Martina Navratilova játékával nemcsak forradalmasította a női teniszt, hanem jelentősen átírta a rekordok könyvét is. Sokan őt tartják minden idők legjobbjának, aki az élsportolók közül az elsők között merte felvállalni a másságát. Ráadásul orosz „felesége” van.

Ha valaki végigolvassa Frank Deford mondatait az amerikai hetilap, a Sports Illustrated hasábjain, vélhetően könnyen kitalálja, mindez kiről is szól. „Szinte mindent elért, amit lehetett. Aratott pazar győzelmeket, volt világelső, diadalmaskodott valamennyi Grand Slam helyszínen, huszonegy egymást követő évben nyert legalább egy nagy tornát. Tette mindezt balkezesként egy jobbkezes világban, leszbikusként egy prűd ország állampolgáraként. Disszidensből bevándorló, csehszlovákból amerikai lett; az utolsó elegáns röptéző a megszámlálhatatlan alapvonalas csapkodó között.”

Martina Navratilováról van szó, aki Martina Šubertová néven 1956. október 18-án látta meg a napvilágot Prágában. Sosem titkolta, hogy a politika, a kommunista elnyomás okozta sokk már gyermekkorában meghatározta az értékrendjét. Tizenkét évesen élte át a szocialista katonai beavatkozást, amely eltiporta a prágai tavaszt és az összes demokratikus vívmányát.

„Sosem érezte jól magát a Szovjetunió vezette keleti blokkban”

Nem véletlen, hogy 18 évesen, amikor az 1975-ös US Open elődöntőjében 6-4, 6-4-es vereséget szenvedett a másik korszakos zsenitől, Chris Everttől, az útja nem haza, Csehszlovákiába vezetett, hanem a New York-i Bevándorlási és Naturalizációs Szolgálat irodájába, ahol politikai menedékjogot kért. Beadványában arra hivatkozott, hogy a csehszlovák hatóságok és maga a teniszszövetség a túl demokratikus gondolkodásmódja miatt el akarják tiltani a tenisztől. Először csak egy hónapra kapott zöld kártyát, ám 1981-ben már az állampolgárságot is megkapta.

„Amikor az emberek politizálni kezdenek a jelenlétemben, és megpróbálják azt elhitetni velem, hogy a kommunizmus jó dolog, azt mondtam minden alkalommal, menj oda, élj egy kommunista országban, ha szerinted olyan nagyszerű”

– nyilatkozta Navratilova egy 1986-os interjújában.

Sosem tudta a Szovjetuniónak megbocsájtani, amit a hazájával tett, és amivel arra kényszerítette a kommunista hatalom, hogy elmeneküljön szülőföldjéről, Csehszlovákiából. Elítélte a keleti blokkot, ugyanakkor a különböző amerikai katonai beavatkozásokkal sem értett egyet, aminek sokszor hangot is adott. Mindenesetre a Szovjetunió elleni ellenérzései olyan erősekké váltak, hogy a mai napig nem hajlandó oroszul beszélni. Szülőhazájában azonnal megfosztották csehszlovák állampolgárságától, és megpróbálták évekre eltiltatni, ám utóbbi nem sikerült. Jóval később, a rendszerváltás és a keleti blokk összeomlását követően 2008-ban visszakapta a cseh állampolgárságát.

„A kis Martina sportágválasztása nem a véletlen műve volt”

Egyrészt nagymamája, Agnes Semanska a csehszlovák válogatott teniszezője volt a második világháború előtt – amatőr pályafutása során a cseh nők között a 2. helyen végzett –, másrészt mostoha apja, Miroslav Navratil – aki remek teniszedző volt – ismertette meg négyévesen a sportággal, és lett az első trénere. Előbb egy betonfalnál csiszolgatta a kis Martina tudását, aki hétéves korában kezdett rendszeresen teniszezni. 1972-ben, 15 éves korában Navratilova megnyerte a csehszlovák országos teniszbajnokságot, majd egy évre rá, már az Egyesült Államokban a füves pályás tornákon aratott sikereket. 1975-ben vált profivá, de már ekkor a világranglista legjobb tíz helyezettje közé tartozott. Sőt, mind az Australian Openen, mind pedig a Roland Garroson már a döntőig menetelt, a fent említett US Openen már a harmadik kiemeltje volt a tornának. Az első Grand Slam-diadalára sem kellett sokáig várni, ugyanis 1978-ban ő emelhette magasba Wimbledonban a győztesnek járó trófeát.

Nem véletlenül írta róla David Irvine 1986-ban:

„Lehet, hogy Prágában született, lehet, hogy most az Egyesült Államokban él, de Martina Navratilova számára Wimbledon a lelki otthona. A füvön Navratilova sokszor bebizonyította, hogy nincs társa. Még soha nem volt olyan női bajnok, mint ő”

És ez tényleg így van, hiszen 12 alkalommal jutott el a legpatinásabb viadal döntőjébe, és kilenc alkalommal meg is nyerte azt. 1982 és 1987 között sorozatban hatszor bizonyult a legjobbnak. Utoljára 1994-ben jutott be a fináléba 37 évesen, ám a spanyol Conchita Martínez megverte a döntőben.  Navratilova és a másik élő legenda, Billie Jean King 20 bajnoki címet nyert Wimbledonban, ami fantasztikus rekord. Egészen hihetetlen volt, amikor 2004-ben, 47 évesen és nyolc hónaposan képes volt minden idők legidősebb aktív teniszezőjeként meccset nyerni egyesben, miután – természetesen – Wimbledonban 6–0–6–1-re kiütötte Catalina Castañot.

