//Litvánia egész évben ünnepel
Idén ünnepli Litvánia államiságának 1918-as visszaállítását #moszkvater

Litvánia egész évben ünnepel

MEGOSZTÁS

A függetlenség ünnepe Litvániában már csak azért is kiemelt ünnep, mert az ország csak az elmúlt évszázadban kétszer szerezte vissza az önállóságát

Idén ünnepli Litvánia államiságának 1918-as visszaállítását #moszkvater
Idén ünnepli Litvánia államiságának 1918-as visszaállítását
Fotó:EUROPRESS/Petras Malukas/AFP

Egykor a lengyelekkel közösen Európa legnagyobb területű államát alkotta, ma a kontinens egyik kisállama Litvánia. A balti ország ebben az évben államiságának 1918-as visszaállítását ünnepli. A 100. évfordulón Vilniusban még az év elején a régió államfőinek, vezető politikusainak a részvételével tartottak megemlékezést. A város, amely egész évben rendezvények sorával ünnepel, az évfordulóra az óváros utcái felidézték a 20. század elejének a hangulatát. A központban koncertet, ünnepi vonulást tartottak, s a szabadság visszaszerzését idézve száz tábortűz gyulladt fel. A függetlenség ünnepe Litvániában már csak azért is kiemelt ünnep, mert az ország csak az elmúlt évszázadban kétszer szerezte vissza az önállóságát. Így február 16-án az államiság 1918-as visszaállítását, március 11-én pedig a függetlenség 1990-es visszaszerzését ünnepli. Mindkét alkalommal Oroszország, illetve a Szovjetunió fennhatósága alól sikerült kiszabadulnia a kis balti népnek.

A Litván Nagyfejedelemség megalakítása az 1263-ig uralkodó Mindangar (más néven: Mindaugas) fejedelem nevéhez fűződik a XIII. században, bár az országot már a IX. században is említik Litva néven. Mindangar egyesítette a balti nyelvet beszélő törzsek jelentős részét, majd hódításokba kezdett, és hatalmas – ma Belaruszhoz és Ukrajnához tartozó – területeket foglalt el. A litván hódítások nyomán a jelentős részben még pogány balti nép hatalmas birodalmat hozott létre Kelet-Európában. Ez volt az utolsó jelentősebb európai állam, amely még nem vette fel teljes egészében sem a római (katolikus), sem pedig az ortodox hitet.

“A lengyelekkel való összefogás régóta napirenden volt a térségben”

Mindangar fia, Gedimir (1316-1341, más néven: Gediminas) már közeledett a lengyelekhez, miközben a mai Ukrajnában megerősítette állásait. A XIV. század közepére Litvánia immár a Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódó óriási birtokokat mondhatott magáénak, hozzá tartozott Kijev, Csernyigov és Volhínia, sőt , legnagyobb kiterjedése idején a Krím-félszigetig nyúlt az állam területe. Később, a XVII. században átmenetileg ismét hasonló nagyságúvá vált Litvánia, de ekkorra már szinte összeolvadt ez az állam a lengyelek királyságával.

1385-ben létrejött a perszonálunió Lengyelország és Litvánia között. A két országban is uralkodóvá vált Jagelló (Jogaila) litván nagyfejedelem Lengyelországban második Ulászló néven kormányzott. Az egyre hatalmasabb lengyel-litván birodalom a német lovagrenddel találta szemben magát csakhamar. 1410-ben aztán a lengyel-litván-orosz csapatok a grunwaldi (litvánul: Zalgiris, németül: Tannenberg) csatában legyőzték a német lovagokat, és ezzel megóvták saját országaikat is. A lengyel-litván állam azonban a széttagolt nemesi köztársaság, a kiskirályok belső torzsalkodása, a külső hatalmak egyre növekvő befolyása után nem bírta fenntartani magát. A nagyhatalmak, Poroszország, Ausztria és Oroszország a XVIII. század utolsó harmadában háromszor is felosztották egymás között Lengyelországot, így a történelmi Litvánia túlnyomó része 1795-től Oroszországhoz került.

“Litvánia ezután 1917-ig az Orosz Birodalom részét képezte, ám az első világháborúban a németek 1915-ös előrenyomulása és az 1917-es oroszországi polgári és bolsevik forradalmak hatására a balti állam önállósulni kezdett”

Az ország területe 1915-től gyakorlatilag német megszállás alatt volt. 1917-ben Litvánia Németországgal szövetséget kötve kikiáltotta függetlenségét, és mint alkotmányos monarchia folytatta önálló létét. Királlyá az addigi Vilmos herceget választották.

  1. február 16-án aztán kihirdették a Litvánia függetlenségéről szóló törvényt. Ez az aktus gyakorlatilag az államiság helyreállítását jelentette, és ezt ünneplik ma is litvánok minden február 16-án.
  2. A litván államot az elsők között Németország ismerte el, de 1920-ban már  Szovjet-Oroszország is. Magyarország 1922. július 30-án létesített diplomáciai kapcsolatot  Litvániával, s ismerte el a függetlenségét. 1923. május 24-én a tallinni (észtországi) magyar követség ügyvivőjét, Jungerth-Arnóthy Mihályt az akkori litván fővárosban, Kaunasban is akkreditálták.

A Molotov-Ribbentropp paktum Litvániát szovjet befolyási övezetté nyilvánítja, s a szovjet-litván segítségnyújtási egyezmény engedélyezi, hogy a szovjetek katonai bázisokat hozzanak létre a balti országban. Még 1940-ben a szovjet csapatok be is vonulnak az országba. Egyre nő a szovjet befolyás, mire 1940. július 21-én kikiáltják a szovjet köztársaságot, tanácsköztársaságot, amely 1940. augusztus 16-án felvételét kéri a Szovjetunióba. 1941 júliusában a németek – a Szovjetunió megtámadása után – elfoglalták az országot, és létrehozták a balti államokból és Belorussziából az „Ostland” nevű tartományt, Riga (ma Lettország fővárosa) központtal. 1945-ben a szovjet hadsereg felszabadította Litvániát, és ekkor kezdődött tulajdonképpen a szovjet „élet” az országban.

“Majdnem negyvenöt éven át a kommunista uralom jellemezte Litvániát. 1989-ben azonban, a gorbacsovi reformok hatására, elsőként a Szovjetunió területén, Litvániában indult meg a demokratikus mozgalom”

Vytautas Landsbergis nacionalista, konzervatív politikus már 1988-89-ben dinamikus szervezőmunkát fejtett ki, a népfront jellegű Sajudis mozgalom fellendítéséért. 1990 februárjában a legfelső tanácsi választásokon a Sajudis győzött. Landsbergis lett a Legfelső Tanács elnöke, majd március 11-én kikiáltották az ország függetlenségét. Ezt a napot a függetlenség visszaszerzésének napjaként ünneplik a litvánok.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.