„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Eurázsia Központ
Giorgia Meloni közép-ázsiai látogatása keretében Üzbegisztánba és Kazahsztánba is látogatást tett, és részt vett a közép-ázsiai országokat egyesítő úgynevezett C5+ platformon is, melynek keretében az első Olaszország-Közép-Ázsia csúcstalálkozó is megrendezésre került
Fotó:EUROPRESS/Tiziana FABI/AFP
Közép-Ázsia feltörekvő gazdasági régió, amely hatalmas természeti erőforrásokat, a globális kereskedelmet meghatározó és befolyásolni is képes kereskedelmi folyosókkal és fiatal, képzett munkaerővel rendelkezik. Ugyanakkor Közép-Ázsia, mint egységes régió geopolitikai válaszút előtt áll, és számos olyan kihívással küzd, mint például a radikalizmus vagy a kábítószer kereskedelem, amelyek jelentős veszélyt jelentenek az országok biztonságára és a stabilitására.
Ez különösen igaz akkor, ha a régióval kapcsolatban megvizsgáljuk azokat a geopolitikai folyamatokat, amelyeknek köszönhetően Közép-Ázsia 2023-tól kezdve minden korábbinál jobban a nagyhatalmi diplomáciai tevékenységek középpontjában került.
„Az elmúlt év során Kína, az Egyesült Államok és Németország is csúcstalálkozón vett részt a közép-ázsiai országok vezetőivel egy egységes C5+1 formátumban. 2024 januárjában pedig az Európai Unió és az Egyesült Királyság is átfogalmazta és külpolitikai prioritásként nevezte meg a régió országaival egységes szinten folytatott együttműködések bővítését, melynek eredménye brit részről David Cameron 2024. április végi közép-ázsiai körútja lett. De hasonló jelenség a 2025. április 3-4-én az Európai Unió és az öt közép-ázsiai ország – Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán – vezetőinek szamarkandi csúcstalálkozója is, amely európai szinten értékelte fel a régiót”
Közép-Ázsiával kapcsolatban a globális és regionális hatalmak is egyre gyakrabban döntöttek úgy, hogy az öt közép-ázsiai nemzettel (Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán) nem külön-külön, hanem egységes tömbként lépnek kapcsolatba. Többek között ennek az egységes fellépésnek is köszönhetően alakult ki a régió országaival folytatott diplomácia terén a C5+1 kifejezés (Central Asia +, magyarul: Közép-Ázsia + egy adott ország). Az Egyesült Államoknak, Kínának, Németországnak, Japánnak és az Európai Uniónak is megvannak a saját C5+1 kezdeményezéseik, amelyek egyfajta egységként, blokként azonosítják az öt közép-ázsiai országot.
„Közép-Ázsia történelmileg mindig kiemelt figyelmet kapott az erőforrásokért és az eurázsiai geopolitikai helyzet feletti befolyásért és ellenőrzésért versengő nagyhatalmak részéről”
A közép-ázsiai „sztánok” számára az utóbbi néhány, valamint az első Közép-Ázsiai Konzultatív Találkozó óta eltelt hat év egy olyan platform lehetőségét teremtette meg, amely elengedhetetlen a régió öt országa közötti kapcsolatok állandó fenntartásához és a regionális kérdések megvitatásához, valamint a régió fiatal és ennek következtében gyorsan formálódó identitásának a megerősítéséhez.
Ma Közép-Ázsia – sarkosan fogalmazva – mint „egységes entitás” nemzetközi elismertsége folyamatosan erősödik. Ez köszönhető annak is, hogy az öt állam évről évre egyértelműen kifejezi határozott szándékát azzal kapcsolatban, hogy a regionális együttműködéseknek, a C5+[1] formátumú platformoknak is köszönhetően igyekeznek megszilárdítani nemzetközi pozícióikat a regionális egység erősítésével és külső aktorok irányába történő kommunikációval. Ezt erősítette meg a közép-ázsiai elnököknek a 2023-as dusanbei találkozóján elfogadott közös nyilatkozata is, mely eléggé ambiciózus terveket fogalmazott meg a regionális együttműködés megerősítésére, mégpedig, hogy a jövőben minden körülmények között együtt kell működnie és fellépnie a nemzetközi szintéren az öt közép-ázsiai országnak, Kazahsztánnak, Kirgizisztánnak, Tádzsikisztánnak, Türkmenisztánnak és Üzbegisztánnak saját érdekük, gazdasági stabilitásuk, valamint biztonságpolitikai céljaik elérésében.
