Lerohanta az amerikai „kommandó” Münchent

A kérdés igazán az volt, hogy az amerikai küldöttség finoman, avagy Trump stílusában kíméletlenül szembesíti az európai fősodor elitet az új realitásokkal. Nos, a J.D. Vance alelnök vezette amerikai „kommandó” lerohanta a Münchenben a szokásos biztonsági fórumra gyülekező globalistákat. Világosan értésükre adták, hogy Ukrajnáról folyó tárgyalásokon nem lesznek ott, utána azonban alapvetően rájuk hárul a tűzszünet fenntartásának felelőssége, és Kijev anyagi támogatása is. Washington ehelyett addig is azt ajánlja, hogy Európa foglalkozzon inkább a kisiklott politikai folyamatok, a valódi demokrácia helyreállításával.

J.D. Vance felszólalását kísérte talán a legnagyobb figyelem, hiszen tőle várták az új amerikai adminisztráció álláspontjának kifejtését mindenek előtt az ukrajnai konfliktus rendezéséről
Fotó:EUROPRESS/Ian LANGSDON/AFP

Árulásként, megalázva élte meg a Davosban és Münchenben, a hagyományos világgazdasági fórumon illetve a biztonságpolitikai konferencián magát otthonosan érző európai liberális, globalista elit, hogy Donald Trump Ukrajnát és Európát megkerülve vette fel a kapcsolatot Vlagyimir Putyinnal. Ez a pofon némiképp kijózanította, észhez azonban nem térítette az Európát még mindig irányító atlantistákat, akik egyszerre haragudtak az őket látványosan semmibe vevő „Nagy Testvér” elfordulására, és a régi ellenfélre, Oroszországra. Moszkva és Washington mégoly óvatos közeledése pedig egyenesen a rettenet érzésével töltötte el őket.

„Találóan fogalmazott ezúttal a volt orosz elnök, amikor nem kis kárörvendéssel úgy írta le ezt a helyzetet, hogy Európa úgy viselkedik, mint egy frigid vénlány, és megőrül a féltékenységtől és a dühtől”

Dmitrij Medvegyev szerint aza a tény, hogy Európával nem konzultáltak a Putyin és Trump közötti telefonbeszélgetés előtt, megmutatja Európa valódi súlyát és szerepét a világban. „Európa ideje lejárt!” – írta Medvegyev, aki egy következő bejegyzésében már arról értekezett, hogy szégyenletes verést kapott az amerikai alelnöktől, és most gyűlölködve, hisztérikus rohamok közepette nyeli le a keserű pirulát.

„Nem volt véletlen, hogy ebben a hisztérikus hangulatban a müncheni fórumot megelőző napokban egymás után születtek az 1938-at felemlegető rettegő írások”

Sir Winston Churchillnek a Münchenből hazatérő Neville Chamberlainhez címzett szavait – „Önnek a háború és a szégyen között kellett választania, a szégyent választotta, de így sem fogja elkerülni a háborút” – idézték. Az akkori brit kormányfő megkönnyebbülve azt hitte, hogy a Szudéta-vidék átengedése elég lesz Hitlernek. Tévedett, Churchillnek lett igaza. A párhuzam azonban kissé sántít. A Nyugat ugyanolyan cinikus, mint akkor, annak azonban nincs realitása, hogy Oroszország rátámadjon Európára. Ráadásul nem egy háború előtt, az már három éve dúl, és jó lenne már valahogy leállítani. Ehhez persze el kellene ismerni, hogy a kirobbanásáért nem csupán az inváziót megindító agresszor Oroszországot, de a Nyugatot, sőt még az ukrán vezetést is komoly felelősség terheli.

De ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk Münchenben, hiszen az ott elhangzott beszédek hűen érzékeltetik a nyugati blokkon belüli feszült hangulatot, így ezekből a felszólalásokból emeltünk ki néhány erős mondatot.

„Európa többé nem prioritás az Egyesült Államok számára”

Pete Hegseth már a konferencia nyitánya előtt a NATO védelmi minisztereinek tanácskozásán megadta az alaphangot, egyértelműsítve, hogy nehéz idők várnak Európára. Vége annak a kényelmes állapotnak, hogy Washington biztonsági védőernyőt tart a jóléti államokat építő Európa fölé. S hogy még világosabb legyen, egyértelműsítette, hogy Trump nem hagyja, hogy Európa „Uncle Samet”balek bácsivá, „Uncle Suckerré” változtassa. Magyarán, nem kezelheti Amerikát balekként azzal, hogy felelőssé teszi a saját védelméért. Tudomásul kell venni az új realitásokat, fel kell tehát nőni az új kihíváshoz. Európa azonban ehelyett még mindig sértetten Washingtonra mutogat. A NATO-t siratja, a szövetség szellemiségét siratja. Tény, azt jól érzékelik, hogy a NATO és a transztalanti egység igencsak repedezik.

