Európa lichthofja

A lassan négy éve tart az ukrán-orosz háború, amelyben lépésről lépésre ugyan, de folyamatosan egyre nyugatabbra tolódik a front. Ezzel egyenes arányban kerülnek a látótérbe a Moldovát, Transznisztriát, és a kettőhöz szorosan kapcsolódó Romániát érintő bel- és külpolitikai történések. Románia – különösen az erdélyi magyarság érintettsége miatt – többé-kevésbé ismerős a magyar emberek számára. Ez nem feltétlenül mondható el Moldováról. Az aktuálpolitikai eseményeken túl erről a területről beszélgettünk a közgazdász, külügyi szakértő, nyugalmazott diplomata Barabás Jánossal, volt kolozsvári és chisinaui konzullal.

Kovács Nemes László írása a #moszkvater.com számára

Barabás János
A szerző felvétele

– Hogyan került a diplomáciai pályára, és mit tartott a munkája során a legfontosabbnak?

-A harmincas éveim elején kristályosodott ki az álmom, hogy magyar diplomata legyek. Ez sok munka és tanulás után sikerült, és pár hetet leszámítva közel 23 évig dolgoztam a magyar diplomácia kötelékében. A Jóisten megáldott azzal, hogy ennyi időn keresztül azzal foglalkozhattam, ráadásul hivatásszerűen, amit nagyon szerettem. A legfontosabb mindig az volt, hogy érdemben hozzájáruljak a magyar érdek világos kifejezéséhez és érdemben képviselhessem azt. Külszolgálataimban és a központban dolgozva során ezt tartottam fontosnak. Jelentéseimmel pedig a döntéshozók figyelmét szerettem volna ráirányítani a szükséges és lehetséges megoldásokra, amelyekkel a magyar érdek megvalósításához kerülhettünk volna közelebb. Ebben a tekintetben nem igazán érzem sikeresnek magam, mert sem a magyar érdek világos megfogalmazása – véleményem szerint Magyarország kül- és nemzetpolitikai érdeke a magyar nemzet legalább jelenlegi szállásterületeinek megtartása, a magyarság fennmaradása és fejlődése, politikai, gazdasági és kulturális befolyásának fokozatos visszaszerzése a Kárpát-medencében -, sem a magyar szempontból – különösen az elszakított területeken élő magyarok szempontjából – fontos megoldások terén minden erőfeszítésem ellenére sem tudtam áttörést elérni. Ahol viszont rengeteg sikerélményem volt, az az egyszerűsített honosításban végzett munkám, hiszen az utolsó öt külszolgálati évemben vezető konzulként, majd első beosztott konzulként én irányítottam ezt a folyamatot a kolozsvári főkonzulátuson, és így számtalan helyen megfordultam, a városoktól kezdve a legkisebb faluig. Értékes eszmecserét tudtam folytatni az erdélyi magyar társadalom számos tagjával az értelmiségitől a nagyon értékes kétkezi munkásig. Remélem, hogy nem haszontalanul, és derűlátó, biztató magatartásommal hozzá tudtam tenni ahhoz az érzéshez, ami mindenképpen szükséges az erdélyi magyar emberek kitartásához és megmaradásához.

– A „boldog békeidőkben” teljesített külügyi szolgálat után milyen érzés most távolról, nyugdíjasként nézni a felbolydult méhkast? Ilyenkor – gondolom – eseménydúsabb, mozgalmasabb a diplomáciai munka. Nem hiányzik?

– Pályafutásom úgy alakult, hogy érdeklődésem a klasszikus diplomáciától lassan-lassan átfordult a nemzetpolitika irányában. Ezért, ha lehetőség lenne rá, nemzetpolitikai jellegű külszolgálatot, vagy munkát most sem utasítanék el. De azt hiszem, hogy például egy chisinaui klasszikus diplomáciai munkától sem riadnék most vissza. Nyilván az is igaz, hogy könnyű ezt mondani, hiszen már nyugdíjas vagyok lassan három éve. Hogy milyen érzés most távolról nézni a felbolydult méhkast? Nem jó érzés, mert mindig szerettem a lehető leginkább képben lenni az eseményekkel és most nincsenek bennfentes, hitelesebb információim. A sajtóban megjelent hírek között pedig nehéz eligazodni még akkor is, ha az ember valamennyire gyakorlott a sorok közötti vagy mögötti olvasás tudományában.

