//Lánctalpak a Vörös téren
A T-80BVM első alkalommal képviselteti magát #moszkvater

Lánctalpak a Vörös téren

Az elmúlt évek hagyományaihoz képest a koronavírus okozta lezárások következtében az idei jubileumi győzelmi parádéra nem a náci Németország kapitulációjának, hanem Zsukov marsall 1945-ös seregszemléjének évfordulóján kerül sor.

Hidegkuti Konstantin írása a #moszkvater.com számára

Az évek folyamán a győzelmi parádék váltak a legmodernebb szovjet, majd orosz haditechnika egyfajta bemutatójává a hazai közönség és a világ számára. Természetesen az idei alkalom sincs máshogy, ahol

„a 234 darab szárazföldi technika közül a történelmi illetve modern eszközök mellett 24 típus 87 egysége szerepel első alkalommal”

Mind a Vörös téren újoncnak számító, mind az orosz haderő jövője szempontjából lényeges eszközök jelenlegi fejlesztéseibe és problémáiba kívánunk egy átfogóbb betekintést nyújtani.

A szárazföldi technikai eszközöket tekintve a nukleáris fegyverzet után természetesen a harckocsik rendelkeznek a legnagyobb vizuális illetve hírértékkel. Ezek közül idén is a modern állomány gerincét adó négy típus vonul fel, a T-72B3 obr. 2016, T-80BVM, T-90M “Proriv-3” és természetesen a T-14 Armata személyében.

„Az Armata és a T-72B3 már úgymond rutinos résztvevőnek tekinthető a parádékon, míg a T-90M valamint a T-80BVM első alkalommal képviselteti magát”

Bár a korábbi években a védelmi minisztérium oldaláról a T-80-ak kivonásáról lehetett hallani az ukrán gyártású alkatrészek, valamint a gázturbina okozta negatív harci tapasztalatokat emlegetve, az arktiszi régió geopolitikai jelentőségének felértékelődése következtében az Északi Flotta tengerészgyalogos állományában ezen eszközök úgymond új esélyt kaptak. Ironikus módon az addigi negatívumnak tekintett gázturbina mentette meg a T-80-at a kivonástól. A rendkívüli hideg körülmények közt ugyanis jobb hadrafoghatóságot és harcértéket biztosít a dízelmotorokhoz képest.

Az egységesítés jegyében a T-80BV alapverzióból modernizált BVM megkapta a T-90 és T-72B3 esetében is alkalmazott tűzvezető, valamint képalkotó rendszereket, a 2A46M-4 löveget, illetve a korábbi, mára elavult Kontakt-1 reaktív páncélzat helyére az említett típusokon is megtalálható Relikt került, ami a jövőben kiegészülhet Arena-M aktív védelmi rendszerrel is, mely még a találat előtt semmisíti meg a beérkező páncéltörő rakétákat.

A T-80BVM első alkalommal képviselteti magát #moszkvater
A T-80BVM első alkalommal képviselteti magát
Fotó:EUROPRESS/Ramil Sitdikov / Host photo agency

„A NATO-val határos nyugati katonai körzetben idén tavasszal már rendszerbe állt T-90M „Proriv-3”, azaz „áttörés” elnevezésű harckocsi a hadvezetés tervei szerint az Armata mellett adja majd a jövőbeli elsővonalas páncélos technika gerincét az orosz haderőben”

Egyesítve ezzel a T-széria utolsó személyzettel ellátott tornyú tagjának alapjait a T-14-ben megtalálható modern műszaki megoldásokkal. A korábbi T-90 variánsokhoz képest a fő eltérést az átdolgozott, jóval nagyobb védelmet biztosító és méretű torony, a Relikt típusú reaktív páncélzat illetve a sérülékeny pontot jelentő toronykoszorút védő jellegzetes fém háló adja. Ez hasonlóan az izraeli Merkava harckocsihoz még a páncélzat előtt működteti el a beérkező páncéltörő rakétát, így annak kumulatív sugara csak jóval kisebb átütési erővel éri el azt.

„Míg az előbb bemutatott T-80BVM esetében a homologizáció célja a már hadrendben álló technika szintjére történő modernizáció volt, addig a T-90M a jövőben is kompetens Armatával igyekszik minél nagyobb rendszerszintű egységesítést elérni”

A korlátolt befogadó méretek ellenére mind a T-14 2A82-1M lövege, mind a hozzá tartozó automata töltőberendezés helyet kapott az átalakított toronyban. A T-64-től kezdődően a személyzet köré elhelyezett töltőberendezés bár a tank összméreteit tekintve lehetővé tette a kisebb sziluett elérését, ám a páncélzatot átütő találat esetén rendívül nagy esélye lett így a küzdőtérben tárolt lőszer berobbanásának. Minimális esélyt hagyva így a személyzetnek a túlélésére vagy egyáltalán a menekülésre.

