„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Kiéleződő verseny a Balkánért

2022. okt. 22.
Majláth Ronald

MEGOSZTÁS

Hogyan igyekszik növelni a befolyását a Balkánon Oroszország, Kína, Törökország és az Egyesült Államok? Mi a céljuk ezzel a nagyhatalmaknak? Többek között ezekről kérdeztük Bali Lóránt Balkán-szakértőt.

A szerb és az orosz zászlót egybefonó graffiti Mitrovicában 2019. októberében #moszkvater

A szerb és az orosz zászlót egybefonó graffiti Mitrovicában 2019. októberében
Fotó:EUROPRESS/Vladimir Zivojinovic/AFP

– Az elmúlt években rengeteg elemzés látott napvilágot a nyugati országokban arról, hogy az oroszok hogyan növelik a befolyásukat a Balkánon. Riogatás volt ez, avagy valós veszély?

– Európában az elmúlt harminc év orosz geopolitikai érdeklődésnek az egyik legfontosabb területe a Balkán-félsziget, azon belül is Szerbia. Erre utal az is, hogy 2019-ben a szerb kormány jelentős fegyverüzletet bonyolított le Oroszországgal, amelyben Szerbia részben elavult tüzérségi rendszereket szerzett be. Az elmúlt hetekben Bulgária is próbálta a szláv nagy testvér által az energiafüggőségét csökkenteni. Mindezek ellenére egyértelműen kijelenthető, hogy a nyugat-balkáni államok elkötelezettsége Oroszország irányába az aktuálpolitikai folyamatok függvénye. Ma a térség euro-atlanti elkötelezettsége vitathatatlan. Bár Szerbia hozzáállása hintapolitikának látszik, ennek ellenére a mérleg még mindig Európa felé billen. Ez vonatkozik Bosznia-Hercegovinára is. A média csak a kardcsörgetésekkel teli politikai kommunikációra koncentrál, és nem arra, hogy az adott országokban ezzel ellentétes társadalmi-gazdasági folyamatok zajlanak.

– Milyen eszközökkel próbálja Oroszország növelni a befolyását a térségben?

– Oroszország gazdasági eszközei korlátozottak, a bruttó hazai terméke a német egyharmada, kicsivel több, mint Olaszországé, az Európai Unióhoz képest egy kilencednyi az értéke. A gazdaságának három főbb húzóágazata van, a nyersanyag-export, az ezt támogató iparágak és a hadiipar. 2008-tól fogva az energiahordozók világpiaci ára jelentősen ingadozott, ehhez társultak még 2014-től napjainkig a szankciók negatív hatásai. Az utolsó öt-hat békeév alacsony 1-2 százalékos gazdasági növekedését a háborús években 3-7 százalékos gazdasági visszaesés követte. Ilyen körülmények között csak a többszintű diplomáciai aktivitás, és hadiipari együttműködések fokozása maradt az egyetlen eszköze. Utóbbi azonban a térség országai számára az Európai Unió és az Egyesült Államok által egyre jobban tiltott pálya lesz. Az orosz-szerb viszonyrendszerben viszont tovább fog folytatódni az érzelemi alapú politizálás, ami csak a politikai nyilatkozatok szintjét fogja elérni, tettekben nem nyilvánul meg.

Bali Lóránt #moszkvater

Bali Lóránt

– Más nagyhatalmak viszont mintha ugrásra készen állnának, így a nyugati országok Kínára figyelmeztetnek. Hogyan próbál Peking pozíciókat szerezni a Balkánon?

– Kína az orosz-ukrán válságot tartózkodva figyeli. Intenzívek maradtak az oroszokkal való kétoldalú gazdasági kapcsolataik, továbbra is fenntartják katonapolitikai együttműködésüket, és valószínűleg az ENSZ Biztonsági Tanácsában is egységet fognak felmutatni a szavazások során. Eközben a Balkánon viszonylag lassú, de dinamikus kínai térnyerés figyelhető meg a hagyományosan jelenlévő Európai Unió, Egyesült Államok és Oroszország rovására. A balkáni versengés a politikai és gazdasági befolyás erősítéséről szól egy olyan térségben, ahol részleges geopolitika vákuum van kialakulóban. Az unió közel tíz éve nem bővült, sőt az egyik legerősebb tagállama, Nagy–Britannia elhagyta. Az unió Balkán-politikája így puszta politikai üzengetésekre, és időszakos diplomáciai aktivitásokra korlátozódik. Az integrációra vágyó Szerbia, Bosznia–Hercegovina, Észak-Macedónia és Montenegró számára nem nyújt a belépést illetően semmilyen konkrét perspektívát, csatlakozási ütemtervet. Oroszország figyelme a háborús helyzet és a szankciók miatt a világpolitikai helyzetre koncentrál, valamint a visszaeső gazdasági teljesítménye is korlátozza mozgásterét. A tőkeerős, gazdaságilag prosperáló Kína számára viszont ideális terep a tőkeszegény, külföldi befektetőkre vágyó Nyugat–Balkán. A térnyerés szervezeti kereteit kialakítandó, 2012-ben jött létre Varsóban a Selyemút kiépítését célzó „16+1” együttműködés, amelynek célja a térség országaival a gazdasági, kereskedelmi és tudományos együttműködés fokozása. Ennek egyik legfőbb eszköze a részvétel a kereskedelmi és közlekedési infrastruktúra fejlesztésekben, amelyhez olcsó hiteleket biztosít. A Belgrád-Szaloniki gyorsvasút kínai hitelből épül, sőt az EU-tag Horvátország egyik stratégiai beruházását, az uniós és nemzeti forrásból finanszírozott Peljesac-hidat is a kínai China Road and Bridge Corporation építette meg.

