//Kelet-Európa történeti panorámái
Vlagyimir Batu kán általi 1238-as ostromának képe #moszkvater

Kelet-Európa történeti panorámái

MEGOSZTÁS

A történelmi panoráma olyan ’műfaj’, amellyel már valamennyien találkoztunk, megcsodáljuk, tetszik is nekünk, majd úgy megfeledkezünk róla, hogy csak na! Ha viszont a Feszty-körképet említem, mint ennek magyarországi remek példáját, akkor mindenkinek eszébe jut, hogy miről is van szó. Most a kelet-európai térségben fellelhető körpanorámákat fogjuk szemlézni, hiszen oly korban alkották meg őket – a javarészüket, mert még mostanában, az elmúlt 50 évben is készültek újak, újabb technikákkal -, amelyben a történelem, a múlt iránti érdeklődés a körképet kiállítani tervező közösségben is erősen kifejlődött már, s ez nem függ attól, hogy Nyugat-Európában, avagy Kelet-Európában élünk.

Csiki Attila írása a #moszkvater.com számára

Vlagyimir Batu kán általi 1238-as ostromának képe #moszkvater
Vlagyimir Batu kán általi 1238-as ostromának képe

A fényképezés megjelenése előtt kimunkált látványelemek négy változatát különböztetjük meg. A pontos, részletesen megrajzolt festményt, a (1) Vedutát, és itt Canaletto és unokaöccse Bellotto remek velencei és bécsi városképeire gondoljunk.  (2) A Laterna magicát, a diavetítő ősét, melyet Vermeer és a flamand festők alkalmaztak előszeretettel kompozícióikban. A (3) Körpanorámát, a leghagyományosabb értelemben vett körfestményt, mely a leglátványosabb, s ematt cikkünk témája, és a (4) Dioramat, amely tulajdonképpen egy háromdimenziós festmény, avagy makett, amely különböző megvilágításokkal tér- és időbeni változást képes érzékeltetni. Egy-egy diorama megtekintéséért nem feltétlen érdemes jegyet váltani, más kérdés, hogy kiállítások elemeként kétségtelenül remek formája a múzeumi szemléltetésnek.

„A történelmi körpanorámák, mint műalkotások készítésének szokása nem az Újvilágból érkezett. Ellenkezőleg, Skóciából kiindulva Anglián át söpört végig Európán, majd néhány évtized alatt Amerikába is eljutott (1843 Milwaukee)”

A polgári fejlődés időszakára jellemző tehát az adott lakóközösségben megfogalmazott igény, a város, a nemzet történelmi hírnevéről körpanorámát készíttetni. Mert mindenki magát szereti nézegetni. Mint ahogy ezt látni fogjuk, sehol sem került feldolgozásra a világ másik végéről való téma, kivéve vallási témákat, különösen az Újvilágban, de ott szükség is volt rá, híjában vannak a szakrális emlékeknek.  Korunkban a turizmus kiszélesedésével, megnövekedésével direkt jól is jön egy-egy városnak egy látogatókat vonzó körpanoráma, de lássuk azért be, eredetileg nem a messzi földről érkezőknek, hanem a helyben, vagy a környéken élőknek készültek.

„A körpanoráma leginkább tájak, és különösen csaták, mozgalmas jelenetek bemutatására alkalmas, létrehozása több ember összehangolt munkájának eredménye, akárcsak a freskók létrehozása”

Készítése során a művészek – amennyiben van erre mód – felkeresték az ábrázolni kívánt helyszínt, gyakran heteket töltöttek a helyszínen vázlatok készítésével, fényképezéssel és – ha időben nem volt távoli az ábrázolni kívánt esemény – a csatatéren élő veteránoktól és helyiektől származó feljegyzésekkel. Majd a képnek helyet adó rotundában alapozóval, méretezéssel megalapozták a vásznat. Készítettek egy 1:10 méretarányú modellt, rácsvonalakkal, és durván felvázolt jelenetekkel. A rácsokat ezután kivágták a modellből, és a nagyításokat az előbb említett laterna magica, azaz „mágikus lámpa” segítségével a függő vászonra vetítették.