De ha már a rekordoknál járunk… Egyéniben, párosban és vegyes párosban összesen 59-szeres Grand Slam-győztes – 18 egyéni, 31 női páros és 10 vegyes páros –, mindhárom formációban valamennyi nagy tornán győzött, karrierje során 369 viadalt – 167 egyes és 177 páros – nyert. Egyéniben összesen 332 hétig, míg párosban 237 hétig volt világelső, ami vélhetően utolérhetetlen csúcs marad nagyon sokáig.

„Ő az egyetlen olyan játékos a sportág történelmében, aki több mint 200 hétig tartotta az első helyet mind egyesben, mind párosban”

Ráadásul 20 egymást követő évben (1975–1994) a világ első tíz helyezettjében szerepelt egyesben, amelyből 19 évet az első 5 között, 15 évet a top 3-ban, és 7 évet a világranglista élén töltött.

Ő az egyetlen játékos, aki 21 egymást követő évben legalább egy versenyt megnyert. Egészen döbbenetes rekordja, hogy 84 alkalommal tudott úgy tornát nyerni, hogy ugyanazon a viadalon egyesben és párosban is diadalmaskodott. De szintén kizárólag Navratilova volt arra képes, hogy 1982 és 1986 között, öt egymást követő szezonban lejátszott 442 egyes mérkőzéséből 428-at megnyert meg, ami 96,8 százalékos statisztikát jelent. Ebben az öt esztendőben az 1983-as év volt a legkiemelkedőbb, amikor 86 siker mellett 1 vereséget szenvedett el egész idényben – az amerikai Katie Horvath verte meg a Roland Garros negyedik fordulójában –, ami 98,9 százalékos teljesítmény.

„Az ő nevéhez fűződik az Open éra leghosszabb győzelmi sorozata is, amikor 74 találkozót nyert meg zsinórban”

Női párosban is az övé a leghosszabb veretlenség, ugyanis az amerikai Pam Shriver párjaként 109 meccset nyertek meg zsinórban. Ezek után senki sem csodálkozhat azon, hogy 2000-ben beválasztották a sportág halhatatlanjai, az International Tennis Hall of Fame tagjai közé.

Amikor 1994-ben bejelentette visszavonulását, már akkor is sokan a sportág legnagyobbjai között tartották számon. Aztán 44 évesen – a világot meglepve – 2000-ben visszatért a pályára, igaz, legfőképpen párosban játszott. Nem akárhogy, hiszen vegyes párosban még nyert három Grand Slam-trófeát, az utolsót 50 évesen a US Openen a 23-szoros GS-bajnok Bob Bryan partnereként. Ez volt az 59. Grand Slam címe, de a hatvanadik nem jött össze, ugyanis stílszerűen még ebben az évben, éppen karácsony napján jelentette be végleges visszavonulását. 27 profi évad után, ráadásul úgy, hogy

„az olimpián kívül mindent megnyert, amit egy teniszező csak megnyerhet”

A nemek csatájában 1992-ben 35 évesen kiállt az akkor 40 éves, előző évben még US Open-elődöntőt játszó Jimmy Connorsszal. A meccset – melyen utóbbi csak egyet szerválhatott, míg Navratilova a pálya páros udvarába is üthetett – végül Connors nyerte 7-5, 6-2-re.

És ha már szóba kerültek a nemek. Navratilova alig, hogy megkapta 1981-ben az amerikai állampolgárságot, nyíltan felvállalta másságát. Előbb biszexuálisnak majd leszbikusnak vallva magát. A világ két hosszabb kapcsolatáról tudott, ugyanis 1983 és 1991 között Judy Nelson írónővel élt élettársi kapcsolatban, míg a 2006 óta tartó viszonyát az orosz Julia Lemigovával 2014-ben előbb egy lánykéréssel, majd december 15-én egy esküvővel koronázta meg New Yorkban.

„Élete párja 1990-ben elnyerte a Szovjetunió szépe címet és második lett az 1991-es Miss Universe versenyen, míg az édesapja a Vörös Hadsereg ezredese volt”

 „Férjével” már üzletasszonyként ismerkedett meg a ma már 48 éves asszony. Ezért is érdekes, hogy Navratilova nem hajlandó oroszul beszélni… A teniszlegenda számtalan esetben vett részt melegjogi kezdeményezésekben, amiért 1999-ben megkapta a Human Rights Campaign díját.

Több komoly betegségen is átesett, például 1982-ben a New York Times újságírója, Jane E. Brody kiderítette, hogy Navratilova szervezetét megtámadta toxoplazmózis, és ezért kapott ki váratlanul a US Open negyeddöntőjében a párostársától, Pam Shrivertől. Fokozatosan romlott a látása, és egy idő után szemüvegben játszott, ami sokak szerint sokkal emberibbé tette őt a pályán. 2010 volt a legkeményebb éve, hiszen egyrészt kiderült, hogy mellrák miatt megoperálták, kemoterápiás kezelést is kapott, majd decemberben tüdőödéma miatt került kórházba, így elmaradt a Kilimandzsáró csúcsának meghódítása.

Még szerencse, hogy a tenisz csúcsai közül az olimpiai aranyon kívül semmit sem kellett kihagynia…