//„Magyarország ráérzett az új világrendre”
Jevgenyij Arnoldovics Sztanyiszlavov #moszkvater

„Magyarország ráérzett az új világrendre”

MEGOSZTÁS

Két év után február 1-én találkozik egymással ismét Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin. A magyar kormányfő és az orosz elnök jó évtizede rendszeressé vált egyeztetésére ezúttal rendkívül feszült nemzetközi helyzetben kerül sor. Jevgenyij Arnoldovics Sztanyiszlavovot, Oroszország budapesti nagykövetét a kétoldalú kapcsolatok alakulásáról, az orosz-amerikai egyeztetésről, az ukrán válságról, Moszkva és az Európai Unió viszonyáról, az európai energiaválságról, valamint magyarországi tapasztalatairól kérdeztük. A beszélgetésre a találkozó időpontjának hivatalos bejelentése előtt került sor, így a nagykövet úr természetesen az új európai biztonsági rendszerrel kapcsolatos orosz felvetésekre adott írásos amerikai válaszra sem reagálhatott.

Jevgenyij Arnoldovics Sztanyiszlavov #moszkvater
„Számomra úgy tűnik, hogy Magyarországon másoknál korábban ráéreztek az új realitásokra, megértették a nemzetközi kapcsolatok átalakulását”
Fotó:Tóth Tibor

– Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin az elmúlt két évben a koronavírus járvány miatt az immár évtizedes hagyományt megszakítva nem találkozott. A kétoldalú kapcsolatok azonban nem sínylették meg a két vezető személyes beszélgetésének a hiányát. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért volt szükség az évenkénti csúcstalálkozókra?

– A stabil és folyamatos orosz-magyar politikai párbeszéd a legmagasabb szinten bizonyította eredményességét. Ez az Oroszország és Magyarország közötti kapcsolatok dinamikus fejlődésének a záloga. Fokozottan érvényes ez a kereskedelmi és gazdasági szférára.

„Ezeknek a rendszeressé vált találkozóknak is köszönhető, hogy nincsenek rendezetlen kérdések a kétoldalú kapcsolatokban”

Sőt, országaink vezetőinek rendszeres találkozói lehetővé teszik a kétoldalú kapcsolatok kulcsfontosságú szempontjainak érdemi, és időben történő áttekintését, az „órák egyeztetését”, meghatározzák a kapcsolatok további fejlődésének irányát, valamint megvitatják a kölcsönös érdeklődésre számot tartó regionális és nemzetközi kérdéseket. A járvány valóban ritkította az államaink első számú vezetői közötti találkozásokat, ennek ellenére bizakodva nézünk előre.

– Hogy látja, mit ad a világ egyik legbefolyásosabb politikusának, Vlagyimir Putyinnak és a globális nagyhatalom Oroszországnak a jó kapcsolatok ilyen kiemelt demonstrálása az egész más súlyt képviselő Magyarországgal?

– Tudja, az egészséges pragmatizmuson, egymás érdekeinek figyelembe vételén, az egyenlőségen és kölcsönös tiszteleten alapuló jó kapcsolatok fenntartása és fejlesztése aligha nevezhető tudatos, rejtett indítékokat és célokat feltételező demonstrációnak. De ha a kapcsolatok látványos megjelenéséről beszélünk, akkor csakis abban az összefüggésben, hogy Oroszország és Magyarország jó viszonya a példa arra, miként lehet és kell két egymástól sok tekintetben különböző országnak tárgyalni. Kapcsolatainkban nincsenek komoly irritáló tényezők, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy minden kérdést őszinte és nyílt párbeszéddel, egymás gondjainak, érdekeinek figyelembe vételével igyekszünk megoldani.

