//Miért nem működhet a török béketerv?
„A háborút a jelenlegi frontvonalak mentén befagyasztanák, az összes politikai kérdésről a döntést pedig lényegében 2040-ig elhalasztanák” #moszkvater

Miért nem működhet a török béketerv?

MEGOSZTÁS

Miközben a nyugati média az ukrán béketervről immár ötödik alkalommal, ezúttal 2024. június 15-16-án Bernben tartandó konferenciára koncentrál, a világban a háború lezárására létező mintegy tucatnyi, méltatlanul elfelejtett, a konfliktust a frontvonalak mentén befagyasztó rendezési elképzelés többsége közelebb áll a realitásokhoz. Ilyen a napokban megszellőztetett, a 2022 tavaszán már majdnem elfogadott, az isztambuli tárgyalásokon kidolgozott téziseken alapuló török tervezet is. Miért támogathatnák sokan ezt a béketervet Európában és a „globális Dél” országaiban is, és miért nem működhet mégsem?

„A háborút a jelenlegi frontvonalak mentén befagyasztanák, az összes politikai kérdésről a döntést pedig lényegében 2040-ig elhalasztanák” #moszkvater
„A háborút a jelenlegi frontvonalak mentén befagyasztanák, az összes politikai kérdésről a döntést pedig lényegében 2040-ig elhalasztanák”
Fotó:EUROPRESS/Genya SAVILOV/AFP

A fronton kialakult helyzet, a nyugati támogatás akadozása, és az úgynevezett Zelenszkij formuláról ezúttal Svájcban esedékes újabb egyeztetés közeledte ismét felgyorsította a gondolkodást a harci cselekmények befagyasztását célzó elképzelésekről. Ennek a megnövekedett aktivitásnak a jegyében porolják le a korábbi tervezeteket, mint tette ezt Kína és Törökország, vagy szellőztetnek meg új megoldásokat, mint például a háború úgynevezett német lezárása.

„A 2022-es isztambuli tárgyalások megállapodásaiból kiindulva – ezt elviekben nem ellenzi Moszkva sem – rendezné az orosz-ukrán konfliktust a napokban napvilágot látott török béketerv”

A tervezet széles kontextusba ágyazza a rendezést, így azzal indít, hogy az Egyesült Államok  és Oroszország vállalja, semmilyen körülmények között nem vet be atomfegyvert, valamint megújítanák a hadászati támadófegyverek korlátozásáról még 2010-ben aláírt, azóta azonban kölcsönösen felmondott Új START szerződést, amelyből nem lehetne egyoldalúan kilépni. Az egyezmény tiltaná a más országok belügyeibe való mindenféle olyan beavatkozást, ami destabilizációhoz vezethet.

„A háborút a jelenlegi frontvonalak mentén befagyasztanák, az összes politikai kérdésről a döntést pedig lényegében 2040-ig elhalasztanák”

Ekkor referendumot rendeznének Ukrajnában az ország külpolitikai irányvonaláról, és népszavazásokat az oroszok által elcsatolt területeken azok hovatartozásáról. Szintén 2040-ig Ukrajna megőrizné blokkon kívüli státuszát. Oroszország nem lépne fel Ukrajna EU-csatlakozása ellen, és azonnali teljeskörű fogolycserét hajtanának végre.

„Bár a terepen történt változásokra a tervezet tekintettel lenne, nem reagál azonban fontos orosz politikai követelésekre”

Mint például Ukrajna demilitarizálása, valamint „nácitlanítása”, amely a nácinak tekintett szervezetek betiltásán túl az ukránosító intézkedések visszavonását is jelentené. Arról nem is beszélve, hogy Moszkva Zelenszkij rendszerét is múlt időbe tenné. Igaz, ez a kérdés olyan értelemben rendeződhet is, hogy az elnöki mandátum 2024. május 21-diki lejártával jó eséllyel Ukrajnában is megélénkül majd a vita Zelenszkij legitimációjáról. De erősen kérdéses az a pont is, amely 2040-ig blokkokon kívül tartaná Ukrajnát, hiszen a NATO lényegében tagság nélkül is integrálja Ukrajnát – ennek legújabb mozzanata a Csap és Ungvár közötti vasútvonalon az európai nyomtáv kiépítése -, amely így az oroszellenes elképzelések kulcsországa, hídfőállása marad.

„Ennél egyértelműbb helyzetet teremtene a háború lezárásának előbb a La Repubblicában, majd a Bildben megszellőztetett úgynevezett német szcenáriója, amely a frontok mentén fagyasztaná be a konfliktust, ezzel párhuzamosan pedig gyorsan felvetetné Ukrajnát a NATO-ba”

Az elképzelés szerint ez utóbbi lépés mind Moszkvát, mind pedig Kijevet eltántorítaná a konfliktus kiolvasztásától. Kérdés, hogy Oroszország számára elfogadható lenne-e akár a török tervezet, akár a német mintára történő rendezés. Oroszország a maga részéről többször is jelezte, hogy hajlandó tárgyalni, amennyiben a megbeszélések a fronton kialakult helyzetből és a négy terület Oroszországhoz csatolásából indulnak ki, és figyelembe veszik a geopolitikai realitásokat. Ukrajna felvétele a NATO-ba Moszkva értelmezésében jelen állás szerint aligha ezt jelenti. Ukrajna sem menne bele jelenleg egy ilyen kompromisszumba, Kijev ugyanis egyelőre hallani sem akar területek feladásáról. Persze, a front valamint a hátország helyzetének, és a nyugati elkötelezettségnek a további alakulása mindkét oldal álláspontját módosíthatja.