„A tényleges festés során az olajfestéket paletta késekkel vitték fel, a legapróbb részletekhez ecsetet használva”

Emberi, állati és növényi modelleket használtak fel, hiteles ruházatot, katonai felszerelést vásároltak. Még a kép elkészülte előtt installálták mindazokat a kellékeket, tárgyakat az előtérbe (föld, kerítés, ágyúk, próbababák és harctéri törmelék), amelyeket a kép színvilágához, hangulatához megfelelően preparáltak, s amelyek ezáltal zökkenőmentesen illeszkedtek a festménybe.

Ennyi áttekintő bevezetés után a konkétumokat kezdjük az etimológiával. A panoráma görög eredetű szó (valamelyik nagy görög lagzis filmben biztos szóba is jön, hogy na lám, ez is görög szó), illetve szóösszetétel, melyben a pan („minden”) és a horama („nézet”) szavak ismerhetők fel.

„Az első panorámaképet 1787-ben alkotta meg Robert Barker ír festő, Edinburgh látképét ábrázoló festménnyel”

Viszonylag új fogalom tehát, ami addig nem is létezett, bármilyen szép panoráma gyönyörködtette is az angol utazókat a Mediterráneumban, vagy a világ bármely szegletében.  E kultúrtörténeti kitekintést a kezdetekről szólva a poszt témájának ötletet adó tizenöt éve írt cikkem egy részletével folytatom. Nevezett Robert Barker (1739–1806) miniatűr- és porcelánfestő volt, s 1787-ben szabadalmaztatta a találmányát. Még abban az évben rendezett egy kiállítást Edinburgban, ahol a város látképét ábrázoló festményt, egy kör alakú terem belső falára helyezve mutatta be a közönségnek. A helység közepéről nem látszott a kép alja és teteje, így olyan hatást keltett mintha a látogató valóban a helyszínen tartózkodna.

„Barker találmányát Londonban is bemutatta, speciálisan erre a célra készült épületekben, és azonnal hatalmas sikert aratott. Munkássága óriási hatással volt a 19. és 20. század szórakozató iparára, sajnálatos módon egyetlen nagyméretű alkotása sem maradt fenn”

Mi, Kelet-Európában élők hajlamosak vagyunk a közelben csak azzal a céllal utazgatni, hogy egyrészt a saját környező világunk nemzetünket is érintő vonatkozásait szemléljük meg, vagy kifejezetten azzal a céllal, ami az adott városra, területre jellemző, vagy vélt sztereotípiaként él bennünk, hogy ’na, ezt megnéznénk!’.

Vajon hány körpanoráma van az Oderától a Volgáig és a Balti-tengertől Hellászig? Tippeljen ki-ki most, még a cikk elején. Az alábbiakban a Budapesttől mért távolság, és persze az égtájak struktúrája mentén tekintjük át a földrajzi értelemben Kelet-Európában lévő körpanorámákat, mint turista látványosságokat. A nyári szabadságra készülve érdemes számba venni, hogy ahova, ha utaznánk, van-e a közelben meglátogatni érdemes körpanoráma.

„Kezdjük azzal, hogy bár Magyarországon csak az ópusztaszeri Feszty-körkép látogatható, mint körpanoráma, de létezik még egy magyar témájú dioráma ’a Világban’. Ez a mohácsi csatát ábrázolja az Isztambuli Hadtörténeti Múzeumban (Harbiye Askeri Müzesi)”

Közben a tippelőknek itt a megoldás: Oroszországban, és Ukrajnában is 50-50-et meghaladó számban, ezzel szemben 2 Csehországban, 1-1-1 Magyarországon-Lengyelországban-Bulgáriában. S akkor most tekintsünk meg néhányat virtuálisan is ezek közül. Az alapkönyvtárunk, a http://www.panoramapainting.com/ információs portál. Először a környezetünket szemléljük meg.

