Kezdőlap » Gazdaság » Lengyelország megelőzi Portugáliát
Reggeli életkép egy bydgoszczi pékségben 2019. március 14-én Fotó:Tóth Tibor #moszkvater

Lengyelország megelőzi Portugáliát

A dinamikus gazdasági növekedés és a szociális juttatások növelése a kormányzó nemzeti konzervatív PiS-t erősíti az idei választások előtt

Reggeli életkép egy bydgoszczi pékségben 2019. március 14-én Fotó:Tóth Tibor #moszkvater
Reggeli életkép egy bydgoszczi pékségben 2019. március 14-én
Fotó:Tóth Tibor

Az európai választások előtt az EU tagországaiban rossz a hangulat. Sötéten látja a jelent a lengyelek nagy része is. Egy friss felmérés szerint mindenek előtt az egészségügyi rendszerről és a demokrácia állapotáról vélekednek meglehetősen negatívan, az európai többségtő eltérően azonban egyáltalán nem félnek a gazdasági növekedés lassulásától és a szegénység mélyülésétől. Míg az olaszok 48, a spanyoloknak pedig 54 százaléka tartja ezt a problémát jelentősnek, addig emiatt a lengyeleknek mindössze 4 százaléka aggódik.

Nem véletlenül, hiszen

„minden mutató azt támasztja alá, hogy miközben Dél-Európa egyértelműen leszálló ágban van, addig Közép-Európa növekszik. A Nemzetközi Valutaalap adatai alapján Lengyelország például az idén lehagyja Portugáliát”

Az IMF szakértőinek előrejelzése szerint 2019-ben az egy főre jutó nemzeti jövedelem vásárló értéken Lengyelországban 33 472 dollár lesz, ami 63 dollárral több, mint Portugáliáé, ahol a GDP tavaly a lengyel 5,1 százalékkal szemben csak 2,1 százalékkal növekedett. S a következő években ez a különbség csak növekedni fog.

Mint a Rzeczpospolita ennek kapcsán megjegyzi, ez is mutatja Közép-Európa dinamikus fejlődését. Mert Lengyelország e mutató alapján az EU-ban a 21. helyen áll, de megelőzi Észtország, Litvánia, Szlovénia, de Szlovákia és Csehország is. A népességi mutatók különbsége miatt ezeket az országokat a lengyelek nehezen előzhetik meg, több esély van arra, hogy befogják az olaszokat. A lengyel konzervatív lap szerint mindez 30 évvel a kommunizmus összeomlása és 15 évvel az Európai Unió nagyszabású bővítése után örvendetes még akkor is, ha más mutatókban koránt sem ilyen jó a helyzet. Ám – jegyzi meg az elemző –

„annyit mindenképpen mutatnak ezek a számok is, hogy a jólétet tekintve az EU-belül már nem a Kelet és a Nyugat, hanem az Észak és a Dél között nőnek a jövedelmi különbségek”

Az idei két választás előtt ez nem rossz hír a kormányzó pártnak, amely a családokra koncentráló 500+ program keretét megduplázva 43 milliárd zlotyra, azaz 9,5 milliárd euróra emeli. Így már az első gyerek születése után is jár majd a gyerekenként havi 500 zlotys, mintegy 125 eurós támogatás, amely így enyhít majd a gyereküket egyedül nevelők gondján is. Ehhez jön még 13. havi nyugdíj ismételt bevezetése és a 26 éven aluliak nullás adókulcsa. Ehhez megvan a megfelelő gazdasági növekedés is, amely a tervek szerint idén akár 4 százalékos is lehet. S ez a bővülés hosszú távon is fennmarad, még ha a Nemzeti Bank előrejelzése szerint 2021-re 3,5 százalékra mérséklődik is. Mindezt a szakértők azzal magyarázzák, hogy a befektetések 2018-ban érték el a csúcsot, s a növekedés motorja a továbbiakban éppen a szociális 500+ program kiterjesztésével dinamikusabbá váló fogyasztás lehet.

„Mindez feladja a leckét a kormányváltásra készülő ellenzéknek, amelynek baloldali és liberális része az európai választásokra összefogva próbál javítani az esélyein. Az ősszel esedékes parlamenti választási támogatottságot vizsgáló közvélemény-kutatások alapján azonban a legnépszerűbb egyértelműen a PiS”

A kormánypárt a legfrissebb adatok szerint 37 százalékon áll, míg a PO-ra a választók 24 százaléka szavazna. A harmadik helyen nagyjából 10 százalékos népszerűséggel a melegjogi aktivista Robert Biedron frissen alakult Tavasz nevű balliberális tömörülése áll, míg a liberális Modern és a baloldali SLD nem kerülne be a parlamentbe

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.