Morzsák. Hírmorzsák, amelyek önmaguknál többet mutatnak a világból. Így néhány hírből képet alkothatunk arról, hogy mennyire feszült és ideges a világ. Miért készül Kína a legrosszabbakra, miért nő a szkepticizmus az ukrán ellentámadással kapcsolatban, és miért foglalkozik mindenki egyre többet a történelemmel, s lett kiemelt szerepe a szimbolikus politizálásnak?

Feszült, ideges a hangulat a világban. Ehhez megadja az alaphangot a világrend átalakulásának jelenleg legvéresebb terepéül szolgáló Ukrajnában dúló háború. De növekszik a bizonytalanság a Balkánon, nyomott a hangulat Európában és az Egyesült Államokban, míg a világ nem nyugati része arra készül, hogy a következő ütközés már közvetlenül őt érintheti.

„A leginkább Kína körül növekszik a feszültség, ezért aztán nem meglepő, hogy Hszi Csin-ping államfő a napokban arra szólította fel a nemzetbiztonságért felelős hivatalnokokat, az erőszakszervezetek képviselőit, hogy a legrosszabb forgatókönyvre készüljenek. Mint fogalmazott, készen kell állni a külső és belső kihívások elhárítására”

A kínai vezető szerint egyre bonyolultabbá válik az ország nemzetbiztonsági helyzete, ezért minden eshetőségre fel kell készülni. Hszi Csin-Ping szavai megalapozottak. Tajvan körül mind sűrűbb a levegő, így most Washington az ukrán fegyverszállítások miatt felgyorsított procedúrát próbálja kihasználni egy újabb 500 millió dolláros csomag átpaszírozására. Az Egyesült Államok őrült tempóban fegyverzi fel Tajvant, és készíti fel a hatékony védelemre. S miközben a Fehér Ház lényegében a sziget megtámadása felé löki Pekinget, a nyugati blokkban egyre erősödik a Kína ellenes hangulat, a térségben nemcsak Tajvan, de Japán is rohamtempóban fegyverkezik, az Európai Unió szankciókat kilátásba helyezve arra figyelmezteti Kínát, hogy óvakodjon az erő alkalmazásától. A helyzet erősen emlékeztet a háború előtt Ukrajna körül kialakított helyzethez. Hiába szeretné elkerülni Peking a nyílt ütközést, egyre inkább a sarokba szorítják, és szép lassan kényszerhelyzetbe hozzák.

„Nem véletlen tehát, hogy Kína árgus szemekkel figyeli az ukrajnai fejleményeket, és igyekszik azokból a maga számára leszűrni a tanulságokat. Mint ahogy az is logikus, hogy ebben a helyzetben Peking mind közelebb kerül Moszkvához”

Kína azonban nemcsak az elkerülhetetlennek tűnő ütközésre, hanem az új világrendre is készül. Az idei évre ugyan „csak” 5 százalékos növekedést várnak, az átmeneti nehézségek azonban nem tántorítják el attól, hogy tovább erősítse a gazdaságát. Már csak azért is, mert idáig alapvetően ezen keresztül növelte a globális súlyát, befolyását. S hogy az Egyesült Államoknak mennyire oda kell figyelnie a mindinkább a fejére növő Kínára – e tekintetben sokan stratégiai hibának tartják az ukrajnai háború erőltetését –, azt jól mutatja

„a mindössze 2002-ben létrehozott nemzetközi fizetési rendszer, a UnionPay egyre látványosabb térfoglalása. Az általa kibocsátott betéti kártya 40,3 százalékos piaci részesedéssel leszorította a dobogó tetejéről az eddig vezető Visa kártyát (38,78), míg a MasterCard csak 18,5 százalékos mutatóval rendelkezik. A trendet jól mutatja, hogy jó tíz éve a már 60 éves Visa még e piac mintegy 80 százalékát uralta, míg a UnionPay  részesedése szinte a nullával volt egyenlő”

A UnionPay 16, 227, míg a Visa 14,109 milliárd dollárnyi tranzakciót bonyolít. A kínai bankkártya piacvezetővé válását alapvetően segítette a hatalmas belső piac mellett Kína súlya a globális kereskedelemben, a folyamatot pedig felgyorsítják az Oroszországgal szembeni szankciók, és ennek nyomán a nem nyugati blokk ébredése, amelynek része, hogy az úgynevezett globális Dél alternatívákat keresve egyre jobban igyekszik függetlenedni az Amerika dominálta pénzügyi rendszertől.