Ennek megoldásaként a muníció bizonyos része a torony hátsó nyúlványában, a személyzettől elszeparálva került beépítésre, csökkentve belső lőszerkészletet. A változtatásoknak köszönhetően megnövekedett a tűzerő mellett a védelem is, melyet a T-80BVM-hez hasonlóan a jövőben az Arena-M aktívvédelmi rendszer egészít ki. Mind a T-80BVM, mind a T-90M esetében említésre méltó, hogy már a három évvel ezelőtti Zapad-2017 hadgyakorlaton is részt vettek.

A T-14 Armata esetében az elmúlt évekhez hasonlóan idén sem várható a típusban radikális változás, ám meglévő problémáiról és a rendszerbe állításáról érdemes pár szót ejteni. Az Armata 2015-ös bemutatójakor még olyan nyilatkozatok keringtek bizonyos kormányzati körökből, hogy 2020-ra nem csak megkezdődik a típus sorozatgyártása, de rendszeresítése is lezajlik több százas nagyságrendben.

„Ennek ellenére az Armata jelenleg is inkább a fejlesztési fázisban áll”

A legfőbb problémát a pénzügyi források szűkössége okozza, ugyanis nem csak az Oroszországot – azon belül is a védelmi ipart kifejezetten első körben – sújtó szankciók, illetve a 2014 utáni évek csökkentett védelmi kiadásai egyszerre okozták a modern eszközök fejlesztésének lassulását. Állami megrendelés hiányában pedig önállóan nem rendelkezik akkora tőkeállománnyal semelyik védelmi ipari vállalat, hogy ezeket a programokat finanszírozni tudja. Továbbá, ha a gyártásra még is készen állt volna az Armata, megfelelő szerszámgépek és gyártósor hiányában az Uralvagonzavod nem tudta volna nagy mennyiségben megkezdeni a termelést.

Műszaki szempontból az Armata platform gyermekbetegségei közül leginkább a T-95 programból örökölt X elrendezésű A-85 dízelmotor a problémás. Elégtelen teljesítménye, élettartama és túlságosan nehéz szerelhetősége miatt ugyanis a védelmi minisztérium hosszabb távon nem kívánja ezzel a típussal átvenni a harckocsikat. Az X elrendezés következtében ugyanis az alsó hengersorok karbantartása, ellenőrzése csak a teljes motor kivételével lehetséges, mely a V elrendezéshez képest nemcsak növeli a karbantartásra szánt időkeretet, de rontja a hadrafoghatóságot is. Az elmúlt időszakban a nehézségek ellenére, még ha lassan is, de a szárazföldi erők kötelékében mégis változás indult meg.

„Mindez mutatja a hatályos állami fegyverkezési program és a geopolitika megváltozott prioritásait”

Az Armata esetében ez egy 132 darabos előszerződés megkötését jelentette a védelmi minisztériummal (ezen számba az Armatán alapuló T-15 harcjárművek is beleszámítanak). Illetve a gyártás megkezdésével párhuzamosan idén év végéig az állami tesztek is befejeződnek. Továbbá megkezdődött egy lehetséges exportverzió kialakítása is. Igaz, bizonyos nemzetbiztonsági szempontból érzékeny rendszer kihagyásával, illetve cseréjével a külföldi vásárlók – gondolva itt főképp Indiára – számára.

Ez orosz szempontból már egy bevált struktúra, mivel a T-90 esetében, a közel 1500 darabos indiai megrendelés biztosította azt a pénzügyi fedezetet, mely mind a fejlesztői munka befejezését, mind az orosz rendszeresítést lehetővé tette. A lehetséges exportkampánynak adhatott kvázi PR lökést Gyenyisz Manturov iparügyi miniszter áprilisi nyilatkozata is, mi szerint több más orosz haditechnikai eszközhöz hasonlóan tesztelési célzattal az Armata is megfordult a szír harcmezőkön. Érdemes ennek ellenére a miniszter szavait egészséges kétellyel fogadni, ugyanis se a védelmi minisztérium nem adott bővebb tájékoztatást a lehetséges bevetésekről, illetve nem jelent meg semmilyen képi anyag, amely a harckocsit mutatná szíriai körülmények között. Ellentétben akár a Szu-57 vadászgéppel, vagy akár a kormányerők rendelkezésére bocsátott T-90 egységekkel.

„A harckocsikon túl az idei parádén résztvevő harcjárművek legnagyobb újdonsága az 57 milliméteres löveggel ellátott személyzet nélküli Kinzsal és Epoha harci modulok megjelenése”

Bár már mindkét típus korábban bemutatkozott az évenként Kubinkában megrendezett Armija haditechnikai vásáron, a Vörös téren először jelennek meg a Kurganyec-25 és T-15 BMP gyalogsági harcjárművekre szerelve. Az Epoha egy korábbi verziója már a 2015-ös jubileumi parádén is megjelent ugyanezen eszközökön, ám azóta többszörös átdolgozáson esett át. A gyalogsági harcjárművek esetében mind a keleti, mind a nyugati tervezők már egy ideje ugyanis számolnak a kaliberváltással. Ezen eszközök páncélzatának rohamos fejlődése mellett az eddig fő fegyverzetként alkalmazott 30-35 milliméteres gépágyúk ugyanis már nem képesek azok átütésére. Többek közt a Honvédség lehetséges jövőbeli harcjárműveként is szóba kerülő német Puma és KF41 Lynx járművek már képesek körkörös védelmet adni a 30 milliméteres kaliberű fegyverekkel szemben.

„A fegyverkezésnek a páncélvédelem irányába eltolódó egyensúlyát csak egy nagyobb űrméret rendszeresítése tudja kompenzálni, mely jelen állapot szerint először Oroszországban zajlik le”

Mellesleg maga az 57 milliméteres lőszer nem ismeretlen az orosz és szovjet hadsereg számára. Például a vietnami háború során nagy veszteségeket okozó Sz-60 légvédelmi ágyú is ezen kaliberben készült. A jelenlegi fejlesztések ugyanakkor függetlenek a korábbi technológiától. Mindkét harcjármű esetében ugyanúgy a pénzügyi faktor játssza a legproblémásabb részt, a Kurganyec esetében kiegészülve a gyártó Kurganmaszavod fizetésképtelenné válásával, melyre a megoldást a vállalat állami Rosztech általi felvásárlása jelentette 2019-ben.

A T-15 fejlesztésének lassulását a bemutatott műszaki problémák mellett – ugyanis az Armata platformra épülve annak átalakított erőátviteli rendszerét használja az említett problémás motorral – az védelmi minisztérium által elégtelennek tekintett tűzerő is indokolta. Mivel véleménye szerint a leendő szerepéhez képest az eredeti 30 milliméteres gépágyút tartalmazó Epoha torony nem felel meg hosszú távon a kívánalmaknak. Ez aztán a Kinzsal kifejlesztéséhez vezetett. Harckocsialvázra épülő gyalogsági harcjárművet ugyanis eddig még csak Izrael rendszeresített. Ennek oka részben az ország sajátságos biztonsági helyzete, valamint a törekvés a hazai, már kivont haditechnikai eszközök további hasznosítására.

„Oroszország így a nagyhatalmak közül elsőként állíthat hadrendbe, a konkurenciához képest jóval nagyobb védelmet biztosító és más feladatokra is alkalmas eszközt. A Kurganyec esetében már megkezdődött a limitált csapatpróba, és az állami megrendelés beindulásával a T-15 esetében is hasonló várható”

Rövid említést érdemel a parádén debütáló TOSz-2 „Toszocska” becenevű mobil rakéta-sorozatvető, mely a már hadrendbe állt. A Szíriában illetve Irakban is sikeresen alkalmazott TOSz-1A Szolncepjok alapján, hasonlóan termobárikus rakétáit alkalmazva, ám a jelenlegi hat kilométeresnél jelentősen nagyobb hatótávval és kompaktabb módon biztosítja ugyanezen képességet. Míg elődje alapját harckocsi alváz adta, ahol a torony helyére egy 24 rakétát tartalmazó rakétablokk került, addig a Szlav tervezőiroda kifejezetten a szíriai sivatagi alkalmazás során nyert tapasztalatokat figyelembe véve az utód esetében a kerekes alvázon alapuló megoldás mellett döntött. Az Ural Tájfun páncélozott járművön alapuló konstrukció nemcsak nagyobb mobilitást, de egyben alacsonyabb üzemeltetési költséget és karbantartásigényt is jelent a kisebb beszerzési ár mellett.

A Toszocska esetében a működés során mesterséges intelligencia is segíti a kezelőket, akik felderítő drónoktól és a GLONASS navigációs rendszertől is kapnak jelen idejű korrekciós adatokat. A rendszerről pontos adatok és a rakétavető blokkról készült képek várhatóan csak a parádé során valamint utána várhatóak.

