„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Szilágyi László írása a #moszkvater.com számára
„Békés mederben csordogált a mérkőzés, amelyen gól és különösebb balhé sem született. Az előzetes várakozásokkal ellentétben a közelmúltban egymással konfliktusban álló országok csapatai kulturált körülmények között játszották le vb-selejtező mérkőzésüket. Vajon a belgrádi visszavágó is hasonló, sportdiplomáciai értelemben túlszabályozott lesz vagy elképzelhető hasonló rendbontás, mint a 2014-es provokáció?”
Fotó:EUROPRESS/Olsi Shehu/ANADOLU/AFP
A Szerbia-Albánia válogatott mérkőzések nem csupán sportesemények, hanem a történelem, a politika és a nemzeti identitás ütközési pontjai is. A két ország közötti feszült viszony elsősorban Koszovó státusa miatt több évtizedes múltra vezethető vissza. Koszovó – ahol a lakosság többsége albán nemzetiségű – 2008-ban kikiáltotta függetlenségét, amit Szerbia azóta sem ismer el. A két nép között már az 1990-es években is komoly konfliktusok zajlottak, különösen a koszovói háború (1998–1999) idején, amely a NATO beavatkozásával ért véget. Ez a történelmi kontextus erősen befolyásolja a két ország közötti találkozókat.
„A 2014-es labdarúgó Eb-selejtező mérkőzésen látott drón incidensből hatalmas botrány kerekedett. Az albán szurkolók nélkül megrendezett belgrádi Eb-selejtezőt félbe kellett szakítani, mert egy Nagy-Albánia sziluettjét hordozó drón röpült be a pályára. A Nagy-Albániát ábrázoló zászlón két albán nemzeti hős, az ország függetlenségét kikiáltó Ismail Qemali, valamint Isa Boletini képe volt látható. Az akkori, és egyébként ma is miniszterelnök, Edi Rama testvére szervezte meg az akciót”
Orfi Rama a stadion díszpáholyában nézte a találkozót, és nála találták meg azt a távirányítót, amellyel a pálya felé terelte a drónt. Az incidens után azonnal őrizetbe vették. Rama amerikai útlevelet mutatott fel az őrizetbe vétele során, a díszpáholyban az Európai Unió egyik nagykövetének a közbenjárására volt jelen.
Az albán provokáció után elszabadult a pokol a stadionban. A drukkerek is megpróbálták leszedni a drónt, ami végül a szerbek játékosának, Sztefan Mitrovicsnak sikerült. Ő lerántotta a zászlót, erre azonnal nekiesett az albán Andi Lila és Taulant Xhaka. Végül egy harmadik albán, Bekim Bakaj szerezte meg a zászlót, ki akarta azt vinni a játéktér mellé, de egy szurkoló műanyag székkel támadt rá, akit viszont az albán csapatkapitány Lorik Cana ártalmatlanított. Erre minden pályán levő szerb és albán egymásnak esett. Martin Atkinson játékvezető félbeszakította, majd lefújta a találkozót.
„Az Európai Labdarúgó-szövetség végül 3-0-s gólkülönbséggel Albániának ítélte a győzelemért járó három pontot. Szerbiát pedig pontlevonással és zárt kapus meccsekkel büntette”
Az eset az egyik legkirívóbb példája lett a modern kori futballpolitikai botrányoknak. A politikusok megpróbáltak tőkét kovácsolni a futballpályán zajlott eseményekből. Az ellenzék akkori vezetője, 2005 és 2013 között Albánia miniszterelnöke, Sali Berisha élesen reagált a történtekre. Több nyilatkozatában hazafias gesztusként utalt a zászlóra. A szerb reakciókat agressziónak és rasszizmusnak minősítette. Később politikai haszonszerzés céljából többször hivatkozott az esetre, Albánia nemzeti egységét és önrendelkezési jogát hangsúlyozva.
Alekszandar Vucsics akkori szerb miniszterelnök, jelenlegi köztársasági elnök a meccs után az albán oldalt vádolta. A drónt és a zászlót „szervezett állami provokációnak” nevezte, arra utalt, hogy az albán miniszterelnök testvére, Olsi Rama is jelen volt a stadionban.
„Szerbia rövid időre megszakította a diplomáciai kapcsolatot Albániával, elhalasztották Edi Rama hivatalos belgrádi látogatását is. Ez lett volna hatvannyolc év után az első albán miniszterelnöki látogatás Szerbiában”
Vucsics hangsúlyozta, Szerbia nem fogja eltűrni, hogy bárki kérdőre vonja területi integritását. Bár Sali Berisha már nem volt kormányon az incidens idején, mégis nacionalista retorikával erősítette fel a feszültséget az albán oldalon. Vucsics ezzel szemben a szerb állam szuverenitásának megsértéseként kommunikálta az esetet.
„A futball mérkőzés szimbolikus hadszíntérré vált, ahol két nemzet politikai identitása és történelmi sérelmei ütköztek össze”
Ám az együttműködési kényszer nagy úr, Vucsics és Edi Rama azóta is időnként tárgyalóasztalhoz ül a „Nyitott Balkán” gazdasági kezdeményezés keretében, de a politikai bizalmatlanság továbbra is jelen van a két országban.
