A napokban ismét visszakerült a reflektorfénybe Ukrajna a nyugati sajtóban, Kijev azonban nem feltétlenül örülhetett ennek. A Time magazin, ahol tavaly még az év emberének választották Zelenszkijt, meglehetősen pesszimistán ábrázolta az ukrán politikum állapotát. Pár nappal később az Economist volt tele az ukrán főparancsnokkal, akinek szavaiból azonban sokan azt emelték ki, hogy a háború zsákutcába került. A tendenciák semmiképp sem jók az Elnöki Iroda szemszögéből, ráadásul ahogy nő a szkepticizmus Nyugaton, úgy válik egyre ingatagabbá a belpolitikai talaj is a jelenlegi vezetés alatt Ukrajnában.

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

A nemzetközi és az ukrán média is felkapta Simon Shuster, Ukrajna által tavaly kitüntetett újságíró Time magazinban megjelent cikkét, amelyben lesújtó képet festett az ukrán vezetésről. A cikk szerint már az ukrán elnök környezete sem hisz a háború megnyerhetőségében, ezt azonban nem merik közölni a győzelmi lelkesedés által fűtött államfővel, egy vezető tanácsadó szerint pedig az állami tisztségviselők úgy lopnak, mintha nem lenne holnap. Shuster szerint ráadásul

„a katonai vezetők és fronton lévő parancsnokok gyakran ignorálják a politikai vezetés hadműveleti utasításait, a hadsereg pedig emberhiánnyal küzd”

Az írás persze nem nyerte el az ukrán vezetés tetszését. Először saját csatornáin ajánlotta ugyan Andrij Jermak, az Elnöki Iroda vezetője is, azonban később törölte posztját. Mihajlo Podoljak, az Elnöki Iroda tanácsadója hangsúlyozta, hogy Shuster szubjektív álláspontjáról van szó a cikkben, az anonim források pedig gyakran saját súlyukat akarják emelni azzal, hogy a véleményüket tényekként közlik. Néhány nappal később a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács mellett működő Dezinformációellenes Központ is kiadott egy anyagot a Time cikkével kapcsolatban, amelyben not on Time címmel azt írták, Shuster 15 évig dolgozott Oroszországban és Ukrajnában, a Majdan eseményeit erőszaknak, az azovosokat náciknak nevezte, és polgárháború veszélyeire figyelmeztetett Ukrajnában, így nem csoda, hogy mostani cikke is manipulatív jellegű, és az orosz propaganda állításait ismétli meg.

„Kijev kétes értékű szerencséjére pár nappal később már nem a Time cikke miatt volt a figyelem középpontjában Ukrajna. Szintén nagy port kavart ugyanis Valerij Zaluzsnij megjelenése az Economist magazinban”

Az ukrán főparancsnok interjút adott a lapnak, valamint egy hosszabb és egy rövidebb írásban is kifejtette álláspontját a háború stratégiai, taktikai és haditechnikai kérdéseivel kapcsolatban. Zaluzsnij szerint a háború zsákutcába került, a manőverező háborút állóháború váltotta fel, amely az első világháború hasonló küzdelmeire emlékeztet. Mivel Oroszország anyagi fölényben van, Ukrajna számára létfontosságú, hogy a háború ismét manőverező formát vegyen fel, ez azonban kizárólag a régi technika és régi katonai gondolkodás alkalmazásával nem lehetséges. Mivel jelentős technikai újításra a közeljövőben nem lehet számítani, ezért a meglévő eszközök újszerű használata lehet a kulcs.

„Zaluzsnij ezért öt kiemelt területet nevezett meg, amelyek együttes fejlesztésével szerinte ki lehet billenteni a harcokat az állóháború helyzetéből”

Ez az öt terület 1) a drónok, mivel a hagyományos légierő használata a fejlett légvédelmek miatt túlzottan kockázatossá vált; 2) elektronikus hadviselés, elsősorban a drónokkal szemben; 3) tüzérség elleni küzdelem, hogy leküzdhessék az orosz tüzérség mennyiségi fölényét, amit jelenleg csak a kisebb számú eszközük nagyobb pontosságával tudnak kompenzálni; 4) aknamentesítés, mivel a jelenlegi eszközök nem teszik lehetővé az orosz védelmi vonalakon való érdemi előrehaladást; 5) a mozgósítási képességek fokozása, tehát még több szolgálatra alkalmas személy besorozása és az ő megfelelő felkészítésük.

„Zaluzsnij szerint az elhúzódó háború Oroszországnak kedvez, és bár elmondja, hogy a nyugati államok nem tartoznak Ukrajnának, és Kijev hálás mindenért, amit kapott, a támogatás nagyon gyakran késve érkezik”

Így a tankokra és nagy hatótávolságú rakétákra tavaly ősszel lett volna nagyobb szükség (a Harkiv és Herszon megyei ellentámadások idején), ehhez képest idén érkeztek meg. Az F16-osokra pedig, amelyeket jövőre kaphatja meg Ukrajna, idén lett volna szükség, mivel, ha hadrendbe állítják az Sz–400-as légvédelmi rendszereket orosz részről, akkor azok az ország közepén fekvő Dnyipro városán túl is képesek lesznek célpontok semlegesítésére.

Egy ideig ugyan nem kommentálta az ukrán vezetés Zaluzsnij állításait, pár nappal később azonban Ihor Zsovkva, az ukrán Elnök Iroda vezető-helyettese bírálta azokat.

