Kezdőlap » x-demokrata » Májusi lengyel főpróba őszre?
Frans Timmermans és Robert Biedron lengyelországi találkozójukon Varsóban 2019. április 7-én #moszkvater

Májusi lengyel főpróba őszre?

Az EP választások fogódzókat adhatnak az őszi nagy megméretésre – A tét, hogy legyőzhetők-e Kaczynskiék

Schmidt Andrea írása a #moszkvater.com számára

Frans Timmermans és Robert Biedron lengyelországi találkozójukon Varsóban 2019. április 7-én #moszkvater
Frans Timmermans és Robert Biedron lengyelországi találkozójukon Varsóban 2019. április 7-én
Fotó:EUROPRESS/Janek SKARZYNSKI/AFP

Az elmúlt néhány hónap politikai eseményei alaposan felkavarták Lengyelországban a politikai állóvizet. A tavaly őszi önkormányzati választások mutattak rá arra, hogy az ország politikai megosztottsága továbbra sem változott. Ami új, hogy a klasszikus kelet-nyugati, a Visztulával, mint választóvonallal középen elhelyezkedő törésvonal újjal gyarapodott, mégpedig városi (nagyvárosi) és vidéki lengyelség tekintetében. A tavalyi önkormányzati választásokon ugyan összességében a kormánypárt, a Jog és Igazságosság jött ki győztesen, de a nagyvárosokat szinte kivétel nélkül elvesztette. Sőt, egyes korábban biztos bázist is elvitt előle az immár többedik megerősödését élő Lengyel Parasztpárt (PSL).

„Az ellenzék sikere nem kis mértékben az összefogásban rejlett”

A Polgári Platform (PO) a Lengyel Parasztpárttal karöltve igyekezett minél több városban győzelemre vezetni az ellenzéki összefogást. Mivel az önkormányzati választás nem csak, vagy nem elsősorban az országosan ismert politikusok megmérettetésének színtere, természetesen a helyi civil szervezetek jelöltjei is szép sikereket érhettek el, amihez az ellenzéki pártok is gyakran biztosítottak támogatást. Ha a tavalyi eseményeket az ellenzéki erők áttöréseként fogjuk fel, akkor a május 26-i választás kimenetele az őszi megméretés előtt tovább erősítheti azt a nézetet, hogy verhető a kormánypárt. Ha pedig mégis a Jog és Igazságosság kerül ki győztesen a küzdelemből, az Kaczynskiék önbizalmát növelheti meg.

Ám Lengyelországban is megkapta a leckét az ellenzék. Az önkormányzati választások sikerrel mutatták ugyan meg az ellenzéki összefogás erejét, amit az idei év februárjában még szélesebb együttműködéssel újítottak meg, nagy kérdés azonban, hogy sikerül-e egy ilyen törékeny együttműködést egyben tartani. A kormánypárttal szembeni ellenszenv kitartóan egy táborban tudja-e tartani a szövetséget alkotó hat pártot. Netán bővülhet-e módosulhat-e ez a szövetség.

„Mert a lengyel kormányzó párt, a Jog és Igazságosság (PiS) azért a családokat hatékonyan támogató 500+ elnevezésű programjával stabilan tartja a 40 százalék körüli népszerűségét”

A Polgári Platform, a Parasztpárt, a Nowoczesna és három parlamenten kívüli párt, a szociáldemokrata (SLD), a Zöldek és a Teraz (Most) szövetségeként létrejött Európai Koalíciónak a jelenlegi esélylatolgatások szerint a támogatottsága minimális mértékben, de meghaladja Kaczynskiék pártjának népszerűségét. Ez egyben azt is jelenti, hogy a korábbi kormánypárt, a Polgári Platform nem lenne képes egyedül túlszárnyalni a Jog és Igazságosság népszerűségét. Az ellenzéki pártok összefogásának a célja világos. Legyőzni Kaczynskiékat, a megvalósítás azonban akadozik, mivel mindegyik párt – elsősorban a Polgári Szövetség – prominens politikusai a saját szerepüket szeretnék kidomborítani.

Nagy-Britannia kilépésével – már amikor ez megtörténik – Lengyelország egy mandátummal többet kaphat, így 52 képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe. A választásokat Lengyelországban május 26-án vasárnap tartják. A lengyel rendszer szerint a polgárok tizenhárom választókörben szavaznak, ami eleve sok kritikát kapott. Tekintettel arra, hogy az EP választásoknál az egész országot kellene képviselni. A képviselők számára ugyanakkor ez lehetőség arra, hogy az „erős emberek” a különböző nagyvárosok által jelzett kerületekben listavezetők lehessenek.

De nézzük, milyen kérdésekre fókuszálnak az ellenzéki pártok az európai választásokon. A Zöldek természetesen az energiafelhasználás problémáját vetik fel, utalva a lengyel szénbányászat egészségkárosító hatására. Olyan tabukat feszegetve ezzel, mint a sziléziai bányászok politikai jelentősége. A szociáldemokraták az európai értékek és a lengyel biztonság fontosságát hangsúlyozzák. Kaczynskiék felelőtlen uniós fellépését ostorozzák, amellyel szerintük a kormány kockáztatja Lengyelország pozícióit a NATO-ban és az EU-ban. A kis pártok, s a Parasztpárt is azt hangsúlyozzák, hogy miként az Európai Uniónak is sikerült különféle nézeteket valló politikusokat egy közös cél érdekében egy platformba terelni, úgy az ellenzéki pártok közötti együttműködés is lehet sikeres. Fontosnak tartják a jövő generációjának képviseletét, az egyenlő jogokat az oktatás, a munkavállalás és az egészségügyi ellátás terén. Ez utóbbi gesztus valószínűleg Ewa Kopacz egykori miniszterelnöknek is szól, aki korábban Tusk kormányában éppen az egészségügyi tárcát vezette és minisztersége alatt sem adta fel orvosi hivatását. Jelenleg a Koalíció Európáért listán is előkelő helyen áll.  A Parasztpárt emellett a vidéki Lengyelország képviseletét is magára vállalta.

„A vidék azonban mindenek előtt a PiS bázisa”

Jaroslaw Kaczynski az április elején tartotta kampánynyitó beszédében már nemcsak a második gyermek után ígérte meg a lengyel családok számára a bűvös havi 500 zlotyt. Ennyi jár a magán gazdaságokban tartott szarvasmarhák után is, míg egy hízó száz zlotyra számíthatnak a lengyel gazdák, akiknek érdekeit Kaczynski szerint a Jog és Igazságosság Párt tudná legjobban képviselni.  A Koalíció Európáért szövetségnek azonban éppúgy célja, hogy Lengyelország erőteljesebben beleszólhasson a mezőgazdasági támogatások elosztásába. A PiS a lengyel vidék mellett a hagyományok brüsszeli képviseletét is ígéri, ám ebben komoly kihívóra talált a Parasztpártban. A két párt között a legnagyobb különbség talán az, hogy ezt a Parasztpárt higgadtabban, míg a kormánypárt heves vérmérséklettel képviseli.

Kérdés persze, hogy a lengyel lakosság mennyre vevő a felfokozott érzelmi kitörésekre, vagy éppenséggel mennyire szívesen támogatna egy nyugodt, kiegyensúlyozott, békés együttműködést.  A jelenlegi erőviszonyok kiegyenlített küzdelmet mutatnak a Koalíció Európáért és a Jog és Igazságosság Párt között. Ez utóbbi az előzetes becslések szerint nagyjából két százalékkal vezet. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy mit kezdjen a lengyel társadalom Biedron Tavasz (Wiosna) pártjával. A meglehetősen liberális, a melegek jogait képviselő és a környezetvédelmi politikát a bányabezárásokkal ötvöző politikus szavazatokat nagy valószínűséggel nem Kaczynski a konzervatív pártjától, hanem sokkal inkább a Koalíció Európáért szövetségtől vehet el. Nincs tehát könnyű helyzetben az ellenzék sem, bár Schetyna egykori külügyminiszter és a Polgári Platform vezetője szerint minden egyes megszerzett százalék, amit a Jog és Igazságosság Párttól vesznek el, biztató jövőt jósol az ellenzék számára úgy az idei őszi parlamenti, mint a jövőre esedékes köztársasági elnöki választáson.

„Hogy a helyzet tovább bonyolódjon, az ellenzéki összefogásnak még egy komoly kihívással, Donald Tusk brüsszeli megbízatásának lejárásával is számolnia kell”

Ugyan nem körvonalazódott pontosan, hogy Tusk milyen poszton látná magát szívesen, az ő visszatérésével az eddig nem túl nagy sikereket elérő Polgári Platform is új helyzetbe kerülhet. Hacsak nem az történik, amire sokan számítanak, hogy az így a PO jelenlegi vezetőjével Schetynával rivalizálva Tusk egy új párt megalakítását kezdeményezi, ami az őszi választásokig az idő rövidsége miatt meglehetősen kockázatos vállalkozás lenne.

A lengyel lakosság alapvetően elégedett az ország uniós tagságával, ami erősen gyengítheti a szavazási hajlandóságukat, nem kis feladatot adva ezzel mind kormánypártnak, mind pedig az ellenzéknek. Tavaly ősszel a nagyvárosokban az ellenzék, míg vidéken a kormányzó párt nyert. Kérdés, hogy május 26-án megmarad-e ez a trend, s ami legalább ilyen fontos, mire lesz ez elég ősszel?