//Eppel: „Jó döntés volt Almatiba igazolni!”
Eppel Márton #moszkvater

Eppel: „Jó döntés volt Almatiba igazolni!”

MEGOSZTÁS

A válogatott csatár szerint a Kajrat Magyarországon minden évben a bajnoki címért harcolna.

A három hónapja a Kajrat Almatiba igazolt Eppel Márton gyorsan beilleszkedett a kazah csapatba, s tetszik neki a közép-ázsiai ország is. Ízlik a lóhús, de a tevetejet még nem kóstolta meg. Eddig szinte csak kellemes meglepetések érték Kazahsztánban, hiszen a várost mindenkinek csak ajánlani tudja, a kazah emberek pedig rendkívül kedvesek. A csapat edzőközpontja világszínvonalú, s a válogatott csatár szerint a Kajrat Magyarországon minden évben a bajnoki címért harcolna.

Eppel Márton #moszkvater
Eppel Márton
Fotó:fckairat.com

– Jót tett az idei bukdácsolás után a magyar futballt szeretők lelkének a görögök legyőzésével egy komoly skalp begyűjtése. Ennyit tesz egy kapitányváltás?

– Minden futball szerető lelkének jót tett, de mondhatom, hogy nekünk játékosoknak is fontos volt, hogy idén megszerezzük az első győzelmünket. Fontos volt, hogy a finnországi vereség után otthon három pontot szerezzünk és versenyben maradjunk a Nemzetek Ligájában. Azt gondolom, hogy nem a kapitányváltás, hanem inkább Marco Rossi személye jelent(het)ett annyit, hogy ez a győzelem sikerült, és úgy érzem, vele jó úton indulunk el.

– Marco Rossit már a Kispestből jól ismeri. Mi az ő titka? Mennyiben másabb, mint elődei?

– Azt mindenképpen el tudom mondani, hogy Marco Rossi temperamentuma egyedülálló. Fontos számára, hogy a játékosai a pályán kívül is normális értékrendet képviseljenek, tudjanak csapatként gondolkodni és legfőképp játszani. Ezen kívül taktikailag tapasztalt edzőnek tartom, aki megköveteli a fegyelmezett játékot. Olyan edző, akinek mindenki tud szurkolni, a szívét-lelkét belerakja a munkába.

– Itthoni és kazahsztáni tapasztalatai alapján, hogy látja, mennyire fontos, hogy az edző a szó konkrét és átvitt értelmében is egy nyelvet beszéljen a játékosokkal?

– Nem a nyelvet gondolom fontosnak, hanem a hozzáállást. Minden országban a hazai edzők vannak többségben, mégis sok helyen előfordul, hogy egy külföldi edző hozza meg a sikert. Ebből látszik, hogy nem a nyelv, hanem az adott edző hozzáállása, stílusa, elképzelése az, ami fontos.

– A görögök ellen feltűnő volt, hogy a válogatott nemcsak a játék minőségében lépett előre, de mentális erőt is mutatott. Ez utóbbi milyen mértékben pótolhatja a technikai hiányosságokat, a lemaradást az erőnlét terén? Hol a határ, ameddig ezek a gondok a mentális erővel legalább részben kiegyenlíthetők?

– Azt, hogy hol a határ nem tudom, de biztos, azzal, hogy egy csapat szervezett és tudatos, nagyon sok meccsen el tudja tüntetni a különbséget. Viszont a Nemzetek Ligáját úgy alakították ki, hogy nagyjából hasonló erősségű csapatok játszanak egymással. Itt minden apró részlet fontos lehet.

– Mennyi esélyt lát arra, hogy az Európa-bajnokságon is láthatjuk a válogatottat?

– A görög győzelem megmutatta, hogy lehet jövőképe a válogatottnak. Ezen az úton kell szorgalmasan tovább haladni, és akkor minden esélyünk megvan.

– Góljaival letette a névjegyét Kazahsztánban. Ez is mutatja, hogy gyorsan beilleszkedett. Mennyiben játszik más futballt a Kajrat, mint a Honvéd?

– Nyitott embernek tartom magam, próbáltam az elejétől fogva barátkozni a többiekkel, és most így három hónap elteltével mondhatom, hogy jól sikerült. Van különbség a két csapat játéka között, főleg elképzelésben. Itt nagyjából a mérkőzések 70 százalékában mi birtokoljuk a labdát, rövid passzos játékot kér az edző, labdavesztés után azonnali visszatámadással. Otthon a Honvéddal, amikor a legsikeresebbek voltunk, akkor is a biztos védekezésen volt a hangsúly.