 Prága, a Harmincéves Háború emléke

Itt rögtön két panorámát találunk, az egyiket Holešovicében, (ó Bohumil!), ott, ahol a Moldva már elhagyta Prágát, de nem akar továbbállni, tesz még egy szép kört Holešovice és Lipány körül, hogy végül befejezve útját Melniknél – a csehek királynői városa, olyan, mint nekünk Veszprém – az Elbába ömöljön.

„Ez a Maroldovo Panorama, ami a huszita idők egyik híres csatáját idézi fel”

A mi Luxemburgi Zsigmondunk győzelmét hozó 1434-es lipányi csatát https://lexikon.katolikus.hu/L/lipanyi%20csata.html ábrázolja. 11 x 95 m-es körkép (1898). Jelentős esemény ez a cseh történelemben, ez vetett véget a huszita győzelmeknek Csehországban, s akadályozta meg a német és magyar területekre történt betöréseket. Van tehát közvetlen magyar vonatkozása.

„A másik a Harmincéves Háború (1618-1648) egyik záróeseményét – Károly-hidi csata (1648) – jeleníti meg”

Prága a Harmincéves Háború utolsó évében, 1648-ban szenvedte el azt az ostromot, majd kifosztást, ami nem sokunk kedvenc városának szólt, hanem a Habsburg Birodalomnak, lévén akkoriban, illetve valamelyes korábban, még a Harmincéves Háború kirobbanásakor Prága annak központja volt (Rudolf, majd II. Mátyás idején). Ott, s javarészt akkor halmozta fel mindazon kulturális és anyagi értékeket felix Austria (Kepler, Ezüst Biblia) ami a kora újkori Prága emlékeit oly vonzóvá teszi.

Már folytak a három évtizedes háborút lezáró béketárgyalások a kimerült felek között, de azért arra volt erejük a svédeknek, hogy – alkupozíciójukat erősítendő – odavágjanak még egyet a Habsburgoknak. A betörés fél-sikert hozott mindét félnek, a svéd ugyan elfoglalták a Hradzsint (jól ki is fosztották, ezért látható most Uppsalában a 6. századi Ezüst Biblia, a Codex Argenteus addig Prágában őrzött része) és a Moldva (más nevén a Vltava) bal partját, de a városba már nem jutottak be, a Károly-hídon nem jutottak át. Ezt ábrázolja a Petrin Parkban (Malá Straná) egy, a Petrin torony mellett épült szecessziós épületben az 1891-ben készült diorama.

Wroclaw

Lengyelországban, Wroclawban tekinthető meg a Kościuszko-felkelés Racławice melletti csatájának (1794) 15 x 115 m méretű képe https://panoramaraclawicka.pl/ . Az orosz cári fennhatóság elleni felkelés eme emlékműve a II VH-t követő érthető pauza után 1981-től 1985-ig restaurálták, majd 1985 júliustól Wroclawban ismét megtekinthetővé tették. Egy időben készült a Feszty-körképpel (1893-1894), mi a Millenniumra készültünk, ők a csata 100 éves évfordulójára. A csata a Kosciuszko-felkelés egyik fontos, lelkesítő hatású győzelme volt még a felkelés elején, 10 nappal annak megindulta után. A történelmi tény viszont, hogy a Lengyelország második felosztását (1793) követően kirobbantott, és 8 hónapig tartó függetlenségi háború orosz túlerő miatt Varsó orosz megszállásával ért véget.

Pleven (Bulgária)

Bulgáriában a wroclawival azonos méretű (15 x 115 m) körpanoráma Plevenben látható, a törökök birtokolta város 1877-es öthónapos ostromát ábrázolja. https://panorama-pleven.com/

„Pontosabban, mivel öt hónapos ostromot nehéz egy képben megfogalmazni, az ostrom közbeni 12 napig tartó (augusztus 31-től szeptember 11-ig) harmadik nagy csatából ábrázol egy életképet”

Ez a csata a Bulgária 500 éves oszmán megszállásának végét hozó 1877-1878-as orosz-török háború egyik fontos csatája volt. Maga a képnek helyt adó épület 1977-ben épült, a háború százéves évfordulójára, s építésében, majd a körkép elkészítésében (Ovecskin) szovjet állami segítséget kapott Bulgária. Maga a körkép így Bulgária oroszok általi felszabadításának, ezzel együtt mintegy húszezer orosz cári katonának állít emléket.