„A legnagyobb fenyegetést Európára nem Oroszország vagy Kína jelenti, hanem a hagyományos európai értékek elleni, belülről jövő fenyegetés”

J.D. Vance felszólalását kísérte talán a legnagyobb figyelem, hiszen tőle várták az új amerikai adminisztráció álláspontjának kifejtését mindenek előtt az ukrajnai konfliktus rendezéséről. Az amerikai alelnök azonban ehelyett kiosztotta és helyre tette Európát. Európa vezetőit a szovjet kommiszárokhoz hasonlította, akiket jobban érdekli a szólásszabadság eltiprása, mint a saját állampolgáraik védelme.

„Nincs olyan biztonság, amelyben a vezetők félnek a saját népük hangjától és a véleményétől”

– figyelmeztetett. Konkrétan kitért a romániai elnökválasztás első fordulójának eltörlésére. Mint fogalmazott, lehet helyteleníteni, ha Oroszország közösségi médiás hirdetésekkel próbál befolyást szerezni, de mi is így teszünk. Lehet ezt a világ előtt elítélni, ám ha egy a demokráciát néhány százezer dollárnyi külföldi digitális reklám képes romba dönteni, akkor az eleve nem volt túl erős. Vance ezzel azt sugallta, hogy az Európai Unióban egyre inkább politikai eszközként használják fel a dezinformáció elleni küzdelmet. Vance emlékeztetett arra is, hogy a kommunista diktatúrák bukása azért következett be, mert nem becsülték meg a szabadság adta lehetőségeket, azt a jogot, hogy az emberek tévedhessenek, újíthassanak, építhessenek. A beszédében közvetlen bírálatot fogalmazott meg a müncheni biztonsági konferencia szervezőivel szemben is, amiért populista pártok képviselőit kizárták az eseményről. „Nem kell egyetértenünk velük – mondta -,de legalább kötelességünk részt venni velük a párbeszédben” – fogalmazott egyértelműen a német AfD-re utalva.

„Az Európában tapasztalható politikai elzárkózás egyre inkább úgy fest, mint régi, bebetonozott érdekek próbálkozása arra, hogy fenntartsák a hatalmukat. A másik oldalról nézve ez egyre inkább úgy néz ki, mint amikor régi befolyásos körök a szovjet korszakból ismerős, visszataszító szavak – mint a félretájékoztatás és dezinformáció – mögé bújnak, csupán azért, mert nem tetszik nekik, hogy valaki más véleményt mondhat, vagy – Isten őrizz – másként szavazhat, netán meg is nyerhet egy választást”

– fejtegette az amerikai alelnök, aki egyébként megbeszélést folytatott Alice Weidellel, az AfD társelnökével, miközben a kancellárral nem volt hajlandó találkozni. A washingtoni üzenet egyértelmű. Az ukrajnai rendezés módjairól a Fehér Ház nem kíván vitát nyitni. Mint ahogy magyarázkodni sem, ehelyett egy másik fronton támadott, és értésre adta az európai globalista, balliberális elitnek, hogy a világ változik, és már egyre inkább másként gondolkodik. Nem más ez, mint frontális támadás a büsszelinek nevezett európai fősodor elit ellen. Itt már sokkal többről van szó, mint az ukrajnai konfliktus rendezése. Az amerikai belső változásokkal megerősített globális szinten zajló paradigmaváltásról, amelynek éppúgy része a világ politikai, mind geopolitikai rendszerének az átalakulása. Az egyik fronton ideológiák, a globalisták és a szuverenisták, vagy másképp a balliberálisok és a konzervatívok állnak egymással szemben, míg a másikon nagyhatalmak vezette blokkok, amelyek a formálódó multipoláris világrendben a pozícióikért, a befolyási övezeteikért feszülnek egymásnak. Más szóval, alakul a világ újrafelosztása, nevezhetjük Jalta 2-nek, amelyben Európának már egyre rosszabb lapjai vannak.