– Milyen erőt képvisel az Almati a magyar bajnokság élcsapataival összehasonlítva?

– Azt gondolom, hogy minden évben a bajnoki címért harcolna a Ferencváros, Videoton kettőssel.

– Milyen a kazah futball közege? Mennyiben hasonlít, illetve miben különbözik a magyartól?

– Amiben óriási különbség van, azok a stadionok. Amíg otthon gyakorlatilag már minden nb1-es csapatnak van színvonalas stadionja, addig itt ez közel sincs így. Sok helyen van műfüves pálya, van, ahol az időjárás miatt, van, ahol más okok miatt. Hasonlóság, hogy itt is van kettő kiemelkedőbb csapat, akik minden évben a bajnoki címért küzdenek és meg is szerzik azt, de legalább is a dobogón végeznek.

– Mi volt eddig a legkellemesebb meglepetés, s mi okozta a legnagyobb nehézséget?

– A legkellemesebb meglepetés az volt, amikor először láttam a csapat edzőközpontját. Világszínvonalú, kevés helyen van olyan edzőközpont, mint amit itt építettek. Van benne minden, ami szükséges ahhoz, hogy tökéletes állapotban legyünk. Rengetegen dolgoznak a csapat körül, nagyon segítőkészek. Ezt egyébként alapvetően a kazahokról is el tudom mondani. Nehézség az orosz nyelvvel szokott lenni. Így, hogy nem beszélem, azért párszor előfordul, hogy a napi teendőknél egy-egy csapattársamat kell felhívni, hogy fordítson oroszról-angolra.

– Mennyiben befolyásolják a játékot a szélsőséges kazah időjárási körülmények?

– Almatiban hasonló időjárás van, mint Budapesten és minden második meccsünket tökéletes füves pályán játsszuk, szóval a bajnokság fele jó pályán zajlik. A másik fele változatos, mert az időjárás miatt van, ahol műfüves pályán kell játszanunk, ami télen nem nagy probléma, de volt olyan eset, hogy 35 fokban volt a meccs műfüvön. Az nem volt kellemes.

– Megszokta már a nagy kazah távolságokat?

– Megszoktam. Az első két hónap folyamatos utazással telt, mert hol az Európa Ligában, hol a bajnokságban játszottunk és ez sok utazással járt, de a klubnak van saját gépe, ahol lehetett kényelmesen aludni. Általában filmet nézek vagy alszom az utazások során.

– A magyar játékosokat az utóbbi években már megismerhették Kazahsztánban. Miként ítélik meg arrafelé a magyar futballt?

– A srácok azért emlegetik azt a barátságos meccset, amikor megvertek minket, de egyébként tisztelnek minket. Ákost és a Kleinheisler Lacit is jó játékosnak tartják. Miattuk is könnyebb volt nekem itt a beilleszkedés.

– Mit gondol, miért igazolnak manapság egyre több magyar játékost a kazah élcsapatok?

– Jó színvonalúnak tartják a magyar bajnokságot és meg vannak elégedve az eddig itt játszókkal.

– Az Asztana és a Kajrat az utóbbi években messzebbre jutottak a nemzetközi kupákban, mint a magyar csapatok. Miben látja ennek az okát?

– Az Asztana jó csapat, jó külföldi és kazah játékosokkal, megérdemelten jutottak többször is Európába. Nekünk az idei 3. kör nem volt rossz, viszont többet vár tőlünk a vezetés, mi is szeretnénk játszani Európában. Úgy gondolom, hogy otthon a Vidi mostani szereplése segítheti a következő időszakot a többi magyar csapatnak is. Nagyon jó játékosaik vannak, egyénileg előre sok veszélyes támadóval, és mégis sok meccsen képesek voltak szinte az egész csapattal védekezni. Látszik, hogy szervezettek, örülök, hogy újra játszik magyar csapat valamelyik európai kupában.

– Az idegenlégiósok szerepét egy ország futballjában immár mindkét oldalról megtapasztalhatta. Mennyiben segíthetik ők egy ország futballjának fejlődését. Hol az egészséges egyensúly egy-egy csapaton belül a hazai és a külföldi játékosok között?

– Hosszú távon azt gondolom, fontos, hogy nagyobb részben játsszanak hazai labdarúgók a csapatban. A fejlődést még inkább azt szolgálná, ha minél több fiatal tudna odakerülni az felnőtt csapathoz, és minél többet tudnának játszani.

– Gondolom, figyelte a világbajnokság mérkőzéseit. Mi az, ami meglepte?

