„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Gyimesi Zsuzsanna írása a #moszkvater.com számára
A szerző felvétele
Nyikolaj Karamzin (1766-1826) az európai és az orosz kultúra kiemelkedő jelentőségű alakja, író, költő, publicista és történetíró. A ruszisták jól ismerik munkásságát Magyarországon is, hiszen hatalmas életművet hagyott maga után, amely tele van kulturális mérföldkövekkel.
„Leginkább arról ismert, hogy – párhuzamosan a nyugat-európai tendenciákkal – ő teremtette meg a szentimentalizmust az orosz irodalomban, amit komoly nyelvújító törekvésekkel alapozott meg”
A költői nyelv megújításához a nők nyelvhasználatát tartotta az egyik legértékesebb forrásnak, felismerve, hogy a nők mernek és tudnak is beszélni az érzelmeikről. Karamzin másik rekord-teljesítménye egy 12 kötetre rúgó történeti munka, „Az orosz állam története”, amely a 9. századtól 1612-ig veszi végig az eseményeket szintetizáló céllal, a széles olvasóközönség érdeklődését célozva meg. A sors fintora, hogy a 20. századra fixálódott tudományos elvárás rendszer értelmében a történészek ma szakmaiatlannak tartják a műfolyamot, Karamzin költészetét pedig árnyékba borítja fiatal kortársa, Puskin művészete.
„Ám Dr. Horváth Iván mégis beleszeretett az életművébe és időt, energiát nem kímélve egy évtizede azon fáradozik, hogy minél több írása megjelenjen magyarul. De érdemes-e nekünk 200 évvel ezelőtt keletkezett szövegeket olvasni?”
Dr. Horváth Iván első nagy vállalkozása az „Egy orosz utazó levelei” című levélregény komplett lefordítása volt, ami 2016-ban jelent meg. Karamzin 1789–90-ben másfél évig utazgatott Nyugat-Európában, hogy saját szemmel láthassa a felvilágosodás és a francia forradalom hatását a mindennapokra. Az ott szerzett benyomásait örökítette meg a Levelek-ben. Mi adhat ma aktualitást ennek a műnek? Például az, hogy műfaját tekintve a napjainkban nagy népszerűségnek örvendő útiblogok előfutára. Másik érdekességét Horváth Iván így ragadja meg fordítói előszavában: „Nagyon szimplifikálva azt mondhatom, a 18. század vége óta nem sok minden változott, legfeljebb az, hogy nem hintón és bricskán, hanem vonaton, autóval és repülőgéppel utazunk.”
„A második, 2020-ban magyarul kiadott kötet Karamzin kisprózájából nyújt ízelítőt „Elbeszélések és elmélkedések” címmel, így a kulcsműnek számító <Szegény Liza> mellett most már tucatnyi elbeszélés ad képet a magyar olvasónak az orosz szentimentalizmus szépségeiről”
De nem csak erről, hanem arról is, hogy az értelem és az érzelem világának összhangba hozása ma éppúgy kihívás, mint bő 200 évvel ezelőtt. A harmadik Karamzin-kötet „A régi és új Oroszországról” címmel jelent meg 2021-ben, amelynek műfaját leginkább politikatörténeti esszéként lehetne meghatározni. (A fordítás Szabó Tünde és Horváth Iván munkája.) A címben megfogalmazott összevetésnek az aktualitását felesleges külön hangsúlyozni.
A legfrissebb, a 2022. július 5-én lezajlott könyvbemutatónak apropót adó kötet „A levélíró Karamzin” címet viseli, és a költő-apparatcsik Ivan Ivanovics Dmitrijevhez írt magánleveleket tartalmaz, akivel Karamzin személyes barátságot ápolt. Dmitrijev válaszlevelei nem maradtak fenn, ám így is teljes kép rajzolódik ki a levelekből mindkettőjük magánéletéről és érzés világáról.
„Az ego-dokumentumok népszerűsége hosszú évek óta felfelé ível a magyar olvasók között, ezért is jó választás, hogy ezúttal Dr. Horváth Iván magánlevelek lefordítása mellett döntött”
Kiderül belőlük, mennyi minden összeköt bennünket a 19. század elejének emberével: a testi bántalmak viselésének terhe, a gyermekszületés felett érzett boldogság, és a gyermekbetegségek miatt átélt aggodalom, a társadalmi helyzet és a családi élet mindennapjai között fennálló összefüggések elemzésére való igény, a természet szépsége előtti tisztelet, a barátság erejébe vetett bizalom, a kíváncsiság mint az élet mozgatórugója, és sok más érzelmi mozzanat. Megkapó dolog 200 évvel ezelőtti embertársaink levelezésében saját problémáinkra ismerni. Vagyis a válasz elég egyértelmű: igen, érdemes ma Karamzin-szövegeket olvasni.
„A műfordítás alázatos és időigényes munka, ami 18–19. századi szövegek esetében elképesztő művelődéstörténeti felkészültséget is igényel”
Dr. Horváth Iván elmesélte, hogy egy-egy fogalom precíz lefordítása érdekében képes volt hetekig levelezni a téma szakértőivel. Nem csak a professzionalizmus igénye, hanem az őszinte kíváncsiság is folyamatosan motiválta, hogy a lehető legpontosabban értse és adja át mindazt, ami a leírt szó mögött húzódik. Vagyis nem csupán műfordítóként, hanem a Karamzin-ügy magyarországi zászlóvivőjeként is funkcionált. Megmozdította és egy kézben összpontosította azokat a szakmai szálakat, amelyek az itthoni Karamzin-kutatásból szerteágaznak. Nem véletlen, hogy e legfrissebb kötet bevezető tanulmányát is – akárcsak az „Egy orosz utazó levelei” esetében – Dukkon Ágnes irodalomtörténész, professor emeritus írta.
„Dr. Horváth Iván vállalkozása az oroszországi Karamzin-kutatás terepén is elismerést vívott ki, ugyanis egy először és utoljára 1866-ban Szentpéterváron megjelent kötetet vett alapul, amivel a további vizsgálódások új irányát jelöl ki”
A könyvbemutatón fellépett Áchim-Kovács Anikó hegedűművész, Halász Aranka színművész és Nemcsák Károly színművész, a József Attila Színház igazgatója pedig szemelvényeket olvasott fel a Kairosz Kiadónál megjelent kötetből. A Panorama Rossica Műhely történésze, Szaniszló Orsolya, aki a jegyzetapparátusát készítette, a levelek által felölelt 1787–1826 közötti periódus történeti esemény morzsáiból szőtt vásznat, amit a felolvasott levelek tettek színessé. A könyvbemutatót a PRM kulturológusa, Dr. Gyimesi Zsuzsanna vezette. A főszereplő pedig a nyolcadik évtizedét taposó, mindig derűs és szellemes Dr. Horváth Iván volt.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
Sándor Mihály says:
A szerző Dr HORVÁTH IVÁN emberfeletti munkája és hangyaszorgalma csak felsőfokon dicsérhető.Nagyon sajnálom,hogy ezt a nagyszerű eseményt
drága szülei nem érhették meg ugyanis az Ő örömük és boldogságuk oroszra nem leforditható.Őszinte gratuláció a mihály-géza család nevében.