– Románia a magyarországi közvélemény számára is elég jól ismert. Moldova alig. Röviden nézzük Moldova történetét.

– Amennyiben a jelenlegi Moldovai Köztársaságról beszélünk, és szeretnénk jobban megismerni az ország és az ott lakók helyzetét, nem lenne szabad megfeledkezni arról, hogy ez az állam csupán egy része az úgynevezett történelmi Moldovának, vagy Moldovai Fejedelemségnek, amely utóbbinak a másik része a jelenlegi Romániához tartozik. Anélkül, hogy mély történelmi fejtegetésekbe kezdenénk, a teljesség igénye nélkül tudni kell, hogy a Magyar Királyság hathatós közreműködésével a XIV. század első felében létrejött államalakulat idővel a Kárpátok és a Dnyeszter folyó között stabilizálódott. Kisebb-nagyobb megszakításokkal hosszú ideig a Török Birodalom vazallusa volt, majd a XIX. század elején az orosz-török háborúk lezárása után a Prut folyótól keletre fekvő része Besszarábia néven orosz uralom alá került.

„Az első világháború után Besszarábia a hirtelen nagyra nőtt Romániához került egészen 1940-ig, amikor is a Molotov-Ribbentrop paktum egy részeként bekebelezte a Szovjetunió. Ez a helyzet a második világháború után stabilizálódott azzal a különbséggel, hogy kisebb- nagyobb területi módosításokkal létrejött a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság, amely alapját képezte a jelenlegi független országnak”

Ahhoz, hogy nagyjából teljes képet kaphassunk, szólni kell a de jure a Moldovai Köztársasághoz tartozó, amúgy de facto szinte független államként működő, nagyjából a Dnyeszter folyó bal partja melletti vékony föld sávon elhelyezkedő Transznisztriáról, vagy Dnyeszter-melléki Köztársaságról, amely terület a Szovjetunió létrejöttét követően alakult meg, és Besszarábia végleges bekebelezése után ez utóbbival együtt alkotta a Moldáv Szocialista Szovjet Köztársaságot. A kilencvenes évek elején még a Moldovai Köztársaság függetlenné válása előtt egy rövid fegyveres összecsapás után – amelynek során a 16. orosz hadsereg ott állomásozó csapatai a transznisztriaiakat támogatta – de facto különvált Moldovától, bár ezt hivatalosan senki sem ismeri el. Így jelenleg is a világban létező több befagyott konfliktusok egyike.

– Kik a moldovaiak? Milyen etnikumok élnek az ország területén?

Hogy kik a moldovaiak? Ha viccesen szeretnék válaszolni, azt mondanám, hogy olyanok, mint a belgák, vagy csehszlovákok, vagy jugoszlávok, hogy közelebbi példákat mondjak. Tehát, mesterségesen kialakított fogalom, népnév, de a dolog nem ilyen egyszerű. Erdélyi származású magyarként beszélek románul, szolgáltam is Chisinauban, és bizton állíthatom, hogy a Transznisztria nélküli Moldovai Köztársaság lakóinak 75-80 százaléka románul beszél. Igaz, hogy szókincsében kissé archaikus, kiejtésében valamennyire szlávos hangzású ez a román nyelv, amit ők beszélnek, de aki románul jól tud, gond nélkül tud velük kommunikálni.

„Más kérdés a moldovaiság tudata, vagy érzése. Ez még a szovjet időkből jön, amikor is Moszkva az önálló moldovai, a romántól különböző etnikai tudat kiépítésére törekedett”

A szovjet hivatalos álláspont szerint a moldáv, vagy moldovai nyelv különbözik a romántól. Cirill betűkkel írták a szovjet időkben, míg a román nyelvet 1860-tól latin betűkkel. Chisinaui szolgálatom idején (2010-es évek eleje) az ország hivatalos nyelve még a moldovai volt, egy magyar-moldovai kétoldalú társadalombiztosítási szerződés előkészítési tárgyalásain tolmácsként is segédkeztem, és a moldovai fél egy adott pillanatban finoman sérelmezte, hogy a tolmácsolt nyelvet románnak neveztem.

