„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Wolfgang Bittner írása a #moszkvater.com számára. Péli Éva fordította németből.
„Biden nemcsak Berlinbe látogatott volna, hanem a tervek szerint október 12-én részt vett volna a Ramstein Légitámaszponton az Ukrajnai Kapcsolattartó Csoport csúcstalálkozóján is, amelyre az Egyesült Államok mintegy 50 ország vezető politikusait hívta meg”
Fotó:EUROPRESS/ANDREW CABALLERO-REYNOLDS/AFP
A közleményben az is szerepel, hogy Biden „meg akarja erősíteni az Egyesült Államok és Németország elkötelezettségét a demokrácia mellett, valamint az antiszemitizmus és a gyűlölet ellen”, „erősíteni kívánja az országaink közötti rendíthetetlen emberek közötti kapcsolatokat”, valamint „előmozdítani az üzleti, kereskedelmi és technológiai együttműködést”. Továbbá ki akarja fejezni elismerését Németországnak azért, hogy támogatja Ukrajnát az orosz agresszió elleni védekezésben, hogy befogadja az amerikai hadsereg alkalmazottjait, és hozzájárul az Egyesült Államok, Németország és az egész NATO-szövetség biztonságához[2].
„Biden nemcsak Berlinbe látogatott volna, hanem a tervek szerint október 12-én részt vett volna a Ramstein Légitámaszponton az Ukrajnai Kapcsolattartó Csoport csúcstalálkozóján is, amelyre az Egyesült Államok mintegy 50 ország vezető politikusait hívta meg[3]“
Bár erre nem jogosultak, hiszen a Ramstein Légitámaszpont nem Amerika exklávéja, de mint többször tapasztaltuk, az Egyesült Államok nem igényel engedélyt a németországi tevékenységéhez. Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt is meghívták, hogy beszéljen a „győzelmi tervéről”, amelyet már bemutatott az Egyesült Államokban, és további fegyveres és pénzbeli támogatást fog kérni.
Az Egyesült Államok azt tesz, amit akar, és erre a legjobb példa Joseph Biden. Amíg nem derült ki, hogy a demencia eluralkodik rajta, addig úgy tekintettek rá, mint a Nyugat tekintélyes reálpolitikusára, aki meghatározza a világ sorsát. De az „amerikai nagybácsi” csillogása ma már Németországban letűnt, s helyét a jelenlegi alelnök, Kamala Harris tölti be, akit az amerikai demokraták Donald Trump ellenében jelöltek.
„A 2016-os és 2020-as választásokhoz hasonlóan a vezető német politikusok lábbal tiporva a diplomáciát ismét beavatkoznak a választási kampányba a demokraták javára, és Donald Trump ellen. Ha ugyanis Trump nyer, annak következményei lesznek“
Nagy szerencsétlenség, hogy Joseph Biden, aki szenátorként, elnöki tanácsadóként és alelnökként az elmúlt évtizedek szinte valamennyi konfliktusáért és háborújáért felelős, 2021-ben az Egyesült Államok elnöke lett. Ha a dolgok rendben lennének, a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kellene állítani. De az amerikai kormány nagyon jól tudja, miért nem ismeri el ezt a bíróságot.
Biden szigorúan azoknak a programját követte, akik egész életében pártfogolták őt, és besegítették ebbe a tisztségbe. És láthatóan Zbigniew Brzezinski politológus, és hosszú évekig elnöki tanácsadójának elemzéséhez tartja magát, aki Európát olyan sakktáblának tekintette, amelyen az Egyesült Államok teszi a lépéseit. 1997-ben „Az egyetlen világhatalom” című könyvében így írt Ukrajnáról:
„Ukrajna, az eurázsiai sakktábla új és fontos terepe, geopolitikai forgáspont, mert önálló államként való puszta létezése hozzájárul Oroszország átalakulásához. Ukrajna nélkül Oroszország már nem egy eurázsiai birodalom[5]“
Ebben a tekintetben Biden különös elkötelezettséget tanúsított Ukrajna destabilizálása és a fegyverek nélkül történt hatalomátvétel mellett, amelyet John Kerry külügyminiszter mellett John Brennan CIA-vezető, John McCain szenátor és más magas rangú amerikai politikusok is támogattak. Mint más rendszerváltások, konfliktusok és háborúk esetében is, az amerikai uralkodó osztály profitált a változásból, beleértve Joe Biden fiát, Huntert, aki már korábban is különböző jól fizetett pozíciókba jutott a pártfogás révén. 2014 májusában, nem sokkal a kijevi puccs után, egy kifejezetten neki létrehozott igazgatósági pozíciót kapott a Burisma Holdings, Ukrajna legnagyobb nem állami gáz termelőjének igazgatóságában. Mellette további vezető pozíciókat kapott Devon Archer, Kerry korábbi kampánymenedzsere, Alan Apter, a Merrill Lynch és a J.P. Morgen korábbi befektetési bankára és Aleksander Kwasniewski, Lengyelország korábbi elnöke. Őket követte 2016 februárjában Josef Kofer Black, a CIA Terrorelhárítási Központjának 1999 és 2002 közötti igazgatója. Mindez Joseph Biden alelnöksége alatt történt.
