Kelet-Európa lesz a Nyugat védőpajzsa?

A NATO kezdettől a Szovjetunióval, majd Oroszországgal szemben építi fel magát – természetesen csakis „védelmi” szövetségként -, így aztán meghatározó eleme volt a gondolkodásának, hogy mennyi idő alatt képes felvonulni a keleti határainál. A hidegháború idején az amerikaiak tíz hadosztályt tíz nap alatt lettek volna képesek átdobni Nyugat-Európába, ma viszont az elöregedett közlekedési infrastruktúra és a bürokratikus akadályok miatt Németországból vagy Franciaországból harminc nap nem elég a csapatok eljuttatására a szövetség keleti szárnyára. Ezért aztán hiába költenek a tagországok egyre többet a védelmi kiadásokra, ha konfliktus esetén nem képesek gyorsan áthelyezni a katonai felszereléseket egyik országból a másikba. Ennek a kihívásnak a megoldását szolgálja a nemrégiben „katonai Schengen” néven bemutatott katonai reform, amelyről idáig inkább csak beszéltek, a háborús készülődés azonban felgyorsította a folyamatot. Az északatlanti szövetség most katonai folyosókat épít az Atlanti-óceántól a keleti határáig. Ez egyben azt is jelenti, hogy a NATO katonai felvonulási terepévé teszi, a Nyugat védőpajzsává alakítja Észak-, Közép- és Kelet-Európát.

„Személyesen az orosz elnök üzente meg, hogy Oroszország nem akar háborút, de ha Európa úgy dönt, és támadást indít, Moszkva készen áll”
Fotó:EUROPRESS/Alexander NEMENOV/AFP

A „katonai Schengen” olyan övezet, ahol a fegyverek és a csapatok ugyanolyan könnyen mozoghatnak a blokk útlevélmentes övezetében, mint a civilek. Az újítás lényege egyszerű és egyértelmű. A tankok és konvojok elhúzódó jóváhagyás nélkül lépik át a NATO tagállamainak a határait. Ez csökkenti a csapatok bevetésének idejét. A tankoszlopok akadálytalanul mozoghatnak az orosz határ felé, megkerülve a vámeljárásokat és az adminisztratív formaságokat. Erről az Európai Bizottságban már 2017 óta prioritásként beszélnek, ám az ukrajnai háború kitörése ellenére sem nagyon tettek semmit.

„Az EB a közelmúltban már a negyedik tervét mutatta be arról, hogyan alakítaná ki ennek az évtizednek végére ezt az övezetet. Feltéve, ha nem az folytatódik, ami eddig volt”

A NATO az Európai Unióra mutogat, és azt reméli, hogy az több jogalkotási hatalmat és pénzt fog szentelni a katonai mobilitásnak, míg az EU azt kifogásolja, hogy a NATO a drága katonai felszerelésekre költött pénzre összpontosít, és sokkal kevesebbet foglalkozik azzal, hogyan szállítsa az eszközöket. A NATO új célja, hogy 2035-re a bruttó hazai termék (GDP) 3,5 százalékát katonai felszerelésekre, további 1,5 százalékát pedig a nem katonai beruházásokra – például a katonai mobilitásra – fordítsa, segíthet a probléma megoldásában.

„A projektre a közlekedési biztos becslései alapján legalább 100 milliárd euróra van szükség, az EU jelenlegi költségvetésében azonban csupán 1,7 milliárd áll erre rendelkezésre, és a 2027-ben kezdődő következő hét éves ciklus is csak 18 milliárdot irányoz elő”

Ez a rengeteg pénz annak a több száz „szűkítőpontnak” – a 60 tonnás harckocsikat el nem bíró hidak, a katonai szállítógépek fel- és leszállásához rövid kifutópályák, elavult utak, vasutak, kikötők modernizálására kell. A szűk keresztmetszetnek számító közel 3000 pontból 500-at választottak ki, a beruházások fele a vasutat, 30 százaléka az utak, alagutakat érinti, a fennmaradó 20 százalék pedig a kikötők és repülőterek korszerűsítésére jut.

Emellett csökkenteni kell a bürokráciát és meg kell szüntetni azokat az akadályokat, amelyeket az eltérő nemzeti törvények állítanak a katonai eszközök gyors és egyszerű mozgatása elé az Európai Unió egyik országából a másikba. Van például olyan ország, ahol az esedékes csapatmozgást másfél hónappal korábban be kell nyújtani elbírálásra. Ezt az időt Brüsszel három napra szűkítené.

„Az év elején az EU négy kiemelt multimodális katonai mobilitási folyosóról – északi, déli, keleti és központi – állapodott meg. Az északi, amely főként Hollandiát Németországgal és Lengyelországgal, majd tovább Ukrajnával köti össze, a legfejlettebb.

Az ősz elején nyílt meg az a 22 kilométeres vasúti szakasz, amely Nyugat-Ukrajnát köti össze Szlovákiával és Közép-Európa többi részével. A nyugat-keleti katonai folyosók kulcsfontosságú infrastrukturális eleme a Balti-tengert Közép- és Nyugat-Európával összekötő közlekedési útvonal, amely Litvániát, Lettországot és Észtországot köti össze Lengyelországgal és más európai uniós országokkal. A Via Baltica egy szakaszát a közelmúltban már át is adták, a 310 kilométeres út Varsótól Budziskoig mostantól végig kétsávos autópálya. De épül a Rail Baltica is. Ez a modern, a volt szovjet tagköztársaságban is európai pályaszabványok szerint épített 870 kilométeres vasútvonal építése 2019-ben kezdődött, de a kezdetektől fogva csúszások, pénzügyi problémák, és a balti államok kormányai között az útvonallal kapcsolatos viták hátráltatták. A projekt így már a tervezetthez képest legalább öt évvel késik, és most már inkább a 2030-as megnyitást célozzák.

„Ez az útvonal nemcsak a polgári forgalom, hanem a katonai logisztika számára is kiemelten fontos, a jelenlegi geopolitikai helyzetben stratégiai jelentőséggel bír. Kulcsszerepet játszik a NATO katonai mobilitásában, lehetővé téve az erők gyors mozgását a NATO keleti szárnya mentén”

Közben ne felejtkezzünk el arról sem, hogy mindez az érintett régiókat lényegében pufferzónákká alakítja. Minden út, amelyen tankok közlekednek, minden lőszerraktár például Litvániában, vagy minden légvédelmi rendszer Észtországban egy valódi konfliktusban potenciális célponttá válik. Míg Belgium, Luxemburg, Litvánia, Csehország, Szlovákia tranzit zónákká alakulnak át a NATO felszereléseinek a telepítésére, addig a balti és a közép-európai államok, vagy éppen Románia és Finnország egyértelműen a NATO erőinek felvonulási területévé válnak.

„Mondjuk ki, a kelet-európai államokat lényegében a gazdag nyugati szövetségesek védőpajzsává alakítják. Úgy, ahogy az európai <tettrekészek> elképzelései szerint Ukrajnát is Európa öklévé, keleti védvonalává tennék”

A NATO minden ilyen lépést „megelőző biztonsági intézkedésként” pozícionál, az északatlanti szövetség által rajzolt térkép azonban egyértelműen Moszkvára mutat. A mostani kezdeményezés kísérlet egy úgynevezett katonai Schengen létrehozására, amelyben még az Európai Unió nem minden ország állapodott meg. A vita alapvetően a finanszírozás körül folyik. A tagállamok nem tudnak megegyezni abban, hogyan osszák el a terheket és a felelősségeket.

„Most mindenki a védelmi képességek javításáról beszél, és egyre több pénzt költ fegyverek vásárlására. A következő lépés a mobilitás feltételeinek a megteremtése”

Ma ugyanis még ott tartunk, hogy szükség esetén nem tudják a technikát oda szállítani, ahol szükség van rájuk. Mindez azért, mert senki sem akarja fizetni a közös katonai igények kielégítését szolgáló infrastruktúra javítását és korszerűsítését. A „Közép-Észak-európai Katonai Mobilitási Régió” modellként szolgál majd az ilyen regionális kezdeményezésekhez, és hozzájárul Európa teljes militarizációjához.

„Azért ne menjünk el amellett sem, hogy valójában kit tekint potenciális veszélynek, ellenségnek a NATO?”

Az európai védelmi stratégia kimondja, 2029-re harcászati értelemben készen kell állni arra, hogy Európa háborút tudjon vívni Oroszországgal. Ez egy uniós dokumentum, nem orosz propaganda. A szöveg szerint 2029-re fel kell készülni, 2030-ra pedig adott esetben meg is kell tudni vívni egy ilyen konfliktust. Az európai biztonságot Oroszország ellenében értelmezők háborúra készülődnek, és irracionális módon úgy látják, hogy Ukrajna értünk harcol, győzelemre áll, és az ukrán hadiiparba öntött európai pénz a legjobb befektetés.

Ebben a szellemben a NATO Katonai Bizottságának elnöke a minap már arról beszélt, hogy agresszívabb fellépésre lehet szükség Putyin elrettentéséhez. Giuseppe Cavo Dragone admirális egyelőre csak az Európát érő drón- és kibertámadásokat emlegette, ám az okfejtése során többször is előkerült a NATO részéről a megelőző csapás gondolata.

„Gyorsan meg is érkezett a válasz Moszkvából. Személyesen az orosz elnök üzente meg, hogy Oroszország nem akar háborút, de ha Európa úgy dönt, és támadást indít, Moszkva készen áll”

Érdemes idézi szó szerint is Vlagyimir Putyin szavait. „Nem tervezünk háborút Európával, ezt már százszor elmondtam. Ha Európa harcolni akar velünk, és elkezdi, akkor most azonnal készen állunk. Efelől nem lehet kétség. Ha Európa hirtelen háborút akar indítani, és ezt meg is teszi, akkor nagyon gyorsan olyan helyzet állhat elő, amelyben nem lesz kivel tárgyalnunk” – fogalmazott az orosz elnök, megjegyezve még, hogy az európaiaknak nincsenek békés céljaik, és az ukrajnai rendezés kérdésében is a háború oldalán állnak.

„Nem jó előjel ez a mindkét oldalon egyre inkább keményedő retorika az európai biztonságra nézve”

De a legjobban azok az államok aggódhatnak, amelyeket a Nyugat a saját védőpajzsává szeretne tenni. Szép lassan visszatérünk a hidegháborús időkhöz. Nem jobb lenne ehelyett megállapodni Oroszországgal az új európai biztonsági struktúráról? Persze, ahhoz, hogy az Európai Uniót egy ilyen tárgyaláson komolyan vegyék, meg kell teremteni a védelmi képességeket. A megállapodáshoz pedig az agresszív militáns hangot is lejjebb kéne csavarni.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com