„Úgy látom, eljött az ideje annak, hogy feladjuk a tömbökben gondolkodás logikáját, és felhagyjunk azzal, hogy az országok közötti kapcsolatok értékét ezen államok mérete, vagy a nemzetközi porondon képviselt <súlya>, befolyása határozza meg”

A világ fejlődésének alapvetően új szakaszát éljük. Többpólusú világ van alakulóban, amelynek sajátossága a nemzeti kultúrák és hagyományok szinergiájában, az államok közötti, az eddiginél sokkal összetettebb kapcsolatrendszerek kialakulásában rejlik. A történelem Francis Fukuyama által megjósolt vége nem következett be, Zbigniew Brzezinski „nagy sakktábláján” új konfiguráció alakult ki, és egyáltalán nem olyan, amilyet a könyv szerzője szeretett volna. A gyalogok szerepe, jelentősége hirtelen megnövekedett, és egyre komolyabb hatással vannak a játék menetére, a kétpólusú világrend idején háttérbe szoruló régi ellentétek pedig újra felerősödtek.

„Úgy gondoljuk, hogy ilyen feltételek mellett a nemzetközi kapcsolatokat az érdekek egyensúlya, az államok szuverén egyenjogúságának tiszteletben tartása, valamint a minden ország – legyen az nagy vagy kicsi – számára biztosított fenntartható és biztonságos fejlődés kell, hogy meghatározza”

Egy ilyen modell természetesen feltételezi minden ebben érdekelt országgal az együttműködést, így aztán nyitottak voltunk, és azok is maradunk a párbeszédre. Ez teljes mértékben igaz Magyarországra, amely fontos európai partnerünk.

– Mit szól ahhoz az egyes körökben oly sokat hangoztatott feltevéshez, hogy „Orbán Moszkva trójai falova az EU-ban”. Az Európai Unió mely tagállamaival tart fenn olyan szoros kapcsolatot Moszkva, mint Magyarországgal? Ez a kör már kisebb ménes, nem?

– A modern világrend fentebb említett multipolaritása – sokak számára váratlanul – soha nem látott lehetőségeket nyitott meg a közepes és kis országok számára a nemzeti érdekeiken alapuló önálló külpolitika kialakításában.

„Számomra úgy tűnik, hogy Magyarországon másoknál korábban ráéreztek az új realitásokra, megértették a nemzetközi kapcsolatok átalakulását”

Nem tudom, mennyire diplomatikus az Ön által felhozott „ménes” hasonlat, ám ha már felvetette, hadd folytassam, és mutassam be kicsit más oldalról. Minden közgazdasági tankönyv részletesen leírja a tőzsdén a részvényesekre jellemző, egyébként igen kockázatosnak tartott „falka mentalitást”. Úgy látom, hogy az „európai ménes” élére valaki most olyan ruszofób országokat állított, amelyek egyáltalán nem európai érdekeket szolgálnak. Biztos vagyok azonban abban, hogy az európaiak többségének megvan a józan esze ahhoz, hogy ne a saját kárát akarja.

„Egyre több ország számára válik nyilvánvalóvá, hogy a jelenlegi, sokszor a nemzeti érdekekkel szemben is kikényszerített <blokk szolidaritás> irracionális”

Ebben az összefüggésben finoman szólva sem helyénvaló az Oroszországgal egészséges kapcsolatokra törekvő államok politikáját „Moszkva érdekében tett lépésekként” értelmezni, és ezeket az országokat „Moszkva bábjainak” nevezni. Szerintem az csak üdvözlendő, ha valaki racionálisan cselekszik.

Jevgenyij Arnoldovics Sztanyiszlavov #moszkvater
Jevgenyij Arnoldovics Sztanyiszlavov
Fotó:Tóth Tibor

– Hol van Magyarország helye az orosz külpolitikai gondolkodásban?

– Magyarország fontos és megbízható partnerünk Európában. A két állam közötti kapcsolatok komoly múltra tekintenek vissza, és jó lehetőségekkel rendelkeznek. Nagyra értékeljük a magyar vezetésnek a kapcsolatok további fejlesztését erősítő hozzáállását, amely véleményünk szerint megfelel országaink és népeink alapvető érdekeinek.