„Azt nyugodtan konstatálhatjuk, hogy a béketárgyalásokkal kapcsolatos találgatások az év elejétől megélénkültek”

Ukrajna nagy reményeket fűz a június közepén Svájcban sorra kerülő békecsúcshoz, amely nemcsak a „globális Dél” meggyőzése miatt fontos Zelenszkijnek, hiszen egy legalább a résztvevők száma miatt sikeresnek nevezhető konferencia megerősítené a gyengülő legitimációját is. A konfliktus lezárását persze aligha közelíti egy olyan tanácskozás, amelyen Oroszországot és Kína nem vesz részt. Moszkva már jelezte távolmaradását, Peking még lebegteti a döntést.

„Ezt a döntést addig még több tényező is befolyásolhatja, hiszen Kína diplomáciai aktivitása az utóbbi időben szemmel láthatóan megélénkült”

A napokban Pekingben járt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, ahol lényegében Vlagyimir Putyin május közepén esedékes látogatását készítette elő. Előbb azonban Hszi Csin-ping államfő még Belgrádot, Budapestet és Párizst érintő európai körutat tesz. Közben fogadták Kínában az amerikai pénzügyminisztert, és Pekingben járt Olaf Scholz német kancellár is.

„A kínai diplomáciai mozgások több jelből ítélve érintik az orosz-ukrán háborút is”

Pekinget a globalizáció nyerteseként hátrányosan érinti a világban kiéleződött feszültség, a háborúk, az ellátási láncok megszakadása, a kereskedelmi utak lezárása. Így érdeke az orosz-ukrán konfliktus lezárása is, ám nem minden áron. A jelen helyzetben egyértelmű stratégiai szövetségesét, Oroszországot nem hagyja, nem hagyhatja magára a közös ellenféllel, az Egyesült Államokkal szemben.

„A háború egyszer mindenképpen bekövetkező lezárásából azonban nem akar kimaradni, ez ugyanis növelné a presztízsét”

Jelenleg a legfontosabb taktikai kérdés, hogy részt vegyen-e a berni konferencián, avagy inkább a saját béketervére koncentráljon. Esetleg Svájcban a megjelenés feltételeként a Zelenszkij formula mellett a kínai tervezetet, vagy legalábbis annak egyes elemeit is napirendre vetesse. Peking jó helyzetben van, mert Kijev nagyon szeretné, ha Kína ott lenne Bernben. Enélkül ugyanis a „globális Dél” megnyerésére minimális esély sem mutatkozik.

„Eközben az Egyesült Államok vezette Nyugat egyre nagyobb erővel próbálja leválasztani Kínát Oroszországról”

Ez Washington elemi geopolitikai érdeke, hiszen a háború túlságosan egymásra tolta Moszkvát és Pekinget. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a „globális Dél” eme bástyái Teheránhoz is nagyon közel kerültek, ami amerikai szempontból kimondottan kedvezőtlen fejlemény. A Fehér Ház most egyre keményebben fenyegeti másodlagos szankciókkal Kínát, amely óvatosabb lett ugyan a támogatások terén, ám ennek ellenére sem fordít hátat Moszkvának. A Nyugat a béketervek körüli játékot is felhasználhatja arra, hogy Pekinget hátrébb léptesse Moszkvától, Kína azonban olyan ajánlatot e téren még nem kapott, amelyet akár megfontolhatna.Az elmúlt hét eseményei inkább arra utalnak, hogy Kína és Oroszország összefogva a pekingi rendezési terv realizálását helyezi előtérbe. Szergej Lavrov Pekingben támogatásáról biztosította a még 2023. február 24-én előterjesztett, az úgynevezett koreai modellre alapozó kínai elképzeléseket, ami arra utal, hogy

„Moszkva és Peking ezt a béketervet a Zelenszkij formula alternatívájaként kívánja felépíteni. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy Erdogan ugyan a közvetítő szerepre továbbra is a tarsolyban maradna, a török elképzelések sem igazán kerülnek napirendre”

A labda így a nyugati térfélen pattog, s vagy Peking és Moszkva nélkül tartják meg a berni konferenciát, vagy teret adnak ott a kínai tervnek is, de még az sem kizárt – igaz, minimális a valószínűsége -, hogy előtte megegyeznek valamilyen közös kompromisszumos formulában. Ahhoz azonban, hogy ezek a diplomáciai mozgások a háború tényleges befagyasztásához vezessenek, új, a jelenleginél egyértelműbb helyzetnek kell előállni a fronton. Egyelőre pedig nem úgy tűnik, hogy a Nyugat feladná Ukrajna fegyveres támogatását, és ennek alternatívájaként záros határidőn belül leültetné Kijevet a tárgyalásokra.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.