Kezdőlap » x-demokrata » Macron, a vitéz szabócska
Emmanuel Macron #moszkvater

Macron, a vitéz szabócska

A francia elnöknek kevesebb „legyet” sikerült leütnie, mint a mesebeli szabócskának, aki hetet csapott agyon egyszerre. Abban azonban messze túlszárnyalta őt, hogy nem kellett erre a hőstettére saját magának felhívnia a figyelmet. Elég nagy feltűnést keltett enélkül is.

Gyetvai Mária írása a #moszkvater számára

Emmanuel Macron #moszkvater
Emmanuel Macron
Fotó:EUROPRESS/LUDOVIC MARIN/AFP

A francia elnök által lecsapott egyik „légy” a nyugat-balkáni országok uniós csatlakozása. Pontosabban a csatlakozási tárgyalások megkezdése Albániával és Észak-Macedóniával, amelyre határozott nemet mondott. Hatalmas csalódást okozott ezzel elsősorban Zoran Zaev észak-macedón miniszterelnöknek, de éles kritikával illette őt valamennyi, az EU előszobájában toporgó nyugat-balkáni ország is.

„Az európai szövetségesek elsősorban azt rótták fel neki, hogy vétójával Oroszország, Kína és Törökország karjaiba kergeti a balkáni országokat”

Ennél szélesebb körben váltott ki megdöbbenést a NATO-ról mondott sommás ítélete, amelynek lényege, hogy a szervezet bizony „agyhalott”, és Európa rosszul jár, ha nem gondoskodik a saját védelméről.  Biztonsági, de bizonyos mértékig uniós vonatkozású volt a Bosznia-Hercegovináról megfogalmazott véleménye, miszerint a balkáni állam „időzített bomba”, amely Horvátország közvetlen közelében ketyeg.

Meghökkentő kijelentések, amelyeket Macron a záporozó kritikák hatására sem vont vissza. Az I. világháború végét jelentő 100 évvel ezelőtti tűzszünet évfordulójának tiszteletére alapított, s Párizsban másodízben megrendezett békefórumon mindössze annyit mondott, hogy szükség van az egyenes beszédre, a szépítés és az álszenteskedés nem működik.

„Valóban. Ami a balkáni bővítést illeti, annak folyamatában mindkét részről már hosszabb ideje időhúzás, vonakodás tapasztalható. Időhúzás az EU „térfélen”, s a kívánalmak vonakodó teljesítése a tagságra pályázó országok részéről. A NATO ténylegesen válságban van. Bosznia-Hercegovina pedig köztudomásúan nem működőképes ország”

Mégis miért kavart ekkora port Macron véleménye? Valószínűleg nem annyira az borzolta fel a kedélyeket, amit mondott, hanem az, amiért mondta. Természetesen ennek okát pontosan csak ő, vagy a legszűkebb tanácsadói köre tudhatja, de ha a francia elnöknek az utóbbi hónapokban tapasztalt „színeváltozását” nézzük, akkor nyugtalanító sejtéseink támadhatnak. Erre elsősorban a németeknek van okuk, hiszen látnivaló, hogy a brexit és Merkel utáni érában Macron és Franciaország akar irányt szabni Európának. De vajon merre?

Két évvel ezelőtt még az orosz hegemonisztikus törekvések engesztelhetetlen ellenfelének, és az Oroszország ellen a Krím annektálása és a kelet-ukrajnai katonai beavatkozás miatt életbe léptetett szankciók feltétlen hívének mutatkozott. Az INF-szerződés megszűnte után azonban éles fordulattal annak szükségességéről kezdett el beszélni, hogy elengedhetetlen Oroszország bevonása egy új európai biztonsági rendszerbe.

„Ami a délszláv térség uniós tagságát illeti, abban valójában nem állt be drámai változás”

Már a nyári belgrádi látogatása alkalmával egyértelművé tette, hogy az EU reformja elkerülhetetlen, s amíg ez meg nem történik, nem célszerű új tagokat felvenni. Talán már akkor Szerbia értésére adta, hogy van elképzelése egy más megoldásról. Azóta már el is indultak az informális konzultációk a nyugat-balkáni országok EU-hoz fűződő kapcsolatának új formájáról, egy privilegizált partneri viszonyról. A szakértők  hosszabb ideje gondolkodnak a csatlakozási folyamat dinamizálásán, így például egyfajta fokozatosság bevezetésén. Az egyes területeken elért eredmények gyors megjutalmazásán, ezek elmaradása esetén büntetés kirovásán, illetve a gazdasági integrációnak a politikai előtti primátusán.

„Kinek jó ez? Európának aligha”

Hiszen a balkáni darázsfészek megszüntetésére felkínált uniós tagság meghiúsulásával ismét előtérbe kerülhet a nemzeti-etnikai alapú integráció, ami konfliktusokkal – alkalmasint fegyveresekkel –, és a határok megváltoztatásával járhat. Éppen ennek okán az érintett balkáni országok többségének megfelelne az új rendszer, hiszen egyikük sem jeleskedett a Brüsszel által támasztott feltételek (mint pl. az igazságügy reformja, a szervezett bűnözés és az államhatalom összefonódásának felszámolása) teljesítésében.

A legelőrehaladottabb stádiumban lévő Montenegró és Szerbia is csak néhány fejezetet zárt le (ideiglenesen) a 35-ből. A tekintetben is teljes a nézetazonosság, hogy mindannyian szeretnének minél több európai pénzt lehívni, amire ez a formális tagságnál kevesebb kötöttséggel járó partneri viszony lehetőséget ad. Szerbiának kifejezetten előnyös, ha a pénz jön, de nem lesz akadálya az orosz kapcsolatok szorosabbra fonásának, az együttműködésnek Kínával és Törökországgal. Másrészt nyitva marad „az ajtó” a szerb hegemónia visszaállítása, legalábbis a boszniai Szerb Köztársaság beolvasztása előtt.

„Szerbia és Montenegró mellett másik potenciális kedvezményezett, a hasonló terveket dédelgető albánság”

Albánia és Koszovó se nagyon tiltakoznak, mert a pénz reménye és a kötöttségek lerázása mellett ők is lehetőséget látnak az egyesülésre. Sőt, a terjeszkedésre Észak-Macedóniában, amelyhez bírják legfőbb pártfogójuk, az Egyesült Államok támogatását. Észak-Macedóniára azonban Szerbia is aspirál, ahogyan Montenegróra is. De annak minden hájjal megkent vezetője, Milo Djukanovics is inkább számít Washington segítségére, mint Brüsszelére. Bosznia-Hercegovina se marad „magára”, hiszen a török pániszlám törekvések középpontjában áll, amelyet arab országok jelentősebb pénzösszegekkel  támogatnak.

Bár Horvátországban alaposan felborzolta a kedélyeket, hogy Macron Horvátország fenyegetettségét emelte ki a boszniai időzített bomba kapcsán. Szerbiáét ugyanakkor nem, pedig – legalábbis elvben -, Bosznia-Hercegovinával Szerbia is határos. Bizonyára ez nem volt véletlen. Már csak azért sem, mert Horvátországnak nagyon hosszú, nehezen védhető határa van Boszniával, ami fokozza az onnan induló destabilizáló akciók esélyét. Sőt, a magyar és az olasz (tengeri) határon kívül minden határa vitatott. A Macron által elképzelt új európai biztonsági felépítménybe belefér a kisebb-nagyobb konfliktusok, határmódosítások lehetősége. S könnyen lehet, hogy uniós és NATO-tagsága ellenére ebből Horvátország húzza a rövidebbet.