„Az összhaderőnemi szárazföldi háborúban egyre komolyabb tapasztalatot szerző, és sokáig hallgató, ám egyszer csak robbanó, jelenleg a Nyugattal szemben rendkívül harcias Oroszországot nézve Európának tényleg el kellene gondolkodnia azon, hogy meddig szállítja ész nélkül a fegyvert Ukrajnába”
Fotó:EUROPRESS/Natalia KOLESNIKOVA/AFP
Az Ukrajnában immár lassan másfél éve dúló háború felébresztette a nyugati blokkot. A korábbi széttartás, a Donald Trump elnöksége alatt felerősödött transzatlanti viták a múlté, az Egyesült Államok kemény kézzel sorakoztatta fel maga mögött európai szövetségeseit. A háború előtérbe helyezte az Európában különösképpen leépült védelmi képességek javítását, nőnek a védelmi kiadások, virágoznak a hadiipari cégek, gőzerővel folyik a fegyverkezés. Új erőre kapott a NATO is, amelynek Finnország (majd várhatóan Svédország) csatlakozásával megerősítette az északi szárnyát, és új kihívás elé állította ezzel az immár nyíltan ellenségnek tekintett Oroszországot.
„Mindezek jegyében alakul a NATO új védelmi stratégiája is, amelyről egyre több részlet lát napvilágot”
Legutóbb például az Economist írt arról, a NATO európai haderőinek tavaly májusban kinevezett amerikai főparancsnoka, Chris Cavoli vezérezredes által jegyzett tervek a tavaly Madridban elfogadott védelmi stratégia elveit viszik tovább, és dolgozzák ki részleteiben. A keleti szárny megerősítéséről már a spanyol fővárosban döntés született, most pedig már azt is tudjuk, hogy a déli szárny főparancsnoksága Nagyszebenben lesz, ami még tovább erősíti a lengyel-román tengely geopolitikai súlyát. Az is egyértelmű, hogy a védelminek nevezett, de moszkvai szempontból már egyáltalán nem ilyennek látszó terv Oroszországra fókuszál. Az elképzelés magját adó regionális tervek – északi, baltikumi, a középső, és a déli – majd mindegyike érinti Oroszországot.
„Az új tervek azt is meghatározzák, hogy egy esetleges háborúban az egyes országok hadseregei hol, melyik fronton, és milyen feladatokat látnának el”
Az új haderő modellben egyébként három lépcsőben képzelik el az új haderőmodellben az erők rendelkezésre állását. Az első lépcsőben európai erők katonáiból 10 nap alatt reagálni képes, 100 ezer fős haderőt kell kiállítani. A másodikban 10-30 napos időszakban 200 ezer fő bevethetőségét kell lehetővé tenni, míg a harmadik fázisban 30-180 napon belül 500 ezer katona mozgósítása válna lehetővé. Ehhez növelni kell a szárazföldi csapatok létszámát, fegyverekre, felszerelésekre van szükség, egységes légvédelmi rendszerre, kibervédelemre, és még sorolhatnánk. A lényeg, hogy ehhez a reformhoz rengeteg pénz is kell. Ahhoz, hogy egy ilyen átalakítást végre lehessen hajtani, 10-15 éven át a GDP 2 százalékát immár meghaladó szinten kellene lennie a katonai ráfordításoknak.
„Összehangolják és a közös stratégia által meghatározott NATO-feladatoknak feleltetik meg a haderőfejlesztést, ami idáig lényegében nemzeti hatáskörben volt”
Az új terv Európa védelmének megerősítésére helyezi a hangsúlyt, ám az is egyértelmű, hogy a kontinens biztonsága alapvetően az Egyesült Államoktól függ a jövőben is. Az erőviszonyokról mindennél többet elárul, hogy Amerika az elmúlt években majd’ megnégyszerezte az Európában állomásozó erőinek a létszámát, 22 zászlóaljnyi egysége van, miközben a lengyelek kettő, a franciák és a németek egy-egy új zászlóaljat létesítettek.
„Egyértelmű tehát, hogy a stratégiai autonómiáról álmodozó Európa hadműveleti terveinek integrálását az Egyesült Államok tartja a kezében”
Ez nem igazán jó hír, az viszont igen, hogy erősödik Európa ugyancsak meggyengült védelmi képessége. A kontinens országainak a kitettségét ugyanis paradox módon magánál a háborúnál is veszélyesebben megnövelte Ukrajna észnélküli fegyverzése. Az Egyesült Államok nyomására ugyanis a védelmére az elmúlt évtizedekben egyébként sem áldozó, még a hadiiparát is leépítő európaiak fegyvereik jelentős részét átadták Ukrajnának. S ez akkor is durván gyengítette a biztonságot, ha „okosan” előbb az elavult technikát őrző raktárakat söpörték ki. Csakhogy ezek helyett is venni kell új fegyvereket, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben különösen megterheli a költségvetéseket. Ráadásul az európai hadiipar képtelen olyan gyorsan felpörögni, hogy megfeleljen a megnövekedett igényeknek, ezért aztán az európai államok a függőséget tovább erősítve alapvetően amerikai fegyvereket szereznek be. Már ha tudnak, ugyanis erre sincs garancia, így aztán Európa egy időre biztosan védtelen marad.