Ukrajnában közben mindenki a beharangozott nagy ellentámadásra készül, és mintha Kijev és támogatói is kezdenék felfogni, hogy nincs akkora esély a háború menetének megfordítására, mint azt korábban gondolták. Vagy nem is gondolták, de addig srófolták az információs térben a várakozásokat, hogy most azokat kissé le kell hűteniük. Egy ukrán nyugalmazott vezérőrnagy például arról értekezik, hogy Zelenszkij elszámolta magát az orosz hadsereg erejét illetően, és ebből már most baj van, s még nagyobb baj lehet. Szerhij Krivonosz hibának nevezte, hogy az ukrán elnök már az orosz hadsereg gerincének megtörésével dicsekedett, ám ennek köze nincs a realitásokhoz, mivel az orosz haderő technikai és mennyiségi fölényben van.

„Persze, erre mondhatják naivan, hogy hallatja a hangját Zelenszkij ellentábora, azonban a jelenlegi egycsatornás ukrán kommunikáció ilyen hangokat nem nagyon enged be az állami televízióba. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy az esetleges kudarcot, vagy legalábbis a sikerek elmaradását hangulatilag előkészítve Kijev most az orosz hadsereg erejének hangsúlyozásában (is) érdekelt”

Ez a megfontolás állhat a lengyel államfő szavai mögött is. Andrzej Duda a The Wall Street Journalnak arról beszélt, hogy Vlagyimir Putyin még egyetlen háborút sem vesztett. Mint a lengyel elnök figyelmeztetett, Oroszország atomhatalom, és hatalmas fegyver- és lőszer tartalékai vannak. Duda megjegyezte azt is, hogy nem kell nevetni a most előszedett, még az 1960-as években készült orosz harckocsikon, hiszen függetlenül attól, hogy modern vagy nem, 50-60 tonnát nyomva rendkívül veszélyes technikáról van szó. Mindezt megfejelve Duda odaszúrt még a németeknek és a franciáknak is, hogy az orosz hadsereg bizony már Berlinig és Párizsig is eljutott.

„Mielőtt bárki azt gondolná, hogy a lengyel elnök hirtelen reálpolitikus lett, érdemes elgondolkozni azon, miért beszélt ilyen elismerően Oroszország erejéről”

Mert a mai Lengyelország valódi arcát inkább az mutatja, hogy már cserélik az útjelző táblákat, és az újakon Kalinyingrád helyett már Królewiec szerepel. De a jelenlegi lengyel vezetést jellemzi az is, ahogy a szőnyeg alá söpri a lengyel-ukrán kapcsolatoknak a jelenlegi „barátság” szempontjából kínos momentumait, így például az 1943 és 1945 között több mint 100 ezer lengyel életét követelő volínyi mészárlást. Az RMF Fm rádió információi szerint a minisztérium felmentette a munkavégzés alól és meghatározatlan időre szabadságolta a külügyi szóvivőt. Lukasz Jasina az Onet lengyel hírportálnak adott interjúban még május közepén arról beszélt, hogy

„az ukrán elnöknek a volínyi mészárlással kapcsolatban bocsánatot kellene kérnie a történtekért”

„Mi, lengyelek, állami szinten vállaltuk a felelősséget a korábban, az ukránok ellen elkövetett bűnökért. Ukrajna részéről hiányzik ez a felelősségvállalás” – szögezte le a szóvivő. A varsói ukrán nagykövet kikérte Kijev nevében ezeket a mondatokat, a lengyel kormány pedig elkezdett visszakozni. Egyébként Varsó még 2016-ban nemzeti emléknappá nyilvánította július 11-ét, a vérengzés kezdetének napját, és népirtásnak nevezte a volínyi népirtást. Egyébként korábban arról tájékoztattak Varsóban, hogy a kijevi lengyel nagykövet, Bartosz Cichocki tárgyalásokat folytat az ukrán elnöki hivatallal arról, hogy Zelenszkij részt vegyen a mészárlás kezdetének 80. évfordulóján a megemlékezéseken.

„A mai turbulens geopolitikai hangulatban egyébként kiemelt szerepet kap a múlt, annak eltörlése, aktualizálása, és ennek jegyében egymást érik az átnevezések”

Az elmúlt két évben egyre többet foglalkozik a történelemmel Vlagyimir Putyin, aki legutóbb egy térképpel próbálta igazolni, hogy Ukrajna 1917 előtt nem is létezett. Az ukránok, és nyomukban már a litvánok közben azt akarják elérni, hogy Oroszországot Moszkóvia névre kereszteljék át. Azzal érvelnek, hogy Oroszország csak az I. (Nagy) Péter cár uralkodása alatt kötött 1721. október 22-i nystadi egyezmény nyomán jött létre. Ezt megelőzően amikor a 13. században a mongolok megdöntötték a Kijevi Ruszt és területének nyugati részét a Litván Nagyfejedelemség (később Lengyel-Litván Unió) foglalta el, míg a keletit a Moszkvai Nagyfejedelemség igyekezett uralma alá vonni. A késő középkorban az európai és katolikus egyházbeli források a Ruténia nevet használták a valamikori Rusz mindkét részére, a 15-17. századi lengyel szerzők azonban igyekeznek különbséget tenni, és a nyugati Ruténia elnevezés mellett a keleti Moszkóviát alkalmazták.

„Politikai üzenete van Grúzia átnevezésének is”

Az Oroszországtól távolodást volt hivatott demonstálni, hogy Tbiliszi arra szólított fel mindenkit, hogy az országot az egyébként perzsa-arab gyökerű, az oroszban használatos Grúzia helyett Georgiának nevezzék. Ennek a sok állam eleget is tett, így manapság Grúziát könnyen össze lehet keverni az amerikai Georgia állammal. Az ukrán radában lassan őrölnek  a malmok, így csak most ért véget Grúzia törlésének regisztrációja. Georgia helyett azonban – megjegyzem teljesen ésszerűen – a Szakartvelo az új Ukrajnában használt elnevezés. Egyébként így hívják maguk a grúzok is – Szakartvelo, azaz grúzok országa – a saját országukat. Korábban hasonló döntést hoztak a litvánok is, cserébe hálából a grúzok a litván elnevezéssel – Lietuva – illetik Litvániát.

„S ha már Litvániánál és Ukrajnánál tartottunk, akkor a NATO a júliusi vilniusi csúcson egy <ravasz> megoldással hidalná át az ukrán tagság kérdését”

Jens Stoltenberg főtitkár a tagállamok külügyminisztereinek minapi nem hivatalos oslói tanácskozása után arról beszélt, hogy a NATO egyenrangú partnerévé akarja avatni Ukrajnát, és szervezeti lépést is tesz ennek érdekében, de a katonai tömbbe még nem veszi fel. Helyette a NATO-Ukrajna Bizottságot tanácsi rangra emelik, Kijev pedig a NATO tagállamaival egyenrangú félként foglalhat majd helyet benne. Ahogy Stoltenberg fogalmazott, nem fogják meggyorsítani Ukrajna felvételét a szövetségbe, hanem inkább a fegyveres támogatására összpontosítanak, hogy az ukrán haderő minél több elvesztett területet foglalhasson vissza.

Most komolyan, Brüsszelben tényleg azt hiszik, hogy mindenki hülye, és egy ilyen „ügyes” megoldással el lehet oszlatni az orosz aggodalmakat? Vagy a NATO figyelmen kívül hagyja az orosz érdekeket, és nem is érdekli, mit gondol Moszkva. Ez azt jelenti, hogy a háborúval, a feszültséggel még sokáig együtt kell élnünk.