„Ne feledjük, a Balkánról a törököket végül nem az Osztrák-Magyar Monarchia, hanem az Orosz Birodalom szorította ki”

Hiába ismer a történelem a Tizenötéves háborút követően öt Habsburgok kezdeményezte hadjáratot a Porta ellen Magyarország és a Délvidék területén, 1787-ben a Balkán ’felszabadítása’ helyett megálltak, akkor nem volt érdekterületük a Balkán. Később már azzá lett, de addigra már Oroszország egyértelműsítette igényét, sőt erősebb befolyást is szerzett a térségben. Ebből a vitából ’bontakozott ki’ az első világháború. (Emlékezzünk Ferenc Ferdinánd szarajevói látogatásának okára.)

Ukrajna területe a körképek létrejöttének idején, egész 1991-ig az Orosz Birodalom, majd a Szovjetunió része volt, ezért valamennyi abban az időben, ott épült körpanoráma e kultúrkörben értelmezhető. Készültek dioramák 1991-et követően, mint például a Herszonról szóló cikkben is említett történeti-archeológiai múzeumban kiállított néhány diorama, mint Vlagyimir kijevi nagyfejedelem 989-es Korszun elleni ostromát ábrázoló, vagy Szuvorov 1787-es, Herszon közelében zajló kinburni csatáját ábrázoló,

„de javarészt – hasonlóan az oroszországi körképekhez, diorámákhoz – az Orosz Birodalom, illetve a Szovjetunió történelmi csatáinak ábrázolásai a helyszín közelében kiállítva a Poltavai csatától a második világháború sorsdöntő csatáival bezárólag”

Az adatbázis https://panoramacouncil.org/en/search/ keresőjébe, jobbra fent az Ukraine, illetve a Russia kifejezésekre adja fel az egyes panorámák leírását, technikai jellemzőit.

Oroszország

Oroszország történelméből két látványos, nemcsak a hadtörténelem iránt, hanem az általános emberi kultúra, illetve az európai történelem iránt érdeklődők részére is hagy ajánljak két körpanorámát. Ezeket, véleményem szerint az adott városba ellátogató honfitársaim látták is. Ha még nem, akkor ha lehetőségük nyílik, kérem tegyék meg, nem fogják megbánni, mert egyrészt igen látványosak, másrészt széleskörű kultúrtörténeti vonatkozásaik vannak.

„Az egyik Vlagyimir Batu kán általi 1238-as ostromának képe, a másik a borogyínói csata emlékére készült a Moszkvában található körpanoráma”

Az oroszországi körpanorámákról álljon itt egy korábbi cikkemben tett megfogalmazásom különösebb változtatás nélkül. Batu az Araltól nyugatra és északra fekvő területek ‘örököseként’ 1235-ben indult azok ‘birtokba vételére’. 1237 novemberében arra szólította fel a vlagyimiri II. Jurijt, hogy a közeli Rjazany ostrománál segédcsapatként jelenjen meg (magyarul, hódoljon meg.). Az elutasítás miatt – Rjazany hatnapos véres ostrom utáni eleste hírére – a nagyherceg joggal kezdett el aggódni, de már késő volt. Előbb fiait küldte az Aranyhorda ellen, majd mikor ezek ‘lepattantak’, előbb Batu felgyújtatta Kolomnát, és az akkor még zsenge Moszkvát, majd Vlagyimir ellen fordult. A Vlagyimir-szuzdali nagyhercegség fővárosa három napig bírta az 1238. február 4-én kezdődött kíméletlen ostromot. A vége könnyen kitalálható, a kép elnézegetése nélkül is. A székesegyházba bezárkózott hercegi család a várossal együtt tűzben pusztult el. A nagyherceg északra menekült új sereget szervezett, de csak pár hetet nyert, a Volga egyik mellékfolyója, a Szity folyó mentén lezajlott csatában nem csak ő, hanem a mongol invázióval szemben valamennyi orosz város – a szervezett összefogás későbbi esélyének elvesztése miatt – lényegében elbukott.