„Zsovkva szerint a katonai vezetőknek nem kellene a nyilvánosság előtt kommentálniuk a front eseményeit, mivel ezzel az agresszort segítik”

A tisztségviselő szerint ráadásul a cikk után olyan telefonhívást kapott az egyik nyugati kormányzat kabinetfőnökétől, amely pánikszerűen érdeklődött arról, hogy valóban zsákutcába kerültek-e az ukránok. Zsovkva a Time cikkét még élesebben kommentálta, mondván, abból semmi sem igaz. Nem sokkal később pedig maga Zelenszkij elnök is hangsúlyozta, hogy a háború nem került zsákutcába.

Érdekesség, hogy a műsornak, amelyben Zsovkva szerepelt, a többi vendége csak a Time cikkének hatásait tekinti károsnak, és Zaluzsnij írását éppen ellenkezőleg, pozitívnak tekinti, mint olyat, amelyik bemutatja, hogy az ukrán vezetésnek van konkrét stratégiája a háború megfordításával kapcsolatban. Az orosz nézőpont is figyelemre méltó. Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő tagadta, hogy zsákutcába került volna a háború, mondván, Oroszország el fogja érni a kitűzött céljait – igaz, ezzel párhuzamosan az orosz sajtó persze a közelgő vég jeleként értelmezte a főparancsnok állításait.

„Zaluzsnij cikke és interjúja egyébként az Egyesült Államokban is felemás értékeléseket kapott”

Míg John Kirby, a Nemzetbiztonsági Tanács koordinátora szerint az írások éppen hogy alátámasztják Ukrajna további támogatásának szükségességét, addig a kongresszusban többen is úgy vélekedtek, Zaluzsnij állításai megkérdőjelezik a további segítségnyújtás célszerűségét, hiszen az eddigi csomagok sem vezettek eredményre.

Mind a Time cikke, mind az Economistban megjelent írások felelevenítették az ukrán háborús közélet egy régi témáját, éspedig azt a feltételezést, hogy a politikai és katonai vezetés között valamilyen konfliktus vagy akár rivalizálás van. Egy nagyjából egy hónapja készült felmérés szerint már a lakosság közel egyharmada hisz ennek az állításnak a valóságtartalmában, az elmúlt napok történései pedig még többeket győzhettek meg erről.

„Az Elnöki Iroda reakcióit látva Zaluzsnij vélhetően nem egyeztette megjelenését a politikai vezetőkkel, ami most, az amerikai támogatások körüli éles viták idején nem a szolidaritásról árulkodó gesztus még akkor sem, ha a főparancsnok valóban elsősorban a további támogatások mellett, mint azok ellen érvel”

Talán erre adott válaszról, talán csak véletlen egybeesésről van szó, de néhány nappal a cikk után Zelenszkij menesztette Viktor Horenko vezérőrnagyot, a különleges műveleti erők parancsnokát. Mint nem sokkal később kiderült, Zaluzsnij nem tudott arról, hogy parancsnoktársát meneszteni készülnek, a döntés Rusztem Umerov nemrég kinevezett védelmi miniszter javaslatára történt. Horenko leváltására Nyugaton is felfigyeltek, a New York Times szerint a Horenkóval kapcsolatot tartó nyugati tisztek is értetlenül állnak a döntés előtt.

„Az amerikai lap is a politikai és katonai vezetés konfliktusának kontextusában értékeli az ismertetett fejleményeket, ami szintén nem jó jel az ukrán kormányzatnak”

Ahogy az sem ad okot az örömre számukra, hogy a háború teremtette belpolitikai állóvíz is egyre inkább visszaalakul kavargó örvénnyé. Bár még mindig nem világos, hogy lesznek-e választások jövőre vagy sem, egyesek máris kampány üzemmódra váltottak. A fenti írásokkal összefüggésben elsősorban Olekszij Aresztovics az Elnöki Iroda egykori tanácsadója került a figyelem középpontjába, aki bejelentette indulási szándékát a következő elnökválasztáson. Aresztovics magányos és a valóságtól elszakadt diktátornak nevezte Volodimir Zelenszkijt a Time cikke kapcsán, pár nappal később pedig kijelentette, hogy a háború zsákutcába jutott és béketárgyalásokra van szükség Ukrajna és Oroszország között, Zaluzsnij szavait saját tézisének megerősítéseként használva fel.

„Aresztovics a napokban nyilvánosságra hozta <elnökválasztási programjának> rövid vázlatát, amelyben a háború kapcsán arról írt, Ukrajnának stratégiai védekezésre kell berendezkednie, és az országnak el kellene fogadnia Henry Kissinger felvetését, miszerint az ország csatlakozik a NATO-hoz a jelenleg ellenőrzött területeivel, cserébe pedig vállalja, hogy nem próbálja katonai úton visszaszerezni az elvesztett régiókat”

Olekszij Danyilov, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára szerint Aresztovics tevékenységét Ukrajna Biztonsági Szolgálatának (SZBU) kellene szemügyre vennie. Aresztovics jelenleg külföldön, valamelyik uniós országban tartózkodik, állítása szerint az elnökválasztásokra hazatérne, addig azonban „nem szerepel a tervei között”, hogy kiszolgáltassa magát az ukrán vezetés által indított alaptalan eljárásoknak.

„A Bankova tehát egyre kényelmetlenebbül érezheti magát”

Az ellentámadás de facto sikertelensége és az izraeli háborúból fakadó kockázatok mellett mind a nyugati, mind az Ukrajnán belüli reputációja veszélybe került, a korrupció mellett pedig immár az ország jövőjének általánosabb kérdései is egyre inkább vitathatóvá válnak az országban – a média ellenőrzésére irányuló törekvések ellenére is. Nem könnyű hónapok elé néz tehát az Elnöki Iroda, amelynek komoly erőfeszítésekre lesz szüksége, hogy a kellemetlen tendenciákat legalább lelassítsa.

(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója)