„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára
„Bármit is hozzon a második forduló és a kormányalakítás, Kurti valamint az Önrendelkezés szénája külföldön nem áll jól”
Fotó:EUROPRESS/Armend NIMANI/AFP
A 38-ból 17 önkormányzatban a november 9-én megtartandó második forduló fog dönteni. Közben többen számítanak új törvényhozási választások kiírására is, hiszen a februári szavazás óta nem állt fel az új kormány, ami nem a helyzet normalizálódására vall. A kérdés most az, változtak-e a tényleges politikai erőviszonyok, hogy érdemes legyen újra választást tartani. A „tényleges” jelző fontos, mert – csakúgy, mint a világ több neuralgikus pontján – Koszovóban is nagyon erős a külső befolyás. Azoknak a gerjesztői változásokról beszélnek, holott a mélyben nem változott semmi. Talán erre is vezethető vissza, hogy most a szavazásra jogosultak szűk 40 százaléka adta le a voksát, kevesebben, mint a téli törvényhozási választáson.
„A februári megméretés relatív győztese az országot jelenleg ügyvivőként irányító Albin Kurti, a balközép Önrendelkezés (Vetëvendosje) Mozgalom következetességéről ismert elnöke, aki diákvezérből, háborús múlt nélkül lett népszerű politikus, és amikor a nyugati pártfogók valamint az északi ellenlábas hagyják, kormányfő”
Bár akkor az Önrendelkezés kapta a legtöbb szavazatot, ez azonban arra mégsem volt elegendő, hogy 48 mandátumával a 120 fős parlamentben, egyedül kormányt alakíthasson. A minimálisan szükséges 13 mandátum megszerzése érdekében deklaráltan kész összefogni a nem szerb kisebbségek képviselőivel és bármely párttal, amelyeknek legalább 10 képviselője van a parlamentben. Kizárta azonban az együttműködést a Koszovói Demokrata Párttal (PDK), amelynek 24 mandátuma van, és a Szerb Listával, amelynek 9. Ugyanakkor a Koszovói Demokratikus Liga (LDK) a maga 20 mandátumával és a Koszovói Felszabadító Hadsereg (UҪK) egyik vezére, a Hágában háborús bűnök vádja alól kétszer is felmentett Ramush Haradinaj által alapított és vezetett Szövetség Koszovó Jövőjéért (AAK) a maga 5 mandátumával a Kurti-féle Önrendelkezéssel utasítja el az együttműködést.
„Ilyen körülmények között még a parlament megalakulása is nehézkes volt”
Csak az Alkotmánybíróság ultimátuma vette rá az ellenzék egy részét, hogy feladja a bojkottot, és megszavazza Kurti ötödik (!)jelöltjét a házelnöki posztra. A koszovói szerb népesség nevében megválasztott alelnököt viszont a Belgráddal szoros kapcsolatokat ápoló Szerb Lista nem fogadta el, miközben az általa jelölt személyek nem kapták mega szükséges támogatást. A neki nem tetsző jelölt miatt szerbek pártja az Alkotmánybírósággal fenyegetőzik. A parlament ennek ellenére megalakult, de még lehet folytatása a történetnek. Vjosa Osmani köztársasági elnök október 11-én Kurtit bízta meg kormányalakítással. Valószínűleg ez sem lesz könnyű, ráadásul csak 15 napja van rá. Ha nem sikerül, Osmani konzultál a pártokkal egy újabb kormányfő kijelöléséről. Ha ez sem jár eredménnyel, új választásokat ír ki.
A parlament megalakítása körüli huzavona közepette nem volt könnyű a felkészülés a helyhatósági választásokra. A legutóbbi, 2023-as választásokat a koszovói szerbek, Belgrád biztatására bojkottálták. Ez oda vezetett, hogy a zömmel szerbek lakta észak-koszovói járásokban albánok és bosnyákok kerültek helyhatósági vezetői pozícióba, akiknek az elfogadottsága csekély volt a szerb ajkú lakosság körében. Viszont ez a helyzet lehetőséget adott a prishtinëi kormánynak, hogy bezárja a Belgrád által működtetett párhuzamos intézményrendszert.