„A sikeres munka kulcsa, hogy az orosz-magyar együttműködés az egyenlőség, a pragmatizmus, a kölcsönös tisztelet és egymás érdekeinek figyelembe vételének az elvén alapul”

Mint azt már többször hangoztattuk, Oroszország kész olyan mértékben és mélységben fejleszteni a kereskedelmi és gazdasági együttműködést Magyarországgal, amelyre budapesti partnereink készek. Komoly tartalékot látunk a kölcsönös kereskedelem, a befektetések, a tudományos, technológiai és ipari együttműködés fejlesztésében, hiszen gazdaságaink sok tekintetben kiegészítik egymást.

– S nézzük meg, hogy e kétségkívül kiváló kapcsolatok mögött milyen tartalom áll. Az a bizonyos pohár az ellenzék szerint nagyon is tele van, míg mások szerint félig üres. Mit mutatnak a számok? Hogyan hatott a gazdasági kapcsolatokra a járvány? Melyek a legnagyobb projektek?

– Az Oroszország és Magyarország közötti gazdasági együttműködés elsősorban az emberek érdekeit szolgálja. A gázszállításra vonatkozó hosszú távú szerződés megkötésének köszönhetően például Magyarország energiaellátása biztosított. Méghozzá nem képzeletben, hanem nagyon is a valóságban. Ez nem csak azt teszi lehetővé, hogy a magyar otthonok melegek legyenek, de azt is, hogy alacsonyan tartsák a rezsit, az árakat is.

„Tavaly a kétoldalú együttműködés új dimenzióját nyitotta meg a koronavírus-járvány elleni küzdelem”

Egyebek mellett az orosz Szputnyik V vakcina beszerzésének köszönhetően életeket menthettek meg, felszámolták a járványügyi korlátozásokat, és így Magyarországon számos európai országnál korábban megkezdődhettek a világjárvány utáni gazdasági fellendülés.

Különleges figyelmet érdemel kiemelt közös projektünk, a Paksi Atomerőmű bővítése. Amellett, hogy Magyarország energiabiztonságának erősítése szempontjából ezt túlzás nélkül nevezhetjük stratégiai jelentőségűnek, a megvalósítása hozzájárul az ország kormánya által az European Green Deal keretében kitűzött környezetvédelemi célok eléréséhez. Arról nem beszélve, hogy új munkahelyek teremtését is lehetővé teszi. A projekt már most a környező régiók gazdasági fejlődésének ösztönzőjévé vált. Vállalkozások, közlekedési csomópontok, üzleti inkubátorházak épülnek a projektben részt vevő vállalkozók számára.

„Mint ismeretes, a munkák jelentős részét magyar cégek végzik majd, ami lehetővé teszi, hogy a Roszatom Magyarország egyik legnagyobb munkaadója legyen”

Folytatódik a közös munka az egyiptomi vasúti kocsik gyártásában. Ez a magyar közlekedési ágazat eddigi legnagyobb megrendelése. Új távlatok nyílnak a kétoldalú együttműködésben a teherszállítás terén. Megállapodást írtak alá Oroszország, Magyarország és Ausztria szállítmányozói, és ez az együttműködés logisztikai téren növeli Magyarország vonzerejét a keletről érkező áruk számára, ami a nemzetközi kereskedelem bővülésével összefüggésben rendkívül fontos.

Az idegenforgalmi ágazat jelentős fellendülését tapasztaljuk. Az orosz turisták számára Magyarország által megkönnyített beutazási rendszer hozzájárult ahhoz, hogy megnőtt azon honfitársaink száma, akik a katolikus karácsonykor, és a hosszú újévi ünnepek idején (Oroszországban január 9-ig tartottak) látogattak Magyarországra. Az orosz turisták látványos áramlása megnövelte a légitársaságok járatainak, a helyi szállodáknak és éttermeknek a telítettségét.

„Ami pedig a statisztikákat illeti, 2021 első 9 hónapjában az országaink közötti kereskedelem volumene az előző év azonos időszakához képest 65 százalékkal, 3,3-ról 4,6 milliárd euróra nőtt”

Okkal feltételezhető, hogy az olyan nagy projektek megvalósítása, mint a paksi atomerőmű két új blokkjának építése, és az egyiptomi vasúti kocsik gyártása az idei évben 5 milliárd euró fölé emeli a kereskedelmi forgalmat.

