„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
APAL Stalker 21541
Fotó:apal.su
Oroszország ellentmondásossága az ipar területén is megmutatkozik. Az orosz hadiipar az elmúlt években a konfliktuszónák egyikében mutatta be a nagyvilág előtt, hogy sok olyan újdonsággal rendelkezik, amelyekről fő konkurense egyelőre csak álmodik. A nyugati világ kénytelen-kelletlen elismeri, hogy a nemzetközi arénában Oroszország jelenléte újra megkérdőjelezhetetlen. Ehhez mérten hihetetlen, de tény, hogy az űrfegyverkezésben is élenjáró Oroszország képtelen a modernkori autóiparban helytállni. Az orosz gazdaság „gatyába rázása” – beleértve az autóipart – változatlanul várat magára.
„Napjaink talán legelismertebb orosz autómárka típusa a Niva terepjáró. Semmi kétség, az autó igazi terepjáróként remekül funkcionál, de motorikusan korszerűtlen, kinézete elavult, kidolgozása pedig egyáltalán nem felel meg a kor követelményeinek. Igény mégis van rá, talán ezért is értékesíthető mind a mai napig,pedig a Niva sorozatgyártása idestova negyven éve folyamatos. Régi álom volt az orosz mérnökök részéről,hogy a Lada Niva alapjaira felépítve hasonló paraméterekkel, de új külsővel rendelkező új terepjárót hozzanak létre. Oroszországban el is indítottak egy projektet még valamikor a mozgalmas ’90-es években. A projekt célja a Stalker megteremtése volt.
„A Stalker APAL-21541 ugyanis nem más, mint egy új, már a modern kornak is megfelelő crossover”
A modelltervezési időszakának ideje alatt a projekt főtervezője Pavel Fedorovics Popov volt, aki a díjnyertes Cseljabinszk 100-as kísérleti üzem igazgatójaként is dolgozott. Mivel a Stalkert eredetileg katonai szállítónak tervezték, Popov a Honvédelmi Minisztériumnak tartozott beszámolási kötelezettséggel. Popovék fő feladata a jármű kialakításánál az volt, hogy egyrészt könnyen vezethető legyen, másrészt nagyon alacsony hőmérsékleti viszonyok között is problémamentesen helytálljon. Kitartóan kísérleteztek azon, hogy egy olyan járművet alkossanak, amelynek karosszériája úgynevezett kompozit anyagból van. Az autóhoz szükséges kompozit anyag előállításában az Apal, az egyik legnagyobb orosz műanyaggyártó vállalat segédkezett.
A Stalker fő jellemzője, hogy az autó karosszériája cső alakú fémvázból áll, amelyek külső és belső oldalaira műanyag paneleket rögzítenek.
„A terepjáró előnyei közé tartozik, hogy hála a kompozit anyagnak, nincs kitéve sem a rozsdásodásnak, sem a kisebb felületi sérüléseknek, így az eredmény egy hosszú élettartamú SUV. Hasonlóan fontos az is, hogy a jármű ütésállósága is átlagon felüli. A gépjármű súlya konkurenseiéhez képest „pehely” könnyű”
A hőre lágyuló műanyag további előnye, hogy a Stalkert a gyártási folyamat során festik készre, ami lehetővé teszi a későbbi gyártás egyszerűsítését: az autó összeszerelésekor nincs szükség külön fényező üzemre. A terepjáró karosszéria elemeinek műanyag borítására vékony akrilréteget vittek fel a fakulás elkerülése érdekében. Esetleges sérülések esetén a panelek cseréje gyorsan megoldható és egyértelműen költségkímélő javítást jelent.
Katonai szállítójármű végül nem lett a Stalker APAL-21541-ből, 2003-ra azonban elkészült polgári változata és a SUV még abban az évben debütálthatott a Togliatti Autószalonon. A hátsókerékhajtású VAZ-2105 alapján épített terepjáró a maga kisméretű VAZ-341 dízelmotorjával (1,5 liter, 50 LE) élénk érdeklődést váltott ki a lakosság körében. Kompakt méretei (hossza 3375 mm) és feltételezett olcsósága nagyon vonzóvá tette. Ezt követően készült el az összkerékmeghajtású változata is, amelybe az 1,7 literes Niva benzinmotor került beépítésre, 83 lóerős teljesítménnyel. De a gyártás akkoriban nem indult be.
„A döcögős kezdet után döcögős folytatása lett a történetnek. A Stalker APAL sztori egyik új szereplője Markus Neske német vállalkozó lett, aki felvette a kapcsolatot az Apal vezetőségével”
Neske állítása szerint nagy igény mutatkozott a terepjáró iránt az Európai Unióban: évente akár 17 ezer jármű értékesítését is prognosztizálta. Kifejezetten Markus Neske kérésére a Stalkeren komoly módosításokat hajtottak végre, mint utóbb kiderült, feleslegesen. A méreteket a Dacia Duster alapját figyelembe véve alakították át, teljesen. Az EuroStalkert 2011 őszén mutatták be a Frankfurti Autószalonon – a nehezen kiejthető – Travec Tecdrah néven. Ha igaz a hír, akkor kizárólag a német fél hibája miatt hiúsult meg a projekt, így végül ebből sem lett semmi.
„Togliattiban az APAL-lal közösen ennek ellenére sem adták fel, hogy egyszer gyártósorra kerül a modell”
A terepjáró végül elkészült a Niva alapjain és a szalonok palettáját képezi. Forintba átszámítva körülbelül 5 millióért lehet az összkerekes Stalkerrel kigördülni egy oroszországi autószalonból. Nem kevés pénz ez egy amúgy is nagy konkurenciával bíró piacon. A tulajdonosok óvatosak, 150 példány legyártását és értékesítését követően döntenék el, hogy mi legyen a jövő. Nem titok, hogy az európai piac irányába is kacsintgatnak. Talán ez az oka annak, hogy a Stalker néhány példánya megjelent a német Made in Russia cég portfóliójában, amely az orosz autók Németországba és Ausztriába történő behozatalára szakosodott. A helyi kereskedők a Jäger nevet adták a terepjárónak. A többféle felszereltségben kapható modell alapára átszámítva 7 millió forint. Hamarosan biztosan megírhatjuk Önöknek az első véleményeket a Jägerről, hogy milyen is a hétköznapi használatban. Persze arra is jó lenne választ kapni, vajon lesz-e igény az ilyen autókra?
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