„A történtekből okulva a mostani önkormányzati választásokon a szerbek is részt vettek. Ez mindenképpen pozitív, de hogy nagy lépés lenne a normalitás felé, azt nem lehet állítani. Ezek a választások ugyanis nem tisztázták a pártok közötti erőviszonyokat. Többnyire mindegyik vesztett és nyert is egy kicsit”
Kurti pártjának 3 önkormányzatban sikerült az első fordulóban 50 százalék fölötti eredményt produkálnia, ugyanennyit riválisának, a PDK-nak is. Az AAK és az LDK 2-2 önkormányzatban kerekedett felül már az első körben. Az Önrendelkezés 10 önkormányzatban kényszerül rá a második fordulóra, és ebből mindössze kettőben vág neki az első helyen. A legfontosabb közülük a megosztott város, Kosovska Mitrovica albánok lakta déli részének vezető posztja. Ez kellemetlenül érintette az Ibar folyó túlpartján, az északi városrészben élő szerbeket. Már meg is pendítették, hogy lehet rendbontásokra számítani.
A választás mindenesetre független megfigyelők szerint rendben zajlott. Attól eltekintve, hogy egyes, nem éppen pártatlanságukról ismert nyugati és szerb médiumok nem kaptak akkreditációt helyszíni tudósításra, ami ellen az EBSZ tiltakozott. Az albánok lakta területeken tapasztalható széthúzást jól ellenpontozza a Szerb Lista eredménye, amely a 10 szerb többségű önkormányzatból 9-ben már az első fordulóban győzött. A fővárosért nagy csata folyt. Egyelőre az is eldöntetlen. Az első helyen a hivatalban lévő polgármester, Perparim Rama, az LDK jelöltje végzett, de csak nagyon kis különbséggel utasította maga mögé az Önrendelkezést képviselő Hajrulla Ҫekut.
„Bármit is hozzon a második forduló és a kormányalakítás, Kurti valamint az Önrendelkezés szénája külföldön nem áll jól”
A kampányát a gazdasági helyzet javulására, az új munkahelyekre vágyó lakosság körében aligha segítette, hogy az Egyesült Államok mindjárt az elején jelezte, egyelőre – értsd: amíg neki tetsző kormány nem alakul Kurti nélkül – elhalasztja a beharangozott stratégiai párbeszédet Prishtinëvel. Indoklása szerint azért, mert az ügyvivő kormány intézkedéseivel tovább mélyíti a szakadékot a kisebbségi szerb és a többségi albán lakosság között. Az Egyesült Államok koszovói nagykövetsége a közösségi médiában egyértelműen Kurtit tette felelőssé azért, hogy az amerikai és a koszovói lakosság számára kölcsönös gazdasági előnyökről szóló tárgyalások elmaradnak. Az ENSZ BT-ben némely európai országok közben a párhuzamos szerb intézményrendszer megszüntetése miatt bírálták. A kampány során Kurti többször felhozta, hogy a kettős rendszer fenntarthatatlan. Koszovói polgárok lévén a szerbek is vegyék igénybe a helyi egészség- és oktatásügy szolgáltatásait. Külügyminisztere, Dominika Gërvalla Schwarz cáfolta, hogy be is zártak egészségügyi intézményeket. Hangsúlyozta, a kormányzat nem akar gettókat, sőt párbeszédet kezdeményez a szerb közösséggel arról, hogy milyen egészségügyi és oktatási intézményeket akar. Rajta áll, hogy elfogadja-e a meghívást, vagy sem.
„Belgrád közben megbízottai útján ugyanakkor mindenkit kiszorított a politikából, aki hajlandó lett volna az albánokkal tárgyalni. Ez továbbra is így lesz, mivel az Ibar folyótól északra fekvő, zömmel szerb lakosságú területet magának akarja megszerezni. Ehhez bírja az Egyesült Államok és némely európai szövetségesének támogatását is”
Kurtit és következetes függetlenségi politikáját nem akarja senki, csak a koszovói albán lakosság még mindig jelentős része. Még Albánia sem támogatja, hiszen számít egy olyan – valljuk be, logikus – végkifejletre, hogy az albán lakosságú részt pedig Tirana kebelezheti be. Az ENSZ BT-ben napirenden van egy másik téma is Koszovóval kapcsolatban. Ez pedig az ott állomásozó nemzetközi erők, a KFOR kivonása. Az EU és Amerika ezt akarja, Oroszország és Kína viszont a szerb lakosság megvédése mellett kardoskodik. Ha mégis kivonják, a felek a saját kezükbe vehetik a kezdeményezést.