– A kapcsolatok „zászlóshajója”, oszlopa a jókora csúszásban lévő paksi bővítés. Nem aggódik Moszkva emiatt? Hogyan lehetne gyorsítani ezt a folyamatot?

– A Paks II. projekt megvalósítási tervét illetően véleményem szerint nincs ok az aggodalomra. A magyar megrendelő, a Paks-2 Zrt. a Roszatom közreműködésével az Országos Atomenergia Hivatal követelményeit szem előtt tartva aktívan dolgozik a szükséges dokumentáció elkészítésén. Meggyőződésem, hogy belátható időn belül meglesz az engedély a projekt megvalósítására, és a szakemberek nekiláthatnak az atomerőmű építésének.

– Ugyanez a helyzet a Roszatom finnországi beruházásával is. Véletlen ez az egybeesés?

– Ez a két projekt semmilyen módon nem kapcsolódik egymáshoz.

– A járvány az együttműködés újabb szegmensét teremtette meg. Az európai engedélyezés nehézségei ellenére végül az EU-ban Magyarországon debütált a Szputnyik V. Szó van az orosz vakcina hazai gyártásáról is, a hivatalos kommunikációban azonban ez mintha kissé háttérbe szorult volna. Hogy áll a helyzet? Fognak gyártani az év végére elkészülő debreceni gyárban orosz vakcinát?

– Ezt a kérdést inkább a magyar félhez kell intézni, hiszen egy magyar nemzeti vakcinagyártó üzem felépítéséről van szó Debrecenben. Abból indulok ki, hogy a saját oltóanyag gyártása megfelel Magyarország érdekeinek. Mint Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter elmondta, itt 2022 végéig megteremtik a vakcina előállításához szükséges kapacitásokat. Ami a Szputnyik V gyártásához szükséges technológia átadását illeti, az erre vonatkozó megállapodások tavaly november 26-án, a Magyar-Orosz Kormányközi Gazdasági Együttműködési Bizottságnak az oroszországi Obnyinszkban tartott 14. ülésén születtek meg. A Magyarországon jelenleg a leghatékonyabbnak mutatkozó orosz oltóanyagot számos országban gyártják, köztük Indiában, Kínában, Brazíliában, Mexikóban, Egyiptomban, Iránban, Olaszországban, Dél-Koreában, Argentínában, Kazahsztánban, Belaruszban, Szerbiában, Törökországban és Vietnamban.

„A Szputnyik V magyarországi használatának eredményei lenyűgözőek”

Erről mindenki meggyőződhet a magyar egészségügyi intézmények erre vonatkozó statisztikái alapján. Ráadásul éppen a napokban jelent meg olasz tudósok tanulmánya a Szputnyik omikron elleni, a többi oltóanyagénál jóval magasabb hatékonyságáról. Nem gondolom azonban, hogy a nagykövet dolga annak megállapítása, hogy milyen előnyökkel jár ez vagy az a gyógyszer, és a vírus eme törzsének gyors és tömeges terjedése miatt célszerű lenne erről megkérdezni a magyar szakértők véleményét.

– Nagykövet úr, immár egy éve dolgozik Magyarországon. Hogy tetszik az ország?

– Korábban turistaként jártam Budapesten, és már akkor beleszerettem az Önök csodálatos, vendégszerető országának eredeti kultúrájába. Amikor megtudtam, hogy engem ért a megtiszteltetés és a felelősség, hogy vezessem a magyarországi orosz diplomáciai képviseletet, nagyon boldog voltam, és nagy lelkesedéssel fogadtam ezt a kinevezést. A megérkezésem óta eltelt egy év alatt a hihetetlenül szép és komfortos Budapest mellett sok helyre sikerült ellátogatnom.

„Nagy örömmel konstatálom, hogy ebben az országban számos olyan hely van, amely Oroszországhoz kötődik, és amelyet áthatott a közös történelmünk szelleme”

Csak néhány példát említek. Több éve minden évben megrendezik Tokajban az Orosz-Magyar Barátság Napjait. Nem véletlenül választották ezt a helyet, hiszen a tokaji borvásárlás alapjait ezzel megvetve I. Péter már 311 évvel ezelőtt megörülhetett a II. Rákóczi Ferenc által neki ajándékozott tokaji hordónak. Majd 1733-ban Anna Ioannovna cárnő ukázára megalakult a tokaji Orosz Borvásárló Bizottság – amely így az első állandó orosz kereskedelmi képviselet lett Európában -, hogy a „királyok borát” beszerezze a szentpétervári cári udvar számára. Vagy például egészen a közelmúltban meglátogattam Tihany egyik egyedülálló látványosságát, azoknak a celláknak a maradványait, amelyeket ezekben a barlangokban azok az orosz ortodox szerzetesek alakítottak ki, akik Anasztázia hercegnővel, Bölcs Jaroszlav kijevi nagyherceg, rosztovi és novgorodi herceg lányával együtt a XI. században a Kijevi barlangkolostorból (Pecserszka lavra) érkeztek Magyarországra.

– Milyen, orosz szempontból is hasznos, akár követendő dolgokra lett itt figyelmes?

– Abból, ami engem érdekelt Magyarországon, és ami Oroszországban hasznosítható, kiemelném a nemzeti identitás népszerűsítésének „Hungarikum” koncepcióját. Nyilvánvaló, hogy egy olyan soknemzetiségű országban, mint Oroszország, ezt a nemzeti köztársaságok szintjén, ezek sajátosságaihoz igazítva kell megvalósítani.

– S mire hívná fel a magyarok figyelmét Oroszország kapcsán? Mi az, amit nem veszünk észre?

– Mindannyian mások vagyunk, és természetes, hogy saját magára mindenki jobban odafigyel. Mindenképpen érdemes viszont ellátogatni Oroszországba, és így, megtisztítva az erőltetett sztereotípiáktól kialakítani a képet az országunkról. Higgyék el, nem fognak csalódni!

A mai Oroszország mindenek előtt a fiatalok számára rejteget sok érdekességet. Ezek megismerésére kiváló lehetőség nyílik azok számára, akik Oroszországban szeretnének felsőfokú végzettséget szerezni.

„Országaink között folyik egy diákösztöndíj-csereprogram, amely lehetőséget ad a magyar fiataloknak, hogy orosz egyetemeken tanuljanak, amelyek egyrészt megőrizték az oktatás hagyományosan magas színvonalát, ugyanakkor korszerűbbé és érdekesebbé váltak a fiatalok számára”

Igen, és a diákélet Oroszország legnagyobb egyetemi városaiban ma a legszélesebb lehetőséget kínálja az önmegvalósításra, a kommunikációra, a változatos kulturális szabadidőre és szabadtéri tevékenységekre. Ismerkedjenek meg az oroszországi tanulás lehetőségeivel (www.education-in-russia.com).

– Túl vagyunk az európai biztonságról, az orosz biztonsági garanciákról Oroszország és az Egyesült Államok, valamint a NATO, és az EBESZ között zajló tárgyalások első körén, majd találkozott már Genfben a két külügyminiszter is. Mennyire tartja sikeresnek az indulást, és követi-e folytatás?

– Nem sietünk a tárgyalások értékelésével, hiszen ezek sikerességét kizárólag az eredmények alapján lehet majd megítélni. Nagyon fontosnak tartom, hogy olyan megállapodásokat kössünk, amelyek figyelembe veszik az eurázsiai térség összes szereplőjének érdekeit. Úgy gondolom, a tárgyalások folytatódnak.

– Az Európai Unióval sok gond van, de lehet-e az európai biztonságról Európa nélkül tárgyalni?

