//Kit terít le a „gázfegyver”?
„Úgy tűnik Európa eldöntötte, hogy az eredetileg tervezettnél jóval előbb, lényegében egy éven belül leválik az orosz fosszilis energiahordozókról, a szénről, a gázról és az olajról. Már amennyiben tud, mert ehhez nemcsak alternatív forrás, hanem infrastruktúra is kell, és természetesen ennek az árát is meg kell fizetni” #moszkvater

Kit terít le a „gázfegyver”?

MEGOSZTÁS

Döntő lehet a május Európa és Oroszország „gáz csatájában”

„Úgy tűnik Európa eldöntötte, hogy az eredetileg tervezettnél jóval előbb, lényegében egy éven belül leválik az orosz fosszilis energiahordozókról, a szénről, a gázról és az olajról. Már amennyiben tud, mert ehhez nemcsak alternatív forrás, hanem infrastruktúra is kell, és természetesen ennek az árát is meg kell fizetni” #moszkvater
„Úgy tűnik Európa eldöntötte, hogy az eredetileg tervezettnél jóval előbb, lényegében egy éven belül leválik az orosz fosszilis energiahordozókról, a szénről, a gázról és az olajról. Már amennyiben tud, mert ehhez nemcsak alternatív forrás, hanem infrastruktúra is kell, és természetesen ennek az árát is meg kell fizetni”
Fotó:EUROPRESS/John MACDOUGALL/AFP

A harcmezőkön dúló elkeseredett küzdelem, és az információs térben tomboló hazugság áradat és kölcsönös lejáratás mellett a gazdasági szférában is kiéleződött a Nyugat és Oroszország szembenállása. Az immár féltucatnyi szankciós csomag sem tudta térdre kényszeríteni az orosz gazdaságot, miközben maga a kiszabott büntetés, és Moszkva válaszlépései egyre jobban fájnak Európának is. Brüsszel most éppen az energetikai szférában készül végképp megszakítani a kapcsolatokat Oroszországgal. A következő hetek döntőek lehetnek Moszkva és Brüsszel „gáz- és olajháborújában”.

Nagyon beleélte magát az Európai Unió az Oroszországgal szemben kivetett szankciókba. A héten már a hatodik csomagról tárgyalnak, amely a szén és a gáz után az év végéig az olaj importját is megszüntetné. Igaz, ezt szakaszosan, az év végéig. Közben a svédek után a hollandok is megtagadták, hogy lefejtsék az orosz olajat a Marshall-szigetek zászlaja alatt hajózó Sunny Liger tankerről. Amszterdam városa nemkívánatosnak nevezte a kikötőjébe tartó hajót. Az persze már elment a fülek mellett, hogy Algéria például ugyanakkor figyelmeztette a spanyol importőröket a gáz esetleges tovább exportálására. De az orosz kompromisszumos javaslat sem érdekli Brüsszelt, és nyomására a gáz árát az európaiak többsége nem hajlandó rubelben kiegyenlíteni. Az sem érdekli a döntéshozókat, hogy ebből Bulgáriában koalíciós válság lehet, egyes lengyel régiókban pedig nincs melegvíz és fűtés.

„De gázhiány alakulhat ki Németországban is. Sebaj, a kormány szerint áldozatot kell vállalni a szabadságért. Ha kell, akkor télen a hűvösebb lakásban pulcsival, nyáron pedig légkondi nélkül izzadva harcolni Putyin ellen”

Mert az infláció elszabadul, és ezt a német kormány nem tudja kompenzálni, ennek terheit a lakosságnak kell vállalni. Természetesen, a szabadságért! Azért itt csendesen jegyezzük meg, hogy a németek már most láthatóan komoly árat fizetnek a kormányváltásért. Angela Merkel sem volt az a politikus, aki keményen szembe mert szállni Amerikával, most azonban mintha megrendelésre alakultak volna úgy a német belpolitikai erőviszonyok, hogy Berlin vezető európai hatalomként még véletlenül se tegyen keresztbe az egész kontinens biztonságát és szociális békéjét veszélyeztető törekvéseknek. Sőt! De ebben a részben tudatosan és mesterségesen hiszterizált hangulatban már senki nem mer szembe menni a globalista fősodorral, és racionális döntéseket hozva kiállni az európai értékek mellett. Látványosan demonstrálta ezt a közeget, mikor az ukrán elnök nemkívánatosnak nevezte Kijevben Frank-Walter Steinmeier német államfőt. Kicsit duzzogva, de Berlin ezt a megaláztatást is lenyelte, és most már nehéz fegyvereket is szállít Ukrajnának.

„Hol van már az, amikor Berlin még az Északi Áramlat II-ért harcolt?!”

