Az megvan amikor a legendás westernhős aknamentesített Szevasztopolnál? A történelem furcsa fintora, hogy erre a mondatra egyből felmerül bennünk, hogy mikor (mert ugye ismétli önmagát)? A második világháborúban, vagy a már évek óta folyó orosz-ukrán háború bármelyik szakaszán? Nem, ez most nem korunk eseménye, hanem 1945. január 18. és február 20. közötti időszak, amikor Lee Van Cleef a US Navy USS Incredible (AM-249) fedélzetén töltött hivatásos szolgálata során szövetséges együttműködés keretében részt vett a Szevasztopol 1944. május 12-én befejeződött visszafoglalása utáni aknamentesítésben. A szövetséges segítségnyújtás 1945 februárjában történt, az időpont nem véletlen.
Csiki Attila írása a #moszkvater.com számára
Forrás:Us Army
A karácsonyi-újévi ünnepkör idején rendszeres családi program a régi sikerfilmek ismételt megtekintése. A mozizások alkalmával többnyire könnyed, nagy sikerű filmeket szeret az ember nézegetni, különösen, ha a sikerfilmnek több folytatása is készült. Ilyen Clint Eastwood (illetve Sergio Leone) Dollár Trilógiája, mely Lee Van Cleef szárnyalása is egyben. Régen meghalt már sokunk kedvenc western-hőse, ám a kíváncsiság csak odahajt minket, hogy átböngésszük életrajzát. S akkor egyszer csak abba botlunk, hogy jelentős második világháborús haditengerészeti múltja volt, több kitüntetéssel, de ez még annyira azért nem érdekelheti a #moszkvatér olvasóit. Azonban aztán jön a meglepetés, hogy bizony 1945 tél végén öt héten át az USS Incredible fedélzetén első osztályú szonármesterként bizony kémlelte a vizet a hajók merülési mélységében a Fekete-tengeren Szevasztopolnál.
„Nézzük a részleteket az elaknásítás, a USS Incredible és Lee Van Cleef részéről”
Szevasztopol német elfoglalására 1941 szeptemberében a szárazföld felől indított bekerítő művelettel került sor (a konkrét ostrom 1941. október 30-tól 1942. július 4-ig, nyolc hónapig tartott). Épp ennek a nyolc hónapos feltartóztatásnak a következtében nem tudott a Déli Hadseregcsoport csatlakozni a Don felé tartó német fő erőkhöz, mentesítve ezzel némiképp Sztálingrádot. A szovjetek ellentámadása már jóval kisebb csapatösszevonással 1944. április 16-tól május 12-ig, mindössze négy hétig tartott, hiszen a németeknek sietős volt a katlanból csapataikat kivonni. Ez a ’távozás’ – mert máshol már nem tudott – a tengeren át történt, jelentős szovjet bombázói és tengeralattjárói kísérettel.
„A németek 21 hónapig tartó ellenőrzése alatt – 1942. júliustól 1944. márciusig – történt meg a Szevasztopol környéki vizek elaknásítása”
Igazából ennek az időnek is az utolsó hónapjaiban, amikor fordult a front. Annak, hogy a visszafoglalást követő jó 9 hónappal később, 1945 februárjában is még szükség volt a szövetséges segítségére az elaknásított vizek megtisztításában nemcsak az volt az oka, hogy ilyen mértékű aknamentesítésre a Vörös Hadsereg nem volt – nem is lehetett – felkészülve, hanem egy jelentős történelmi, a háború kimenetelében nevezetesebb eseménnyel esett egybe. (magyarul: az aknamentesítés dátumát nem, ennek az eseménynek a dátumát tanuljuk történelem órákon. Bár rég érettségiztem, szerintem emelt szintű érettségin ma is tananyag lehet.)
„A USS Incredible – fedélzetén Lee Van Cleeffel – ugyanis 1945. január 18-án hajózott át a marseilles-i partoktól a fekete-tengeri vizekre, és 1945. február 20-ig teljesített ott szolgálatot”
Igen, a hajók átvezénylése, s a térségben ellátott feladata elsősorban a Jaltai Konferencia biztosítása volt, a krími Szevasztopolban lévő szovjet haditengerészeti bázisról látott el pásztázási feladatokat a Fekete-tengeren még esetlegesen nem hatástalanított aknák, illetve hívatlan tengeralattjárók felfedésére.
Az USS Incredible (AM-249) egy Admirable-osztályú aknakereső https://en.wikipedia.org/wiki/Admirable-class_minesweeper volt, mely típust a II. világháború idején állították hadrendbe, amely a világháborúban annyira bevált, hogy 1945. májusában a titkos Hula-projekt keretében 149 db ilyen típusú hajót adott át az Egyesült Államok a Szovjetuniónak, várva annak Japánnal szembeni hadba lépését. Közös kiképzési programot is indítottak, s 1945 augusztusában ezekből több hajó részt is vett a szovjetek Japánnal szembeni katonai akciójában. Az átadott hajókat a világháború befejeztével nem küldték vissza.
„Magát a USS Incrediblét 1943. novemberében bocsátották vízre, s 1944. márciusában állították szolgálatba. Az 1959-ig tartó pályafutása alatt szinte a Föld egészének vizeit bejárta”
A hajó kezdetben a Karib-tengeren járőrözött, majd a Földközi-tengerre került, és részt vett az 1944. augusztus 15-én kezdődött dél-franciaországi partraszállásban. Ennek során szeptember 10-én a USS Incredible és csoportja visszavert egy 12 torpedóból álló támadást, amelyből kettőt megsemmisített. Lee Van Cleeffel a fedélzetén! A hajó 1945. január 18-ig folytatta aknamentesítési feladatait Dél-Franciaország vizein, onnan indult át az oroszországi Szevasztopolhoz, majd a konferencia befejeztével légi-tengeri mentő járőrként szolgált a Fekete-tengeren, amíg február 20-án újra Palermóba nem indult. Onnan 1945. május 5-én tért vissza Norfolkba (Virginia) nagyjavításra, majd július 23-án indult el csendes-óceáni szolgálatára.
„Már az ottani hadműveletek végét célozva, mert elkélt ott olyankor egy jó aknamentesítő”
A Panama-csatornán, majd San Diegón keresztül érkezett Pearl Harborba, ahonnan augusztus 31-én indult tovább a Skagway hadműveletre, a Kelet-kínai-tenger-Ryukyus térségében lévő aknamezők felszámolására. Ez a feladata fél évig, 1946. február 17-ig tartott, amikor is visszatért a Los Angeles-i San Pedroba. Ott maradt, amíg november 6-án Puget Soundban leszerelték, és csatlakozott az amerikai tartalékflottához. 1947. november 28-tól 1949. szeptember 28-ig az Incredible „szolgálatban, szolgálaton kívül” volt, a japán Yokosukában állomásozott közel két évig. Ez a Tokiói-öböl bejárata, s négy éve véget ért a háború!
„Aztán 1950. augusztus 14-én újra hadrendbe állították, és szeptember 18-án indult aknaszedési és járőrözési feladatokra a dél-koreai Busan térségébe”
Ami légvonalban csak 965 kilométer, nem egy fél világ, kicsivel több, mint Londonból Portóig, de nincs annyi, mint Lisszabonig hajózni. Mondhatjuk úgy is, hogy az amerikai tartalék flotta kötelékében kivárta a közelben, míg el nem kezdődött a koreai háború. Mintha csak készültek volna rá, hogy úgyis lesz ott egy szovjet-amerikai összecsapás. Folytathatnánk még az USS Incredible tényleges hadműveleteit a harctéren, kikötők átvizsgálásával, járőr- és kísérő szolgálataival, de kissé soká időzünk, lassan térjünk át Lee Van Cleefre.
Az USS Incredible a koreai-háború idején a Korea-Yokosuka-Long Beach (Kalifornia) útvonalat járta be többször oda-vissza, de javarészt Japánban és Korea partjai mentén járőrözött. A háború végével átminősítették, majd 1955-1959 között lényeges tevékenységet már nem végzett, törölték a haditengerészet listájáról, majd, ami a hajók sorsa, eladták, feldarabolták, s kohóba került.
„A koreai-háborúban Lee Van Cleef már nem volt a kötelékében. Kedvencünk 1942-1946 között volt katona, ahhoz képest, hogy 1925-ben született, úgy is mondhatjuk elég fiatalon lépett be, hiszen 21 éves korára már le is szerelt hat katonai kitüntetéssel a tarsolyában”
Ezek az angol nyelvű wikipédia szócikkében megcsodálhatók. Az 1946 márciusában történt leszerelése idejére elérte a Sonarman First Class (SO1) rangot, és kiérdemelte az aknamentő jelvényt. Megkapta a Bronzcsillagot és a Jó Magaviseletért Érdemérmet is. Bevetései révén jogosult volt az Európai-Afrikai-Közel-Keleti Hadjárati Érdeméremre, az Ázsiai-csendes-óceáni Hadjárati Érdeméremre, az Amerikai Hadjárati Érdeméremre és a II. világháborús Győzelmi Érdeméremre is. Mindezt egy hajó, a USS Incredible fedélzetén. Ez a Sonarman First Class a a haditengerészet egyik rangja, más fegyvernemeknél megfelel a Petty Officer First Class (PO1) rangnak. Első osztályú altisztnek fordítanám, s mivel az altiszti rangnak ott is három fokozata van, – remélem szakértők majd pontosítanak – ’olyan’ főtörzsőrmesternek magyarítanám. Szolgálati adatai itt tekinthetők meg.
„Leszerelése után több mindennel próbálkozott, s kedvet kapott a színházra is – utalva a hajózás hőskorára viccesen mondhatnánk , hogy végül is deszka-deszka -, s miután egy színjátszó társulat egyik darabjában lehetőséget kapott, megszerette, így ezután több szerepben is fellépett”
Aztán egyszer látta őt fellépni Stanley Kramer – a Délidőben producere, majd később az 1960-as években a Megbilincseltek rendezője -, szerepet adott neki az ismert western, a Délidő (1951) egyik szerepére (a csatlós Jack Colby). Bár nem volt dialógusa, alakítását a kritikusok dicsérték. A többi már (film)történelem.