– Oroszország a biztonságát garantáló intézkedésekről szóló megállapodás tervezeteket azért az Egyesült Államoknak és a NATO-nak küldte el, mert az Európai Unió már felszámolta azokat a mechanizmusokat, amelyeken belül a biztonság gyakorlati szempontjait megvitatták. A NATO-val -papíron legalábbis – megmaradt az Oroszország-NATO Tanács, ahogy a két fél között a kölcsönös kapcsolatokról, az együttműködésről és a biztonságról 1997-ben aláírt alapokmány is. Az EU-val európai kollégáink minden kommunikációs csatornát „lefagyasztottak”. Emlékeztetnék itt az EU-Oroszország csúcstalálkozó összehívását célzó, majd Brüsszelben elakadt francia-német elképzelésre. Ezt a kezdeményezést ugyanaz a ruszofób kisebbség utasította el, amelyet fentebb már említettem.

Látjuk ugyanakkor, hogy egyes EU-tagországok egyre erőteljesebben vetik fel a biztonsági kérdésekben a stratégiai autonómia kialakításának szükségességét. Az EU-ban van azonban egy kemény lobbi, amely biztonsági kérdésekben ellenez minden elszakadási kísérletet a NATO-tól, és ragaszkodik ahhoz, hogy az észak-atlanti szövetség az az Európai Unió biztonságának is a kulcsa.

„De legyünk realisták. Jelen pillanatban azt látjuk, hogy Európa lényegében feladta önálló kül- és biztonságpolitikáját, szuverenitásának egyik legfontosabb elemét a NATO-hoz köti, és ami jellemző, nem az európai országok valamelyikének, hanem az Egyesült Államoknak ruházta át”

S hogy Washington mennyire veszi figyelembe a szövetségesek érdekeit, arról tanúskodnak az afganisztáni kivonás körülményei, az ázsiai NATO, az úgynevezett AUKUS létrehozása, vagy éppen az a mód, ahogy Ausztrália megtagadta a francia tengeralattjárók vásárlását. Vagy vegyük például az INF-szerződést, amelyből az amerikaiak az európai szövetségesekkel folytatott konzultáció nélkül léptek ki. De ugyanígy említhetnénk a Nyitott Égbolt Szerződést, amelyből szintén egyeztetés nélkül távoztak.

– Ez azt jelenti, hogy Moszkva beletörődött a széles értelemben vett eurázsiai geopolitikai térség mindkét pólus, az európai és az orosz számára is kedvezőtlen amerikai megosztásába? Már teljesen lemondott arról, hogy párbeszédet folytasson az Európai Unióval?

– Oroszország nem utasítja el a párbeszédet az Európai Unióval. Legutóbb például 2021. december 2-án Szergej Lavrov külügyminiszter az EBESZ Miniszteri Tanácsának ülésén Stockholmban beszélt Josep Borrell-lel, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjével, és megismételte, hogy készek vagyunk a párbeszéd folytatására, „a labda azonban az EU térfelén pattog ”. Minden az európai kollégák politikai akaratán, az egyenlőség, a kölcsönös tisztelet és az érdekek egyensúlyának keresésén alapuló tárgyalási szándékon múlik.

„Többször felhívtuk európai partnereink figyelmét arra, hogy földrajzi és gazdasági értelemben összetartozunk”

Történelmi, kulturális és civilizációs szempontból Oroszország Európa szerves része. Arra buzdítottuk partnereinket, hogy az euroatlanti integráció feladása nélkül fogjanak össze Oroszországgal a gazdaságban, a politikában, és a határokon átnyúló fenyegetések elleni küzdelemben. Ám úgy tűnik, hogy Európa az óceánon túli érdekektől vezérelve más utat választott.

– Elérkezett az az időszak, amikorra az amerikai stratégák prognosztizálták az Ukrajna elleni orosz támadást. Nyugtasson meg bennünket, ugye nem lesz háború!

– Számtalanszor visszautasítottuk már a Nyugat és Ukrajna „agresszív akciókkal” kapcsolatos vádjait. Még egyszer megismétlem, nem fenyegetünk senkit, és nem is fogunk senkit megtámadni. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet arra, hogy a NATO-országok, köztük az amerikaiak és a britek jelentős egységei és katonai infrastruktúrája egyre közelebb kerülnek a határainkhoz.

„Az történik, amit mi Ukrajna területének a NATO struktúrái által zajló katonai megszállásának nevezünk”

„Ha azt a kérdést tenné fel, hogy Oroszország megvédi-e magát, akkor erre az egyetlen lehetséges válasz a nyílt és határozott igen” #moszkvater
„Ha azt a kérdést tenné fel, hogy Oroszország megvédi-e magát, akkor erre az egyetlen lehetséges válasz a nyílt és határozott igen”
Fotó:Tóth Tibor

Ráadásul ez a Donbasszban lévő konfliktus övezet közvetlen közelében, és ezen országoktól sok ezer kilométerre történik. Ukrajnában és a Donbasszban a demarkációs vonal mentén a látványosan növekvő számú nyugati tanácsadók és kiképzők támogatásával egyre nagyobb erőket vonultatnak fel, és mind több eszközt halmoznak fel. Donyeck és Luganszk ellen a minszki megállapodások által kifejezetten tiltott nehézfegyvereket, köztük drónokat vetnek be. Mindez közvetlen veszélyt jelent biztonságunkra.

„Ha azt a kérdést tenné fel, hogy Oroszország megvédi-e magát, akkor erre az egyetlen lehetséges válasz a nyílt és határozott igen”

Sajnos, a tényeket szándékosan elferdítő, olvasóit dezinformációkkal tápláló nyugati sajtó erőfeszítéseinek „köszönhetően” azonban sokan nem a valóságnak megfelelően, hanem azzal éppen ellentétesen látják a helyzetet. Meg kell érteni, nem arról van szó – mint azt amerikai partnereink próbálják bemutatni -, hogy Oroszország fenyegeti Ukrajnát. Hanem arról, hogy a NATO keleti terjeszkedésével kapcsolatban biztonsági garanciákat nyújtsanak Oroszországnak. Az amerikai kormányzat és az általa ellenőrzött média tudatos fellépése eredményeként a fogalmak most felcserélődnek.

– Mit gondol, mi lehet Washington célja ezzel a (hideg)háborús hisztériakeltéssel?

– Nem szeretnék Washington céljairól spekulálni, de a nyugati médiatér folyamatos pumpálása az állítólagosan közeledő orosz agresszióról szóló találgatásokkal, a folyamatos megfélemlítés a képzeletbeli orosz fenyegetéssel nagyon riasztó. Az amerikai adminisztráció képviselői már részletesen ismertették az esetleges provokációk forgatókönyveit, megnevezték a „műveletek megkezdésének” időpontjait, híreszteléseket terjesztettek az Ukrajnában lévő orosz diplomáciai képviseletek állítólagos kiürítéséről stb. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezek az állítások minden alapot nélkülöznek, és semmilyen megerősítést nem nyertek. Szeretném, ha amerikai kollégáink ugyanilyen buzgalommal dolgoznának azon, hogy a kijevi vezetést a minszki megállapodások maradéktalan végrehajtására kényszerítsék.

– S mit akar Moszkva üzenni az ukrán határ mentén egy ideje fokozottabb orosz csapatmozgásokkal?

– Az orosz csapatok jelenléte az ukrán határon nem erődemonstráció, hanem reakció az Oroszországi Föderáció biztonságát fenyegető veszélyekre. Beszéltünk már arról, hogy a fegyveres erők konfigurációja Európában sokat változott. Infrastruktúrájával, oktatóival, védelmi és támadó készleteivel a NATO fokozatosan behatol Ukrajna területére. Amerikaiak, kanadaiak, britek a „rotáció” címén állandó jelleggel befészkelték magukat a Baltikumban, és más európai országokban. Bázisokat hoznak létre a Fekete- és Azovi-tengeren. Közvetlenül az orosz határok mentén folyik az amerikai és a NATO erők folyamatos felfejlődése, nagyszabású gyakorlatokat tartanak, beleértve a nem tervezetteket is.