Érezhető, hogy az eddig óvatos, és az orosz gázról és olajról leszakadni egyik pillanatról a másikra nem akaró, és a brüsszeli és washingtoni nyomás ellenére sokáig húzódozó németek annyira belelkesedtek, hogy a Politico információi szerint már azt a lengyel és balti javaslatot is támogatják, amely a szankciókat az atomenergetikai szektorra, konkrétan az urán importjára is kiterjesztenék. Persze, ezt könnyen megszavaznák, hiszen leállítják a nukleáris erőműveiket. Ezzel az Európai Unió beelőzné az Egyesült Államokat, amely arra azért vigyázott, hogy saját magát ne lője lábon, így például az orosz uránt továbbra is vásárolja. Mint ahogy az olaj szankciós listára kerülése előtt is betárolt a „fekete aranyból”, hiszen 40 százalékkal felfuttatta az oroszországi importját. Ha így megy tovább, Európa a titánt is felteszi a listára, az Airbus pedig vakarhatja a fejét, hogyan oldja meg ezt a problémát. De nemcsak a repülőgép ipar, hanem mondjuk, a vegyipar, az acélipar vagy a műtrágya gyártás is. Arról már nem is beszélve, hogy miként érinti az energia árak elszabadulása a lakosságot, és Európa versenyképességét.

„Ebbe a hisztérikus hangulatba robbant be a Gazprom döntése, miszerint leállítja a gáz exportot a rubelben fizetést elutasító Lengyelország és Bulgária számára, és az eddig a leginkább az orosz gázról leválni akarók tiltakoznak a leghangosabban a döntés ellen”

Az orosz gáztól elszakadással büszkélkedő, és másoktól is ezt követelő Mateusz Morawiecki most „közvetlen támadásnak” nevezte, hogy Moszkva elzárja Lengyelország elől a gázt. A lengyel miniszterelnök kijelentette, hogy Oroszország a „gázimperializmusa” határait feszegeti, és azzal vádolta az oroszokat, hogy inflációs intézkedésekkel támadják az európai gazdaságot. Morawiecki szerint Oroszország nemcsak Ukrajnát támadja, hanem egész Európa energia- és élelmezés-biztonságát is fenyegeti. Most akkor kell az orosz gáz, olaj, urán, titán, acél, műtrágya és búza Európának, vagy nem?

„Úgy tűnik Európa eldöntötte, hogy az eredetileg tervezettnél jóval előbb, lényegében egy éven belül leválik az orosz fosszilis energiahordozókról, a szénről, a gázról és az olajról. Már amennyiben tud, mert ehhez nemcsak alternatív forrás, hanem infrastruktúra is kell, és természetesen ennek az árát is meg kell fizetni”

Az EU-ban az orosz szénimport aránya tavaly 45 százalék körüli volt. Számos EU-tagnál, így például Németországban évi 13 millió tonnás importtal nem is olyan régen még 50-70 százalék körüli volt e téren az orosz függés, amely az elmúlt években folyamatosan, az invázió megkezdése óta radikálisan csökkent. A gázpiacot bőséges forrásával és kiterjedt vezeték hálózatával Oroszország a teljes ellátás közel 40 százalékával uralja, őt pedig 19 százalékkal Norvégia követi. A kőolaj esetében 25 százalék körüli az orosz súly, ám ha ehhez hozzávesszük, hogy az egész európai energia import 73 százaléka az olaj, akkor ez mennyiségben talán nagyobb kitettséget jelent, mint a földgáz esetében. Különösen nagy a kitettsége a közép-kelet-európai államoknak.

Az egész orosz exportból ugyanakkor a szén mindössze 3,5 százalékkal részesedik, a kőolaj kivitelnek pedig csupán 16 százaléka irányul Európába. Nehezebb orosz szempontból a helyzet a földgáz esetében, hiszen az európai vezetékes szállítások (EU+Törökország) a teljes vezetékes gázexport 95 százalékát teszik ki. Ez 2021-ben 175 milliárd köbméter volt, míg Kínába a Szibéria Ereje vezeték mindössze 10 milliárd köbméter gázt szállított. Az uniós export körülbelül egyharmadát adja a teljes, 515 milliárd köbméteres éves oroszországi földgáz termelésnek. Ezen felül az ország tavaly körülbelül 40 milliárd köbméter földgázt adott el cseppfolyós formában tavaly, elsősorban a Novatek nevű cég Jamal-1 üzemének köszönhetően.

„Ezekből a számokból is látszik, hogy a függés kölcsönös, és a kereskedelmi kapcsolatok leépítése mindkét oldalnak fáj. Az orosz költségvetésnek kell a pénz, a kitermeléshez a technológia, míg Európának a viszonylagosan olcsó, a gazdaság versenyképessége szempontjából fontos energiaforrások, a gáz és az olaj”

A háború miatt különösen szüksége van Oroszországnak a bevételre. Egyelőre ezzel nincsen baj, hiszen Oroszországnak az árak emelkedése miatt a csökkenő kitermelés ellenére is napi 1 milliárd dolláros bevétele származik a szénhidrogénkből.

(Az írás eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, a teljes cikket itt olvashatják)

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.