„Azóta ez változott, egy ideje már a román az ország hivatalos nyelve. Ez a fajta változás az önazonosság és az önálló államiság kérdésében is jelentkezik”

Moldovai szolgálatom idején a lakosság 80 százaléka a független államiságot támogatta, és többségben volt a moldovai identitást támogatók aránya, jelenleg viszont a legutóbbi választások alapján is kijelenthető, hogy a románbarát erők az ország lakosságának többségét teszik ki, de ez jelenleg még nem tudni milyen hatással bír az önálló államiság fogalmára. Szóval, ennyit a moldovaiakról, nem egyszerű.

„Transznisztriát leszámítva az ország 75-80 százaléka románul beszélő moldovai, vagy román, a maradék 20 százalék megoszlik ukránok, oroszok, kis számba bolgárok, és nem utolsósorban gagauzok között”

Érdekes volt megfigyelni szolgálatom alatt, hogy a moldovai, vagy román anyanyelvűek túlnyomó többségben oroszul is beszéltek, még a fiatalok is, fordítva viszont már nem igaz, adódtak is ezért nehézségeim, hiszen én nem beszélek oroszul.

– Milyen Moldova viszonya a környező országokkal?

– A Moldovai Köztársaság közvetlen szomszédai Románia és a jelenleg háborúban álló Ukrajna, persze ott van még a de jure el nem ismert Transznisztria is. Az ország az Európai Unió tagjelöltje 2022 óta. Csatlakozási esélyei attól is függenek, hogy az EU miképpen taktikázik Ukrajna erőltetett befogadásával. Beteszi-e a csomagba Moldovát és Grúziát is, vagy nem? Bár az ukrán csatlakozást ellenző országok valószínűleg nem dőlnének be egy ilyen cselnek. Románia kvázi anyaországként viselkedik, és az is látható kimondva vagy kimondatlanul, hogy nem is egyesülésre törekszik a Moldovai Köztársasággal, hanem inkább annak bekebelezésére, és így elérnék Nagy-Románia álmát, amelynek keleti határa a Dnyeszter.

„Ennek érdekében Bukarest minden eszközt (gazdaságit, kulturálist, oktatásit és politikait is) bevet céljának elérésére. Ráadásul geopolitikai fontossága miatt (amerikai támaszpontok) úgy néz ki, hogy sem az Egyesült Államok, sem az EU egyelőre nem inti mértékletességre Romániát”

Az Ukrajnával meglévő kapcsolatokat most már döntő mértékben az orosz-ukrán háború hatásai határozzák meg. Mivel mindkét ország immáron EU-tagjelölt, már csak ezért is van egy együttműködési kényszer, de van egy másik, nagyon fontos közös nevező is, éspedig Oroszország, mint ellenség, hiszen a jelenlegi román- és nyugatbarát moldovai állami vezetés minél távolabb szeretne kerülni Oroszországtól, és ha fizikailag nem is tud, minden más szempontból azt szeretné, hogy Oroszországnak folyamatosan csökkenjen a befolyása a Moldovai Köztársaságban.

– Nézzük Transznisztriát, ezt a hivatalosan nem is létező államalakulatot. Mekkora és milyen mélységű az orosz befolyás?

– A Transznisztriában lévő orosz befolyás elsősorban az ott állomásozó orosz fegyveres erők jelenléte miatt erőteljes, másrészt a gazdasági kapcsolatok is meghatározók. Ismereteim szerint a gazdaságra nagy hatással van, hogy orosz oligarcha csoportok irányítanak, ami a politikai életben is jelentkezik, de az ország energiahordozókkal történő ellátása is orosz forrásoktól függ, a pénzügyi szektorban pedig hasonlóan nagyfokú orosz jelenlét figyelhető meg.

– Mit jelent az, hogy Chisinau nem tudja érvényesíteni ott az akaratát?

– Chisinau tiraszpoli akarat érvényesítésének az akadálya alapvetően a Moldovával folytatott rövid háború utáni békekötés (1992) következményeiben keresendő, hiszen annak értelmében a moldovai hatóságoknak nem lehet beleszólásuk a szakadár terület politikájába. Persze, azért ennyire forrón nem eszik azt a bizonyos kását, mert többször is volt tárgyalás, közeledési kísérlet a felek között. A gazdasági kapcsolatok elkerülhetetlenek – például a gázellátás moldovai cégen keresztül valósul meg -, és más viszonylatokban is van együttműködés, így például az egészségügyi ellátás terén.

„A jelenleg folyó orosz-ukrán konfliktus nagyon rossz hatással van Transznisztiára, mivel a háború gazdaságilag és egyéb szempontból is elvágta a Moszkva-párti szakadár államalakulatot legfőbb szövetségesétől”

A legújabb hírek – bár itt mindig meg kell nézni a hírforrást is, jelen esetben Euronews – szerint Transznisztria már nehezen tudja fedezni az alapvető kiadásokat. Csak személyes megjegyzésként, kíváncsi lennék, hogy mire lenne képes Ukrajna a masszív nyugati támogatások nélkül?

– Mit jelent az oroszoknak stratégiailag ez a terület? Mennyi a realitása, hogy az oroszok végső célja Odessza, Novorosszija? Ebben az estben nyilvánvalóan meghatványozódik Tiraszpol szerepe.

– Transznisztria több szempontból is fontos stratégiai terület Oroszország számára, bár nyilvánvalóan kisebb a jelentősége, mint a kelet-ukrajnai régióknak, vagy a Krím-félszigetnek, vagy egy sor másik vidéknek a volt Szovjetunió peremterületein.
Bár hivatalos hírként soha nem jelent meg, de szakértői szinten többször is felmerült a lehetősége annak, hogy a dél-ukrajnai műveletek kapcsán a Transznisztriában állomásozó orosz csapatok szerepet kaphatnának egy Odessza elleni támadásban, vagy a Krím-félsziget felől, Odessza irányába támadó orosz csapatok egy folyosót alakítanának ki Tiraszpolig a szakadár államalakulat területén élő oroszok megvédése miatt is, és onnan már csak egy ugrás a Moldovai Köztársaság. De mindezek csak olyan feltételezések sorába illeszthetők, mint Ukrajna bizonyos szempontok szerinti felosztása, vagy Kárpátalja visszatérése az anyaországhoz.

„Az azonban tagadhatatlan, hogy eredményes orosz előre nyomulás esetén ezek a célok nem megvalósíthatatlanok”

Főleg, ha Oroszország végső célja a Fekete-tenger északi partvidékének teljes birtokba vétele, és Ukrajna keleti határának a Harkiv – Dnipro – Dnyeper vonalán Odessza feletti rögzítése, és Ukrajnának a moldovai határ alatti részének a leszakítása. Amennyiben Oroszországnak ilyen céljai vannak, akkor most nem érdeke a béke mielőbbi létrejötte még a jelenlegi frontszakaszon meghúzandó új határokkal sem. Persze, az orosz előrenyomulás váltakozó sikerrel történik a terepen, ezért nehezen lehet megmondani, hogy hol szerepel, vagy egyáltalán szerepel-e még az orosz tervek tarsolyában a Fekete-tenger északi partja egészének, és így Odesszának is a megszállása.

– A Dnyeszteren túliak is agresszorként tekintenek Oroszországra? 

– Nem szeretnék most belemenni abba a vitába, hogy mi az agresszió, és ki volt az agresszor – terjedelme miatt ez egy másik beszélgetés témája lehetne – de én magam nem tudok arról, hogy Tiraszpol hivatalosan agresszornak tekintené Oroszországot az orosz-ukrán háborúban.

– Moldova különleges státusú népcsoportja a gagauz közösség. A török állam, úgy tudni, kiemelten fontos szerepet tulajdonít Gagauziának.