„München ezen belül most alapvetően nyugati világon belüli vezető szerepről szólt, ezen belül ideológiai téren a liberális woke ideológia, a globalizmus térvesztéséről, valamint geopolitikai értelemben arról, hogyan változnak azok az eszközök, amelyekkel az új amerikai adminisztráció be akarja állítani Európát a sorba, és a mindezekből fakadóan ezen a blokkon belül is megnövekedett feszültségről”

Az európai politikusok eltérő hevességgel, de szinte kivétel nélkül megfutották a kötelező kört, és bírálták Donald Trumpot, majd rögtön hitet tettek a transzatlanti együttműködés zavarainak orvoslása mellett. A sértettség hatotta át ezeket a felszólalásokat, ezért ebben a hangulatban, úgymond hazai pályán az utóbbi időben látványosan Trump retorikájához igazodó Volodimir Zelenszkij is megengedhette magának az amerikai elnök bírálatát. Az ukrán államfő emellett retorikai szempontból egyébként jól felépített beszédében megpróbálta kihasználni a transzatlanti feszültséget, és az európaiak sértett büszkeségére, hiúságára apellálva még erőteljesebben Kijev oldalára igyekezett állítani őket. Eközben persze nem feledkezett meg arról sem, hogy a korábbiakhoz hasonlóan keresse a közös pontokat a Fehér Házzal, és Trump üzleti alapú gondolkodásához igazodva tegye érdekeltté Washingtont Ukrajna további támogatásában, vagy legalábbis biztonságának garantálásában.

„Jó példa e kettő összehangolására, hogy az európai önálló hadsereg hadsereg felállítását szorgalmazva Zelenszkij egyaránt követte az amerikai és az európai retorikát, hogy végül oda jusson ki, ennek a hadseregnek a magját  az ukránok adják majd, ezért kell most még inkább támogatni az erős ukrán hadsereg felépítését”

A hangsúlyt az országa mögötti nyugati egység megtartására helyező ukrán elnök a a közös európai fegyveres erők felállításának szorgalmazása mellett elengedhetetlennek nevezte a közös, egységes európai külpolitika kialakítását – természetesen a Kijev mellett harcosan kiálló jelenlegi európai fősodor gondolkodásának szellemében -, és így szerinte olyan szintű európai együttműködést lehet létrehozni, amelyet Washingtonnak komolyan kell vennie. Ergo, Ukrajna így megint csak jól járna. Aztán a moralisták lelki világára hatva még hozzátette, a nemzetközi jogot is egy erős Európa tudja betartatni. Nem maradhatott ki a beszédből, hogy meg kell tartani minden, Oroszországra nehezedő nyomást, mert az gyengíti az agresszort, amely amennyiben legyőzi Ukrajnát, Európára fog támadni. Emellett meglehetősen Trump egójára is próbált hatni, például azzal, hogy Putyin szemében ő csak díszlet, ám az amerikai elnök nagyon is tisztában van azzal, hogy ez messze nem így van.

„Trump adminisztrációjának jelen lévő tagjaira az ilyen pszichologizálás, és az európai sértett visszautasítás sem hatott”

Mindezekre válaszul Trump ukrajnai különmegbízottja, de még a NATO főtitkára is azt ajánlotta az európaiaknak, hogy panaszkodás helyett inkább kínáljanak konkrét megoldásokat, és növeljék a védelmi kiadásokat. Keith Kellogg a realitásokkal szembesítve Európát azt is határozottan kijelentette, hogy nem fog részt venni a béketárgyalásokon. „Európai barátaimnak azt mondanám, ne úgy szálljanak be a vitába, hogy panaszkodnak, hogy igennel vagy nemmel az asztalnál ülhetnek, hanem azzal, hogy konkrét javaslatokkal, ötletekkel állnak elő, és növelik a [védelmi] kiadásokat – fogalmazott a veterán amerikai politikus. Kellogg – még egyet odaszúrva Európának – megjegyezte, hogy az Ukrajna és Oroszország közötti korábbi béketárgyalások kudarcának egyik oka az volt, hogy abban túl sok olyan ország vett részt, amelyek nem voltak képesek ilyen folyamatok végrehajtására. „Nem fogunk erre az útra lépni” – mondta a müncheni biztonsági konferencia margóján.

„Keith Kellogg szavai J.D. Vance és Pete Hegseth korábbi megjegyzéseihez hasonlóan megdöbbenést váltottak ki a Trumpban nem bízó, és országuk biztonságát elválaszthatatlanul Ukrajna sorsához kötő európai fősodorhoz tartozó vezetők körében. Nem csoda, hiszen az amerikai „kommandó” Münchenben ellentmondást nem tűrően rohanta le őket. A kábulatból ocsúdva a hírek szerint hétfőn Párizsban próbálják majd feldolgozni a történteket, ahová a helyzet megvitatására Emmanuel Macron hívta az európai vezetőket.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com