Ilyen előjelek mellett rendezték meg június 7-én Tiranában az Albánia-Szerbia vb-selejtező mérkőzést. Azt túlzás lenne állítani, hogy úgy vonultak a szurkolók a meccsre, mint a jól nevelt ministránsok a nagymisére, de különösebb balhé nélkül lecsengett a mérkőzés az Air Albania stadionban. A 20 ezer nézőt befogadó ultramodern létesítményben rendezték 2022-ben a Konferencialiga döntőjét. És ebben a komplexumban futott volna ki a magyar válogatott a gyepre az albánok elleni vb-selejtezőre, de 2021-ben végül a közeli Elbasanba költöztette a meccset az Albán Labdarúgó-szövetség. Az Albánia-Szerbia találkozó a történelmi-politikai előzmények miatt kiemelt figyelmet kapott, és természetesen fokozott biztonsági készültség mellett rendeztek meg. Nem történt jelentős incidens, mindkét válogatott és a szurkolótábor sportszerűen viselkedett.
„Békés mederben csordogált a mérkőzés, amelyen gól és különösebb balhé sem született. Az előzetes várakozásokkal ellentétben a közelmúltban egymással konfliktusban álló országok csapatai kulturált körülmények között játszották le vb-selejtező mérkőzésüket. Vajon a belgrádi visszavágó is hasonló, sportdiplomáciai értelemben túlszabályozott lesz vagy elképzelhető hasonló rendbontás, mint a 2014-es provokáció?”
A Nyugat szerint a remény jeleként kell értelmeznünk, hogy a markáns albán kisebbségéről (is) híres Koszovó és Szerbia 2027-ben közösen rendezi meg az U21-es labdarúgó Európa-bajnokságot. Merész álomnak tűnik a 2022-es vb-n látott Szerbia–Svájc meccs hevében történtek tükrében. A katari világbajnokságon Szerbia 3-2-es vereséget szenvedett Svájc ellen, és ezt Pristinában igen látványosan megünnepelték, különösen a svájciak albán származású játékosai, Granit Xhaka és Xherdan Shaqiri miatt, akik az albán sas szimbólummal hergelték a szerbeket.
„Talán sokan nem is emlékeznek arra az Albánia és Koszovó között lezajlott világbajnoki selejtezőre, ahol nacionalista hevület töltötte be a stadiont. Az albán szurkolók <Nagy-Albánia> és a Koszovói Felszabadító Hadsereg (UKA) szimbólumait vonultatták fel, egy szerb zászlót széttéptek és elégettek”
A mérkőzést többször is félbe kellett szakítani a szerb játékosokra dobált tárgyak miatt. És végül, de nem utolsósorban a világ egyik legnépszerűbb egyéni sportolója, Novak Djokovics is kifejtette a véleményét. A 24-szeres Grand Slam-bajnok teniszező szerint Koszovó Szerbia szíve.
Koszovó és Szerbia, két ország rendez majd közösen Eb-t a megbékélés jegyében.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
brüsszelita says:
“az akkori albán miniszterelnök testvére irányította a belgrádi Partizan stadionja felett szálló Nagy Albánia feliratú zászlóval ellátott drónt. Más időket élünk.”
Valóban? Ez év márcus 11-én egy szaúdi zászlót reptetett egy helikopter a Margít híd és Erzsébet híd között a Duna felett a Parlament előtt egy két éve ott bevezetett ünnep, a Saudi Flag Day miatt, a szaúdi nagykövetség rendelte meg. Viszont az igaz, hogy se az iráni, se az izraeli drukkerek akkor erre nem haraptak, csak a szemöldökük szaladt fel a fejük búbjára a magyaroknak. Persze gondolom viszonos volt a dolog, mert négy nap múlva, március 15-én viszont magyar zászlót röptettek a szaúdi királyi palota felett, csak az a hírekből kimaradt, a Moszkvatér is elmulasztotta, de semmi probléma.
Az AI a szaúdi zászlóról ezt írja: “Szaúd-Arábiának nincs külön parlamentje, amelyet a zászlóval lehetne azonosítani. A szaúdi államforma abszolút monarchia, ahol a király tölti be az államfői és a kormányfői tisztséget is, és nincs parlamenti képviselet a nyugati értelemben. A szaúdi zászló az iszlám hitvallást tartalmazza, és a királyság szimbóluma, de nem kapcsolódik külön parlamenthez.” Most már igen.
És Nagy-Albánia Szerbiához hogyan? Kis-Koszovóval – mi a probléma? Hogy nincs Nagy-Magyarország, – mi nem röptetünk magyar zászlót a Partizán stadionja felett? A Viktor veje intézhetné a drónokat az albán miniszterelnök tesójával megküzdve, persze csak is közbeszerzésileg, a verseny kizárva. Vagy Katarban húzna el egy Grippen a stadion felett nemzeti színű csíkot húzva, ha már a foci vébéről lemaradtunk, és a szaúdiaknak se kellenek a falábú fiúink Ronaldó mellé labdaszedőnek.