„A támadó fegyverzet mellett a légvédelem terén is több új fejlesztés mutatkozik be a parádé résztvevőjeként. Közülük elsőként kiemelendő az elmúlt hónapokban kétes hírnevet szerzett Pancir légvédelmi rendszer legújabb változata, a Pancir-SzM”

A szíriai illetve líbiai harcok során ugyanis a Törökország által alkalmazott támadó drónok több alkalommal is sikeresen semmisítettek meg Pancirokat, egyes esetekben működés közben. Ennek oka részben a személyzet nem megfelelő kiképzése, és ezáltal a kritikus helyzetekben hozott rossz döntések sorozata. De részben az a tény is, hogy magát a Pancir rendszert, a korábbi Tunguszka utódjaként nem a modern drónok elleni hadviselésre készítették fel. Felderítő radarja ugyanis esetenként nem mutatta potenciális célpontként a többi légi járműhöz képest alacsonyabb sebességgel beérkező drónokat.

A 2019-ben bemutatott SzM verzió ezzel szemben új radart, hozzá tartozó elektronikát és külön, kifejezetten drónok és nem irányított rakéták elhárítására szolgáló tubusos rakétablokkot kapott, mellyel jelentősen megnöveli a lőszerkészletét. A már 40 kilométeres hatósugarú rendszer rendszeresítése várhatóan jövőre befejeződik.

Pancir-SzM vonulása a parádé június 18-i főpróbájára. A hat rakétát tartalmazó baloldali rakétablokk bel felső sarkában látható az említett drónok és kisméretű légicélok elleni négy rakétát tartalmazó tubus #moszkvater
Pancir-SzM vonulása a parádé június 18-i főpróbájára. A hat rakétát tartalmazó baloldali rakétablokk bel felső sarkában látható az említett drónok és kisméretű légicélok elleni négy rakétát tartalmazó tubus
Fotó:EUROPRESS/Sefa Karacan / Anadolu Agency

„A drónok elleni hadviselés másik eszközeként a csöves légvédelem képviselőjeként a BMP-3 gyalogsági harcjárművön alapuló 2Sz38 Gyerivacija-PVO 57 milliméteres gépágyúval felszerelt mozgó légvédelmi üteg is tiszteletét teszi a Vörös téren”

Hasonlóan a többi kis hatótávolságú légvédelemhez, a 2018-ban bemutatott rendszer fő feladata az alacsony magasságon érkező helikopterek, rakéták és pilótanélküli eszközök elleni védelem, melyhez a hagyományos repeszképző lövedékek mellett programozható muníciót is használhat, illetve alkalmas akár páncéltörő lőszert is tüzelni földi célpontok ellen.

A rendszer előnye relatív olcsósága egy légvédelmi rakétához képest. A fő fegyverzetül szolgáló AU-220M „Bajkál” modul amellett, hogy a bemutatott Kinzsal harci modul alapját is szolgáltatta, alkalmas más platformokon, illetve hajófedélzeten történő üzemelésre is. Így a jövőben más környezetben történő alkalmazása is valószínű. Maga a Gyerivacija-PVO az Orosz Hadseregen belül a még hadrendben álló Silka rendszerek leváltására érkezik, és sorozatgyártása 2022-ben kezdődhet meg.

„A rakétás légvédelmi tüzérség esetében a Buk-M3, illetve a nyugati szakértők által is sok potenciállal rendelkező Sz-350 „Vityaz” komplexumok debütálását láthatjuk a parádén”

A Buk-M3 a már több alkalommal, így a kormányerők részéről Szíriában cirkáló rakéták elhárítására használt Buk család legújabb továbbfejlesztéseként jelenik meg. Megnövelt hatótávolsággal és modernizált felderítő és tűzvezető rendszerekkel. A megelőző változatokhoz képest mégis a legnagyobb változás, hogy az indítójárműveken immár az időjárás és egyéb külső behatások ellen védelmet nyújtó tubusokban találhatóak a rakéták.

Ezzel szemben az Sz-350 alapvetően teljesen új architektúrájú és működésű, elődjeinél jelentősen több célcsatornával és rakétakészlettel, az Sz-400 légvédelem rakétáit is alkalmazó, teljes 360 fokos tűzívet biztosító rendszer. Ez a többszintű légvédelem részeként, a többi rendszerrel együttműködve képes drasztikusan növelni annak hatékonyságát, illetve autonóm módon is képes üzemelni. Az integrált működés mellett a teljes lefedettség, ami a rendszer előnyét adja és már első külföldi vevőként az orosz fegyverzet legnagyobb észak-afrikai vásárlója, Algéria is bejelentkezett a Vityazért.

Végső soron elmondható, hogy a jubileumi parádé a korábbi évekhez képest jóval nagyobb, és mind a jelenlegi, mind a közeljövőben hadrendbe álló típusokat felvonultatja. Ám mindezek mellett természetesen a rendszeresítést érintő politikai és pénzügyi faktorok még befolyásolhatják azok végső darabszámát és dátumát.

MEGOSZTÁS