Az olasz kormány 1991 óta ápol diplomáciai és politikai kapcsolatokat a posztszovjet Közép-Ázsiával. Olaszország volt az ország, amelyik támogatta az Európai Unió (EU) kezdeményezéseit a 2007-es Közép-Ázsiára vonatkozó stratégia keretében. Emellett a nemzetközi szervezetek programjain keresztül Róma folyamatosan támogatja a két- és többoldalú kezdeményezésekben való együttműködést az öt közép-ázsiai ország mindegyikével. Olaszország stratégiai céljai azonban a régióban két kérdésre összpontosítanak: ez az energia (energiaforrások) és a biztonság.
„A római közép-ázsiai stratégiai érdekekkel kapcsolatban az olasz külügyminisztérium is elismeri, hogy az ország stratégiai érdekei Közép-Ázsiában elsődlegesen az energiaszektorra, az ENI energiavállalat kazahsztáni hosszú távú szerepvállalására, és a vállalati jelenlétből adódóan a regionális stabilitásra és biztonságra összpontosulnak”
A regionális stabilitás érdekében olasz csapatok vettek részt Afganisztánban a Herát régiónak a biztosítása érdekében egészen az amerikai csapatok kivonulásáig Afganisztánból.
| Részvényesek | Százalékban |
| Oroszország (Transneft – 24%, a JSC CPC – 7%, a CPC Company és a CPC Investments Company részvényeinek 100%-ának a vagyonkezelője) | 31% |
| Kazahsztán (Kazmunaigas – 19%, Kazakhstan Pipeline Ventures LLC – 1,75%) | 20,75% |
| Chevron Caspian Pipeline Consortium Company | 15% |
| LUKARCO B.V. | 12,50% |
| Mobil Caspian Pipeline Company | 7,50% |
| Rosneft-Shell Caspian Ventures Limited | 7,50% |
| BG Overseas Holding Limited | 2% |
| ENI International N.A. N.V. | 2% |
| Oryx Caspian Pipeline LLC | 1,75% |
A Kaszpi-tengeri Konzorcium[2](Caspian PimpilineCPC) részvényesei, amelyben az olasz ENI-nek is van egy csekély részesedése. Forrás:https://www.cpc-online.ru/Eurázsia központ összeállítás
Emellett saját gazdasági céljaik eléréséhez és az olasz gazdaság stabilitásához Róma számára vannak érezhetően fontos, 2019 márciusában Olaszország volt az első nagy európai ország – és egyben a G7 országok tagjai között is az első –, amely egyetértési nyilatkozatot írt alá Kínával az eurázsiai régió számára egyre fontosabb infrastrukturális stratégiájáról, az Övezet és Út kezdeményezésről (Belt and Road Initiative, BRI). Ugyanakkor ez a megállapodás európai szinten óriási elégedetlenséget váltott ki, annak ellenére, hogy Giuseppe Conte akkori olasz miniszterelnök kijelentette, hogy kormánya az Uniós jogszabályokkal teljes összhangban járt el az egyetértési nyilatkozat aláírásakor. Ugyanakkor a Róma által meghozott 2019-es döntésnek már akkor számos gazdasági/kereskedelmi következménye volt mind Olaszországra, mint pedig a Róma és Brüsszel közötti kapcsolatokra nézve.
„Ezek között szerepelt például Róma külpolitikájának egyik feltörekvő tendenciája, a keleti fordulat, ami az ASEAN-tagországokkal és a közép-ázsiai régióval – mint a BRI szárazföldi részének egyik kulcsfontosságú régiója – történő növekvő és mélyülő gazdasági kapcsolatok terén is kifejezésre jut”
Ezen kívül 2019. májusban az Európai Bizottság jóváhagyta az EU új Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiáját. Ez volt az első, Brüsszel által elfogadott, a régióval kapcsolatos hivatalos dokumentum aktualizálása, amely 2007-re nyúlt vissza. Ez a nyilatkozat volt az, amelyet követően az olasz kormány fokozatosan elkezdte kialakítani saját Közép-Ázsia stratégiáját, mivel az olasz gazdaságnak energiaforrásokra volt szüksége és Róma úgy értékelte, hogy erre a közép-ázsiai országok megfelelő partnerek lehetnek.
Ennek keretében 2019. december 13-án Rómában került megrendezésre az első Olaszország–Közép-Ázsia konferencia, amelyen olasz részről Luigi Di Maio és Manlio Di Stefano olasz külügyminiszter is részt vettek, valamint jelen volt Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, a Kazahsztán és Türkmenisztán külügyminiszter-helyettese is, de Peter Burian, az Európai Unió közép-ázsiai külön megbízottja is képviseltette magát.
„A 2019-es találkozó célja az volt, hogy Olaszország az első európai ország legyen, amely a térség összes szereplőjével egyidejűleg ilyen magas szinten kommunikáljon, valamint az olasz stratégiai érdekek és a régióval kapcsolatos olasz nemzeti stratégia megtestesítésének is ez az esemény volt a helyszíne”
Olasz részről Di Stefano az egyik figura, aki leginkább érintett ebben a dinamizmusban. Számos utazást tett Közép-Ázsiában – utoljára 2019 novemberében Kazahsztánban és Kirgizisztánban –, és részt vett olyan a közép-ázsiai régió és az Appenin-félsziget országa közötti meghatározó találkozókon, mint az Olaszország és Türkmenisztán közötti üzleti fórum, amelyet 2019. november elején Milánóban tartottak. 2021 decemberében pedig Taskent látta vendégül második alkalommal a Közép-Ázsia + Olaszország Konferenciát.
Úgy tűnik tehát, hogy Róma erőfeszítései elsősorban Olaszország és a posztszovjet közép-ázsiai köztársaságok közötti gazdasági kapcsolat elmélyítésére irányulnak. Ami az Európai Uniót illeti, a régióval folytatott kereskedelem viszonylag gyorsan növekedett az elmúlt években. Valójában a 2007-es 31,5 milliárd dollárról 2018-ra majdnem 36,5 milliárd dollárra nőtt, ez a szám az elmúlt évben 56 milliárd dollár körüli összeget tett ki.
Olaszországnak a közép-ázsiai térséggel kapcsolatos gazdasági szerepvállalása pozitív. Róma Asztana második legnagyobb kereskedelmi partnere globális szinten, részesedése a teljes kazah kereskedelem 14 százaléka, Moszkva után a második, amely eléri a 19 százalékot. A kapcsolat különösen erős az energia, a mezőgazdasági gépek és a mezőgazdasági termelés ágazatában, és a teljes forgalom 2018-ban elérte a 13,2 milliárd dollárt, ami 2022-ben is hasonló maradt.
A kazah kőolaj 10 legnagyobb vásárlója 2023. első 11 hónapjában (január-november)
Forrás: Energy Analytics Telegram csatornája
Rómának az Üzbegisztánnal való – történelmileg kevésbé jelentős – gazdasági kapcsolatai azonban erőteljesen növekednek, amely részben a Savkat Mirzijojev által meghirdetett nyitásnak köszönhető. Ennek fényében például 2024. január-februárban az Üzbegisztán és Olaszország közötti kereskedelmi forgalom 80,5 millió dollár volt.
Ami Türkmenisztánt, a földgáz regionális óriáscégét illeti, Olaszország a 14. helyet foglalja el Ashgabat fő kereskedelmi partnereinek rangsorában. Amint az a már említett milánói Üzleti Fórumon kiderült, a kereskedelem 2019-ben körülbelül 200 millió euróra nőtt, szemben a 2018-as 90 millió euróval. Ez a szám még mindig messze van a 2016-ban elért csúcstól, 605 millió eurótól, de az utolsó évben több mint a duplájára nőtt. Róma elsősorban ásványi termékeket és olajszármazékokat importál, és mindenekelőtt ipari gépeket exportál a türkmén piacra. El kell azonban mondani, hogy Türkmenisztánban az olasz ENI 2008 óta van jelen és összesen több mint 2 milliárd eurót fektetett be.
Giorgia Meloni közép-ázsiai látogatása keretében Üzbegisztánba és Kazahsztánba is látogatást tett, és részt vett a közép-ázsiai országokat egyesítő úgynevezett C5+ platformon is, melynek keretében az első Olaszország-Közép-Ázsia csúcstalálkozó is megrendezésre került.
„Közép-Ázsia jelenleg több szempontból is reneszánszát éli az olasz (és a francia) külpolitikában és kultúrában”
Kulturális szempontból pedig a Covid-19 világjárvány „hivatalos lezárását”, valamint a nemzetközi turizmus újraindítását követően Közép-Ázsia rejtett történelmi, az ezeregy éjszaka meséihez hasonló és egyben vad világa – elsősorban az ókori Selyemút mentén álló olyan történelmi és kulturális örökséggel rendelkező városok, mint Szamarkand, Khíva vagy Buhara – az olaszok számára kiemelt turista célponttá tette a régió országait, melynek következtében az elmúlt évekre a régióba látogató turisták száma is jelentősen megnövekedett.
Mindazonáltal a politikai és a gazdasági oldalról szemlélve az olasz közép-ázsiai reneszánszt, az okot abban a megfontolásban találjuk, hogy az olasz gazdaságnak viszonylag olcsó és megbízható energiaforrás exportőrökre van szüksége, melynek a közép-ázsiai országok (különösen Kazahsztán) teljes mértékben megfelelnek. Emellett Közép-Ázsiai a kínai Övezet és Út kezdeményezés középpontjában álló régiók egyike (2013-ban Kazahsztánban jelentették be a projekt elindítását).
„Részben ezért is Róma számára pedig a régió országaival történő kapcsolattartás az olasz gazdaság talpra állításának egyik lehetséges prioritása lett”
Olaszország és a közép-ázsiai országok között a legutóbbi magas szintű, külügyminiszteri találkozóra 2024 májusában került sor Rómában. Ezt a többoldalú fórumot pedig a régió vezetőinek gyakori olaszországi látogatásai egészítik ki: Savkat Mirzijojev 2023 júniusi, Kaszim-Zsomart Tokajev 2024 januári és Emomali Rahmon 2024 április végi látogatása. Olaszország részéről pedig Sergio Mattarella 2023 novemberében Üzbegisztánba, 2025 márciusában pedig Kazahsztánba tett hivatalos látogatást.
Most azonban Olaszország úgy döntött, hogy magasabbra szeretné emelni az olasz-közép-ázsiai kapcsolatokat és közvetlenül bevonja ebbe Melonit és közép-ázsiai kollégáit is.
„Olaszország a régió, és különösen Kazahsztán egyik legfontosabb gazdasági partnere”
Az ország jelenleg harmadik helyen áll (Kína és Oroszország mögött) az Asztanával folytatott kereskedelem tekintetében. A Kazahsztán és Olaszország közötti kereskedelmi forgalom 2024-ben 25 százalékkal nőtt, és megközelítette a 20 milliárd dollárt.
A Kazahsztánnal – és más régiós országokkal – fennálló olasz kapcsolat emellett különösen az energetikai szektorban erősek. Az Eni olasz nemzeti olaj- és földgázipari vállalat 1992 óta van jelen Kazahsztánban, ahol a Karachaganak olajmező társüzemeltetője, és részt vesz a Kashagan olajmező üzemeltetéséért felelős észak-kaszpi-tengeri PSA konzorciumban. 2024-ben például olasz részről több mint 18 milliárd dollárt tett ki a kazah olaj és kőolajtermékek exportja. Az Olaszország és Kazahsztán közötti kereskedelem további jelentős ágazatai a mezőgazdasági gépek és a mezőgazdasági termelés.
„Kazahsztánhoz hasonlóan Róma 2023 júniusában Üzbegisztánnal is stratégiai partnerséget hozott létre, amelynek célja a két ország közötti együttműködések elmélyítése és bővítése, mind kétoldalú, mind többoldalú formában”
Emellett pedig Olaszország kijelentette, hogy támogatja Üzbegisztánnak a Kereskedelmi Világszervezethez való csatlakozási kérelmét, amely jelenleg Taskent egyik legfontosabb külpolitikai prioritása. A Róma és Taskent közötti kereskedelmi kapcsolatok ugyanakkor sokkal gyengébbek, mint a Róma és Asztana közötti kapcsolatok, tekintettel arra, hogy az üzbég gazdaság mérete is kisebb Kazahsztánéhoz képest, valamint Üzbegisztán nem rendelkezik jelentős mennyiségű exportra szánt kőolajjal, ami az olaszok első számú érdeke a régióban. Ennek ellenére is az Olaszország és Üzbegisztán közötti kereskedelmi forgalom 2024-ben elérte a 438 millió dollárt.
„Ugyanakkor van még egy terület – a védelmi és biztonságpolitika -, amely jelenleg az olasz-kazah és olasz-közép-ázsiai kapcsolatok kiemelt részét képezi, amelynek azonban többek között a földrajzi távolság, a Közép-Ázsiát érintő közvetlen orosz, illetve kínai szomszédság is bizonyos határt szab”
Mindazonáltal az Európai Unió által közzétett adatok szerint Türkmenisztán 2007 és 2017 között mintegy 340 millió euró értékben vásárolt fegyvereket az EU-tagállamoktól, amelynek 76 százalékát olasz vállalatoknak biztosították ki. 2021-ben Olaszország az ashgabati fegyverimport 35 százaléknak megfelelő mennyiségű fegyvert exportált Türkmenisztánba, köztük repülőgépeket és légelhárító rakétákat is. 2024 februárjában Türkmenisztán elnöke, Szerdar Berdimuhamedov találkozott a védelmi, űrkutatási és biztonsági ágazatban tevékenykedő olasz állami tulajdonú Leonardo vállalat elnökével, akivel hosszútávú együttműködést írt alá. Energetika terén padig az Eni 2008 óta van jelen Türkmenisztánban, ahol az elmúlt években több mint 2 milliárd dollárt fektetett be, és több mint ezer munkavállalót foglalkoztat, akiknek túlnyomó többsége türkmén állampolgár.
„A Tádzsikisztánnal és Kirgizisztánnal fenntartott olasz kapcsolatok ugyanakkor korlátozottabbak”
A vitatott Rogun gátat Tádzsikisztánban a Webuild, egy olasz multinacionális csoport építi, amely az építőipari és mélyépítési ágazatban tevékenykedik. A vállalat és Dusanbe között 2016-ban írták alá a szerződést 3,9 milliárd dollár értékben.
A régió egészét tekintve Róma támogatja az úgynevezett Középső Folyosó (Middle Corridor) kezdeményezést is, amivel az olasz kormány célja, hogy az olasz vállalatoknak lehetőségük legyen a kereskedelmi folyosó szükséges infrastruktúrájának, például a vasutak és kikötők kiépítésének a hozzáféréséhez és megvalósításához.
„Olaszország Közép-Ázsiát olyan térségnek tekinti, ahol vezető szerepet játszhat, és európai partnereitől függetlenül is felléphet”
Közép-ázsiai részről – eltekintve az öt ország célkitűzései közötti nyilvánvaló különbségektől –, az olasz miniszterelnöki látogatás és az első Közép-Ázsia-Olaszország találkozó célja mindkét oldalról a szövetségi partnerek körének diverzifikálása volt. Az Asztanában megrendezett első Közép-Ázsia-Olaszország csúcstalálkozó emellett történelmi mérföldkövet jelentett az Olaszország és az öt közép-ázsiai ország – Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Türkmenisztán – közötti kapcsolatokban. Közép-ázsiai részről a május végi formátum összhangban van más regionális kötelezettségvállalási mechanizmusokkal, mint például a C5+1 (Közép-Ázsia+Egyesült Államok), Közép-Ázsia-Németország és Közép-Ázsia-EU platformokkal, tükrözve Közép-Ázsia növekvő geopolitikai jelentőségét. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök csatlakozott a közép-ázsiai államfőkhöz a stratégiai partnerség területén, amely tükrözi Olaszország egyre jobban kirajzolódó nem konfrontatív, ideológiáktól mentes, gazdasági prioritásokra összpontosító megközelítését a nemzetközi diplomáciában, amivel az Oroszország, Kína, Törökország és az Egyesült Államok által befolyásolt régióban Olaszországot vonzó partnerré teszi.
„Emellett a találkozóval Róma az Európai Unió úttörője is lett a Közép-Ázsiával való együttműködés kialakításában”
A Közép-Ázsia-Olaszország csúcstalálkozó pedig az eddigi visszhangok alapján új fejezetet nyitott a regionális diplomáciában is, amely jelzés értékű lehet Közép-Ázsia periférikus régióból geostratégiai híddá történő átalakulásában, valamint abban, hogy Közép-Ázsia egységes diplomáciai és gazdasági tömbként erősödik. A találkozóval pedig Olaszország megerősítette kapcsolatait egy gyorsan növekvő és stratégiai szempontból fontos régióval, míg a közép-ázsiai országok hozzáférést kapnak az európai tőkéhez és innovációhoz, miközben gazdaságukat modernizálják.
♦
[1] A C5+ vagy angolul Central Asia + – a közép-ázsiai országok diplomáciai platformja, ahol közösen lépnek fel és tárgyalnak a régiót érintő meghatározó kérdésekről. A közép-ázsiai országok leginkább ezt a platformot a nagyhatalmakkal folytatott egyeztetések céljából használják. C5+ formátumban létezik platform a közép-ázsiai országok és az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Európai Unió, Japán, Dél-Korea és India között is.
[2] A Kaszpi-tengeri Konzorciumot eredetileg 1992-ben hozták létre az orosz, a kazah és az ománi kormány fejlesztéseként abból a célból, hogy Kazahsztánból egy meghatározott csővezetéken (a Kaszpi-tengeri csővezetéken) keresztül eljuttassák a kőolajat a Fekete-tengeren található tengeri töltőállomásokra. Kezdetben az amerikai Chevron Corporation vállalatot is felkérték a csatlakozásra, ám a tárgyalások megszakadtak, mivel a Chevronnak a saját tőkéjéhez viszonyítva nagy pénzügyi terhet jelentett volna akkoriban egy ilyen projekt kivitelezése. Ennek köszönhetően a Kaszpi-tengeri Konzorcium ötlete több éven keresztül szünetelt egészen 1996-ig, amikor egy jogi lépést követően a konzorciumon belüli szerkezetátalakítás során nyolc új vállalatot vontak be a projektbe. Az új vállalatok között volt a Chevron, a Mobil, a Lukoil, a Royal Dutch Shell és a Rosneft is, a brit Britsh Petrol óriásvállalat pedig 2003-ban csatlakozott a konzorciumhoz. A projekt részvényesei a Kaszpi-tengeri kőolaj és földgáz vezeték megépítéséhez eddig 2,67 milliárd dollárral járultak hozzá. Az első kőolaj szállítmányt 2001. október 13-án töltötték fel egy tartályhajóra a novorosszijszki tengeri terminálon, a vezeték első szakaszát pedig 2001. november 27-én avatták fel, ám hivatalosan csak 2003. április 29-én helyezték üzembe, miután megkapták az összes engedélyt Oroszország és Kazahsztán kormányhivatalaitól. 2004 közepére az olajvezeték elérte első fejlesztési szakaszának kapacitáshatárát az évi 28,2 millió tonnát. Ezt követően indult meg a csővezeték kapacitásának 67 millió tonnára való bővítését célzó projekt megvalósítása, amely nagyon összetettnek bizonyult. A részvényesek heterogén összetétele oda vezetett, hogy a finanszírozási konstrukció és ennek összehangolása több éven keresztül változó sikerrel zajlott. A sikertelen egyeztetéseket követően Oroszország hozzájárult a Kaszpi-tengeri csővezeték bővítéséhez, miután korábban 19,3 milliárd rubelért (akkori éves árfolyamon 493 millió dollár) megvásárolta Omán 7%-os részesedését a Kaszpi-tengeri Konzorciumban és ezt követően a Transneftet is bevezette a konzorcium részvényesei közé.
(A cikk eredetileg az eurazsiamagazin.hu portálon jelent meg, a cikk itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
brüsszelita says:
Nem olvastam végig a cikket, túl hosszú a téma a jelentőségéhez képest, nem kell hogy rabolja az időmet. Hisz az EU, és benne Olaszország Közép-Ázsiában labdába se rúghat, az az oroszok, kínaiak, esetleg amerikaiak, valamint a nagypofájú britek azaz a globalista elitek játszótere, az olaszoknak ahhoz semmi köze. Ott a török Erdogán is potensebb mint Meloni, bár vagy harminc évvel idősebb nála, és már alig áll cerkája – hajrá Giorgia!