„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Az észak-macedóniai elnökválasztás második fordulójának nyertese Sztevo Pendarovszki, a kormányzó Macedóniai Szociáldemokrata Szövetség jelöltje Szkopjéban 2019. május 5-én
Fotó:EUROPRESS/Robert ATANASOVSKI/AFP
Megnyerte az észak-macedóniai elnökválasztás második fordulóját Sztevo Pendarovszki, a kormányzó Macedóniai Szociáldemokrata Szövetség (SDSM) jelöltje, aki teljes mellszélességgel támogatja a Szkopje és Athén között a tavaly nyáron megkötött megállapodást. Ezzel immár véget ért Észak-Macedóniában az a furcsa helyzet, ami az elmúlt fél évet jellemezte. Míg a kormányzat a névcsere és az euroatlanti integráció leghangosabb támogatója, addig az elnök Gjorgje Ivanov minden erővel akadályozta a kormányzati akarat keresztülvitelét. Így például hiába szavazta meg az észak-macedón parlament többsége az alkotmánymódosítást, Ivanov következetesen kitartott a Macedónia név használata mellett. Olyannyira, hogy sokan már azt is felvetették, hogy a politikus alkotmánysértést követ el ilyenkor, amiért felelősségre kellene vonni.
Habár az első forduló harmadik helyezettje, az ellenzéki albán pártok jelöltje Blerim Reka nem állt be egyetlen jelölt mögé sem a második fordulóban (az első két befutó jelölt az április 21-i első fordulóban fej-fej mellett végzett, Sztevo Pendarovszki csak egy hajszállal előzte meg vetélytársát), a szavazói most egyértelműen az SDSM politikusára voksoltak.
Az albánok sorsdöntő szerepe persze egyáltalán nem ritka jelenség a rendszerváltás utáni macedón parlamentarizmus történetében. Nikola Gruevszki egykori macedón miniszterelnök maga is arra kényszerült kormányzása idején, hogy bevegye az albán pártokat is a kormányába. A politikus bukása után ismét az albánok játszották a mérleg nyelvének szerepét. Miután az SDSM-mel megállapodásra jutottak, a VMRO-DPMNE választási győzelme ellenére Zoran Zaevnek sikerült kormányt alakítania. És ez még nem minden. Az albán pártok kulcsszerepet játszottak abban az ország névcseréjéről rendelkező alkotmánymódosítás megszavazásakor, így a kormány – természetesen a VMRO-DPMNE egyes politikusainak „meggyőzésével” – már sikeresen megugrotta az elfogadáshoz szükséges határt.
Így a mostani elnökválasztás egyik fő kérdése inkább az volt, hogy a részvételi arány eléri-e a 40 százalékot, ellenkező esetben ugyanis meg kellett volna ismételni a teljes választási folyamatot. Hogy mennyire kétséges volt az érvényesség, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy a részvétel urnazárás előtt fél órával 44,5 százaléknál tartott.
Mit jelent mindez Észak-Macedónia jövőjére nézve? Mindenek előtt azt, hogy az albán pártokkal való viszony a jövő évi parlamenti választásokon is meghatározó lesz. Ez pedig arra szorítja az SDSM-et, hogy továbbra is tartson ki a szövetségesei mellett, és teljesítse a velük kötött megállapodás pontjait. A tét nem kicsi. A VMRO-DPMNE elnöke Hrisztijan Mickoszki már korábban jelezte, hogy amennyiben a jövő évi választásokon megszerzik a szükséges többséget, megváltoztatják az alkotmányt oly módon, hogy Észak-Macedónia neve újra Macedónia legyen. Egy ilyen lépés természetesen (ismét) hosszú időre elodázhatná az ország euroatlanti csatlakozását még akkor is, ha a NATO rohamléptekben halad afelé, hogy minél előbb felvegye az országot a soraiba.
Ezzel pedig úgy látszik, hogy Észak-Macedónia sorsát a jövőben is az ott élő albánság dönti el. Mindez természetesen egyáltalán nem változtat azon a tényen, hogy
Így a mostani győztest Sztevo Pendarovszkiban a szavazóknak igen nagy része az árulót látja, aki egyértelműen támogatta az ország névcseréjét. Az ő reményük most már egyedül a jövő évi parlamenti választás lesz. Ettől függetlenül persze az ország NATO-csatlakozása egyre nagyobb ütemben halad előre. A katonai szövetség tagállamai februárban már alá is írták azt a jegyzőkönyvet, mely lehetővé teszi az ország csatlakozását a szövetséghez. Így akármi lesz a jövő évi választás végkimenetele, Észak-Macedónia addigra már az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének 30. tagja lehet.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