– A törökök korábban többször is kifejezték a szándékukat, hogy erősebb kapcsolataik legyenek a balkáni, muszlim többségű országokkal. Hol tart ez az építkezés?

– Napjainkban Törökország fontos aktor szeretne lenni a térségben. A legszorosabb kapcsolatokra a muszlim többségű, vagy legalább jelentős muszlim népességgel rendelkező országokkal törekszik. Az egyes együttműködések minősége, mélysége különböző. A vallás, a kultúra, a közös történelmi múlt szoros kapocs, azonban a nyelvi azonosság már nincs meg. A fő célországok: Koszovó, Albánia és Bosznia–Hercegovina. Ennek ellenére a regionális vezető szerepre törekvő Szerbiával vannak a legszorosabb intézményesült politikai kapcsolatai. Rendszeresen tartanak közös kormányüléseket, melyeket a török terminológia Felső Szintű Stratégiai Együttműködésnek nevez. A másik fontos állandó beavatkozási célpont Törökország számára Bosznia-Hercegovina, amely több esetben a Szerbiával való versengés színtere a nyugat-balkáni védnök szerepért. Törökország gazdasági térhódítása azonban korlátozott. A legjelentősebb gazdasági kapcsolatai Albániával vannak, de a külkereskedelmi részesedése így is csak tíz százalék. A kulturális terjeszkedés területén ugyanakkor jelentős előrelépést tettek. 2010-ben a Miniszterelnöki Hivatal szervezeteként létrehozták a Dyanet (Vallási Ügyek Elnökségét), amelynek a feladata a vallási élet infrastruktúrájának megteremtése, így mecseteket, minareteket, zarándokházakat hoznak létre. A TIKA (Török Fejlesztési Segélyezési Ügynökség) az emblematikus oszmán kori mecsetek, hidak, türbék felújtását vállalta fel. Mindegyik szervezet fő tevékenységi területe a Balkán. Emellett Yunus Emre központok is nagy számban jöttek létre, 2009-ben az elsők Szarajevóban, Tiranában, Skodrában és Szkopjében. 2011-ben aztán a koszovói Pristinában, Prizrenben és 2012-ben Ipekben, 2011-ben a román Konstancában és Bukarestben, a magyarországi pedig 2012-ben alakult. Tevékenységük eredményeképpen jelentősen javult Törökország megítélése az adott országokban.

– És akkor ott van az Egyesült Államok is. Mi Washington célja a Balkánnal?

– Az Egyesült Államok jelenleg az európai politikai színtéren az orosz-ukrán konfliktussal van elfoglalva, és az ebből fakadó katonai és biztonságpolitikai problémákkal. Az unióhoz hasonlóan csökkent a politikai aktivitása a térségben. A külső szemlélő számára úgy tűnik, hogy gazdasági szempontból magára hagyta a nyugat-balkáni államokat, és nem segíti pénzügyi eszközökkel ez egyes országok társadalmi-gazdasági modernizálását. Az amerikai nagy befektetők elkerülik a térséget. A Biden-adminisztráció a világ más térségeihez hasonlóan itt is politikai defenzívában van. Washington számára ma a legfontosabb külpolitikai prioritás Európában Ukrajna megmentése az orosz befolyástól, vagyis a „putyini” geopolitikai célok kiteljesülésének, továbbá az orosz diaszpórával rendelkező egykori szovjet utódállamok egy politikai ernyő alá gyűjtésének a megakadályozása. Tulajdonképpen Aleksandar Vucic szerb elnök célja is hasonló, az egyes szerb entitások, elszakadt nemzettestek hajórajának a vezetője szeretne lenni, akárcsak Erdogan, aki szívesen látná magát a balkáni muszlim közösségek élén. Az ukrán válság rendeződéséig Oroszország politikai tevékenysége aktív lesz, a gazdasági eszközei azonban korlátozottá válnak. Az Egyesült Államok viszont nem törekszik integrátor, vezető szerepre, csak az orosz, török és az arab befolyástól szeretné mentesnek látni az egykori jugoszláv tagállamokat és Albániát. Az integrátor szerepet az Európai Uniónak szánja, az azonban a jelenlegi külpolitikai konfliktusok közepett erre képtelen. Emellett a politikai szándékok és gesztusok is hiányoznak a Balkán uniós integrációjának felgyorsítására.

– A Balkánon továbbra is vannak olyan régiók, amelyek katonai konfliktusok melegágyai lehetnek. A megváltozott világpolitikai helyzetben újra felforrósodhat a helyzet ezeken a területeken?

– A térségek továbbra is izzásban lesznek, de kezelhetőek maradnak. Bármely konfliktus kialakulásának a feltétele valamilyen nagyhatalmi beavatkozás kell legyen. Helyi szinten lehetnek próbálkozások, a hazaszeretettől fűtött politikai fellángolások, amelyek tettlegességig is fajulhatnak, de ezek tömeges társadalmi támogatottsággal nem rendelkeznek. Bosznia-Hercegovina egyelőre egységre van kényszerítve, a koszovói szerbeknek pedig együtt kell működniük az új albán állammal, Koszovóval.

MEGOSZTÁS

Majláth Ronald
Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK