Aligha voltak sokan, akik a macedón-albán háború idején azt jósolták volna, hogy szűk két évtized múlva akár albán miniszterelnök is állhat majd az ország élén. A kis balkáni államban ma már minden megtörténhet.

Karnyújtásnyira került Észak-Macedónia attól, hogy történelmében először albán miniszterelnöke legyen. A szerdai parlamenti választások után ugyanis könnyen kialakulhat olyan helyzet, hogy a hosszú ideje a mérleg nyelve szerepét betöltő albán pártokon múlik majd, ki alakíthat kormányt. Ez pedig éles elmozdulás ahhoz képest, hogy 2001-ben még (az akkor még) macedóniai albánok fegyvert fogtak a politikai jogaik szélesítéséért. A közel 250 halálos áldozatot követelő konfliktus az ohridi egyezménnyel ugyan véget ért, ám az albánság csak lassan kapta meg a követelt jogait.

„Az albán népességszaporulat azonban végül egyre kedvezőbb helyzetbe hozta az albán kisebbségi pártokat”

Így még a jobboldali Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja (VMRO-DPMNE) is rákényszerült arra, hogy koalícióban kormányozzon az albán pártokkal. Hasonló megoldást kellett választania 2016-ban a baloldali Macedóniai Szociáldemokrata Szövetségnek (SDSM) is, amely a választási győzelme után az albánokkal lépett koalícióra, ami aztán nemcsak a VMRO-korszak végét jelentette, hanem az ország névváltoztatásához és a NATO-csatlakozáshoz is vezetett.

„A mostani választások viszont patthelyzetet eredményezett az észak-macedóniai politikában”

Az SDSM a szavazatok 36,12 százalékát szerezte meg, nem sokkal előzve meg a voksok 34,85 százalékát kapó VMRO-t. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy míg a szociáldemokratáknak 46, addig a VMRO-nak 44 képviselője lesz a 120 tagú parlamentben. Ott van ugyanakkor az albán nemzeti közösség legnagyobb pártja, a Demokratikus Unió az Integrációért (DUI), amely a szavazatok 11,3 százalékának megszerzésével 15 mandátumot gyűjtött össze, amivel túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez a párt lett a mérleg nyelve.

Ugyanis a VMRO akár további koalíciós partnereket is gyűjthet maga mellé, ami már csak azért sem lehetetlen küldetés, mert valaha – még a híressé vált lehallgatási botrány idején is – Nikola Gruevszki együtt kormányzott az albánokkal. A szkopjei törvényhozásba ugyanis bejutott még az Albánok Szövetsége (12 mandátum), az Albánok Demokratikus Pártja (egy mandátum), valamint a Baloldal (2 mandátum) is, így Hrisztijan Mickoszki VMRO-jának még van is kik közül válogatnia. Ez ugyanakkor a kevésbé valószínű forgatókönyv, hiszen a felmérések szerint a DUI a korábbiakhoz hasonlóan a szociáldemokratákat támogathatja, és közösen alakíthatnak kormányt.

„Ebben nagy szerepe volt annak, hogy az év elején lemondott Zoran Zaev kormányfő többször is nyíltságot mutatott az albán kisebbség felé, például kezdeményezte az albán nyelv hivatalossá nyilvánítását az egész ország területén”

Mindezek miatt az egyik legfontosabb kérdés most az, hogy az albánok milyen árat kérnek majd azért, hogy biztosítsák az egyik nagy pártnak a többséget a parlamentben. A DUI elnökének, Ali Ahmetinek ugyanis éppen az volt a választás előtti ígérete (vagy inkább fenyegetése), hogy Észak-Macedóniának vagy albán miniszterelnöke lesz, vagy nem lesz kormánya. És bár a koalíciós tárgyalások még nem vezettek eredményre, abban már most is biztosak lehetünk, hogy

„éppen a politikai patthelyzet teszi most lehetővé, hogy az albánság innentől még nagyobb szerepet vállalhasson az ország kormányzásában”

De egyáltalán nem mellékes az a kérdés sem, hogy még ha létre is jön egy újabb SDSM-DUI koalíciós kormány, az mennyire lesz stabil a jövőben. Az elmúlt években rengeteg vita volt a két kormánypárt között, a szociáldemokraták többször is korrupcióval és politikai nepotizmussal vádolták koalíciós partnerüket. Zaev ezért a választások előtt egyenesen azt ígérte a szavazóinak, hogy ellenzékbe küldi a DUI-t, ez viszont most távolról sem jött össze neki.

„Nem kétséges ugyanakkor, hogy a Nyugatnak ma elemi érdeke, hogy újra létrejöjjön a baloldali vezetésű koalíciós kormány, így a nyugati diplomaták alighanem most mindent megtesznek azért, hogy kicsikarjanak valamilyen kompromisszumot a két fél között”

Nagy kérdés ugyanakkor, hogy egy így összetákolt koalíció mennyire lesz stabil az elkövetkezendő években. Az ország jelenlegi gazdasági helyzete egyáltalán nem ad optimizmusra okot. Az egyik legszegényebb európai országban újra felerősödött a koronavírus-járvány, így mostanra még nagyobb gazdasági visszaeséssel számolnak a szakértők. Az Európai Unióval a tárgyalások megkezdéséig még rengeteg reformot kell végrehajtania az országnak, beleértve az igazságszolgáltatás reformját, a korrupció és szervezett bűnözés elleni harcot, a titkosszolgálatok és a közigazgatás reformját, és még hosszan sorolhatnánk. Mindezek olyan témák, amelyek számos szakítópróbát idézhetnek elő az elkövetkezendő években az SDSM és a DUI között. Így az elkövetkezendő években Észak-Macedónia bizonyosan olyan országa lesz a régiónak, amelyről sokat fogunk hallani. Ugyanis mostanra nem kétséges,

„a Balkánon a gyenge kormányok egyenes utat jelentenek a térség instabilitásához”