„Ami messze nem csupán az Európa perifériáján dúló háború miatt aggasztó, hanem azért is, mert az átadott arzenál egy része az ukrán korrupciót ismerve a szürke szférában köt ki. A menekültek milliós nagyságrendjét, köztük ilyenkor természetes módon a kriminális elemek mozgását nézve biztosak lehetünk abban is, hogy az átadott fegyverek egy részét Európa visszakapja, ami a közbiztonságot is gyengíti”
Ezen kívül Európa azzal is gyengíti a biztonságát, hogy a fegyverek átadásával a NATO „vörös vonalak” sorát lépi át, amit Moszkva élénk figyelemmel követ. A 2014 és 2022 közötti időszakban még arról szólt a megállapodás, hogy Ukrajna nem kap támadó fegyvereket. A háború kitörésével aztán az orosz invázióra válaszul ezt figyelmen kívül hagyták. Egészen a legutóbbi időkig azonban nem adtak Ukrajnának nagy hatótávolságú tüzérségi fegyvereket és harckocsikat. Aztán a nyugati blokk országai ezt határvonalat is átlépték. Kijev százas nagyságrendben vár még a megérkezettek mellé alapvetően német Leopardokat, és 150 kilométeres hatótávolságú, a Krímet elérni képes rakétákat. Válaszul Moszkva figyelmeztett, hogy előbb vagy utóbb 150 kilométerrel kitolják a front vonalát.
„Az egyre hatékonyabb és gyilkosabb fegyverek szállítása tehát egyértelműen a háború további eszkalálódásának irányába hat”
Persze, lehet arról beszélni, hogy Moszkva évek óta emlegeti a „Vörös vonalakat”, aztán nem válaszolt érdemben sem a NATO keleti bővítésére, sem a posztszovjet térség úgynevezett színes forradalmaira, sem a minszki megállapodások felrúgására, majd most a halálos fegyverek és már tankok és lassan repülőgépek szállítására sem.
„Ne felejtsük azonban el, hogy közben komoly veszteségeket is elszenvedve, ám Oroszország egyre jobban belejön a háborúzásba. Tapasztalatot szerez, ráadásul meg is növeli a hadserege létszámát. Felkészültebb lesz az új világrend kialakulását kísérő konfliktusokra, mint azt akár 2022. február 24. előtt maga is gondolta, illetve tervezte”
Eleinte látványosan megmutatkozott, hogy egy ilyen kiterjedt, összhaderőnemi háborúra Moszkva sem volt felkészülve. Ilyenre az elmúlt 30 évben a Balkántól a Közel-Keletig számos háborút vívó Egyesült Államok sincs felkészülve. Washington megszokta, hogy szedett-vedett terrorista csoportokkal áll szemben, vagy az övével összemérhetetlen hadseregekkel, amelyeket szőnyegbombázással el lehet intézni.
„Az összhaderőnemi szárazföldi háborúban egyre komolyabb tapasztalatot szerző, és sokáig hallgató, ám egyszer csak robbanó, jelenleg a Nyugattal szemben rendkívül harcias Oroszországot nézve Európának tényleg el kellene gondolkodnia azon, hogy meddig szállítja ész nélkül a fegyvert Ukrajnába”
Ezt a sok tekintetben kalandor – az Egyesült Államok sokkal inkább figyelembe veszi a saját érdekeit, és megfontoltabb is –, a következményekkel nem sokat törődő, a realitásokat figyelmen kívül hagyó politikát csak Oroszország teljes vereségével lehet megúszni. Ennek pedig finoman szólva nincs sok esélye. Tényleg fel kell kötnie Európának azt a bizonyos fehérneműt, hiszen ennyi provokáció, piszkálódás után nem érheti váratlanul, ha a másik visszaüt. Magyarán, komolyan kell vennie végre biztonságot, és képesnek kell lennie megvédeni önmagát. Azt már hozzá sem merem tenni, hogy akár Amerika nélkül is!
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
Ezt a 8 perces (CC = computer colorized) rövidfilmet minden héten le kellene vetíteni a német televízióban! Jó ha emlékeznek rá hová vezetett a nagy harciasságuk. Kár, hogy olyan film nincs ahol New York látható így romokban, de ha ezt tovább folytatják, akkor majd lesz ilyen is.
https://www.youtube.com/watch?v=0E11KVUlm3w
Tényleg látni kellene a mai németeknek a nagyapáik és dédapáik ifjúságát! Hozzá kell tenni, hogy ma már a negyedrésze sem maradna meg mindebből Berlinben. Anno a hetvenes évek elején -ötven évvel ezelőtt- még hatalmas rommezőket láttam a S-Bahn ablakából Erkner felé robogva.
Ideje lenne abbahagyni ezt az oroszellenes háborús hisztériát, mert a vége borzalmas is lehet!
Rác Gábor says:
Maradjunk a “Gyengülő biztonság, majdnem 0 szuverenitás” címnél. Ami pedig Európát illeti, jobb lenne, ha az előbbiek alapján úgy definiálná magát, hogy Európa Alvége, és annk is a széle, míg a Felvég, a nagyobbik rész, az Uralnál kezdődik…