„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Már nem kell a románoknak Moldova?

2023. máj. 06.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Átalakul a világ, és a változások közepette bizony elkezdtek mozogni a határok. Sokan megérezték, vagy megérzik ugyanis azt a bizonyos geopolitikai pillanatot, és megpróbálják lejátszani – már amennyiben van ehhez elég erejük – régi sérelmeiket, kiteljesíteni történelmi vágyaikat. Éppen ezért meglepő, hogy egy friss romániai felmérés szerint hosszú idő után az a vélemény került többségbe, amely nem támogatja az egyesülést a testvéri Moldovával. Talán a románok többsége megijedt az Ukrajnában dúló háborútól, vagy csak hirtelen realistává vált? Esetleg eszükbe jutott, hogy ilyen alapon közben Erdélyt elveszíthetik?

„A korábbi felmérések azt mutatták, hogy a román társadalom többsége unionista volt, míg Moldovában az egyesülés hívei mindig kisebbségben voltak” #moszkvater

„A korábbi felmérések azt mutatták, hogy a román társadalom többsége unionista volt, míg Moldovában az egyesülés hívei mindig kisebbségben voltak”
Fotó:EUROPRESS/Daniel MIHAILESCU/AFP

Nem mondanám, hogy Romániában irredenta volt a hangulat, ám ha az elmúlt években megkérdezték a lakosságot, hogy támogatja-e az egyesülést Moldovával, a többség igennel felelt. Tegyük hozzá, ezeknek a válaszoknak nem igazán volt eddig tétjük. A helyzet azonban megváltozott, és a térségben ugyancsak elkezdtek mozogni a határok, méghozzá véres háború közepette.

„Talán ezzel magyarázható, hogy Avangarde Intézet friss felmérése alapján évek óta először a románok többsége nem támogatja az egyesülést Moldovával. Pedig ott már a moldovaiból üzenet értékűen a román lett a hivatalos nyelv is”

A Digi24.ro portálon közölt telefonos közvélemény-kutatás eredménye szerint csupán a megkérdezettek 33 százaléka támogatja a kér „románajkú” állam egyesülését. Ez az arány már csak azért is meglepő, mert volt az már 54 százalék is.

„A korábbi felmérések azt mutatták, hogy a román társadalom többsége unionista volt, míg Moldovában az egyesülés hívei mindig kisebbségben voltak”

Az INSCOP Poll 2020-as felmérése például a két ország egyesülésének 73,7 százalékos támogatottságáról árulkodott, ami öt százalékkal meghaladta a 2019-es 68 százalékos eredményt. De már az Avangarde korábbi körkérdésére is a megszólítottak 50 százalék felelt volna nemmel, míg csupán 31 százalékuk támogatta volna az egyesítést egy esetleges népszavazáson. Még meglepőbb, hogy a nyugati média hisztéria ellenére csupán 31 százalék volt Moldova gyorsított NATO csatlakozása mellett, míg 40 százalék ezt nem támogatta volna. Ezzel szemben Moldova gyorsított elvételét az Európai Unióba 41 százalék támogatta, és 30 százalék volt ellene.

„A többség – 56 százalék – nemmel felelet arra is, hogy Romániának támogatnia kellene-e Moldovát abban az esetben, ha Oroszország fegyveresen rátámad, és csupán a megkérdezettek 29 százaléka sietne a szomszédok segítségére”

Katonai technikát ugyanakkor 48 százalék küldene Chisinaunak, míg 35 százalék még azt sem. Az egyébként kettős, moldovai-román állampolgár, erősen nyugatos beállítottságú moldovai elnökről, Maia Sanduról a megkérdezett románok 38 százaléka volt jó véleménnyel, 36 százalék semlegesen nyilatkozott, míg 19 százalék negatívan nyilatkozott róla.

