„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hárfás Zsolt írása a #moszkvater.com-on
„Az SMR-ek egyik legfontosabb sajátossága, hogy rugalmasabban illeszthetők a villamosenergia-rendszerbe, és adott esetben nemcsak villamos energiát, hanem hőt is képesek termelni”
Fotó:OGP
Magyarország eddigi stratégiája ebből a szempontból kifejezetten tudatos és kiegyensúlyozott. A Paksi Atomerőmű további üzemidő hosszabbítása, a Paks II. atomerőmű mielőbbi, orosz VVER-1200 típusú egységekkel történő megépítése, valamint középtávon a kis moduláris reaktorok alkalmazási lehetőségeinek vizsgálata együtt biztosíthatja az ország ellátásbiztonságát, a klímavédelmi célok teljesítését és a gazdaság versenyképességét. Ennek fontos mérföldköve volt, hogy az Országgyűlés 2025 decemberében megadta az SMR-ek hazai alkalmazásához szükséges előzetes elvi hozzájárulást. Ez a döntés azonban nem jelent konkrét beruházási kötelezettséget, sokkal inkább egy stratégiai lehetőség megnyitását. Megteremti a feltételeit annak, hogy Magyarország időben felkészüljön egy jövőbeni technológia potenciális alkalmazására.
„A jelenlegi felmerült kérdések egyik központi eleme, hogy szükség lehet-e az úgynevezett SMR-diverzifikáció újratárgyalására, illetve felmerülhet-e az ilyen jellegű beruházások átütemezése”
Jelenleg nincs mit újra tárgyalni, hiszen nem született végleges beruházási döntés. Magyarország tudatosan egy nyitott, több technológiát vizsgáló megközelítést választott, amely lehetővé teszi a különböző fejlesztési irányok összehasonlítását. A diverzifikáció nem lezárt állapot, hanem stratégiai cél.
Az esetleges átütemezés kérdése sokkal inkább a technológia érettségével függ össze, mintsem költségvetési kényszerekkel. Jelenleg ugyanis a legtöbb nyugati SMR-fejlesztés nemhogy a széles körű kereskedelmi üzemig, de még a technológia ipari léptékű demonstrációig sem jutott el. Ez nem kudarc, hanem a technológiai fejlődés természetes velejárója. A felelős energiapolitika ebben a helyzetben nem siet, hanem kivár. Figyeli a nemzetközi tapasztalatokat, és csak akkor hoz beruházási döntést, amikor az adott technológia már bizonyított. Természetesen bármely hazai SMR projekt esetében nemzetstratégiai cél – a Paks II. atomerőműhöz hasonlóan – hogy az új erőmű, vagy erőművek a megvalósulást követően is 100 százalékos állami tulajdonban maradjanak.
„Gyakran felmerül az a kérdés is, hogy az SMR-beruházások ütközhetnek-e uniós akadályokba. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az Európai Unió hozzáállása az atomenergiához jelentősen megváltozott”
Az atomenergia ma már elismert, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiának számít, amely hozzájárulhat a klímacélok eléréséhez, az árstabilitáshoz és legfőbbképpen az ellátásbiztonság garantálásához. Bár az engedélyezési és állami támogatási szabályok továbbra is szigorúak, ezek nem kifejezetten az SMR-ek ellen irányulnak. Az energiamix meghatározása tagállami hatáskör, ezért Magyarország mozgástere ezen a téren alapvetően adott.
A gyártók és technológiák esetleges kizárásának kérdése szintén gyakran kerül elő a közbeszédben. Elméletileg természetesen létezhetnek politikai alapú döntések ezen a téren, azonban szakmai szempontból ez nem indokolt megközelítés. A nukleáris iparban a legfontosabb tényező a nukleáris biztonság, a megbízhatóság és a referenciák megléte. Egy adott SMR technológia kiválasztása komplex mérnöki, gazdasági és rendszerintegrációs vizsgálatok eredménye kell, hogy legyen. Különösen fontos szempont a technológiai érettség kérdése.
„Miközben számos nyugati fejlesztés még előkészítési fázisban van, addig bizonyos technológiák már működő referenciákkal rendelkeznek. Ez a különbség a jövőbeni döntések során meghatározó jelentőségű lehet”
Tény az is, hogy a Paks II. atomerőművet is építő Oroszországban a fejlesztések mellett már üzemelő SMR technológia áll rendelkezésre. Az első két orosz SMR az északi-oroszországi Pevekben a város villamosenergia- és hőigényt kiszolgáló úszó atomerőművön üzemel. A fejlesztés nyomán van már sorozatban gyártott orosz kis moduláris reaktor, az újgenerációs orosz atomjégtörők számára készült RITM-200 típus, aminek továbbfejlesztett változata az első szárazföldi kis moduláris egységként valósul meg Jakutföldön és ilyen blokkok épülnek Üzbegisztánban is. Oroszországban az eddigi harmadik generációs technológiák mellett már kopogtat a 4. generációs SMR, az ólomhűtésű BRESZT-OD–300 gyorsneutronos egység, amely egyelőre demonstrációs célt szolgál, miután az üzemanyagciklus zárásának lehetőségét lesz hivatott példázni egy telephelyen belül.
„Az SMR-ek egyik legfontosabb sajátossága, hogy rugalmasabban illeszthetők a villamosenergia-rendszerbe, és adott esetben nemcsak villamos energiát, hanem hőt is képesek termelni”
Ez különösen értékes lehet ipari környezetben vagy távhőrendszerek esetében. Ugyanakkor a telephelyválasztás továbbra is szigorú szakmai követelményekhez kötött. A földtani, hidrológiai, meteorológiai és infrastrukturális adottságok vizsgálata mellett kiemelt szerepet kap a társadalmi elfogadottság is. Mindez azt jelenti, hogy az SMR-ek telepítése nem egy egyszerű „technológiai beillesztés”, hanem komplex, többéves előkészítési folyamat eredménye.
A jelenlegi viták egyik legnagyobb torzítása, hogy az SMR-eket túlzott várakozások övezik, vagy indokolatlan kritikák érik. Az SMR nem csodaszer, de nem is zsákutca. Nem helyettesíti a nagy atomerőművi blokkokat, hanem kiegészíti azokat az igények és a méretgazdaságosság alapján, azaz nagyobb teljesítmény igény esetén gazdaságosabb egy nagy egységteljesítményű blokk, mint a több SMR-rel biztosított ugyanekkora teljesítmény. Tévhit az is, hogy egyik napról a másikra megvalósítható, bár kétségtelen, hogy az engedélyezés egységesítésével és a sorozatgyártással gyorsabban épülhet meg, mint egy nagy teljesítményű.
„A leglényegesebb, hogy az SMR-ről mérnöki realitások alapján kell dönteni, illetve a szakmai egyeztetést nem előzheti meg a politikai döntés”
Magyarország jelenlegi megközelítése ebből a szempontból kifejezetten racionális. Nyitott a technológiai fejlődésre, de nem kötelezi el magát idő előtt. Több irányt vizsgál, de nem mond le a biztonsági és gazdasági szempontok elsődlegességéről. Talán a legfontosabb, hogy nem ideológiai alapon közelíti meg az energiapolitikai kérdéseket, hanem a rendszer működésének valós igényeiből indul ki.
„Az SMR-ek tehát nem önmagukban jelentik a jövőt, hanem egy szélesebb energiamix részeként”
Egy olyan rendszerben, ahol a megújuló energiaforrások mellett szükség van stabil, kiszámítható, nagy rendelkezésre állású kapacitásokra is. Ebben a rendszerben az atomenergia – legyen szó nagy blokkokról vagy kis moduláris egységekről – megkerülhetetlen szereplő.
A végső kérdés tehát nem az, hogy szükség van-e SMR-ekre, hanem az, hogy a döntések mikor és milyen alapon születnek meg. Azok az országok, amelyek időben felismerik a technológia lehetőségeit, és képesek azt a saját energiarendszerükhöz illeszteni, hosszú távon versenyelőnybe kerülhetnek. Magyarország előtt adott a lehetőség. A kérdés már nem az, hogy élünk-e vele, hanem az, hogy milyen gyorsan és milyen feltételek mellett.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
