Az elnökválasztáson aratott győzelemmel és a brüsszeli költségvetési tárgyalások eredményével megerősödött lengyel kormánypárt magyar mintára folytatja pozícióinak bebetonozását, és ennek jegyében „lengyelesítené” az egyébként döntő többségben lengyel tulajdonban lévő médiát is.

Először fordult elő, hogy két jelölt is 10 millió szavazat fölött szerezzen az elnökválasztáson. A hivatalban lévő államfő, Andrzej Duda a szavazatok 51 százalékával nyerte a lengyel elnökválasztást. Annak ellenére, hogy a két jelölt között a különbség mindössze 422 ezer szavazat volt, a hivatalban lévő elnök végig a választások favoritjának számított, ilyen formán hozta a papírformát. A kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt jelöltje az utolsó pillanatig kiélezett küzdelemben két százalékkal előzte a fő ellenzéki erő, a Polgári Platform (PO) által vezetett koalíció által indított varsói főpolgármestert, Rafał Trzaskowskit.

„Az így aratott győzelem az eddiginél is nagyobb legitimációt ad Dudának, sikerével megmentette a PiS-t a számára sok jóval nem kecsegtető társbérlettől, de Trzaskowski is komoly politikai tőkét kovácsolt magának, amelyet Új Szolidaritás néven alapított mozgalmában hasznosítana”

A választás ismételten megmutatta Lengyelország megosztottságát. A törésvonalak csak tovább mélyültek, mint ahogy továbbra is meghatározza a politikai palettát a nemzeti konzervatív és a jobbközépről egyre liberálisabb irányba csúszó két nagy párt szembenállása. Az ideológiai törésvonal látványos, de emellett a lengyel társadalom is több szempontból megosztott. Földrajzi értelemben a hét keleti vajdaság, a hagyományos Lengyelország áll szemben az ország többi részével. Míg a keleti rész Dudára, addig a nyugati Trzaskowskira szavazott. Szociológiai megközelítésben a falvak és a kistelepülések biztosították a konzervatív győzelmet. Míg az 50 ezresnél nagyobb városokban a lélekszám növekedésével arányosan egyre nagyobb volt a liberális erők fölénye. A generációs törésvonal valahol az 50 éveseknél húzódik. Fölötte Duda, míg alatta Trzaskowski volt a favorit.

„A voksolással az is eldőlt, hogy nem lesz politikai társbérlet, a PiS elnöke, Jaroslaw Kaczynski vezette kormányzó erő egyelőre visszaverte az ellenzék támadását, amelynek így jó eséllyel 2023-ig várnia kell a következő lehetőségre”

Az elnökválasztáson aratott győzelem, majd ezt követően a brüsszeli uniós költségvetési vitában elért siker egyértelműen megerősítette a kormányzó Jog és Igazságosság és Mateusz Morawiecki miniszterelnök pozícióit, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nyugodt három év áll a hatalmon lévő Egyesült Jobboldal előtt.  Ebben a három évben a Jog és Igazságosság vezette Egyesült Jobboldalnak mindenek előtt el kell simítania a koalíción belüli repedéseket. A két kis pártra, a Solidarna Polskára (szolidáris Lengyelország) és különösen a Porozumieniére (Egyetértés) nehéz idők várnak. A két párt elnöke, Zbigniew Ziobro és Jarosław Gowin ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy erősítse a pozícióit. Előbbi igazságügy miniszterként a jogállamiságot ért bírálatok miatt áll kereszttűzben, míg utóbbi „érdeme” volt a májusi választások elhalasztása, és ezt a renitens magatartást Kaczyński aligha nem bocsájtja meg neki.

„Közben a lengyel nemzeti jobboldal erős embere Jaroslaw Kaczynski bejelentette, hogy egyelőre nem kívánja átadni a Jog és Igazságosság elnöki posztját. Mint elemzők megjegyzik, ez logikus is, hiszen nélküle gyorsan szétesne a kormányzó koalíció”

Kaczynski láthatóan a sikerek után sem dől hátra, és a most kapott felhatalmazással programja folytatására készül. Igaz, előbb rendet tesz a saját háza táján. Máris közölte, hogy Mateusz Morawiecki  marad, de röviddel a nyári szünet után nagyszabású kormányátalakítás várható. Személycserékre készülnek, felülvizsgálják a miniszterek szakterületei közötti esetleges átfedéseket, és nemcsak a kormányon, hanem a kormánypárton belül is lesznek átszervezések. Mindez egyrészt válasz arra, hogy mint az elnökválasztás is megmutatta, a választók jó része nem elégedett a kormány politikájával. Másrészt várhatóan megmutatja Kaczynski a koalíciós partnereknek is, hogy hol a helyük.

„A kormány közben készül a járvány miatt mélyülő gazdasági gondokra, és igyekszik befejezni az illiberális állam megkezdett kiépítését is”

Az egyik legfontosabb feladat most a PiS népszerűségét megalapozó szociális, jóléti intézkedések megtartása, jó esetben bővítése. Ebben a kormányt segítheti, hogy az uniós költségvetésből a vártnál többet kap Lengyelország. Már most folynak a viták arról, hogy reális-e a minimálbér tervezett 2716 zlotyra, azaz 646 euróra emelése. Az előrejelzések szerint az idén a gazdaság 4,6 százalékkal zsugorodik, míg jövőre már a GDP legalább 4 százalékos növekedését várják. A kormánypárt vezetője a már említett interjúban kitért arra is, hogy

„a PiS továbbra is szorgalmazza a sajtó „visszalengyelesítését”, azaz korlátozná a külföldiek részvételét a lengyel sajtótermékek tulajdonlásában”

Az elnökválasztási kampány idején a lengyel kormány többször is panaszkodott arra, hogy a sajtó, különösen a német tulajdonban levő médiumok, elfogultan tudósítottak a kormányzati kérdésekről. A centrista Dziennik Gazeta Prawna – amelynek kiadójából, az Infor Bisnesből éppen két éve vásárolta ki az alapító Ryszard Pieńkowski a Ringier Axel Springer 49 százalékos részesedését – ennek kapcsán megjegyzi, abban Kaczynskiéknak igazuk van, hogy a németek vagy a franciák nem nagyon engednek külföldi tőkét a médiapiacukra, ám az nem messze igaz, hogy a lengyel médiát külföldről irányítanák. Ahogy a lap rámutat,

„e politikai szlogenek mögött inkább az rajzolódik ki, hogy a kormánypárt tovább erősítené a médiapozícióit. Egyébként pedig nem nagyon van mit „repolonizálni”, hiszen az ipar egyes ágazatai jóval kevésbé lengyelek, mint a médiapiac”

Lengyel kézben van a Telewizja Polska, azaz a TVP 1, TVP 2, TVP Info, a TVP regionális műsorai és a tematikus csatornák is. De szintén lengyel a Polsat, a TV4 vagy a TV Puls. Ugyanígy a legnagyobb ellenzéki lapot, a liberális Gazeta Wyborczát kiadó Agora, vagy a konzervatív Rzeczpospolita tulajdonosa a Gremi Media SA. Amire Kaczynski utalt, az a nagyok közül a Ringier Axel Springer Polska birtokában lévő tabloid, a Kaczynskiékat nem túlságosan kedvelő Fakt és az onet.pl portál, valamint az amerikai kézben lévő, szintén ellenzéki hangvételű TVN csatorna. Nem világos, hogy a kormány törvénnyel vagy kivásárlással oldaná meg a „repolonizációt”. Az első forgatókönyv szembe menne az Európai Unió jogi normáival, míg a második aligha tetszene Washingtonnak, amely egyébként harciasan védi Lengyelországot Brüsszelnek a jogállamiságot érintő kifogásaival szemben.