„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Ijjas Anna írása a #moszkvater.com számára
„A portál szerint a litvánok körében a lengyelországi nyaralások iránti növekvő érdeklődés abból fakad, hogy ezek az az üdülőhelyek olcsóbbak, és az életszínvonal is sokkal magasabb”
Fotó:EUROPRESS/PATRIK STOLLARZ/AFP
A Baltijos tyrimai közvélemény-kutató cég felmérése alapján a litvánok 24 százaléka nagyon pozitív véleménnyel volt a lengyelekről. „Ha azonban az összes pozitív értékelést összeadjuk – 24 százalék nagyon pozitív és 66 százalék inkább pozitív -, akkor 90 százalékos eredménnyel a felmérés azt mutatja, hogy a litvánok ítélik meg Lengyelországot a legpozitívabban” – jegyezte meg a litván közszolgálati televízió első csatornája. Az LRT Televizija hangsúlyozta azt is, hogy a litván állampolgárok lengyelekkel kapcsolatos hozzáállása már Oroszország ukrajnai támadása előtt is magas volt.
„Az invázió után a két ország közötti politikai kapcsolatok aztán még szorosabbá váltak, ami a litván állampolgárok lengyelekről alkotott képét is befolyásolta”
A lengyelekkel szembeni hozzáállás változása egy másik területen is érzékelhető. Ahogy a bilis.lt is beszámolt róla, a litvánok idén nyáron a saját vállalkozóik nagy bánatára nem a saját tengerpartjukon, hanem inkább a lengyelországin töltik a szabadságukat. „A népszerű üdülőhely, Palanga számos üzletembere például úgy érzi, hogy a nyár csak a naptárban érkezett meg, a pénztárcájukban nem. Az üdülőhely utcái kevésbé zajosak, a tengerparti napozóágyak pedig üresek […]. Mindez arra utal, hogy a litvánok megváltoztatták a szokásaikat. S ez nem jelenti azt, hogy mindenki Spanyolországba vagy Olaszországba utazott” – írja a weboldal. A portál szerint a lengyel Balti-tenger egyre népszerűbb úticél a litvánok körében. „Olyan városokban, mint Ustka, Szczecin és Hel, egyre többen beszélnek litvánul” – írja a bilis.lt.
„A portál szerint a litvánok körében a lengyelországi nyaralások iránti növekvő érdeklődés abból fakad, hogy ezek az az üdülőhelyek olcsóbbak, és az életszínvonal is sokkal magasabb”
Ahogy a cikk rámutat, egy hétvégi tartózkodás két főre egy szállodában reggelivel Palangában ugyanannyiba kerül, mint egy teljes ellátással eltöltött tartózkodás ugyanennyi időre egy gyógyfürdővel és úszómedencével rendelkező üdülőhelyen Lengyelországban. „Litvániában még a legolcsóbb nyaraló vagy apartman is több száz euróba kerülhet néhány napra” – jegyzi meg a litván portál, hangsúlyozva, hogy a lengyel éttermek is olcsóbbak.
„A litvánok azt is értékelik, hogy a lengyel tengerparti városok rengeteg látnivalót kínálnak, beleértve a víziparkokat, a gyermek- és kulturális programokat”
„Ezzel szemben Palanga továbbra is mindenekelőtt egy sétát kínál a Basanavičius utcában, valamint halat és sört. […] Minden egy utcában és a tengernél kezdődik, majd ér véget” – írja a bilis.lt. A litván üdülőhely szállodatulajdonosai elismerik, hogy az árakat „ki kellene igazítani”, de – ahogy a weboldal is rámutat – a legtöbben ezt nem teszik, azzal érvelve, hogy ha csökkentenék az áraikat, nem keresnének pénzt. Eközben az étterem tulajdonosok más megoldást választottak, így egyes kávézók csak hétvégén vannak nyitva, hétköznap ugyanis nem voltak vendégek.
„A weboldal azt is megjegyzi, hogy a szomszédos ország üdülőhelyeinek vonzereje a lengyelek litván látogatókkal szembeni hozzáállásából is fakadhat”
„Azok, akik már nyaraltak Lengyelországban, egy másik dolgot is észrevesznek – a helyiek készségesen beszélnek litvánul, vagy legalábbis próbálkoznak. Az ételek ismerősek, a kiszolgálás barátságos, az árak pedig akár egyharmaddal is alacsonyabbak. Ugyanennyiért egy család sokkal többet kaphat Lengyelországban: szállást reggelivel, vacsorát, gyermekprogramokat, sőt, még parkolóhelyet is” – írja a weboldal.
„S hogy miért olyan meglepő mindez? Honnan eredt a litvánok ellenszenve Lengyelország iránt? A magyarázat a történelemben, a két nép és állam vetélkedésében keresendő. Vilnius hovatartozása, s az 1923 márciusától felállított lengyel-litván határ például máig kényes pont a két ország történelmében”
A konfliktus a két állam között alapvetően Vilnius (Wilno) és a Suwałki-folyosó birtoklásáért folyt 1919-20-ban, s megítélésük máig vita tárgya a lengyel és litván történészek között. A litvánok a háborút a függetlenségükért folytatott harcként értelmezik, a lengyelek viszont a Suwałki régió birtoklásáért folyó küzdelemként értelmezik, amely része volt a lengyel-szovjet háborúnak.
„Kezdetben a lengyelek és a litvánok is a szovjetek ellen voltak, de ahogy Litvánia semleges maradt a szovjet-lengyel háborúban, sokat rontott a kapcsolaton”
Lengyelország nem ismerte el a független Litvániát. Józef Piłsudski marsall reménykedett benne, hogy újjáélesztheti a lengyel-litván uniót. 1897-ben Vilnius lakosságának még csak 30 százaléka volt lengyel, később – 1916-ban – ez az arány már 50 százalékra nőtt. A litvánok számára Vilnius volt a történelmi főváros, elutasították a lengyelországi föderációt, amely a számukra Lengyelország fölényét hangsúlyozta volna. Kaunas lett az ideiglenes litván főváros, a Suwałki régió szintén vegyes lakossággal bírt.
A két országot másként ítélték meg nemzetközi szinten is. Míg Lengyelországot hamar elismerték függetlennek, részt vett a párizsi békekonferenciákon is, addig Litvániát még csak a szovjetek ismerték el 1920-ban, és az első világháborút követő konferenciára meg sem hívták.
(Forrás: Hírek Lengyelországból Facebook-oldala; Wikipédia)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
csakafidesz says:
Magyarázat: Szépek a lengyel lányok. :-)