„Annak idején Viktor Sokin ukrán főügyész vizsgálatot indított az érdek viszály, a korrupció és a rokonok, ismerősök előnybe részesítésének (nepotizmus) ügyében. 2018-ban aztán kiderült, hogy Biden kényszerítette Petro Porosenko akkori ukrán elnököt és Arszenyij Jacenyuk miniszterelnököt – mindketten amerikai kegyencek -, hogy menesszék Sokint“
Feltételezhetően a vizsgálatok nagy terhet róttak volna az amerikai alelnökre és fiára. A patronálás mellett médiajelentések szerint a Burisma 2014-ben és 2015-ben több mint hárommillió dollárt fizetett a Rosemont Seneca Bohai LLC nevű cégnek, amely havonta akár 50.000 dollárt is fizetett Hunter Bidennek. Ő viszont a Rosemont Seneca Partners tulajdonosa volt Christopher Heinz-cel, John Kerry mostohafiával együtt.
Az amerikai uralkodó osztály egyik szokásos kapcsolati hálózatának és korrupciós esetének lehetünk tanúi. Ennek eredményeképpen a washingtoni Obama-Clinton kamarillában (titkos tanácsadók köre) részt vevő politikusok és újságírók, akik buzgón polemizáltak Trump állítólagos Kreml-kapcsolatai miatt, kevés érdeklődést mutattak a vádak kivizsgálása iránt. Csak akkor derült fény Biden ukrajnai ügyleteire, amikor Trump 2020 októberében, a választási kampány során korrupciós vádakat fogalmazott meg ellene. Biden felháborodottan reagált: „Ez a legutóbbi kísérlet ebben a kétségbeesett kampányban, hogy befeketítsenek engem, és a családomat.”[9].
„Míg korábban az volt a kérdés, hogy az amerikai politikusok és Oroszország közötti üzleti kapcsolatok miért számítanak állami bűncselekménynek, addig most az, hogy az elnökjelölt és fia elleni nyilvánvaló korrupció gyanút miért nem vizsgálták ki. Az ügyet eltussolták. Nepotizmus, korrupció és zsarolás, amerre csak nézünk“
A massachusettsi Cambridge-ben, a Harvard Kennedy Schoolban 2014. október 2-án tartott beszédében Biden megerősítette, hogy az Egyesült Államok következetesen felhasználta Ukrajnát ahhoz, hogy megfenyegesse Oroszországot:
„Putyint egyszerű választás elé állítottuk. Tartsa tiszteletben Ukrajna szuverenitását, vagy nézzen szembe a súlyosbodó következményekkel. Ennek eredményeként sikerült elérnünk, hogy a világ legnagyobb fejlett államai valós költségeket rójanak Oroszországra. Igaz, hogy ők [az EU] ezt nem akarták megtenni. De ismét Amerika vezető szerepe és az a tény, hogy az Egyesült Államok elnöke ragaszkodott hozzá, többször zavarba hozta Európát, hogy rákényszerítse, hogy összeszedje magát, és gazdasági hátrányokat vállaljon magára annak érdekében, hogy költségeket tudjon [Oroszországra] róni. A következmények pedig a tőke tömeges elvándorlása volt Oroszországból, a közvetlen külföldi befektetések valóságos befagyasztása, a rubel történelmi mélyponton a dollárral szemben, az orosz gazdaság pedig a recesszió szélén.“ [10]
„Hogy mennyire álszent módon történt a szankciók indoklása, azt jól mutatja, hogy – Ukrajna szuverenitását semmibe véve – az Egyesült Államok már végrehajtotta az évek óta készülő államcsínyt Kijevben, és miniszterelnökké tette kedvencét, Arszenyij Jacenyukot [11]. A kelet-ukrajnai polgárháború pedig megkezdődött, Kijev volt a tervrajza annak, amit Moszkvának szántak szerepül, és a mai napig állandó provokációkkal, és az ukrajnai háborúval előre visznek“
Joseph Biden elnök az amerikai ABC amerikai televíziónak adott 2024. július 6-i interjújában mutatta be, hogyan látja magát az amerikai kormány, amikor a Donald Trumppal vívott katasztrofális választási kampánypárbaj után a fizikai és mentális állapotáról kérdezték. A kamerába nyilatkozta: „Minden nap elvégzek egy kognitív tesztet. Tudja, nem csak kampányolok, hanem a világot irányítom. Ez túlzásnak hangzik, de mi vagyunk a világ legfontosabb nemzete.“ [12].
