi mondatával a kazah labdarúgásban jelenlévő rendszerszintű korrupcióra is utalva.

„Kazahsztánt sem a FIFA ranglistán betöltött pozíciója (jelenleg 114., hazánk ugyanitt a 39. helyen áll) sem a válogatott keret értéke (14,7 millió euró, a magyar csapaté ennek közel tízszerese, 105,05 millió euró, összehasonlításul a legértékesebb játékoskeret az angoloké 1,9 milliárd euróval) alapján sem nevezhetjük futball közép hatalomnak. Annak ellenére sem, hogy a Nemzetek Ligájában – hozzánk hasonlóan – szintén veretlen a csoportjában és kétszer is legyőzte Szlovákiát”

Amikor arról kérdezzük a sportújságírót, hogy mennyire volt sikeres a kazah foci felülről történő fejlesztése, nem túl derülátó. Véleménye szerint nem igazán fejlődött a sportág azon időszak alatt, amikor pénzbőség volt: „A kazah futballvezetők ugyanis rájöttek, nem kell eredményesnek lenni, a pénz úgyis jönni fog. Ahogy látom, Magyarországon is azt gondolták, a pénz önmagában elég lesz az eredményes focihoz. Ahogy azonban a mi példánk is mutatja, ez nem olyan egyszerű.”

Itthon – kevés kivétellel – mindenki örül a magyar válogatott és a hazai klubok sikereinek, de amikor realizálják, hogy mindez mennyibe került az államkasszának, sokan elgondolkodnak, hogy nem lett volna ésszerűbb mindezt tömegsportra, ne adj’ Isten egészségügyre, esetleg oktatásra fordítani. A G7 portál még egy tavalyi gyűjtésében szedte össze, milyen pénzek forogtak 2010 után a honi labdarúgásban: „2020-ban nagyjából 45 milliárd forintnyi bevétel folyt be ilyen-olyan formában a hazai élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban működő tizenkét csapathoz. Ez több mint az öt és félszerese a 2010-es szintnek. Az egy csapatra jutó növekedés azonban ennél is jóval nagyobb volt, hiszen időközben az NB I létszámát tizenhatról tizenkettőre csökkentették. Egy klub jelenleg átlagosan hét és félszer annyi pénzből gazdálkodhat, mint a Fidesz mostani kormányzásának első évében.” Számszerűleg ez azt jelenti, hogy a kirakat csapat Ferencváros közel 14 milliárd forintból, a harmadik legtöbb bevétellel rendelkező, a hazai meccseit a mindössze 1900 fős Felcsúton játszó Puskás FC 4,3 milliárdból gazdálkodott.

A mai többszörös válság sújtotta hétköznapokban szinte sokként hatott a hír, hogy a miniszterelnök szülőfalujának a csapatában egy külföldi játékos évi 800 ezer eurót (320 millió forintot), azaz havi 24 millió forintot keres. Azaz az NB1-et még nem érte el az egyre több helyen érezhető megszorítás. Kérdés, hogy itthon is egy rendszerváltozás kell-e az ésszerűbb futball gazdálkodás bevezetéséhez, mint a közép-ázsiai türk szövetségesünknél?