„Ezért visszatérve a – hangsúlyozom – orosz területen állomásozó orosz csapatok kérdésére, ez egy kényszer szülte reakció, szükséges óvintézkedés a NATO-infrastruktúra közeledése miatt kialakult feszült helyzetben”

Ezért azt javasoltuk partnereinknek, hogy térjenek vissza az 1999-ben Isztambulban aláírt Európai Biztonsági Chartában lefektetett elvhez, amely kimondja, hogy minden állam tiszteletben tartja más országok jogát, és nem erősíti saját biztonságát mások biztonságának rovására. A biztonságnak oszthatatlannak, és mindenki számára egyenlőnek kell lennie.

– Közben itt van az Európát sújtó energia válság, amelyet csak tetéz az Ideológiai alapú zöld gondolkodás tombolása Nyugat-Európában. Nem a Gazprom feladata, hogy megmentse Európát, de üzleti érdekei akár diktálhatják is ezt. Minek kell ahhoz történnie, hogy a Gazprom mégis csak fokozza a gázszállításokat?

– Úgy látom, hogy a válasz elég egyértelmű. A Gazprom partnereinek ezt kérniük kell. A vállalat e megrendelések alapján köt le szállítási kapacitást, és nem fordítva. Például 2021-ben a Gazprom egyes európai, elsősorban francia és német ügyfelei az éves szerződést választották, és már nem nyújtottak be külön kérelmet a gázszállításra. Többször felhívtuk európai partnereink figyelmét arra, hogy a hosszú távú szerződésekre kell összpontosítani, mivel az árképzés ebben az esetben nagyon eltér az azonnali piac árazásától. A Gazprom nyitott a tárgyalásokra minden érdekelt féllel.

– Nagykövet úr, diplomáciai pályáján eddig főképp a nemzetközi szervezetekben dolgozott. Egyetért azokkal, akik szerint nagyon rossz irányba halad a világ? Működnek-e az erőviszonyok, a világrend átalakulása közepette a folyamatok kisiklását megakadályozni tudó intézmények? Kialakulhat-e az új világrend nagyobb ütközés, háború nélkül?

– Tudja, természetemnél fogva optimista vagyok, és nem szeretném befejezni az interjúnkat azzal a megállapítással, hogy a világ a szakadékba rohan. Ez nem így van. Igen, viharos időket élük, de nem szabad elfelejtenünk, hogy van mire támaszkodnunk.

„Amikor 77 évvel ezelőtt a nácizmus elbukott, lerombolták az agresszió és a gyűlölet ideológiájátis, egyúttal lerakták az alapjait egy új világrendnek. Ennek megkérdőjelezhetetlen alapja az ENSZ Alapokmánya, amely a mai napig a nemzetközi jog fő forrása”

Ugyanakkor ma már nagyon fontos, hogy a világszervezet képes legyen alkalmazkodni az új kihívásokhoz, ne merevedjen meg, hanem fejlődésében tükrözze a 21. század dinamikáját. A világunk ugyanis egyre összetettebbé, sokdimenzióssá válik. Az ENSZ megreformálásával kapcsolatos megközelítések kialakításakor abból indulunk ki, hogy figyelembe kell venni minden ország érdekét, az álláspontok sokféleségét.

„Fontos megérteni, hogy egyetlen, még a legideálisabb nemzetközi szervezet sem képes a globális problémák megoldására. Minden a tagországokon múlik. Azon, hogy a nemzetközi struktúrákban kialakított mechanizmusok keretein belül mennyire készek együtt dolgozni a megoldáson”

Véleményünk szerint a nemzetközi kapcsolatok ENSZ-központú felépítése nemcsak optimálisnak tűnik, hanem egyetemes legitimációval is rendelkezik. Ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetően többször is megbízhatóan garantálta a tragikus forgatókönyvek elkerülését. Ideje tehát abbahagyni egymás méregetését, az erődemonstrációt, és végre meg kell érteni, hogy mindannyian „egy csónakban ülünk”. Közös feladatunk, hogy megvédjük a jelen és a jövő nemzedékeit a háborúktól, a betegségektől, az éhezéstől, és békés és stabil jövőt építésünk mindenki számára.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.