„Ezt a kijelentést a nyugati politikusok és újságírók szinte kritikátlanul elfogadták, ami viszont lehetővé teszi, hogy következtetéseket vonjanak le e szereplők mentális állapotára vonatkozóan“
A fő kérdés, amellyel foglalkoztak, az volt, hogy Biden alkalmas-e még egy második hivatali ciklusra. A vitának 2024. július 24-én vetett véget azzal, hogy lemondott a jelöltségéről[13] Ennek ellenére még nem vetett véget az Oroszországgal szembeni agresszív politikájának, és Kamala Harris mellett kampányol, hamarosan személyesen is Németországban.
♦
Wolfgang Bittner publikációi között szerepel továbbá:
„Európa meghódítása az USA által“ („Die Eroberung Europas durch die USA”), 2014
„A haza, a háború és az Arany-Nyugat“ („Die Heimat, der Krieg und der Goldene Westen”), 2019
„A Nyugat és a Kelet új konfliktusa“ („Der neue West-Ost-Konflikt”), 2019
„Németország – elárulva és eladva. Háttérinformációk és elemzések“ („Deutschland – verraten und verkauft. Hintergründe und Analysen ”, 2021
„Rendkívüli állapot – geopolitikai meglátások és elemzések az ukrajnai konfliktus figyelembevételével“, „Ausnahmezustand – Geopolitische Einsichten und Analysen unter Berücksichtigung des Ukraine-Konflikts.“ 2023.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
csakafidesz says:
“Joseph (Joe) Biden amerikai elnök október 10-re, alig néhány hónappal hivatali idejének lejárta előtt búcsúlátogatást jelentett be Németországban, amelyet végül Floridát fenyegető Milton hurrikánra hivatkozva az utolsó pillanatban lemondott. Ettől függetlenül jogos a kérdés, vajon szívesen látott vendég lett volna-e az amerikai elnök Németországban.”
—————————————————————————————————————————————————————–
Az amerikai elnökök ritkán voltak szívesen látott vendégek Európában. Ennek számos oka van, és nem véletlen, hogy a harminc évvel korábbi állapothoz képest a budapesti nagykövetség is teljesen átalakult. Annak idején nyugodtan lehetett sétálni a követség előtt, nézegetni a vitrinbe kitett fotókat. Ma már inkább körkörös védelemre berendezett erőd kinézete van a követségnek. Utoljára talán id Bush elnök volt szívesen látott vendég itt Európa keleti felében, 1989-ben, mert személyében a rendszerváltás bajnoka jött el.
Krötinger says:
Az azért rendkivül érdekes, hogy egy definitiv búcsúzó és tulajdonképpen már most sem igazán a kormányügyekben otthonos amerikai elnök miért tekinti annyira fontosnak, hogy pár héttel a választások elött még személyesen is megjelenjen Németországban. Németországban azt tippelgetjük, hogy az USA szeretné a költséges ukrán háborút és annak minden biztonságpolitikai kockázatát teljesen a németek vigyázó kezeibe helyezni. Az eddigi tapasztalatok alapján a német kormánnyal csak azt kell elhitetni, hogy ezzel megkapják azt a vezetö szerepet, ami megilleti öket Európában és boldogan kapnak az alkalmon. Emlékszünk még arra a képre 2022-böl, amelyen Biden bejelenti, hogy a Nord Stream 2 “meg lesz akadályozva”…? Ahogy Scholz ott állt mellette és egyetlen szava sem volt a mondottakhoz, az tökéletesen tükrözi az amerikai-német kapcsolatok jellegét és alig van valaki, aki ebböl a képböl nem pontosan ezt olvasta ki. Szuverenitás – “schtonk!” Szóval nem, a németek úgy általában nagyon nem szivesen látták volna Bident – bár a roppant tehetséges német külügyminiszterasszony nagyon szeret az amerikai külpolitikai géniuszok fényében sütkérezni és amúgy is szivügyének, söt feladatának vagy inkább küldtésének tekinti az amerikai érdekek támogatását.