„E hadjáratből elevenít meg életképet a Kalugában található Koszelszk védelme című diorama is”

A többi orosz téma lényegében az 1812-es honvédő illetve a ‘mostani’ Nagy Honvédő Háború (ők így hívják a második világháborút, mert csak 1942-től számolták az éveket) egyes jeleneteinek képi ábrázolása. Ezek közül kiemelném a moszkvai Borogyinszkaja Bitvát (Бородинская битва), amiről annyit jó tudni, hogy bár még a cári időkben készült (1910-12), a forradalom 1918 bezárta,

„majd a hidegháború közepén 1962-ben nyitották újra, a csata 250. évfordulóján. Üzentek ezzel a világnak. Megfogták ők Napóleont, s Hitlert is – ebben az évben volt a hadba lépésük/megtámadtatásuk 20. évfordulója -, s előző évben volt a kubai válság is”

Utóbbi persze nem ilyen direkt kiszámítottan, de tény, hogy erősen készültek. A múzeum előtt Kutuzov lovasszobrát már 1958-ben kitették, az épületet 1961-ben kezdték el építeni.

Festője Franz Roubaud, kinek neve ne tévesszen meg senkit, ő orosz volt, Франц Алексе́евич néven Ogyesszában született (1856), s Münchenbe ment festészetet tanulni (1877). Ugyanez az évszámpár Munkácsynál 1844 és 1866 (mondjuk ő 1866-ban továbbállt Düsseldorfba, így valószínűleg nemigen találkozhattak. Ráadásul Munkácsy 1872-től már Párizsban ‘arat’.). De más orosz festőknél is működött ez a képlet. München 1850-1914 között erős művészeti központ volt.

„Roubaud három történelmi témájú körpanorámát festett”

1896-ban az allegórikus ‘Штурм аула Ахульго’ címűt, amelyben a sturm német jövevényszó az oroszban, melyben egyaránt jelent vihart és rohamot. A grúziai kis falu ostromára és hősies védelmére 1890-ben került sor. Majd sorrendben az 1905-ös keltezésű Szevasztopol ostroma, mely az 1854-es ostromot témázza, s amely remek dramaturgiai fordulatként Szevasztopol 1942-es (újabb) ostrománál megsérült, s végül maga a Borogyinói csata (1911), amelyet – mint már írtam – 1962-től Moszkvában az akkor épült Borogyinói Múzeumban állítottak ki (újra). Amúgy a helyszínt úgy hívják, hogy Győzelem park, meg Paklonnaja Gora. A hely elnevezése jelképes. A XVI. századtól így hívott terület a Moszkvába érkező követek fogadási helyeként szolgált. Itt hajoltak meg a követek az uralkodó, vagy aki épp a fogadásra megjelent személy előtt – поклоннаться annyi, mint meghajolni (értsd hódolni, hódolatot kifejezni).

„Ezért várta itt Napóleon is Moszkva kulcsait. S most itt van tessék ez az Üzenet”

1812-ből van még egy Malojaroszlavecben, a Malojaroszlaveci csatát (1812 október 12/24., a két dátum a két naptár miatt van) bemutató diorama.

„A második világháború – mondhatnánk – felülreprezentált. A legismertebb ezek közül a volgográdi Sztálingrád ostroma című 16 x 120 m-es 1982-ben felállított eposz”

A technikai eszközök fejlődésével napjainkban egyre több interneten elérhető fotó panorámát böngészhetünk már, de ezek fényképek, vagy online kamerák, nem festmények, nem a múlt egy-egy pillanatát adják tovább az utókornak, hanem a most pillanatát mutatják meg.  Történelmi panoráma, vagy dioráma előtt állni azé’ egy kicsit más.

MEGOSZTÁS