– A kisebb csapatok teljesítménye. Látszott, hogy sokszor a szervezettség fontosabb, mint az egyéni képességek. Nagyon szurkoltam a horvátoknak, de egyértelműen a franciáké volt a legerősebb csapat.

– Andrej Arsavin is a Kajrat játékosa. Gratulált neki az orosz válogatott szerepléséhez?

– Inkább a 4 góljának gratuláltam, amit a Liverpool-Arsenal meccsen rúgott! :D

– Szemléletében melyik ország labdarúgása követi közelebbről a világ futballjának a fő trendjeit?

– A mai trend a szervezettség. Ez a legfontosabb. Viszont emellett kellenek olyan egyéniségek, akik képesek váratlan megoldásokra. Itt nálunk van 2-3 játékos, akiket élmény nézni, úgy bánnak a labdával, és bármikor képesek egy váratlan megoldásra. A legtöbb hazai meccset próbálom nézni, és azt látom, hogy kevés az egyéni próbálkozás, jó lenne több olyan játékos, aki egy-egyezik, mint például Ugrai Roland.

– Mennyiben másabb a kazah futball, mint az európai?

– Nem lehet összehasonlítani, mert itt nagy szakadék van az első két csapat és az utána lévők között. A legtöbb meccsen ellenünk mindenki védekezik a 90. percig, még akkor is, ha 1:0-ra vezetünk.

– Első tapasztalatai alapján hogy érzi, ki tud teljesedni az acélosnak azért nem éppen mondható kazah bajnokságban? Nem bánta meg, hogy nem egy erősebb európai bajnokságot választott? Mi motiválta elsősorban a választásakor?

– Nem bántam meg. Akkor bántam volna meg, ha minden részletet nézve lett volna egy olyan európai csapat, akinél a játékom is illett volna a csapatéhoz, ugyanennyire támadó focit játszó csapatról lett volna szó és természetesen az anyagi részében se lett volna nagy különbség. Amíg a Honvédnál voltam, két olyan lehetőség adódott, ami rajtam múlott. Az első idén januárban merült fel, amikor egy olasz másodosztályú csapat megegyezett a Honvéddal. Pár órám volt dönteni, és nemet mondtam. A csapat kiesett a harmadosztályba a szezon végén. A második lehetőség a Kajrattal egyidőben jött szóba. Itt egy belga csapatról volt szó, amin sokat gondolkoztam, de végül a Kajratot választottam.

Eppel Márton #moszkvater
Eppel Márton
Fotó:fckairat.com

– Milyenek az első benyomásai Almatiról és Kazahsztánról?

– Minden ismerősömnek reklámozom a várost, mert elképesztően jó. A várost óriási hegyek veszik körül és gyönyörű a kilátás mindenhonnan. Nyugodtak és kedvesek az emberek. Nem beszélnek olyan sokan angolul, ez azért néha nehézség. Sok éttermi lehetőség van, lehet válogatni a különböző országok konyháiból. Emellett az is segítség, hogy hamar megismerkedtem két Almatiban dolgozó magyarral, akik nagy szurkolói a csapatnak, szóval a meccsek után általában velük járunk vacsorázni.

– A magyarokat Kazahsztánban testvér népnek tekintik. Miben nyilvánul ez meg?

– Meglepően sok közös szavunk van és barátsággal fordulnak felénk a helyiek, Emellett, ha kiderül, hogy honnan jöttem, mosolyognak és mondják, hogy Budapest haraso (szép, jó).

– Megkóstolta már a lóhúst és a tevetejet? Mi a kedvenc kazah étele?

– A lóhúst megkóstoltam és finom volt. Majdnem minden étteremben lehet kapni. A helyi kazah ételek közül ezt kedvelem a legjobban. A tevetejet a legtöbb boltban lehet kapni, de még nem próbáltam ki.

– Milyen nyelven beszélnek a csapattársaival? Hogy megy az orosz?

– Angolul és most már vannak orosz szavak, amiket tudok én is, szóval a kettő együtt. Persze, előfordul olyan eset, amikor nincs közös nyelv, akkor általában activityzünk.

– Ilyennek képzelt egy posztszovjet országot 27 évvel a Szovjetunió felbomlása után?

– A legtöbb időmet eddig Almatiban töltöttem, és ezt a várost egyáltalán nem így képzeltem el. Szép város, gyönyörű környezetben, vannak modern részei. A többi várost nem volt időm megnézni, de amikor utaztunk lehetett látni, hogy nem annyira fejlettek, mint Budapest vagy akár Almati.

– Mi az, ami igazán meglepte?

– Almati, mint város, és az, hogy milyen szép környezetben van. Emellett a kazah emberek kedvessége.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.