– A nyelvi rokonság meghatározó abban, hogy Törökország az átlagosnál jobban odafigyel erre a népcsoportra. Mint tudjuk, a gagauz egy a török, türk nyelvcsaládhoz tartozó nyelv. A gagauzok legnagyobb része a Moldovai Köztársaság területén él, de a népcsoport tagjai élnek Ukrajnában, Oroszországban és nem utolsósorban Törökországban is. Ez utóbbiak szoros kulturális és gazdasági kapcsolatban állnak a moldovai gagauz közösséggel, amit a török állam is tevőlegesen támogat. Nem csak a gagauz nyelvi és kulturális önazonosság fenntartásában jelentkeznek a török támogatások, hanem a gazdasági befektetések terén is.

– 1990 után hogyan, miért sikerült a gagauzoknak az, ami székelyeknél még ma is csak cél?

– Hogy miért sikerült a gagauz autonómia? A gagauz népcsoportban erősen élt mindig is egyfajta önállósodási igyekezet, hajlam, érzés. Már 1906-ban is létezett pár napig az úgynevezett Komrati Köztársaság, az akkor még Oroszországhoz tartozó Besszarábián belül. Aztán a Moldovai Köztársaság függetlenné válása újból előhozta ezt az akaratot.

„A közel 140 ezres, mintegy 1800 négyzetkilométernyi, több, nem összefüggő területrészeken létrejött autónom terület de jure megalakulásához közvetett módon a Dnyeszter-menti fegyveres konfliktus is hozzájárult, méghozzá véleményem szerint eléggé meghatározó módon”

Persze, az akkori feszültségekkel teli időkben (1990-es évek eleje) a frissen független Moldovai Köztársaság kompromisszumkészsége is érthető volt, hiszen nem szeretett volna egy újabb fegyveres összecsapást az ország déli területén. Nem zárható ki persze egy bizonyos fokú orosz ráhatás sem, hiszen a frissen függetlenedett Moldovai Köztársaság akkor még erős orosz befolyásoltság alatt működött, és Oroszországnak sem hiányzott egy újabb konfliktus góc az akkori feszültségekkel teli időkben. Ne feledkezzünk meg arról, hogy 1991-ben még puccskísérlet volt Moszkvában.

– Toleránsabb a chisinaui kormány, mint Bukarest? 

– Nyilván a megegyezési hajlamot az is befolyásolja, hogy az adott ország nemzetközi térben meglévő ereje és stabilitása milyen mértékű és minőségű, meg aztán az sem elhanyagolható szempont, hogy miben vagyunk kompromisszumképesek. A Moldovai Köztársaság akkor egy kissé ingatag lábakon álló, friss függetlenséggel rendelkező, belső fegyveres konfliktussal a háta mögött létező ország volt, és egy 1800 négyzetkilométernyi területen élő közel 140 ezer ember sorsáról kellett döntenie.

„Ezzel szemben, ha a székely autonómiáról beszélünk, hogy miért nem sikerül, akkor azt el lehet mondani, hogy egyrészt Románia egy sokkal nagyobb, erősebb, geopolitikailag sokkal fontosabb, és bár ez nekünk annyira nem tetszik, a belső politikai és gazdasági bizonytalanságok ellenére is sokkal stabilabb ország, mint Moldova, és ezért magabiztosabb is”

Másrészt azt se felejtsük el, hogy Székelyföld nagyjából tízezer négyzetkilométernyi területen élő közel 800 ezer embert jelent, tehát területileg és népesség szempontjából is körülbelül ötszöröse a gagauziai viszonyoknak.

– Van-e bármi levonható tanulság Magyarország számára a moldovai kisebbségi állapotokról?

– Úgy gondolom, hogy a két helyzet a számok viszonylatában ugyan összehasonlítható, de Magyarország többször is elszalasztotta azt a lehetőséget, hogy az eredményesség lehetőségével fellépjen a székely autonómia megtartása, vagy létrehozása érdekében. Csak kettőt említenék meg. Még a kommunizmusban a Magyar Autonóm Tartomány – rendben van, hogy az csak formailag volt autonómia, de ha az úgynevezett rendszerváltoztatásokig megmarad, demokratikus viszonyok közepette meg lehetett volna tölteni tartalommal – megszüntetésekor, és Románia EU-csatlakozása előtt.

„Romániában ugyanis bármilyen hivatalos autonómiát, legyen az személyi vagy területi a magyar nemzeti közösség önmagában nem tud kiharcolni. Ilyesmit csak a magyar állam védhatalmi szerepvállalásával lehetne megoldani a Gruber–De Gasperi megállapodáshoz hasonlóan. Így jött létre a sokat emlegetett Dél-Tiroli autonómia osztrák-olasz megegyezéssel és alkotmányos megerősítéssel”

Véleményem szerint ugyanakkor az autonómiát, az azt körülhatároló jogi paragrafusok nélkül is meg lehet élni, a meglévő jogszabályok adta lehetőségek maradéktalan kihasználásával, és ebben a magyar állam is tudhatna az anyagiakon túl nagyobb segítséget nyújtani. Például egy Magyarország és a külhoni magyar többségű és magyar vezetésű önkormányzatok, illetve a szórványmagyarság körében a magyar egyházi közösségek szervezési és finanszírozási támogatására épülő párhuzamos intézményrendszer megalakítása és működtetése (lásd Koszovó példáját).

„Ha az autonómiára gondolunk a moldovai kisebbségi kérdésekben, akkor az a véleményem, hogy a magyar nemzet saját utat kell, hogy járjon a jelenleg elszakított területeken élő magyar közösségek tekintetében”

Jelenleg a cél az lenne, hogy megmaradjanak, és majd gyarapodjanak az ott élő magyarok, hogy visszaszoruljon a többségi nemzetekbe történő beolvadási folyamat, hogy a magyar gyerekek és fiatalok magyar iskolákban és magyar környezetben nevelkedjenek és szocializálódjanak, valamint magyar és nem vegyes családokat alapítsanak, hiszen a magyar apa, magyar anya és magyar gyerekek által alkotott családok az igazi magyar autonómia alapkövei, és a magyar megmaradás bázisai a Kárpát-medencében.

– Magyarországnak milyen a kapcsolata Moldovával, ezen belül van-e hivatalos, vagy csendes kapcsolat akár Gagauziával, akár Transznisztriával?

– Véleményem szerint a Moldovai Köztársasággal Magyarországnak jók a kapcsolatai, a közvetett szomszédságpolitikában is fontos szerepe van Chisinaunak, talán nem akkora, mint Csehországnak, de annyi biztos, mint Bosznia-Hercegovinának vagy Macedóniának (bocsánat, Észak-Macedóniának).
Megjelent viszont némi magyarellenesség mostanában a moldovai közhangulatban, ami nyilván a növekvő romániai befolyásnak tudható be.

„Moldova nekünk nyilván Románia miatt is fontos. Magyarországnak nem érdeke, hogy Moldova egyesüljön Romániával, hiszen akkor az erdélyi magyar közösség a mostaninál is rosszabb helyzetbe kerülne, gyakorlatilag megszűnne a parlamenti képviselete”

Olyan illúziónk pedig ne legyen, hogy a gagauz autonómia miatt a székelyek is kaphatnának autonómiát, inkább az a forgatókönyv valósulna meg, hogy a gagauzok is elvesztenék az autonómiájukat. Ha egy általam elképzelt magyar érdek valamikor is megfogalmazódik, és mellé stratégia is készül, akkor a Moldovai Köztársasággal fontos dolgunk lenne.

„Transznisztriáról szólva, chisinaui szolgálatom alatt sem észleltem, hogy lenne valami érezhető, akár nem hivatalos, kvantifikálható kapcsolat Magyarország és a szakadár államalakulat között”

Nekünk, diplomatáknak sem javasolták, hogy akár kíváncsiságból is átmenjünk a Dnyeszteren túlra, mert nem lenne érvényesíthető a védelem, így ezt kellett javasolnunk a vállalkozó kedvű turistáknak is. Ennek ellenére sokan átmentek Tiraszpolban, hogy például megnézzék más, el nem ismert szakadár államok ottani nagykövetségét. Mostanában hallottam, hogy a háborús válsághelyzetben magyar vállalatok is segítettek abban, hogy az országrész túljusson valamennyire az energia válságon.