„Koszovó, ahogyan gyakorlatilag az egész exjugoszláv térség, be nem fejezett történet. Folyik az erőgyűjtés a <végjátékra>”
Szerbia sokszorta többet költ fegyverekre a szomszédainál, de megharagudott Koszovóra, amiért török drónokat vásárolt, és Erdoǧan török elnökre, amiért eladta neki. Az utóbbit Vucsics elnök „visszaszívta”, és nagy vezérnek nevezte a török elnököt. Azt a szemrehányást azonban nem vonta vissza, hogy Erdoǧan az oszmán birodalom visszaállításáról sző terveket. Télen a televízió nyilvánossága előtt ismerte el, hogy a Szerb Haladó Párt (SNS) valamiféle rohamosztagot tart fenn, amely 17 ezer tagot számlál, fiatalok, elszántak, és nála jobboldalibb gondolkodásúak. Ez azt jelenti, hogy egy a 2023-as banjskaihoz hasonló fegyveres akcióhoz megvannak az eszközei. Koszovó Albániával és Horvátországgal szövetkezik a fegyvergyártás és beszerzés koordinálására, közös hadgyakorlatokra, titkosszolgálati információk cseréjére, az ártó szándékú külső befolyásolás elleni védekezésre.
„Koszovó függetlensége nem került annyi emberéletbe, mint Horvátországé, csak mintegy 11 ezer áldozat volt, a többségük albán”
Ezt az összecsapást hosszú évtizedek előzték meg, amelyekben a belgrádi hatalom először le akarta cserélni a koszovói albán lakosságot, aztán változatos módokon vegzálta. Közben mindkét oldalon nőtt a megvetés és az ellenszenv a másik nép iránt, és a felszín alatt ez még mindig pislákol. Könnyen felizzhat, ha kiderül, hogy Koszovó csak kölcsön kapta a függetlenséget.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
brüsszelita says:
Azt azért tegyük hozzá, hogy Koszovó függetlenségét négy EU ország a ma napig sem ismeri el azt követően, hogy kibombázta Szebiából az amerikai hadsereg, mert a tények makacs dolgok akárki is törjön a másik ország szuverenitására, nincs kettős mérce, ugye? Merthogy Spanyolország, Szlovákia, Románia és még egy EU ország számára Koszovó a mai napig nem létezik mint önálló állam, de annak függetlenségét népszavazás sem erősítette meg. Persze Magyarország rögtön föltette a kezét, amikor az ENSZ-ben arról szavazni kellett, mert asszem az elé vitték az ügyet, ha jól tévedek, mert ha nem, akkor nem tudom, most miről beszélünk. Mindenesetre Fletó nem késlekedett az elismerésével talán 2007-ben, viszont Vitya a Krímmel igen, pedig ott népszavazás is volt róla, nem is értem. Azaz hogy igen, mert akkor fontos egy ország szuverenitása, amikor az az amerikai érdekeknek megfelel, amikor meg nem, akkor a nemzeti önrendelkezést tolják ezerrel. Ennyit a nemzetközi jogról, és a magyar külpolitikáról, mert a románok legalább következetesek – kívételesen.
HandaBandy says:
Nem védendő OV-t akkor még (és talán most is) tett/tesz Vektorunk gesztusokat ha ez nem kerül Magyarországnak semmibe. Nevezzük ezt pragmatikus szemléletnek. Hiszen nem is volt még ciki akkoriban orosz gázt meg olajat venni. Ömlött is rendesen. Meg aztán az EU sem volt még ennyire meggárgyulva és nem emlékezem, hogy Putyer igazán nehezményezte volna a magyar véleményt a Krimmel kapcsolatban. Orbán rá nem igazán jellemző módon enyhén túllihegte a dolgot, na de ki nem. 8 év alatt azért sok minden változott, sok minden tisztább lett a veszélyeket illetően és nem csak a magyar miniszterelnök véleménye.
Amúgy tényleg nem értem miből is fakad ez az OV-t illető putyinpincsi legenda. Talán abból, hogy most Ukrajna komolyabb fenyegetés mint Oroszország? Ez az elítélősdi szintén csak egy aszott fügefalevél. Majd’ 20 év távlatából és az akkori ellenzékből meg biztos. Meg aztán a Szevasztopolt illető szerződés is “piszkálva lett”.
Szerbia viszont a szomszédunk, a nem éppen keresztény kultúrkörhöz tartozó, távoli Koszovó meg nem tipikusan. Az elismerése meg kormánydöntés volt a Fletó alatt, tudtommal a Parlament elé viszont sohasem került a dolog. Talán ennyi elég árnyalásnak.