Kezdőlap » x-demokrata » Korrupció – avagy, mihez kezdenénk nélküle?

Korrupció – avagy, mihez kezdenénk nélküle?

Pető Zoltán gondolatai a #moszkvatérnek a margón kívülre

„A korrupció nagyjából egyidős a prostitúcióval, mégsem tekintjük szakmának.”

(Sayat Cout Pho)

Az ember mint olyan, furfangos lény. Mindig az jut előbbre, aki nem hagyja magát a másik mögé kerülni. Ezt a közutak kontextusában – de kivetítve az élet bármely területének versenyhelyzeteire is – én úgy szoktam megfogalmazni, hogy a „sperma effektus”. Meg kell állapítanunk, hogy ez a belső kód – egyúttal – az ember legalapvetőbb ösztöne. Ugyanis tény ami tény, csak az első fut be. (na jó, ikrek esetén vannak al-befutók is…) Nem ismeretes, hogy milyen elv alapján megy a hajsza, de bizonyára az erő, a rátermettség, az életképesség dönt – és nem a korrupció.

Aztán mikor napvilágra kerül a már kifejlett, és személyi számmal rendelkező egyed, a helyzet megváltozik. Szép lassan megtanulja (megtanítja neki a környezete), hogy csak az erőszak, a furfang és a nyomukban haladó korrupció segít hatékonyan az előre jutásban. Fájdalmas, de le kell nyelnünk ezt az igazságot.

„Azt is tudomásul kell vennünk, hogy a pofátlanság és az élelmesség között csak annyi a különbség, hogy ki követi el. Ha én, akkor élelmes, ha más, akkor a fene meg nem ette!”

Bizonyára másnak is feltűnt, hogy van két autótípus (igen, a hárombetűs és a négykarikás játékosok), amelyeknek gazdája – mélységes tiszteletem a kivételnek, s egyben kérem, hogy az érintettek most ugorjanak át vagy 4-5 mondatot – képtelen elviselni, ha valaki mögött utazik. Neki elöl kell menni. Örökmozgó! Hiszen olyan nincs, hogy valaki végleg előre kerül. Mindig lesz valaki előtte – ha más nem, hát a rendőr. Nem magával a szándékkal van a baj, hiszen az vehemencia kérdése. A gond ott keletkezik, hogy mindig valaki kárára megy a játék. Nem ismerek statisztikákat az okozott balesetek számát illetően, de annyit biztosan tudok, hogy bizonyos országokban e két márka birtokosai majd’ 10 százalékkal magasabb kötelező biztosítást fizetnek, mint a többi „birka”. Valószínű az általában okozott kár nagysága vezette a biztosítókat. Nem megnyugtatásképpen, de az elszenvedett károkat (lelki és anyagi) némileg enyhítendő jelzem, hogy nem csak kis hazánkban van ám ez így e két kategóriájú járművel.Kis híján általánosítottam, de én inkább azon elemekre koncentrálnék, akik e jól felszerelt és presztízsnek minősülő gépkocsi volánja mögé rejtőznek, hogy kiéljék elferdült hajlamaikat. Na de hogy jön ez a korrupcióhoz?

„Nos, a korrupció is valami hasonló tőről fakad. Ugyanis annak érdekében, hogy én legyek az első, nem kímélem sem a pénztárcámat, sem pedig azt, akitől az én elsőségem függ. Levonhatjuk a következtetést: a korrupciót is a „sperma effektus” vezérli”

A dalai láma, egyszer azt találta mondani: „Tanuld meg jól a szabályokat, hogy tudd okosan megszegni őket.” Na, tessék! Én meg azt gondoltam, hogy ez a drága jóember bölcsességét arra használja, hogy a társadalom számára hasznos egyedek fejlődéséhez tesz hozzá hasznos gondolatokat. Nos, valójában nem tévedtem. Ha az első halláson túllépünk, észrevesszük, hogy a láma azt sugallja, a világunk ember alkotta szabályai nem tökéletesek. Azokat emberek alkották és embereknek kell javítgatniuk, formálniuk. A folyamat lényege, hogy egyfelől meg kell ismerni a formát, majd legyünk formabontók.

A korrupció pedig ilyenformán a formabontás egyik eszköze. Egy új forma létrehozásához az is kell, hogy mindenki egyetértsen velem – mi több! támogasson – az én új formám megalkotásában. Leegyszerűsítve, a törekvéseimhez kapott segítséget hálálom meg. A korrupció amúgy is csak akkor működik, ha megvan hozzá a szabályok megszegésére alkalmas két fél. Próbáljuk csak például a természet szabályrendszerét megkorrumpálni – előre jelzem, nem befogadó a másik fél.

Életből merített benyomásaim alapján anno azt a megállapítást tettem, hogy a Szovjetunóban a korrupció olyan volt, mint a villanyáram. Mindenüvé be van vezetve.Ugye emlékszünk még Lenin úrra (aktív gyerekkorában elvtársnak becézték…) aki a jólétet és a kommunizmust úgy képzelte el, hogy egyik alapvető feltétel az elektromos áram megléte a mindennapi életünkben. Nos, e villanyáram mögé, mintegy vivő-anyagként felhasználva azt – talán nem előre megfontolt szándékkal, de – elrejtették a korrupciót is. Nem volt nehéz, hiszen mibenlétében ugyanolyan láthatatlan, ugyanolyan hasznos, de adott esetben megráz, sőt! – ha kell (ha nem) agyon is vág.

„Elmondhatatlan, mennyit változott azóta a helyzet. Lenin urat (és lassan az eszméit és emlékét is) eltakarja a történelem jótékony homálya. Ma már a korrupció – hasonlatosan a villanyáramhoz, melyet az utóbbi időkben atomból nyerünk, és nem a konnektorból – intézményesedett, új formákat talált – modernizálódott. Törvényes kereteket is kapott, és elneveztük lobbizásnak, ami nem más, mint legális fáradozás a korrupció álcázására”

Értelmezésében is új színezetet kapott. Ma azt mondjuk, hogy a köz érdekében lobbi tevékenységet fejtett ki. Régen ezt úgy rendeztük le, hogy egy kellően rátermett honfitársunk becsempészett a tanácselnök asztalára valami enyhén gyűrött (Corvin áruházas) nylon zacskóban egy – a környék bérből és fizetésből élő alkalmazottai által összedobott – összeget, és lőn aszfalt az utcában! Mindenki örült, és úgy tett, mintha a népgazdasági tervet teljesítettük volna (ismét) túl.

Szélesedett a tevékenység eszköztára is. Megfigyelhető, hogy az ellenes harc következtében a mennyiség csökken, a minőség nő. (a mennyiségi változások minőségi változásba csapnak át – dialektika) A tábla csokitól a luxus jachtig (lefejelve egy helikopterrel) kitolódott a tárház. A fejlődéssel párhuzamosan – az egyensúly fenntartása érdekében – az ellenoldalt is aktivizálni kellett: a korrupció elleni küzdelem is állandó köztéma lett. Néha – bizonyára bennfentes okok miatt, főleg választások idején – egy-egy pellengért megvillantanak, de alapjában véve a gépezet kifogástalanul működik. Olykor elmélázom, mikor egy nagyobb korrupciós botrány kiborul, hogy mekkora gátlástalanság is húzódhatott meg, ha már – az igen toleráns – rendszer, maga kivetette azt magából.

A közszellemben pedig továbbra is kiirthatatlanul él egy alapgondolat: azon a csúszópénzen, amely elfogadásán nem kaptak rajta, ki tudod vásárolni magad az alól a büntetés alól, amit azért kapnál, amin rajtakaptak. (ugye, az egyensúlyi állapot felé törekvés kódja…) Mint megfigyelhettük, ma már a prostitúciót sem üldözik annyira, mint az előző rendszerekben. Szép csöndesen tudomásul vettük, hogy az emberi természet része, a humán sajátja, tehát demokratikus jogunk a gyakorlás szabadsága. Korrupció a világon mindenütt létezik. Van, ahol a sötétítő függöny mögött rendezik a kérdést, és vannak közegek, ahol, még az ablakot is nyitva hagyják.

Közgazdaság területén kifejtett összefüggés-kutatásaim során azt tapasztaltam, hogy azon gazdaságok, amelyekben – többnyire ideológiai mellékcselekvésből történő üldözés közben is képes virágozni a korrupció (teher alatt nő a pálma…) – a hatalmas potenciálokat rejtegetnek a túléléshez. Ezeket a gazdaságokat nincs az a krízis vagy válság, amely meg tudná rengetni. Hiszik, vagy sem, nem képesek összeomlani! Átéltem én havi 2500 százalékos inflációt, mikor mindenki félt kézbe venni a pénzt, mert mire zsebre raktam, már a felét érte.

„A korrupció azonban átvette az irányítást, és életben tartotta a rendszert, hiszen a személyes – és nem közösségi! – érdekek mentén építkeznek”

Márpedig az egyéni érdekek minden esetben elsőbbséget élveznek a társadalmi érdekekkel szemben. A mártírság nem kifizetődő. Az egyéni érdek előbb-utóbb kialakítja maga körül a védelmi bástyákat és lassan a köz is észre és tudomásul veszi, hogy az ő érdeke is egybeesik vezető elemek egyéni érdekeivel. Az a rendszer, amelyben csak a köz érdeke érvényesül, valahol sántítani fog. Tudom, én is láttam a Facebookon a képet, melyen a svéd államelnököt rajtakapták, amint villamoson utazik reggel a munkahelyére. Arrafelé másképpen élik meg ugyanazt a kérdést, bár az előző és a következő képet nem mutatták…

A belarusz államelnök egy korrupció ellenes megnyilvánulásakor akképpen fogalmazott: „Uraim, jobb szegényebbnek lenni, mint a sitten üldögélni.”

A témakörben, kihagyhatatlan egy orosz mondás: „A rendszer olyannyira túl van szabályozva és mindent a korlátozás, a tiltás felől közelítenek meg – ha nem lenne korrupció, tán’ még meg is állna az egész.”

CÍMKÉK: