Mindent a maga képére formálna a jelenlegi kilátástalannak tűnő helyzetében is európai középhatalmi álmokat szövögető Ukrajna. Egyelőre csak a nőnapot, később azonban talán magát Európát is. Már, ha engedik ezt neki!

Ukrajna most éppen rosszul áll. Nagyon rosszul. Ez azonban nem zavarja Kijevet abban, hogy európai középhatalomként építse a jövőjét. Méghozzá az áldozati szerepét tőkésítve. Abban bízik, hogy a világ ezt nemcsak tolerálni, de szponzorálni is fogja. Nemcsak fenntartja az államot, és újjáépíti az országot, de fel is fegyverzi. Jelenleg ez így is van, ám ne felejtsük el, hogy az Egyesült Államok érdeke nem okvetlenül Oroszország szétverése, hanem meggyengítése, ezen keresztül az úgynevezett globális Dél lázadásának letörése. Ráadásul előbb-utóbb rá kell fordulnia a fő „ütközetre”, Kína feltartóztatására, így a végtelenségig nem fókuszálhat Ukrajnára. Aztán talán idővel Európa is rájön arra, hogy számára Ukrajna inkább kihívás, mint lehetőség. S akkor még nem beszéltünk Oroszországról, amely látva a NATO keleti szárnyának megerősödését, a lengyel-ukrán-román háromszögben formálódó ambíciókat, mindent meg fog tenni azért – mondjuk a háború elhúzásával –, hogy Ukrajnát katonai, gazdasági és demográfiai értelemben felőrölje, Európa versenyképességét gyengítse.

„Ezért aztán Kijev elképzeléseit könnyen kisiklathatja ez a háború. De az sem elképzelhetetlen, hogy a lengyelekhez, az északiakhoz, a baltiakhoz és a románokhoz csapódva a maradék Ukrajna egy új európai erőközpont része lesz. Méghozzá egy meglehetősen erőszakos, agresszív, követelőző és sok tekintetben a nacionalizmus legrosszabb arcát mutató erőközponté”

S hogy ez mennyire így van, azt mutatja ennek ideológiai megalapozása. Az orosz kultúrának Európából történő teljes kiszorítására, kitörlésére irányuló törekvés, a nemzetállamnak a háború közepette is folytatódó erőszakos építése, ezzel párhuzamosan a kisebbségek megtörése, a saját egyház és kultúra sokszor visszamenőleges megteremtésének kísérletei, vagy éppen az ünnepek átírása, ukránosítása.

„Ez utóbbinak egyik kicsúcsosodási pontja az utóbbi időben a Nemzetközi Nőnap eltörlésére, ukranizálására irányuló törekvés”

Az ünnep közeledtével idén újult erővel törtek elő ismét az ezzel kapcsolatos viták. A nőnap Ukrajnában a szovjet tradíciók nyomán még mindig munkaszüneti nap, és a lakosság többsége – egy friss közvélemény-kutatás alapján 62 százalék – ezt a továbbiakban is így ünnepelné. A nacionalisták azonban nem adják fel, a társadalom ellenében is eltörölnék ezt a napot, és ennek végigvitelére törvényjavaslatot is benyújtottak a radában.

A Nemzeti Emlékezet Intézetének akkori elnöke a dekommunizáció és a deszovjetizáció jegyében már 2017-ben javasolta, hogy a Nemzetközi Nőnapot nevezzék át a Nők jogaiért folyó harc napjává. Volodimir Vjatrovics egyúttal törölte volna március 8-at, mint munkaszüneti napot is, egyúttal javasolta a második világháború végéről a megemlékezés áthelyezését május 9-ről május 8-ra. Március 8. státusának megváltoztatását azonban akkor a társadalom hangulatához igazodva a kormány nem támogatta.

Ezért az elképzelés legelkötelezettebb hívei a háborúval sem törődve idén képviselői javaslatot nyújtottak be. Az új törvényjavaslat eltörölné március 8., május 1., és a Győzelem Napjának megünneplését.

„Március 8. helyett bevezetnék az Ukrán Nők Napját, és ezt február 25-én, a legendás költőnő, Leszja Ukrajinka születésnapján ünnepelnék. Március 9. a nemzeti költő, Tarasz Sevcsenko születésnapja is munkaszüneti nap lenne, május 9-et áthelyeznék május 8-ra, május második vasárnapja pedig lenne az Anyák Napja”

Larisza Petrivna Koszacs-Kvitka, írói álnevén Leszja Ukrajinka (1871–1913) ukrán költőnő volt, aki már négyévesen tudott olvasni, ötévesen pedig írni. Kilencévesen írta az első versét. 1881-ben csonttuberkulózist diagnosztizáltak nála, és többször is ellátogatott Egyiptomba gyógyulni. Kijevben, a Bajkovói régi temetőben helyezték örök nyugalomra. Verseiben megjelenik a halálközeliség motívuma, valamint a reménytelenség-remény ellentéte. Műveit több nyelvre is lefordították, számos városban szobrot is állítottak emlékére. 2002 óta az Alexandriai Könyvtárban emléktábla áll tiszteletére. Születése évfordulóján ünneplik az Uk­rán Kultúra Napját.

A cél egyértelműen az ünnepek ukránosítása. Leszja Ukrajinkával összekötni a nőnapot azonban ilyen értelemben nem szerencsés. Az ötletadók az Ukrajinka álnévből indulnak ki, és láthatóan nem ismerik az életrajzát. A költő ugyanis igencsak vonzódott a szocialista eszmékhez, így nem igazán illik bele a dekommunizáció folyamatába. Olyannyira, hogy egyik fordítója volt Marx és Engels műveinek. De a nőnap bolygatása nem igazán illik a feminista nyugati trendekbe sem.