„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Kosztur András írása a #moszkvater.com számára
Szavazóhelyiség az elõrehozott ukrán parlamenti választáson a kárpátaljai Nagydobronyban (Velyka Dobron) 2019. július 21-én. Volodimir Zelenszkij május 20-án beiktatott államfõ közvetlenül megválasztása után bejelentette, hogy feloszlatja a törvényhozást és rendkívüli választást ír ki
Fotó:MTI/Nemes János
Az előzetes várakozásoknak megfelelően a nemrégiben megválasztott elnök pártja, a Nép Szolgája szerezte a legtöbb szavazatot július 21-én, vasárnap az ukrajnai előrehozott parlamenti választásokon. Úgy tűnik, egyedül is többséget szerezhet a Legfelsőbb Tanácsban. Az újdonsült hatalompárt az egyéni mandátumok többségét is behúzta, Kárpátalján azonban megbicsaklottak támogatottjaik. Ennek azonban nem a magyar pártok jelöltjei lettek a haszonélvezői. Hét év után ismét parlamenti képviselet nélkül marad a kárpátaljai magyarság.
„Kárpátalján is dominált ugyan az elnök pártja, de csak a listás szavazatok között. A helyi hatalmasságok túl nagy falatnak bizonyultak a gyakran fiatal és ismeretlen egyéni jelöltek számára”
Ungváron végtelenül szoros küzdelemben Robert Horvat helyi üzletember és jelenlegi parlamenti képviselő verte az elnöki párt által támogatott 27 éves Olekszandr Pekart. A magyar jelölt, Barta József a negyedik helyen végzett 12,37 százalékkal (8939 szavazat), miután a regnáló ungvári polgármester testvére Andrij Andrijiv is megelőzte. A Munkács központú 69-es körzetben hiába vezetett sokáig a Zelenszkij csapata által támogatott Edgar Tokár, végül alulmaradt a Kárpátalja legbefolyásosabb „klánjának” vezetőjével, Viktor Balohával szemben. A magyar jelölt, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség soraiba tartozó Tóth Miklós a harmadik helyen végzett (11,7 százalék, 6949 szavazat).
A Nagyszőlőst és Beregszászt is magában foglaló 73-as körzetben, amelyben a legnagyobb a magyar választók aránya, egy helyi üzletember, Vladiszlav Poljak nyert, a KMKSZ-es Brenzovics László és az elnöki jelölt, Ivan Margitics előtt.
„Poljak egyes hírek szerint fejenként mintegy 5500 forintnak megfelelő összeggel támogatta szavazóit a „helyes” döntés meghozatalában”
Ebben a körzetben jelenleg is csupán 85 százalékos a szavazatok feldolgozottsága. Könnyedén hozta körzetét a korábban Baloháék körébe tartozó Vaszil Petyovka is, és ismét mandátumot szerzett Valerij Luncsenko, aki a Majdan idején tört fel a kárpátaljai, és ezáltal az ukrajnai politikai élet színpadára. Csak a Szolyva központú 70. számú körzetben tudott nyerni a „nép szolgája”, ahol Mihajlo Laba szerzett mandátumot.
Mit jelentenek a választás eredményei a kárpátaljai magyarság szempontjából? Nehéz megmondani. Ami az országos eredményeket illeti,
„Zelenszkij és pártja továbbra is sötét ló”
Legkorábban az új kormány megalakulását és egyéb, a parlamenttől függő kinevezések megtörténtét követően leszünk majd okosabbak tényleges szándékait és lehetőségeit illetően, így a háború lezárása és az ukránosítási törekvések folytatása/megállítása kapcsán is.
Helyi szinten leginkább az okozhat zavart, hogy míg a kampány idején a magyar szervezetek jelöltjei az egész közösség sorsát nevezték meg a választások tétjeként, az eredmények ismeretében a két nagy szervezet reprezentatív képviselői már jóval optimistább hangot ütnek meg. Annak ellenére, hogy a bejutástól mindhárom körzetben távol álltak a magyar jelöltek. Bár a mandátumszerzésre előzetesen sem lehetett számítani, a rettentő alacsony választói aktivitást nehéz lenne a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség által leginkább hangsúlyozott tényezőkre, a választási csalásra és a magyarság elmúlt hetekben történő megfélemlítésére fogni. Sőt, a nyomásgyakorlás vélhetően fokozta a szavazási kedvet, az alacsony részvétel okait pedig sokkal inkább az erőtlen és későn megkezdett kampányban, valamint az elvándoroltak nagy számában kell keresni.
„A kárpátaljai magyarság körében eleve alacsony az ukrán politikum iránti érdeklődés”
Ennek részben nyelvi okai vannak, részben pedig az elmúlt évek magyar és ukrán nemzetpolitikájának együttes hatását láthatjuk benne. Miközben a magyar állam egyre fokozottabb figyelmet fordít a kárpátaljai magyarságra, és a helyiek életére mind nagyobb befolyással van az anyaországi politikum, addig a válságokkal terhelt Ukrajnától nemhogy segítséget nem várhatnak a nehezebb helyzetben lévők, de az egész közösség szerzett jogai is veszélybe kerültek. Ebben a helyzetben sajnos a magyarok jelentős része a többségi társadalommal szemben határozza meg magát, az abban zajló változásokat, konfliktusokat gyakorlatilag figyelmen kívül hagyva.
„A helyi közösség tekintete így Kijev helyett Budapest felé fordult”
Ennek jellemző példája, hogy a magyar jelöltek egyik fő kampányüzenete a jelenlegi választások során is az volt, hogy a kijevi képviselet hiányával a Magyarországról érkező támogatások kerülnének veszélybe. Ezzel természetesen nehéz volt meggyőzni az embereket az ukrajnai választások kimenetelének fontosságáról. Ehhez hozzájárult még, hogy a magyarság vezetői az elnökválasztások mindkét fordulójában a kivárásra játszottak, és csak óvatosan utaltak a változások szükségességére, s így nem vonták be potenciális szavazóikat a politikai folyamatokba.
A kommunikáció pedig ezt leszámítva sem volt a legjobb. Bár már április vége óta számítani lehetett az előrehozott választásokra,
„a magyar jelöltek csupán június elején jelentek meg a legnagyobb közösségi portálon (hogy ezt mindezidáig nem tartották szükségesnek, önmagában is jelzés értékű), üzeneteik pedig jórészt általánosságokban mozogtak”
„Mutassuk meg, hogy vagyunk” – ez volt a magyar jelöltek jelszava, ebből azonban nem derült ki, hogy miért pont azok a személyek képviselnék legjobban a közösséget, akiket a két párt vezetői zárt ajtók mögött kiválasztottak erre. Persze a politikának mindig részét képezik a háttéralkuk, azonban éppen az elnökválasztás bizonyította, hogy legalább annyira fontos a kommunikáció is. Illetve a szimbolikus aktusok.
„A választási kampány egyik nagy melléfogásának tekinthetjük, hogy Brenzovics László, eddigi parlamenti képviselő és a magyarság első számú jelöltje nem vett részt a kisebbségi jogokat korlátozó nyelvtörvény záró szavazásán”
Bár a szavazásnak valóban nem volt már igazi tétje, hiszen óriási fölénnyel fogadták el a törvényt, a magyar képviselő pedig korábban számos módosító indítvánnyal igyekezett elvenni a törvény élét, ezt a mulasztást és a KMKSZ egyes képviselőinek ezzel kapcsolatos lekezelő nyilatkozatait mindenképp hibának kell tekintenünk. Hiszen ekkorra már számítani lehetett az előrehozott választásokra, és arra, hogy nehezen lehet összehangolni a szavazás jelentéktelenségéről és a parlamenti képviselet fontosságáról szóló állításokat.
„A két magyar párt nem építette fel a jelöltjeit, ennek pedig a mozgósítás kudarca lett a következménye”
S ha most még túlzóak is voltak a magyarság sorsát féltő kijelentések, a jövő évi önkormányzati választásokon valóban súlyos következményei lehetnek egy esetleges kudarcnak.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