„Gagauzia mindig is érdekelt”

A székely autonómia elkötelezett híveként moldovai szolgálatom alatt érdeklődtem a gagauz helyzetről, de mivel viszonylag kötött munkakörben dolgoztam, hivatalosan nem tudtam foglalkozni a kérdéssel. Egy kolozsvári magyar újságíró barátom, aki sajnos az örök újságírók birodalmába költözött időközben, élénken érdeklődött a téma iránt, és kiutazásakor minden segítséget (teletankolt autót, információkat) megadtam neki, hogy a helyszínen vegye fel a kapcsolatot a gagauz emberekkel, és tanulmányozza a helyzetet. Őt a baskan (a gagauz autonómia legmagasabb rangú vezetője) is fogadta, és úgy emlékszem, hogy később az újságíró székelyföldi önkormányzati vezetőkkel is összehozta a gagauz vezetőket. A gagauz vezető a későbbi évek (a 2012, 2013 körüli évekről beszélek) valamelyikében még Tusványoson is megjelent és nem ellenőrzött információk szerint magyarországi vezető politikusokkal is találkozott.

„De tudtommal a magyar-gagauz kapcsolatok inkább székely-gagauz kapcsolatokká rövidültek”

Ismeretes Hargita megye kapcsolatfelvétele gagauz vezetőkkel, vagy székelyföldi iskolák és gagauziai iskolák közötti együttműködések létesítése. Ha megtehetném, javasolnám a magyar állami vezetésnek, hogy kezdjen el közeledni a moldovai gagauz közösséghez, és ezt jelezze Chisinau felé is, például egy főkonzulátus megnyitásával Comratban, a gagauz autónom terület székhelyén.

– Besszarábia olyan, mint Kárpátalja. Volt szovjet, román, ukrán, moldovai fennhatóság alatt. Moldova is. Az államiság, nemzettudat történelmileg determinált tradíciója mennyiben van meg, mennyire stabil a jelent és a jövőt tekintve?

– Amint azt korábban is mondtam, a Moldovai Köztársaság függetlenné válása pillanatában, és az azt követő jó pár évben vélhetően a szovjet időszak hatása miatt az úgynevezett moldáv, vagy moldovai identitás volt a meghatározó. A több évtizedes orosz, szovjet impérium alatti idők, a Romániától való elkülönülés hatása miatt még a meghatározó nyelv is archaikusságában, a szláv nyelvekre jellemző lágyabb megjelenésében is valami olyant vélt közvetíteni, hogy az a romántól különböző nyelv. Ez a helyzet a romániai befolyás folyamatos erősödése miatt mára jelentősen megváltozott. Mind identitásában, mind nyelvében az ország többsége ma már inkább románnak érzi magát.

– Az orosz-ukrán konfliktus mennyiben élezte ki a belső viszonyokat? 

– Az orosz-ukrán háború olyan értelemben is hatással volt a Moldovai Köztársaság belső politikai, társadalmi viszonyaira, hogy felerősítette a román befolyásolási hatást, és visszaszorította az oroszbarát erők pozícióit az országban, gyengítve ezzel a moldovai identitást és az önálló állami létet valló társadalmi és politikai csoportokat.

– Transznisztria valóban olyan „katona állam”, mint Izrael?

– Azon kívül, hogy mintegy 1500-2000 jól felfegyverzett orosz katona állomásozik a szakadár államalakulat területén, nem mellesleg szakértők szerint Kelet-Európa legnagyobb fegyverraktára is ott található. Az általános hadkötelezettséggel bíró, el nem ismert államalakulatnak van saját hadserege is mintegy 5-7000 sor- és szerződéses katonával és nagyjából 25 ezer mozgósítható tartalékossal. Ha mindent összeadunk, akkor kis túlzással ez az összlakosság közel 8 százaléka. Ha azt vesszük, hogy a magyar hadsereg tokkal-vonóval együtt sem éri el a hatvan ezret (0,6 százalék), akkor akár katona államnak is nevezhetnénk a Dnyeszter-melléki államalakulatot, de nem hiszem, hogy a létszámok mellett olyan fegyelmi és szervezeti szinten állna, mint Izrael.

– Moldovát most kísértgeti az az uniós mézesmadzag, ami minket 20-25 éve elbódított. Miért nem látják az integráció csapdáit?

– Röviden és viccesen fogok erre válaszolni, azért, amiért mi sem láttuk. És a kérdésben tulajdonképpen ott van a válasz, a mézesmadzag. Olyan gazdasági-pénzügyi, technikai és egyéb segítséget kapnak most, ami sokszor kézzel is fogható, és persze azt gondolják, hogy a csatlakozás után mindenből több lesz. Ráadásul ott vannak még a több százezer nyugaton élő és dolgozó moldovai állampolgár haza közvetített pénzei és nyugati életérzései. Milánói szolgálatom alatt kis túlzással többet beszéltem románul, mint olaszul, hiszen tömegesen jelentkeztek a moldovai állampolgárok magyarországi tranzit vízumért, és akkor még (2001-2003) azt a konzult keresték (engem), aki moldovaiul beszél.

– A Romániához történő csatlakozás mennyiben egyöntetű szándék? Ha ez megtörténik, mennyiben lesz precedens értékű változás a határok tekintetében?

– Sajnos, az a véleményem, hogy amennyiben a Moldovai Köztársaságban tovább erősödnek a „romanizáló” folyamatok, és semmi nem szab gátat nekik, akkor Moldova bekebelezése be fog következni. Amennyiben ez egy egyszeri, más folyamatoktól független aktus lesz, akkor szerintem nem lesz precedens értékű, hiszen, ha megnézzük a második világháború utáni határváltozásokat Európában, azt kell, hogy észrevegyük, hogy egyik sem jelentett precedenst egy átfogóbb rendezésre, vagy változásra. Sem a két német állam újraegyesülése, sem Jugoszlávia, vagy Csehszlovákia felbomlása, de még Koszovó kiválása sem.

„Amennyiben viszont Románia egy átfogóbb, mondjuk az orosz-ukrán háborút lezáró békerendszer keretében szerezné meg Moldovát, az már természetesen nem egy egyszeri aktus lenne, és akkor a rendezésben érintett és érdekelt országok erejük és érdekérvényesítő képességük függvényében elérhetnének bizonyos mértékű és fokú határmódosításokat”

Az a véleményem, hogy napjainkban a bécsi döntésekhez hasonló határmódosítások lehetősége felettébb korlátozott.

– Mind Kelet-Közép-Európa ezen részét, mind a Balkán jelenlegi mesterséges államalakulatait az I. és a II. világháború, illetve 1990 után lettek kialakítva. Mennyiben tekinthető véglegesnek ez a status quo?

– Erre a kérdésre az a válaszom, hogy végleges status quo nincs. A történelem ezt számtalanszor bebizonyította. Amúgy a latin szó jelentése is egyértelmű (jelenlegi helyzet, most fennálló állapot) válasz.

– Van-e realitása a lengyel-litván-lett-moldáv-román cordon sanitaire-nek?

– Ha a világ urai megengednének egy kölcsönös előnyök alapján működő orosz-német együttműködést (olcsó orosz nyersanyag és energiaforrás ötvözve a fejlett német technikával és precizitással) semmi értelme nem lenne egy cordon sanitaire-nek.
Amúgy a lengyel-litván ellentétek, és az előbb-utóbb erőre kapó román-lengyel középhatalmi versengés miatt a realitását sem valószínűsítem.

– Az orosz-ukrán konfliktus tekintetében én az elejétől fogva nem az esetleges atomkonfliktustól tartok. Annál talán józanabbak a nagyhatalmak. Nagyobb veszélynek látom a kis népek történelmileg kódolt ellentéteit, egymás iránti gyűlöletét. Mi a véleménye erről?

– Sajnos, az újabb komoly frontvonal (Irán versus Izrael) megjelenése miatt az atomfegyver bevetését sem tartom teljesen irreálisnak, de való igaz, hogy a kis népek nem is annyira kódolt ellentétei, egymás iránti gyűlölete csak fokozódik az orosz-ukrán háború miatt. Nekünk arra kell törekednünk, hogy harmadszorra (három a magyar igazság) végre jól jöjjünk ki egy háborús helyzetből és aztán jöhet a ráadás.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com