Az eredmény egyértelműen azt tükrözi, hogy amennyiben egy ilyen lépésnek tétje van, és az egyesülésért jó eséllyel háborút kellene vívni, akkor a románok is óvatosabban, úgy is fogalmazhatnánk, hogy realistábban nyilatkoznak. No, meg azért az is eszükbe juthat, hogy a határok ilyen radikális mozgása Erdély kérdését is felvetheti, ennyi pedig már nem ér a szegény Besszarábia.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. Csak a szokásos nóta: Nyugati döntés alapján ki kell űzni a kelet-európai fejecskékből a
    határrevízió gondolatát s a kezdéshez a legjobb a román-moldáv helyzet.

    • Nyugaton sem jobb a helyzet. Anno csináltak egy Belgiumot ahol a Habsburgok lettek az urak. Nos ez a felerészben Franciaországból, felerészben a Néemtalföldből levágott terület lakói ma is identitás zavarosan. Belga csak az igazolványban van, az illető vagy flamand, vagy vallon. Vagy nézzük Észak Írországot ami minden, de nem normális dolog. El lehet gondolkodni azon, hogy mennyi gyűlölet halmozódott fel Spanyolországban ahol a katalánok és a baszkok harcoltak/harcolnak az önállóságért, és az ETA nevű szervezet szorgalmasan robbantotta fel a spanyol autókat. A dél-tiroliak magukat osztráknak, azaz németnek tartják, németül beszélnek. A skótok időnként népszavazáson akarnak elszakadni Angliától, holott ugyanazt az angol nyelvet beszélik. (Itt jegyzem meg zárójelben, hogy az írek 95%-a csak angolul tud és az ősi ír nyelvet senki sem használja, csak vannak néhányan akik megértik.) Svájcban négy nyelv a hivatalos, és a két pólusa a német Zürich, ellenpólusa a francia Genf. Svájcban szerencsére ez a kérdés nem éleződik ki, de megvan az elkülönültség. A francia Svájcban nehéz a némettel boldogulni, és fordítva. Bár Svájc lakóinak többsége németajkú, a lélekszámban alig egyharmadnyi francia az Istennek sem akarja a német nyelvet megtanulni.

  2. Ez a kérdés is világpolitikai vetületbe helyezhető. Anno egy Adolf Hitler nevű fiatalember aki Braunau-ban lakott időnként felpattant a biciklire és átkarikázott Németországba. Soha nem ment a fejébe, hogy miért is kell a németeknek két államban élni, és szívből utálta Ferenc Józsefet. Nézetei testet öltöttek és 1938 március 12.-én megtörtént az Anschluss, ezzel a Versailles-i békerendszer összeomlott. A Habsburg háéz bukása után semmi sem indokolta az önálló Ausztriát, csakis a németek túlzott megerősödésétől való félelem. Mind a mai napig ezért van (ma már virtuálisan) határ a két németnyelvű ország között. A hirtelen jött egyesülésnek az osztrákok is örültek és a Heldenplatzon egymillió ember üvöltötte boldogan a náci köszöntést: Heil Hitler.
    (Családi vonatkozás: Apám érettségi után Bécsben, a nagynénjénél élt. Részben német tanulás miatt, részben, mert jól fizetett munkája volt. Anschluss után kirakták az ott élő külföldiekkel együtt. Az osztrákok pedig kötelezően német állampolgárok lettek.)

KAPCSOLODÓ CIKKEK

Volt egyszer egy rendszerváltás…

2025. dec. 26.
Nyugat-Magyarország 1989. december 17. Hétköznapi forradalmárok voltunk. Megrendítő érzés volt, hogy a romániai „forradalom” igézetében egy ...

Az Üveghegyeken innen, Transznisztián túl

2025. dec. 24.
Miután a közelmúltban Vlagyimir Putyin ismét felvetette Novorosszija „felszabadítását”, Ukrajna elvágását a tengertől, Moldovában felerősödö...

Győzött a demokrácia?

2025. okt. 2.
Moldova Európát választotta Oroszország helyett – harsogja a nyugati sajtó a posztszovjet köztársaságban lezajlott választások után, amelyen...

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK